Kissé romos ház Wilard szélén - Watson "kúria"

*Robert megjelenése okozta sokkból kissé magához tér, és majdnem ismét elnyílt szájjal veszi tudomásul Will nyugodt hangját, békés arcát, és a gesztust. Tényleg megadná magát? Ezt nehezen tudja elképzelni, majd amikor Robert megszólal ő is megszólal.*
- Nem, Will nem akar bántani. *veszi védelmébe a vörös hajút, remélve hogy a férfi elhiszi neki az igazságot. Aztán az auror is az asztalhoz ül, és sört bont ki magának.*
- Ugye, nem akarja letartóztatni Willt? *érdeklődik enyhe rémülettel, mert Roberten és Willel kívül más támasza nincs. Cassyről nem tud, hogy a nő figyeli a kirándulásait. Nem szeretné elveszíteni, azt, aki képes őt megvédeni a halálfalóktól, mint amilyen Sebastiano is.*
- És te mit csinálsz itt Robert? *kérdezi, csakhogy ne üljön szótlanul, és hogy valami életet vigyen a halálos csendbe.*

- Az exbarátnőm valószínűleg átállt a sötét oldalra, én átálltam a jó oldalra, meg akarom dönteni a Leader hatalmát, Kimmel összebarátkoztunk, az új párom meg rendezi az ideköltözését, remélem... Ja, és pudingot készítettem, de tudok önnek hozni sültkrumplit, rántotthúst, rántott sajtot, uborkasalátát...
*Sorolja, majd feláll, odamegy a hűtőhöz, kinyitja.*
- És tegnapról van még borsófőzelék.
*Visszaül a helyére, zsebéből cigarettát húz ki, majd körbenéz.*
- Zavarná önöket? Ha igen, akkor odaállok az ablakhoz. Bár... Inkább odaállok.
*Ezzel felkel, odasétál az ablakhoz, szélesre tárja, kivesz a cigisdobozból egy szálat, és rágyújt.*
- És magával mi a helyzet, Robert? Szólíthatom Robertnek? Kérem szólítson Willnek vagy Williamnek... És ha bármit kérnek, kértek, csak szóljatok...
*Mélyet szív a cigarettából.*
- Le kéne szokni, de ha egyszer olyan jó...

*kim kérdésére fejet ráz.*
- Nem, nem akarom letartóztatni. Jelen pillanatban nincs semmi indítékom, hogy bevigyem. Természetesen ha bántalmazott volna, akkor azonnal a parancsnokságra vittem volna, de így... *Sóhajt egyet. És ha bevinné? Negyvennyolc óra után úgyis ki kellene engednie, az meg teljesen felesleges.*
- Szerinted? *Sóhajt egyet a következő kérdésre.* Jöttem megmutatni a bélyeggyűjteményemet. *Kis hatásszünet, fejcsóválás.* Követtelek, azt hittem meg akar ölni. Ennyi. *Majd a vöröshajú felé fordul.*
- Érdekes. Úgy tudtam, hogy te vagy a Leader utódja. Éjkacaj. Hogy sikerült így megváltozni? *Nem igazán hisz a fiúnak, de azért próbálja fenntartani a látszatot.*
- Nem kérek, kösz. *Rázza meg a fejét, a cigizésre meg vállat von. Ő nem kérdezte meg, annyira nem udvarias.*
- Vétek ilyen dologról leszokni. *Közben ő elnyomja a csikket, majd ha talál egy hamutálcát, akkor beledobja.*

*Nem győzi követni az eseményeket. Persze ő is tudja a nagyrészét, csak azt nem ami mostanában történt Willel.*
- Akkor jó. Tudod, a halálfalók között Will az egyetlen aki nem kívánja a halálomat. *mondja, amivel talán újat mondhat a vörös hajúnak, mert ő nem tud a találkozásról Sebastianoval, és Jamesel. Bár tőle még nem kapta meg, még bármi megtörténhet.*
- Engem nem zavar. *jegyzi meg Will kérdésére, és szemét nem veszi le róla, míg az odaér az ablakhoz, aztán újra az aurorra figyel.*
- Mondták már neked hogy vicces vagy? *húzza el egy kicsit a száját a rossz viccre. A többire figyel és csendben van, nem szól bele, csak mikor a férfi befejezte a beszédet.*

