Könyvtár

*Lassú léptek szabályosan szaggatott kopogása hallatszik a könyvtár eddigi némaságában. Az ajtó kinyílik, és egy ott eddig soha nem látott végzős srác lép be.
- Micsoda meglepetés! *Süvít a könyvtárosnő hűvös hangja, de Blake-n most kivételesen tisztán látszik, hogy valami miatt feszült. Körbepillant az ismert-ismeretlen teremben, de mindenhol csak könyvek... Így hát elindul, mivel a megbízható forrás szerint általános napokon itt találhatná a keresett személyt. Út közben egy könyvet is levesz egy polcról, csak hogy ne legyen feltűnő, majd Kim asztalától pár méterre a falnak támaszkodik. Mikor olvasást színlel, grimaszolva veszi észre, hogy a kézikönyv nem másról, mint szerelmi bájitalokról szól... Ez de gáz!*

*Hosszú percek telnek el Kim figyelésével, majd Blake ledobja magát a srác mellé.*
- Helló. *Veti oda az amirás srácnak, miközben feszült és mély olvasást játszik. Hát ez nem az ő napja. Egyszerűen nem jönnek a gondolatok. Olyan hirtelen jött a Leader levele, átgondolni sem volt ideje, máris Kim nyomába küldték. Ez... bosszantó.*
- Nem te vagy az a srác, akit most felvettek az amirás kviddicscsapatba? *Kérdezi kíváncsiságot és egy pici ellenszenvet mutatva.*

- Oh, akkor minden rendben. *Elsimulnak az idősebb srác vonásai, majd újra a könyv felé fordul.*
- Egyébként Blake Attaway a Faminéből. *Jobb kezét halvány mosollyal a srác felé tartja, de magában azon gondolkozik, hogy hogy kerül a képbe ez az amirás nyámnyila... Minek kell ez nekik?*

*Nem tartja nagyra a furcsa nevű srácot, de hát elsőéves, egyébként is mit várjon tőle az ember? Nem érti a Leadert, nagyon nem, mit lát a fiúban? Aprót bólint Kim válaszára, s újra a könyv felé fordul. Közös témájuk valószínűleg nincs, mivel nem kviddicsezik, nagyon könyvmolynak tűnik, és Blake nem olvas ennyi könyvet. Mindemellett elég szerencsétlennek látszott a pár alkalommal, mikor csak megpillantotta. Talán nem ő kell ide, hanem majd valaki, aki jóba van vele, akivel tudnak beszélgetni. Tehát úgy döntött megpróbálkozik másnál. Összecsapja a könyvet, biccent egyet Kim felé, majd a kötetet az asztalon hagyva elindul kifelé. Útközben jelentőségteljesen Laurára néz, biztosítva a nőt, hogy tudja, hogyan leskelődött a polcok mögül.*
- Viszlát, Laura kedves! *Mosolyog rá mézesmázosan, és kilép az ajtón. Elhatározza, hogy éjjel küld egy levelet a Leadernek, amiben tudatja a férfit a történtekről, megfigyeléseiről, és rákérdez a továbbiakra. Biztos furcsa első benyomást keltett a srácban, de majd elválik mi lesz.*

*Nesztelenül suhan ki két könyvállvány közül, már elég régóta követte Ashéket. Mégis, csak percekkel később bújt elő, kezében a pálcája készenlétben. Anor ajánlotta neki, hogy így talán könnyebb dolga lesz, és hát... A Leader az Leader. Nem is ajánlásféle volt az, hanem inkább parancs. Egészen közel sétál a már majdnem bóbiskoló fiúhoz. Sejtelmesen csengő, mély hangja riaszthatja fel Kimet.*
- Heló Kim...

*Veszélyesen elmosolyodik, és végülis úgy gondolja jobb gyorsan túlesni rajta, mint sokáig vacakolni. Még a végén rájön.*
- Elrabollak. Petrificus totalus... *Az egyetlen halk, suttogó szó már tényközlés, de Kimnek minden esélye megvan, hogy kitérjen, vagy kivédje az átkot. Nem lezárás ez, hanem inkább amolyan bevezető, hogy Kim mégis rájöjjön mi a helyzet.*

*Blake szemei tágra nyílnak, hogy az egész ennyire könnyen ment. Hihetetlen. Szándékosan használt elsős átkot, és Kim nem tudta kikerülni...? De végül is... egy gonddal kevesebb. A kérdés már csak az, hogyan fogja kicipelni az iskolából... Végül a kiábrándító varázslat mellett dönt: Kimre és magára is rászórja, majd maga után húzva, és bár kissé nehézkesen, de elindulnak kifelé az udvarra, hogy onnan már könnyen elhoppanálhasson.*