Erkély

*Valóban Greg mindig ennyire nyugtalan,de nincs mit tenni ez ellen.*
- Gregory a neve. *Válaszol kedvesen és folyamatosan cirógatja annak hasát. Greg igazán nagyra nőtt kandúr. Korom fekete és legalább tíz kilót nyom. Így annak tartása komoly fizikai megerőltetés a gazdájának, aki nem valami erő legény.*
- Én is Franciaországból jöttem, de mi Nizzában lakunk. Vagyis én jelenleg itt... de úgy egyébként ott. *Kicsit honvágya is támadt a beszélgetés kapcsán, mert emlékszik, hogy Cooper az öccse mennyire sírt, mikor a vonatállomáson elbúcsúztak. De neki sem kell sokáig várni, ő is ide fog talán járni, ha minden jól működik. [...] Igazából Alice nem egészen bőbeszédű.*
- De nem vagyok teljesen francia vérű. Édes apám amerikai. *Teszi hozzá kiegészítésképpen, hogy talán ezért nem olyan kihallható a nevéből a származása. Bár nem is az egész nevét mondta meg, hiszen a Marie-Alice nevet, csak az igazán fontos emberek számára mondja el. Nem mintha olyan nagy jelentősége lenne de azért az ellenségnek se mondják el, hogy mire keressen rá, hogy megtalálja.*

*Büszkén mosolyog Greg-re és serényen cirógatja annak pocakját és már kezd fáradni a karja a nagy és nehéz súly alatt.*
- Úristen leány nevelde. *Elborzadva fintorog maga előtt. Ő akármennyire is szemérmes, jóságos meg minden olyan, ami egy mintagyerekre mondható, attól ő még különc a megjelenésével.*
- Abszurd, hogy oda kellett járnod. *Csodálkozik el, de ezek a napok az új környezet miatt még ilyenek lesznek.*
- Van egy öcsém, Cooper a neve, remélhetőleg pár éven belül ő is ide fog járni. *Mosolyog Chloé-ra mert elönti a szívét a hiány érzet, hogy mégis milyen jó lenne egyet verekedni az öcsivel. Pedig még pár napja alig várta, hogy megszabadulhasson tőle.*
- Szerintem azzal nincs is semmi baj, ha fellázadtál. *Vált vissza még a nőneveldére, de aztán vállat von.*
- Az én szüleim is gondoltak ilyesmire, de akkor nem tudtam volna a későbbiekben pesztrálni Coopert. *Vigyorog és szemlátomást örül, hogy nem küldték zárdába. Meg egy normális helyre került, normális emberekkel körülvéve magát.*
- Neked van testvéred? *Az illem... az illem.*

-Na igen a nagy szerelem... *Elmélkedik miközben a tájat szemléli és egyre távolabb járnak a gondolatai. Valahol a tegnap esti besurranó felé. De miért is gondol most rá?*
~Awh, nem nem nem. Az egy tapló, bunkó!!~
*Eszi meg a méreg a gondolataitól saját magát.*
~Mégis milyen helyes... nem nem nem! Hahó térj már észhez!! Kész bajforrás!!~
*De ekkor Chloé fecsegése kizökkentette a gondolat menetéből.*
- A saját bátyád? *Csodálkozik el, hogy az emberek a saját testvérüket hozzák kellemetlen helyzetekbe. Ez mennyire degenerált dolog. Mégis csak a hús-vér testvére és vele babrálnak ki? Ez nagyon durva. Hitetlenkedés megint a rossz irányba fordult, mert a kellemetlen helyzetekről megint eszébe jutott a tegnapi látogatója, hogy mennyire negatív volt vele, pedig ő csak kedves akart lenni.*
- Általában engem mindenki elkerül. Mert rám néz és ez nem az ő szájízének való... akkor inkább hagyjuk. Ilyenek szoktak lenni. Pedig igazán nem vagyok olyan, mint amilyennek hisznek. *Makacskodik egy picit, mert tényleg nem olyan. Nála jámborabb ember nem létezik a világon, csak nincs magával megelégedve, azért van a hajfestés, a piercingek és minden olyan dolog, ami nem megszokott egy szolid és bájos hölgytől.*

- Ahh, vagy úgy. *Bólogat a diszkós történetre.*
- Én a ruha alatti ékszereket nem szeretem. Hiszen mi értelme, ha nem látják? *Mosolyog de persze érti Chloé álláspontját is a szüleivel kapcsolatban, hogy miért csak ott van akkor neki piercingje.*
- Tetoválást is csináltatnék,ha nem rettegnék a tűtől. *No nem is a család lenne itt a probléma. Mert a szülei a belső értékeit veszik figyelembe, lényegtelen, hogy hogy néz ki. Persze már akadékoskodtak olyan miatt, mint a hátába több karikát tevő és masnit kötő piercing miatt. Pedig milyen jó móka lett volna.*
- Igazán nem történt semmi. Én is szoktam csacsogni, bármilyen hihetetlen. *Neveti el magát és úgy érzi, hogy barátra vagy legalábbis egy jó társasági lényre talált Chloéban. Sok bennük a közös. A születés hely, a szokatlan megjelenés, a felfogásuk. Ez mind-mind fontos szempont, hogy működjön az információ csere.*
- Igazából én egy kicsit fázom. *Magyarázza és Greg-et is jobban bebugyolálja pulóverjének ujjába.*
- Nincs kedved mondjuk a szobámba bejönni? *Invitálja meg Chloét, mivel a Démonban egyelőre csak ő lakik, senki más még nem érkezett meg. Akár még zenélhetnének is, mivel a gitárját már kicsomagolta.*

*Greggel kezében visszavonulót fúj egy kis időre a hideg miatt, de kitudja, még lehet ma jönnek erkélyre. Elköszön szintén az újonnan szerzett barátnőjétől és lassú léptekkel felcammog a szobájába.*