- Nos... Igen, én voltam Éjkacaj, Anor jobbkeze. De annak az időnek már vége. Elárult, eltetetett láb alól, meghaltam, és szellemként ráeszméltem egy két dologra. Tudja, Robert, ha a túlvilágon tengődik, egy nap alatt évtizednyi ideje van gondolkodni... Sokat filozofáltam. És rájöttem, mi a helyes út. Elteszem az útból Anort, és az lesz, ha minden jól megy, az utolsó gyilkosságom. Jó úton, jó életet fogok élni. Legalábbis megpróbálom. Ha az ember meghal, átértékeli az életét.
*Monologizál egy sort, majd belehúz a sörébe.*
- Amúgy ha akar, adok önnek okot arra, hogy letartóztasson. Most tettem vallomást, amit simán felhasználhat, hogy az Azkaban falai közé zárjon.
*Ezzel elnyomja a cigarettáját a hamutálban.*
- Amúgy mesélj valamit, Kim! Mit tehetek érted? Minden rendben a Wilian falai közt?

- Ó, ennek marhára örülök. *Nem mintha őt nem akarná az összes halálfaló kinyírni/megkínozni/felkoncolni. A repertoár listája pedig nem rövid.*
- Mondták, nem te vagy az első. *Mosolyog a fiúra, majd minden figyelmét Willnek szenteli.*
- Értem. Szóval akkor a Leader ellen fordulsz. Nem kis tett. És mit szólnál ha a támogatnánk? Mondjuk nem az egész aurorbanda, a fél bagázs hülye. Az élükön Falconnal. De én meg Cissidy segíthetünk. Ha te is segítesz nekünk... kézrekeríteni a halálfalókat. *Akkor beugrik neki valamit. Amire nem is figyelt fel.*
- Anor... ~Anor a Leader?~ *Nyel egyet. Ők ezt nem tudták. Azt tudta, hogy Anornak is köze van az aurorokhoz, de hogy ő a Leader?*
- Ha nem muszáj, nem tartóztatok le minden utamba kerülő embert. *Ha segíthet nekik, akkor meg pláne.*

*Neki nem túl meglepő hogy a Leader személye Anor, aki ugyebár az igazgató ikertestvére. Ő tudta, hiszen amikor Will félholtra verte, hogy álljon be közéjük, a férfi is ott volt, és tisztán emlékszik az arcára. Meg hogy Will már akkor gúnyolódott vele, és nem vette teljesen komolyan a dolgot.*
- Megnyugodtam *mosolyodik el ő is halványan, majd a beszélgetésre kezd figyelni, nem tudja ki az a Cassidy, de ha hasonlít Roberthez, akkor nem lesz vele gond. Falconról csak hallott, de nem jókat. *
- Hát az iskolában nem sok minden történik. Mostanában már ki sem jöttem onnan. *néz ki az ablakon, mert már az is csoda, hogy ide eljutott úgy hogy senki nem kérte rajta számon az életét, és hogy mit csinált. Többek között az a fiatal halálfaló, Sebastiano. *
- Én is segítek ha tudok, bár… eddig se vette senki a hasznomat. *jegyzi meg halkan a fiú, és kortyol egyet az almaléből, majd az utolsó korty után elkezd köhögni. Fuldokolva köhög párat, majd vesz két nagy levegőt. Mikor jobban van, kicsit félrenéz és megszólal. A hazudás sosem volt erős oldala.*
- Bocsánat,csak kicsit félrenyeltem.

