Erkély

* Benjamin lép az erkélyre. Kicsit levegőzni akar, mielőtt egy tanárt keres. Ez ritkaság hogy ő akar felkeresni egy tanárt, de engedélyre van szüksége, a könyvtár zárolt részéhez. Szokásos öltözete van rajta: fekete póló, sötétkék farmer, sportcipő. Mikor megérkezik, a csodás kilátás egyből elbűvöli. Odasétál a korláthoz, és nekitámaszkodik. Eszébe jut Dorothy, hirtelen vágyat érett, hogy felkeresse. Azonban erre nem volt szükség... *

* Dorothy a cicája után szaladt, miután Málna eliszkolt előle és egy legyet kergetve kiment az erkélyre. Az erkély felől hűvös levegő jött be, még szerencse, hogy felkapta kedvenc sárga kardigánját. Amikor kiért az erkélyre, hogy macskáját megkeresse, egy ismerős alakot pillantott meg háttal állni, Ben volt az. Nagyot dobbant szíve, nem sejtette, hogy pont itt fognak összefutni. Odaugrott a fiú mögé és megkocogtatta a vállát.*
-Szia! *Szólt mosolyogva, annyira örült, hogy látja Bent.*
-Hogy-hogy itt? Talán vársz valakire? *Kérdezte a fiútól.*

* Kellemes meglepetésként ért, mikor Dorothy megérintette a vállamat. Megfordultam, majd köszöntem. *
- Szia! * Mosolyogtam. Örültem a találkozásnak, de még mennyire! Majd válaszoltam: *
- Nem várok senkire. Elég szokatlan tőlem, de egy tanárt keresek. Éppen a folyosón haladtam, de gondoltam kijövök egyet levegőzni. * Mondtam * Hát te? * Kérdezem. Szívesebben tölteném az időt Dorothy-val, mint egy tanárnak könyörögni, hogy adjon engedélyt. Örülnék neki, ha most maradna, de megértem azt is, ha dolga van. *

* Alig bírta ki, hogy ne csókolja meg Bent, de eddig csak ő kezdeményezett. Nehogy még rosszat gondoljon róla, úgyhogy megállta.*
-Én csak Málna után jöttem, ott is van. *Mutat a macska felé, aki épp mosakodott. Majd mosolyogva a fiú felé fordul.*
-Tanárt keresel? Hogy-hogy? *Kérdezi csodálkozva, hiszen még el sem kezdődött a tanév.*
-Egyébként szívesen keresek veled tanárt, ha gondolod...vagy ha nem sürgős itt is maradhatunk egy kicsit. Szép a kilátás. *Kinézett a lenyugvó nap fényében fürdő tájra.*

// fagyás //

// Olvadás //

* Rápillantok Málnára, majd mosolyogva válaszolok Dorothyra nézve. *
- Engedély kéne a könyvtár tiltott részéhez. Már nem azért, hogy valami sötét varázslatot keressek, hanem egy varázslényt akarok keresni, és olvasni róla. * Magyarázom. Igazság szerint egy veszélyes varázslényt keresek, de ezt csak akkor említem, ha kell. Most hogy itt van Dorothy, úgyse fogok rögtön tanárért szaladozni. *
- Igazából nem sürgős. * Mondom még mindig mosolyogva. Dorothyra mindig lesz időm, ez nem kétséges. Majd én is megcsodálom a kilátást. *
- Igen gyönyörű, de nem annyira mint te. * Hagyja el a véletlenül a bók, de nem bántam meg. Majd egy félénk puszit adok Dorothy arcára. *

* Dorothynak sikerült újból elpirulnia, hála Ben váratlan puszijának és bókjának, majd egy gyors puszit nyomott a fiú ajkára és hozzábújt.*
-Engem is érdekelnek a varázslányek. *Szólt mit sem sejtve és a fiúra pislogott. Hiányzott neki Ben, miközben erre gondolt szorosabban hozzábújt.* Konkrétan milyen lényre vagy kiváncsi? *kérdezte mosolyogva*

// fagyás //

* Megörültem a puszinak, majd csendben hallgattam Dorothyt. Engedtem, hogy odabújjon hozzám, majd gyengén magamhoz szorítottam. Majd elérkezett a válasz ideje. Mielőtt megszólaltam, elővettem a zsebemből egy 10 centis, aminek a közepén volt egy apró lyuk , és megmutattam a lánynak. *
- Azt szeretném megtudni, ez milyen lénynek a foga. * Majd ha Dorothy akarja, kiveszi a kezemből és megszemléli. Reménykedem benne, hogy nem kérdezi meg, hogy honnan van. Ami nem azért lenne baj, mert megszegtem a szabályt, hanem mert nem akarom hogy tudja, milyen jóban vagyok Daniellel. Márpedig előbb-utóbb lehet oda jutnánk, mivel Daniellel találtam. *
- Nagyon kemény. Megpróbáltam széttörni, de nem sikerült, pedig elég sokféleképpen próbáltam. * Világosítom fel. * A vége tűhelyes, és nem lehet eltompítani. Ezekkel a tulajdonságokkal próbálom megtudni, milyen lény lehet. * Magyarázom. *

