Nagyterem

*Sietősen érkezik a terembe. Már nagyon éhes régen nem evett. Amikor belép rögtön a tanári asztal felé veszi az irányt. Leül az asztalhoz, majd körbenéz. Most nincs itt olyan sok ember, ahoz képest amennyien néha szoktak lenni. Nem nagyon tudja, hogy mit egyen ezért egy teát kér magának, amit cukorral és citrommal ízesít. Egy kávéskanállal kevergeti, hogy a forró ital lehülsön és ne égese a nyelvét. Mikor kellő hőmérsékletű az ital belekortyol*

*Amikor hangokat hall, pontosabban léptek zaját, felnéz. Alex-et pillantja meg, aki elég fáradt. Erre a szeme allatti karikákból lehet rájönni. Amelia közben kért magának egy szendvicset, mivel emelett döntött. Közben a férfi is odaért az asztalhoz.*
-Önnek is! * Mondja illedelmesen. Nem néz bele a melette ülő újságába nem lenne illendő. Inkább megkérdezi, hogy mit írnak benne.*
-Nem olvastam ma a prófétát, mert nem nagyon volt rá időm. Miről írnak benne? *teszi fel a kérdést kiváncsian, majd beleharap a szendvicsébe. Lenyeli és csak utánna válaszol.*
-Köszönöm szépen jól vagyok. És Ön hogy van? A pálcája nem fog kiesni a helyéről? *Kérdezi a varázspálca felé int. Reméli nem érthető félre a kérdés. Lesüti a szemeit arra a gondolatra, hogy mennyire félreérthető volt az előző kérdése.*

*Figyelmesen megnézi a képet. Valóban a miniszter van rajta. Mostanában nagyon ki tud akadni a próféta hírein. Nem hiszi, hogy ezeket nagy dobra kéne verni. Elvégre prófétát a halálfalók is olvashatnak.*
-Személy szerint engem elégé ki szoktak akasztani az ilyen dolgok. Nem értem, hogy ehez mi közük van azoknak az embereknek akik nem állnak a minisztériummal jó kapcsolatban. Nem tudom, hogy a miniszter úr mért hírdeti el mindenkinek, de ez elég zavaró. De nem akarom kibeszélni se a minisztériumot se a miniszter úrt!* Mondja. Nem szeretné, ha ez félreértés lenne a későbbiekben. Persze megbízik a melette ülő személyben, de ki tudja lehet, hogy az iskolából is van besúgó*
-Igazából nem gondolt arra, hogy az iskolában van esetleg besúgó? *Mondja ki hangosan is a gondolatait és szemét a melette ülőre sszegezi.*
-Nem nem láttam, de hogyha látom szólók neki hoyg Ön keresi! *Ígéri meg.*

*Ő is néha-néha rápillant a képre, de már elégszer látta. Közben azért beveszi a vacsoráját is, mármint azt az egy röpke ki szendvicset és a kávé is gyorsan elfogy. Lehet, hogy ma sem fog aludni.*
-Igazából, szerintem a halálfalóknak több közük van ehhez, mint bárki másnak. Szóval én nem tudom mi lesz ebből, sőt... még arról sem tájékoztattak, hogy kinek a jóslata veszett el. Pedig direkt azért hívtak be... na de mindegy. *Amelia nem tud olyan sokat erről, így inkább nem mond semmi többet. A kérdésre összeráncolja a homlokát. Már gondolkodott ilyenen, de igazából még sosem ötlött fel benne így konkrétan.*
-Már gondoltam rá, de sosem tudok rájönni, hogy ki lehetne az... *Vonja meg a vállát, aztán bólint egyet ismét.* Köszönöm, remélem még sikerül megtalálnom. *Aztán szárnycsapásra lesz figyelmes. Meg is lepődik. Ilyenkor, madár, itt? Vacsora idő után? Lassan felpillant a jó kivilágított Nagyterem tetejére, és egy különleges fekete színű bagoly röppen felé. Egy kisebb levelecskét dob az igazgató kezébe, és elrepül. Választ nem várnak, úgy tűnik. Sürgősnek látszik, szóval ki is nyitja. Lassan beleolvas:
"Kémeink jelentették, hogy egy halálfaló tartózkodik Wlardban, a főtér közelében. Alex, siessen oda! Ha segítség kell, ott leszünk.
UGy"

Hirtelen felpattan az asztalról, Ameliára néz.*
-Elnézést kérek, de sürgősen el kell mennem. Várnak rám. Remélem nemsokára találkozunk. Kellemes estét. *Felkapja a pálcáját, és sietős léptekkel elindul az ajtó felé. Most nem hopponál, közel van. Remélhetőleg minden rendben lesz...*

//köszönöm :)//

*Nem nagyon érti ezt az egész ügyet de hát ez van. Mondjuk elég furcsának találja, hogy egy jóslatot loptak el. Mire kelhet ez? És kié a jóslat? Vagyis kiről szól? Reméli mihamarabb fény derül ezekre a dolgokra. Nem nagyon szeretne próblémákat maga körül, volt ellég neki pár éve. De azért bevalhatja, hogy hiányzik neki is az akció*
-Nem nagyon tudok ehez mit szólni! Nekme ez is elég furcsa, hogy egy jóslatot lopnak el! És ha Önt azért hívták el akkor mért nem mondták el, hogy kié a jóslat! Nem értem ezt az egészet! *Mondja az igazat és utánna megeszi a maradék szendvicsét is. elég későre járhat az idő, indulnia kéne már*
-Szerintem jó lenne egy kicsit körbe pillantani! *Ad tanácsot persze nem akarja átvenni az igazgató szerepét csak egy tanács. Közben egy bagoly érkezik. Amelia elfordítja a fejét, nem akar még véletlenül se bele pillantani*
-Semmi baj! Én is reménykedem! Önnek is! *Mondja majd ő is fel áll az asztaltól és lassú léptekkel távozik*

//szintén köszönöm//

-Oroszország? brrr... *Nem baj, attól még persze el fog menni Teddel. Az mindegy hol lesznek, csak együtt legyenek. Így is kínszenvedés kivárni még a fiú visszajön, nem hogy még akkor mi lenne... Halkan felnevet, aztán egy csókot lehel a fiú ajkára.*
-Nem megyünk fel? *Ted rábólint, szóval felállnak és felsétálnak a tornyokba. Később elbúcsúznak, majd mindenki megy megint a dolgára.*

//köszi ^^//