- Ne butáskodj, Kim! Te vagy a leghasznosabb tagja ennek az asztaltársaságnak! Neked még van eszed, hogy megpróbálj kimaradni ebből az egészből... És különben is, ha jól tudom, te egy igazi varázsló vagy! Csak kicsit félős... De ez erény inkább.
*A fiú köhögni kezd, Will pedig odaugrik, és aggódva próbál segíteni. Ennek köszönhetően nem látja, hogy Anor neve hallatán Robert nyel egyet.*
- Minden segítség jól jön...
*Mondja Robertre nézve, miután Kim összeszedte magát, majd odasétál az auror elé, és kezet nyújt.*
- Ha megpróbál megbízni bennem, megígérem, hogy mindent megteszek, hogy bizonyítsam hűségem és elkötelezettségem.
*Mondja, és egyenesen Robert szemébe néz, hogy a férfi lássa, nem hazudik.*
- Együtt megtaláljuk a módját, hogy hogyan tegyük félre Anor Azgardot. Egyszer kellene egy nagyobb tanácskozás, amikor minden segítőnk együtt van... Kim, Cassidy, Ön, Cassandra, Ted, Alex Wilfred és jómagam... Na, nem is vagyunk olyan kevesen. Heten, mint a hét mesterlövész...
*Vigyorodik el.*

- Én például a hasznodat vettem. *Mondja a fiúnak bátorításképpen. Sok fontos információt osztott meg vele, ami segített elindulni a nyomozás rögös útján.*
- Jól vagy? *Ő is feláll, amikor a srác köhögni kezd. De aztán visszaül, látszólag nincs baja. Maximum majd elzavarja orvoshoz, ha folytatódik ez a csúnya köhögés.*
- Rendben. De tudod, hogy ha átverés, akkor megbosszulom... De százszorosan? *Nem szereti, ha átverik, és sokszor meg is érzi, hogy valami nem stimmel. De most mintha kezdene hinni Willnek. A kézrázást meg elfogadja.*
- Cass és a Forrester gyerek is ki akarja nyírni Anort? *A nevet habozva mondja ki a végén. Még rendbe kell tennie magában a dolgot. Igaz, annyira nem meglepő, csakhát mégis.*

*A bíztatásokra és bátorításokra kicsit elpirul, ő nem érezte volna hogy ennyire sokat ér amit csinál. Hogy próbál túlélni, a háborús zónában. A köhögés után visszadől a székre, és a kételkedő aurorra pillant. Szinte érzi hogy milyenféle kételyek játszódnak le benne, ezért megjegyzi szép halkan a maga módján.*
- Nem hazudik. Olyankor nem ilyen. *nem fűz hozzá több mindent, már ezt is soknak érzi kimondani, viszont a tanácskozásra ő is bólint, hogy részéről rendben van. Neki egészen addig rendben van, amíg Seb nincs a képben.*
- Igen, ők is ellene vannak. *biccent, ő nyomon követi a híreket, meg olvas újságot is emellé.*
- Nem hiszem hogy sokat számít, de... múltkor láttam *köhög ismét kettőt-hármat.
- ...a patikából kijönni Anort. Onnan ami itt van Wilardban. *fejezi be a mondatot.*

*Will most először mered elképedten, és látszik idegesnek, izgatottnak, mióta Kim felbukkant.*
- Anor... Itt... Wilardban? Ohohohohohhoóóó!
*Szemeiben felcsap a tűz, és egy árnycsáp máris a kezébe rántja a pálcáját. Hiába, Will akármennyire is jó fiú lett, a vadászat élményét nem szívesen hagyná el.*
- Mikor láttad tegnap? Lehet, hogy még itt van...
*Mondja, majd megdermed.*
- De nem mehetek...
*Csendben visszaül.*
- Vendégeim vannak, és meg akarom lepni Cassyt, mire hazaér...
*Morogja csak úgy magának, bár tisztán és érthetően.*
- Meg hát... A francba, Anortól még én is félek...
*Vallja be, majd Robertre néz.*
- Ez ne legyen benne a jegyzőkönyvben, ha kérhetem.