* Kivette Ben kezéből a tűhegyes fogat és átvizsgálta. Már látott hasonló fogat, édesapja nyakában lóg egy, de az egy Hebridai feketesárkánytól származik. Ugyanis Dorothy édesapja sárkánykutató. Azonban azon a sárkányfogon nem volt lyuk.*
- Érdekes, láttam már hasonlót, de ez nem hinném, hogy sárkánytól származna. * Szólt, majd átnyújtotta a fiúnak.*
-Honnan szerezted? Ha nem akarod elmondani, nem kell. Csak érdekel. *Nézett a fiúra.*

* Igen, az apámnak is van egy gyűjteménye sárkányfogakból, mivel ő pedig sárkányvadász. Megfordult az én fejemben is hogy sárkányfog lehet, de könyvek alapján arra jutottam, hogy egy sárkánynak se van lyuk a fogán. Így helyeslem Dorothyt. *
- Igen, biztos hogy nem sárkányfog. Amúgy szerintem az a kis lyuk arra van, hogy azon keresztül szívjon vért a lény. * Mondom. Igen Daniel látta: a fenevad éppen egy egyszarvú vérét szívta. Csakhogy abban a fenevadban volt valami emberi... Majd visszaveszem a fogat, és a zsebembe süllyesztem. Aztán jött a kérdés, de én válaszoltam rá. Nem akartam titkolózni. *
- De, elmondom. * Nézek a szemébe. * Az erdőben.

-Vámpírfog nem lehet? *Kérdezte Bentől, majd a választ hallva így szólt.*
-Az erdőben? Abban az erdőben, ahová nem szabad bemenni? *Vigyorog a fiúra, őt sem nagyon érdekelték a szabályok. Közben körülnézett Málna után, de a cica pár méterre tőlük pihent. Majd visszanézett Benre.*
-Érdekes ez az egész, ezzel kapcsolatban tényleg csak a zárolt részlegben találsz valamit.. *Közben arra gondolt, hogy ez a fog egy nagyon veszélyes lénytől származhat és aggódva nézett Benre. Csak remélni tudta, hogy a fiú nem akar újra visszamenni az erdőbe, hogy meglesse a lényt.*

- Nem lehet. A vámpíroknak kisebb a foguk. * Világosítom fel. Ezt is úgy olvastam. Igazság szerint, örülök neki hogy ennyit olvasok, legalább nem lesznek gondjaim a vizsgákon. *
- Pontosan. * Mosolygok rá. Örülök, hogy a lány nem az a jó kislány, aki botrányt csinál ha valaki megszeg egy aprócska szabályt. *
- Igen ezért kéne engedély. De semmiképp nem szabad megtudniuk ezt a tanároknak, mivel ha megtudják, nem csak hogy mehetek büntetőmunkára, de bemennek az erdőbe. És akkor vagy a tanároknak esik baja, vagy pedig elbújik a lény és miután elmentek a tanárok újra előjön, és elkezdi ölni az egyszarvúakat. Mert azoknak a vérét szívta. * Magyarázom. Alaposan átgondoltam mindent, és tudom, itt nem csak az én büntetőmunkám lenne a legnagyobb veszély. Jobban belegondolva, az lenne a legkevesebb. Örültem, hogy eddig nem kellett szóvá tennem, hogy nem mentem egyedül az erdőbe. Elkaptam a lány pillantását, majd elkezdett fájni a szívem, mivel visszakészültem menni az erdőbe, miután megtudtam, micsoda ez a lény. *

* Milyen okos, gondolta, miközben a fiút nézte ahogy magyaráz. Volt egy megérzése, hogy a fiú visszamegy még az erdőbe. Nagyon félt is emiatt. Remélte, hogy csak rossz megérzés. Gyorsan el is hessegette a gondolatot és visszamosolygott a fiúra majd ismét hozzábújt.*
-Remélem ha vissza is mész, legalább nem egyedül. Valamelyik barátodat magaddal vihetnéd. Például akivel akkor voltál ott, amikor a fogat találtad. Gondolom nem egyedül merészkedtél be oda...vagy igen? * Kérdezte kedvesen, majd a fiú elé állt és várta, hogy átöleljék.*

// fagyás //

*Egy mosómedve, majd a gazdája is érkezik.*
-Sátán... hagyjál már a hülye fogócskáddal. Nem vagyok valami fitt. *Ásít egy nagyot, közben megdörzsöli szemeit és amikor felnéz, akkor kapcsol csak, hogy nincs egyedül. Elmerengve végigszemlélgeti a másik lányt, aki egy kicsit ismerős neki... talán már egyszer vagy kétszer összefutottak, de Cintó sosem beszélt vele. *
-Ööö... hali. *Sátán persze rögtön a másik lányhoz lép és egy kicsit megszaglássza. Cintó csak szemét forgatja, aztán felül a korlátra és onnan nézelődik. Sose kezdeményez.*

//Fagyi//