Mindig élő kert

*Megrázza a fejét.*
- Semmi de. *aztán figyeli mi lesz a felhőből, amint lereszkedik fejmagasságban előhúzza a pálcáját, mindenre felkészülve. Aztán észreveszi hogy valami nem stimmel. Nem éri Alex jellegzetes, kesernyés illatát. Orra elé emeli az állatot, és megszaglássza de semmi. arca átmenetileg eltorzul.*
- Semmit, mi? Akkor miért nem érzek szagokat? Mert neked azt az idióta ötleted támadt hogy felrázod azt a fiolát. *ezzel a lendülettel egy erőteljes mozdulattal ki is veri a fiolát a lány kezéből, nem sajnálva ha esetleg "véletlenül" a kezét is eltalálja. Feláll az ágon és most éppen fenyegetően magasodik a lány fölé, arca semmi jót nem ígér.*
- Nagyon ajánlom hogy ne kerülj még egyszer a szemem elé mert az már nem békés beszélgetés lesz. *sziszegi szikrázó szemekkel, majd elegánsan leugrik a faágról, és kiviharzik a helységből azzal a konkrét céllal, hogy megkeresse mentorát, Anort.*

//Köszöntem //

*Utálom a növényeket. Zöldek, némelyik gusztustalan, és nyálkás csúszómászók tobzódnak rajtuk. Mire jó egy növény? Az oké, hogy készíthetsz belőle bármilyen halálos mérget, de hát ott van a halálos átok, ugyan miért fáradnál egy büdös lötty főzésével? Na és az alapanyagok beszerzése! Átok minden olyan zöldre, mely csak a Wilian kertjében nő...

Belépve megcsapott az az undorítóan friss növényszag, melyet a legjobban gyűlölök... Ahogy gyorsan szétnéztem, nem láttam senkit, így végre koncentrálhattam a feladatra. "Egy bordó levelű bokrot keress, zöld foltokkal." Na ez nem lesz nehéz. Elindultam előre az ösvényen, és ekkor jutott eszembe, hogy milyen régen nem jártam itt, hogy ez a kastély egyetlen pontja, mely még tartogathat meglepetéseket. Szét-szétnézve, a bordó cserje után kutatva orrom lassan megszokta a kissé párás levegő először meglehetősen szokatlan szagát, és már fel sem tűnt hol vagyok. Néhány pad mögé is benéztem, de az az átkozott bordóság csak nem akart előtűnni, hogy megkönnyítse dolgomat. Lehet, hogy mégsem lesz ez olyan egyszerű...?*

*Egy növény… az növény. Van amelyik szép, más halálos, és megint más kiváló alapanyag. Lehet úgy halálos, hogy nem is tudsz róla, a másikra pedig szinte rá van írva.

Épp lehajoltam, hogy valami sötét dolgot közelebbről megvizsgáljak, mikor hangot hallottam a hátam mögül. Felegyenesedve pedig megpillanthattam a lágy hang gazdáját – egy lányt, akiről lerítt, hogy csak hiroshis vagy plamás lehet. Kissé feltűnően mértem végig, de hát istenem. Hülye az, aki nem nézi meg jó alaposan kivel van dolga.*
- Nem, nem mondhatnám. *Felelem aztán. Jó megfigyelő vagyok, de róla nem tudtam megállapítani konkrétan milyen vérű. Ez az első dolog, amit mindenkiről tisztázok. Milyen lenne már, ha piszkos sárvérű lenne?*
- Igazából… éppen kerestem valamit. De úgy tűnik máris megtaláltam. *Könnyen lehajoltam, és letépem az előbb tanulmányozott, foltos levelet. Zsebre vágtam, majd lepillantottam a fekete hajú lányra. *
- Hogy lehet egy ilyen jó csaj elsőéves? *Szólalok meg rövid csend után, egy félmosollyal kísérve a mondatot.*

*A Halál ott lebeg körülötted, minden percben melletted, figyeli minden mozdulatodat, követi szavaidat, és ha úgy gondolja itt az idő, nem törődve azzal, hogy te még egyáltalán nem vagy kész, egyszerűen lecsap. Nem foglalkozik azzal, hogy megijedsz, vagy hogy váratlanul ért – egyszerűen végez veled. És ha te egy halálfaló vagy, a Halál még feszültebben figyel. *

- Csak gyógynövénytanra. *Hazudtam szemrebbenés nélkül, szinte már mosolyogva. Nem véletlenül vagyok jó halálfaló, legfőbb belső ügynök és nem utolsó sorban bérgyilkos. Értek az ilyesmihez, ahogyan ahhoz is, hogy hidegvérrel kioltsam valaki életét, vagy pofátlanul megtévesztően belehazudjak egy felnőtt szemébe. Hisz mikor lennék én valamire való bérgyilkos, ha nem tudnék ennyire jól hazudni? De inkább… más szemszögből leírni a tényeket. Természetesen biztos voltam benne, hogy Sally – mert időközben kiderült, hogy így hívják – nem ismerhette a növényt, mely apámnak kellett.
Ügyesen kivágta magát, és én erre csak mosolyogni tudtam. Igazából tényleg jól nézett ki a csaj, és mivel az előbb meglepett, hogy nem ismert fel, csak elsőéves lehetett. Nem baj, majd idővel megismer. *
- Áh, értem… Szóval makacs. Na és miért nem volt kedved a Wilianbe jönni? Egész tűrhető hely. *Ismét megjelenik a mosoly. Istenem, hát elsős… Illik jó pofizni vele.*