*Kim szavaira ő is felkapja a fejét.*
- Anor Wilardban? Ejha. *Vakarja meg a tarkóját. Ekkor kikerül a pálca a zsebéből. Nem hiába ő "volt" Éjkacaj. De nem kéri vissza, mert teljesen felesleges.*
- Cassy idejön? *Vonja fel a szemöldökét. Nem kell sok, össze is áll benne az egész történet. Szóval Cassy a Watson kölyökkel él együtt. Kezei ökölbe szorulnak. Talán féltékeny? Lehet. Mély levegőt veszi, kifújja. Rendezi arcvonásait, majd ismét Willre pillant.*
- Erről nem írok jegyzőkönyvet. *Nem mintha annyira szeretne papírokat irogatni.*

*Ő pedig kissé elfehéredve ül tovább, nem hitte hogy ilyen érzelmeket vált ki a társaiból az hogy Anor itt járt, Wilardban. Will felháborodását, még meg is érti, de Robertet nem. Főleg hogy ő nem is a Leaderen háborodik fel, hanem azon hogy egy bizonyos Cassy itt lakik.*
- Hát nem tegnap, hanem két napja. Bement, és két perc múlva már sietett is ki. *mondja, hogy miként látta meg a Leadert hogy bement a patikába. Neki is kellett pár dolog onnan, azért sétált csak arra felé.*
- Igen itt járt, de csak rövid ideig szerintem. Mármint ha én lennék ő, nem maradtam volna a legszükségesebbnél tovább. *teszi még hozzá egy apró váll rándítással, majd ahogy dőlne kicsit oldalra, hogy elhelyezkedjen, megint rájön a köhögés. Kicsit rázza a vállát, de ez is hamar elmúlik. Kortyol az italából, és máris jobban érzi magát. Egy fél fokkal.*
- Cassy? Az kicsoda? *kérdezi, mert nem tud arcot kötni hozzá.*

*Willnek is feltűnik, hogy milyen reakciót váltott ki Robertből Cassandra neve, így gyorsan bedobja a mentőövet.*
- Cassandra egyike kicsiny társaságunknak. Ő is Anor ellen harcol, de most ideköltözik, hogy nehogy véletlenül Anor úgy döntsön, hogy bosszút áll rajta. Egy nagyon-nagyon jó barát...
*Mondja, és fél szemmel figyeli, hogy Robert beveszi-e a mesét. Hiába, no, Will Oscart érdemelne hazudozásból, de sajnos a nő valahogy túl sok mindent megindít benne, még ha csak rágondol. Próbálja úgy láttatni a dolgot, hogy elérzékenyülése csak a barátság, és nem a szerelem jele.*
- De most nem is ez a kérdés. Igen, jön majd erre, nem tudom mikor fog felbukkanni, és el kell készülnöm a kajával... Szeretném meglepni, amolyan "Üdv nálam" étkezéssel...
*Mondja halkan, majd elfordul, hogy ne lássák, hogy arca úgy döntött, átveszi hajszínét. Úgy csinál, mintha a málló vakolatot nézegetné.*

*Anor látogatásának részleteire csak bólogat. Végül is... Wilard egy szabad város, nem tilthatják meg, hogy belép.*
- Egyedül volt, ugye? *Ennyit kérdez Kimtől. Nem tudja, hogy minek mehetett a patikába, de biztosan nem orvosságért.*
*Robert meg sajnos nem veszi be a mesét. Sejti, meg sejtette, hogy Will és Cassy között volt valami, de hogy még mindig tart? Vesz egy mély levegőt, majd feláll.*
- Megyek. Majd még beugrom valamelyik nap. *Az ajtóval nem tud mit kezdeni, azért egy pálcaintéssel rendet teremt, a többet meg majd elintézik.*
- Bocs az ajtóért. Szervusztok! *És már itt sincs. Hopponál, de csak a közeli erdőig. Ott farkasalakba küzdi magát, és szalad, minél messzebb innen. Nem akarja meglátni Cassyt, főleg nem Willel.*

