Földszinti folyosók

*Blake pedig szorosan követi, és bár tudja, hogy most a lánynak a saját védelme számít a legkevesebbet, szeretné, ha biztos védelemként tekintene rá a lány, ha esetleg feltűnne a színen William. És ő annak igenis örül, hogy egy ideig nem az az elmebeteg jár Luthia fejében. Közben sűrűn pillant körbe, ha bárki is megjelenik, készenlétben van a pálcája. Keze tehát ismét farzsebéhez csúszik, miközben a lépcsőfokokat szedi Luthia után.*

//Liam és Lú az udvarról...be...//

*Tudta, hogy be fogják érni, ez egyértelmű volt, de talán Lú direkt nem futott olyan gyorsan... Aztán kap és ad is egy szenvedélyes csókot, ami közben átkarolja Liamet, de már el is kell, hogy engedje, mert elkérik a kabátját.*
-Amúgy is visszaadtam volna! Meg fogsz fázni! *majd lekapja a kabátot és William felé nyújtja, de mielőtt az megfogná, elrántja és megszólal.*
-Persze csak, ha a kabát visszaveszi a saját szerepét és lemond a palást kitüntetésről. *de nem várja meg a választ sem és azt sem, hogy nekiugorjanak, hogy megcsikizzék, a fiú kezébe nyomja.*
-Vedd fel, mielőtt tényleg megfázol! *mondja gyengéden, majd beljebb sétál a folyosókra.*
-Na hova van kedved menni? Nem vagy éhes? Vagy fáradt? Vagy valami? *kérdezgeti, mert neki ötlete sincs. Az igaz, hogy egy elefántot is fel tudna falni, de erről nem szól. Egyelőre... Főleg, hogy utána biztos elfogná az álmosság, főleg, hogy kezd estefele járni az idő...*

- Igenis anyu...
*Mondja gúnyolódva az utolsó mondatra, majd hatalmasat ásít, és nyújtózkodik egyet.*
- Lehet, hogy ebből alvás lesz először, és csak aztán evés. Az éhség még nem kínoz annyira, de az álmosság már igencsak megszállta Will pondrónyi agyát... Tehát az enyémet.
*Vigyorog, ám újra ásítania kell, és ezúttal jóval nagyobbat. Ránéz esdeklő szemekkel Lúra, és átkarolja.*
- Nem haragudnál meg, ha én most elmennék, és szunyálnék egy nagyot? Tényleg nagyon sajnálom, de most ez az első... A többit meg később bepótoljuk...
*Ezzel egy csókot nyom Lú ajkaira.*
- Szóval én most megyek... Jó étvágyat! Szia!
*Ezzel megsimogatja Luthia arcát, és felmegy a szobájába aludni.*

//Köszi a játékot!//

*Egy Luthia az alagsorból felvezető lépcsőkön érkezik a földszinti folyosókra. Látszólag jó kedve van. Lazán, nyugisan sétálgat, kezében pálcájával játszik. Szokásosan feketében, hosszú nadrág, póló, derekán pulóver, sportcipő, kezén karszalagok...egyszóval semmi új. Épp fordulna be az egyik sarkon, amikor meglátja Liamet. Szélesen elmosolyodik, majd kicsit közelebb lép, de nem megy oda Liamhez. Nekidől a falnak és ott ahol megállt, onnan szólítja meg.*
-3-at találhatsz és ha kitalálod mit hoztam neked, akkor egy megkapod és még csókot is kaphatsz mellé! *mindezt hatalmas vigyorral a száján mondja és ha Liam közeledne, ő hátrál.*

//Fagy -.-'//

*Will megnézi a három lapot, majd összehajtja, és a zsebébe rakja. Mikor a lány arról kérdezi, hogy van-e valami baj, nem válaszol, csak az oszlophoz lép, és előhúzza csomagjait.*
- Elmegyek az iskolából, Lú... Kiköltözöm Wiliardba. Él ott egy nő, aki hajlandó tanítani engem arra, ami engem érdekel. Nem kell éveket itt töltenem az iskolában.
*Mondja, és ha a lány közbe akarna szólni, nem hagyja, folytatja tovább.*
- Az a nő több, mint tanító. Együtt vagyok vele, Lú. Ne szólj semmit. Kezdem... Átértékelni a halálfalókat. Ha látni akarsz, küldj levelet, és megbeszélünk találkozót. De nem hiszem, hogy feladnám a mentorommal a kapcsolatot.
*Mondja, és a vállára veszi a táskát. Ő a részéről végzett... Volna. Végül ledobja a táskát, és odalép a lányhoz, átöleli, fejét magához szorítja, akár engedi Lú, akár nem.*
- Vigyázni fogok rád, és a barátom leszel, amíg csak élek. Nem felejtelek el soha, és ha baj van, itt leszek neked. Lehet, hogy változik majd a jövő, lehet, hogy így marad... De tudod... Apám sokszor azt mondta nekem: Amiért eleget küzdünk, az a miénk lesz.
*Mintha reményt akarna adni a lánynak... Will most különös. Nem agresszív, nem ingadozik a kedve. Mikor a lányra néz, tiszta szeretet és aggodalom csillog szemeiben. Ekkor kezdi el összeszedni a cuccait.*

//Fagyi//