*Ő is kissé elcsodálkozik, mert átlátja a szerelmi háromszöget. De nem szólal meg, hiszen nem tudja ki az a nő akiről szó van. Robert kérdésére csak bólint.*
- Igen, egyedül. *feleli, majd ahogy Robert elmegy, elköszön, és Willre pillant, aki még mindig a falat szugerálja.*
- Én is mennék. Nem kellene még jobban megfáznom. *mondja a lábát fikszírozva, mert ő is tisztában van vele, hogy ez minden, csak nem megfázás. De reméli nem teszik szóvá a dolgot. Az ajtóra megpróbál egy reparot mondani, de csak annyit ér el hogy az ajtó megmoccan. De ő legalább megpróbálta.*
- Szia *köszön el majd kilép az ajtón és elindul vissza a kastélyba, nagyon remélve hogy ezúttal gond nélkül odajut.*

- Szia...
*Suttogja halkan, mikor Kim is elmegy. Előveszi pálcáját, és a romok felé int, az ajtó lassan összeáll, visszaépül a falba, majd befejezi a pudingkészítést, és berakja a készterméket a hűtőbe. Felsétál az emeletre, lefürdik, megborotválkozik, hajat, majd fogat mos, megtörülközik, és felöltözik. Fekete nadrágot, fekete inget vesz fel, fekete boxerrel és zoknival, majd felhúzza fekete ünneplős cipőjét. Haját összefogja, és lesétál. Az ebédlőasztalt átcsempészi a nagyszobába egy Wingardium Leviosa hatásával, majd besötétít, gyertyákat rak ki, elbűvöli azokat, hogy akkor gyulladjanak meg, mikor Cassandra belép, az asztalra rózsákat rak ki, és a bejárati ajtótól a nappaliig rózsaszirmokkal hinti be az utat, hogy a nő megtalálja őt. Végül már csak egy dolog hiányzik: Egyetlen pálcaintésre a nagyszobában pihenő zongora magától kezd játszani egy gyönyörű, lágy, romantikus dallamot. Mikor Will úgy érzi, hogy mindennel készen áll, leül egy fotelbe, kezébe vesz egy könyvet, és olvasni kezd, de ha hallja a kulccsörgést, már ugrik is fel, és izgatottan várja Cassyt.*

~A pokolba az összes külföldi idiótával~ *dohog magában, miközben a Willtől kapott kulcsal matat, hogy kinyissa a zárat. Mára más vágya sincs, mint megfürödni, és aludni. Egyszerű, teljesíthető kívánság, azonban már amikor belép, lemond erről. Az előszobában rózsák hevernek a földön egy adott irányba mutatva, méghozzá a nappaliba. Elmosolyodik, és szívét melegség járja át. Ilyen nemes gesztust ki sem nézett volna Willből, de ezek szerint komolyan gondolta hogy felnő Anor tudásához, és megkomolyodik. Hát nem lett volna Luthia helyébe, amikor közölte vele a hírt. Halad befelé, a nappaliba, majd mikor odaér, és meglátja a felgyulladó gyertyákat és a toporgó kedvesét, elneveti magát, és siet megölelni, és megcsókolni a fiút. Ennél kellemesebb estét el sem tudna képzelni.*
- Nahát, micsoda meglepetés. *suttogja bele a csókba, majd lassan elszakítja ajkát a fiúétől, és kérdőn néz rá, hogy most mi lesz.*

*Will meghallja a kulcscsörgést, szíve nagyot dobban, majd ahogy megpillantja Cassyt, elmosolyodik. Amint a karjai közé kapja kedvese kecses csípőjét, hosszan, szenvedélyesem megcsókolja, majd a nő fülébe súg.*
- Egy egyszerű vacsora, némi beszélgetés, egy kényeztető, nyugtató hátmasszázs, és amit csak szeretnél, drága Úrnő...
*Gyengéden megharapdálja Cassy nyakát, majd int a pálcájával, mire egy tálcán berepül az az étel, amit Will még a vendégei elől is rejtegetett: egy hatalmas tál Bolognai spagetti, rengeteg sajttal. A tálca mellett két üveg bor, némi ásványvíz, két pohár, két tányér, két villa, két kés, két kanál suhan be, majd megpihen az asztalon. Végül egy nagyobb fehér tálban besuhan a csokipuding is.*
- És ez mind a tiéd... Bár... Ha megengeded, én is eszem belőle, elvégre sokat dolgoztam érte... És van még valami!
*Mondja, és ezzel elkapja a nőt, fordul vele egyet, hátradönti, hogy csak ő tartsa Cassy súlyát.*
- Őszinte véleményt kérek, Hercegnőm...
*Ezzel megcsókolja a Cassandrát, és felemeli, újra a saját lábaira állítja.*

*Már a szavak ígérte csodás látomás hatására felnyög, hát még a csókra, ami szokás szerint szenvedélyes, de már nem olyan vad, mint az a bizonyos legelső alkalommal volt. A nő a fiú narancs szemeibe pillantva, gondolja azt igazán, hogy lehet esélye még a normális életre Will mellett. Aki előtt nem kell titkolnia semmit, nem kell hazudnia, és nem kell megjátszania magát. Nem kell kételkednie kedvesében, és attól tartani, hogy a halálhírével jön valaki hozzá.*
- Hm, nagyon is kellemesen hangzik. Kezdetnek ez elég is lesz, utána meg akár fordulhat is a kocka. *mosolyog, hogy ő is megmasszírozza kedvesét, és nem mondja meg hogy holnapra túrótortát tervezett sütni. *
- Istenien néz ki, hát még az illata. *jegyzi meg kicsit felnyögve, majd kibontakozva az ölelő karokból helyetfoglal.*
- Még szép hogy kapsz ha már ennyit dolgoztál érte. Ennyit úgysem bírnék megenni egyedül. *mosolyog, és figyelmesen figyeli ahogy Will is helyet foglal. Szemrevételezi a borokat és a vöröset ki is bontja, majd tölt magának, és ha a fiú is kér akkor neki is.*
- Őszintén szólva meglepődtem, de nagyon jól esik hogy ilyesmi jutott eszedbe. Én tényleg nagyon köszönöm neked, kedvesem. *mondja, és a végén a "kedvesem" szót külön kiemelve, lágyan, és halálosan komolyan gondolva. Innentől kezdve senki más nem jöhet szóba. Ha a fiú hűséget ígért neki, akkor minimum hogy ő sem fogja megcsalni, pláne nem egy aurorral.*
- Jó étvágyat hát kedvesem. *mondja, mikor a csóktól magához tér, és visszaül az asztalhoz.*

*Természetesen Will is kér a borból, és büszkén hallgatja Cassandra szavait. Tálal kedvesének, majd magának, végigsimít a nő arcán, és a szemeibe néz.*
- Jó étvágyat, szerelmem!
*Ezzel ő maga is hozzálát az evésnek. Látszólag Will farkaséhes, valószínűleg az egész nap az előkészületekkel telt, így nem volt ideje neki magának enni. Az éhség sajnos elnyomja Will hangját, így a fiú nem szólal meg, míg jó alaposan fel nem töltötte magát az étellel, majd a pudinggal, ám mikor mindketten végeztek, Will lassan felkel. Cassy mögé lép, végigcsókolja a nő nyakát, vállát, majd szenvedélyesen, mégis gyengéden megcsókolja. Látszik, hogy valami aggasztja a fiút, és hamarosan ki is derül, hogy mi. Lassan fél térdre ereszkedik kedvese mellett, és megfogja a kezét.*
- Emlékszel, hogy azt mondtam, veled akarok maradni örökre, szerelmem? Szeretném ezt mindennel bizonyítani... Szóval, tettel és...
*Ezzel benyúl a zsebébe, és egy kis fekete dobozkát húz elő. Cassy elé tartja, és kinyitja, benne egy gyönyörű eljegyzési gyűrű pihen.*
- Cassandra Lengston, leszel a feleségem?
*Kérdi elhaló, remegő hangon...*

*Ha kér, hát kap. tölt neki is, majd a tálalás után, nem is várakoztatja szerelmét, hanem nekilát megkóstolni hogy mit alkotott ma fiatal kedvese. Ahogy megkóstolja a szószt, még a szemét is becsukja olyan finom lett, és a tetején a sok sajt. Látja azért, hogy kedvese is jó étvággyal eszik, gondolja, hogy nem kis munka volt ezzel a vacsorával. Mikor végeznek a fiú a háta mögé kerül, és a nyakát csókolgatja, mire jólesően felmorog, és dönti a nyakát, hogy még hol kér csókot. A fél térdre ereszkedés kissé felvont szemöldökkel rosszat sejtve szemléli. De amikor meghallja a mondandót, majd kiesik a bőréből. Szemei nagyra nyílnak, és kezét a szája elé kapja a gyűrű láttán.*
- Will.... istenem... ez... *dadogja kissé döbbenten. Na jó, nagyon döbbenten.*
- Hát, ha komolyan gondolod, akkor igen *mosolyodik el végre teljesen őszintén szívből, majd a mosolya egyre szélesedik, és a végén már nevet. Boldogságában még könnyet is ejt, miközben átkarolja kedvese nyakát, és csak nevet nevet....*

- Persze, hogy komolyan gondolom...
*Mondja a fiú, majd mikor Cassy nevetni kezd, először meglepődik, ám valamiért elkezdi őt is elfogni a kacagás. Együtt nevet a nővel, átöleli, csókolgatja, majd felemeli, és míg karjaiban tartja kedvesét, megpörgeti, közben vigyáz, hogy ne ejtse le a gyűrűt. Végül leteszi a nőt, megfogja a kezét, és felhúzza Cassy gyűrűs ujjára a gyémántékszert, majd a szemébe néz.*
- Ez egy régi családi örökség. Hazautaztam érte... Apámék kicsit meglepődtek, hogy megházasodom, de nem volt sok ellenkezés...
*Mondja, majd hosszan, szenvedélyesen megcsókolja kedvesét.*
- Na, mit gondolsz most rólam?

- Akkor erre csak igennel tudok felelni. *mondja, majd együtt nevetnek tovább. Szívből jövő őszinte kacagás, amit már nagyon régen nem hallott magától. A gyűrűt megcsodálja, mert nagyon szépnek tartja, és mielőtt a fiú felhúzza az ujjára a gyűrűt, gyorsan eltünteti a régi egyszerű karikagyűrűt, amit már csak megszokásból hordott. Nem volt jelentőssége. De ennek van, mert Will újra felébresztette benne a szerelmet.*
- Ez csodálatosan szép. Köszönöm. *viszonozza a csókot a nő, majd futólag átfut a fején a gondolat, hogy milyen is lehet Will családja. Mert az övé már meghalt.*
- Azt gondolom, hogy fantasztikus, ahogyan felnőttél pár hét alatt. Kevés ember képes ilyen átváltozáson keresztülmenni, és jó útra térni. *mondja komolyan, majd feláll, és kézen fogva szerelmét, elindulnak az emeletre a hálóba, hogy ott folytassák az eszmecserét.*

//Köszi szépen//

*Nem olyan rég járt itt. Nem szívesen jön vissza, viszont beszélnie kellene Willel. A srácnak vallomást kellene tennie, hogy az Azkabanba juttathassák Anort. A férfi természetesen mindent tagad, ezért kellene egy vallomás, ami biztosítja őket arról, hogy Anor hazudik.
Ezért volt kénytelen idejönni. Egyébként egy fekete farmernadrágot, egy sötétzöld pólót és farmernadrágot visel. A haja összegumizva, a karján mindenféle fagyöngyökből készült karperecek, meg csomózott dolgok, bőrből készült karperecek.
Az ajtó előtt hopponál. Will biztosan megjavította, mivel ő nem küldött csekket. Megegmeli a bal kezét, majd két erőset koppint az ajtón.*

» Oswald kúria
» William Quentin Watson