Kissé romos ház Wilard szélén - Watson "kúria"

*A kissé romos épület három szintes, ám alapterületre igen kicsi. A földszinten egy nappali és egy konyha található csak egy apró előtérrel, ahonnan csigalépcső indul fölfelé az elsőre, ahol két hálószoba és egy fürdő található, a harmadik emelet pedig egyetlen hatalmas háló, egy erkéllyel.

Will igen nehezen talált egy olyan házat, ami tényleg elhagyatott, mégis beköltözhető állapotban van, és így is vagy négy órát dolgozott azon, hogy biztonságossá tegye az épületet, de kész van, Lú bármikor beköltözhet. Will már áthozta cuccait, így ő már technikailag itt lakik, sőt Wilardban is beszerzett jópár dolgot. Most is egy Wilardi útból tér haza, ám ezúttal csak a hűtőt akarta feltölteni, amit sikerült is. A vörös hajú, narancssárga szemű fiú elégedetten áll a tejjel, felvágottakkal, húsokkal telepakolt hűtőgép előtt, majd becsukja azt, és elindul, hogy ő majd milyen jól el fog nyúlni a hatalmas franciaágyon, amit a harmadik emeletre rakott be, ám az előszobában megáll, és végül úgy dönt, hogy leül a lépcsőre, szemben a bejárati ajtóval, és elszív egy cigarettát. Kifejezetten otthonosan van: Mezítláb, fekete szabadidőnadrágban és fehér, ujjatlan pólóban.*

*A nagy wilardi sétálgatásom közbe meg is láttam az illetőt akit kerestem. Tudtam, hogy egyszer fel fog bukkanni, így nem is nagyon törtem magam. Éppen a főtéren álltam, amikor elment nem messze tőlem. Nem vett észre, az volt a szerencséje. Mondjuk, nincs jó kedvem, dühös vagyok. Igen... Ginnyt valaki nagyon megkínozta, de fogalmam sincs ki lehetett, -már azon kívül, hogy egy halálfaló- szóval gondoltam hogy megbeszélem ezt az ügyet Williammal. Nem kiabáltam utána, ahhoz túl lusta voltam. Csak szépen, utána vettem az irányt, teljesen észrevétlenül.
Így legalább megtudom, hova jár mindig... vagy talán újabban? Így tudni fogom, hol keressem majd. Pálcám kezemben és egy olyan öt perccel később érek oda mint ő. Elég romos egy ház, dehát mégis mit várjunk? Megálltam az ajtó előtt, elgondolkodtam azon, hogy akkor most mi legyen. Ha berontok, akkor azért kapok. Szóval kopogtam -vagy inkább dörömböltem- egyet-kettőt majd benyitottam. Az első az volt, hogy körülnéztem. Tényleg, nem volt valami nagy cucc a ház, de végülis ha bujkálni akar valaki annak megteszi. Mellesleg rajtam egy farmernadrág, Vans cipő és fekete rövid ujjú póló van ami pont eltakarja a pentagrammát a vállamon.*
-William, gyere elő!! *Kicsit türelmetlenebb hangnemben kezdtem el "kiabálni" miközben nekidőltem a falnak és vártam hogy a kívánt személy megérkezzen. Igen.. azt hiszem ebből hosszadalmas beszélgetés lesz.*

*Will feláll, és komótosan odalép az ajtóhoz, majd lassan a kezét a kilincsre teszi. Még nem nyomja le, helyette minden minden izmát megfeszíti, és a másodperc tört része alatt a következők történnek...
Will feltépi az ajtót, de közben már nyúl is kifelé, megragadja Jamest a vállánál, berántja, kidugja a fejét, körbepillant, majd bevágja az ajtót, mint Jeremiás a budi bejáratát, végül pedig Jamesre néz.*
- Kérlek, legközelebb tegyél egy táblát a ház falára, hogy "Itt lakik William Quentin Watson", kedves Aurorbácsik, gyertek, és keressétek fel nyugodtan!
*Morogja Will, miközben beleszív a cigarettájába, majd felméri James idegállapotát.*
- Kérsz cigit?
*Nyújtja felé a dobozt.*
- Kávét főzni kell, de van az is, ha szeretnél...
*Williamből jó házigazda lenne, kivéve, hogy ha valaki a saját kis házában megsérti, akkor azért öl.*
- Mi a hézag, mesélj. Látom olyan vagy, mint akinek megerőszakolták a kiskutyáját...
*Ha James jobban meg tudja figyelni idegessége ellenére a vörös hajú fiút, láthatja, hogy Will valahogy... Nyugodtabb, sztoikusabb, bár a hülye beszólásai még mindig megvannak.*

*Nem kell nekem bemennem, berántanak. Kicsit megbotlom, de sikeresen talpon maradok és még mindig dühös képpel figyelek Williamra.*
-Bocs. *Jegyeztem meg, miközben a cigarettás doboz felé nyúltam és kivettem egy szálat. Nem hiszen, hogy ettől olyan nagyon lenyugszom, de mégis... talán egy kicsit csökkenti ezt a sok feszültséget. Meggyújtottam magamnak, majd megráztam a fejem és vállat vontam.*
-Nem kell kávé, nem azért jöttem... *Észrevettem, hogy Will ma olyan más. Nem jegyzem meg, viszont az utolsó mondata nem teljesen tetszik. Összeráncoltam a homlokom, majd még mielőtt szóltam volna, ismét beleszívtam a cigibe és miután sikerült kifújnom a füstöt:*
-Ha gondolod, fogalmazhatunk így is. Bár ez nem teljesen a megfelelő fogalom erre. *Egy lépéssel közelebb léptem hozzá, de ígyis elég messze voltunk még egymástól. A narancssárga szemekbe néztem.* Valaki... elég brutálisan megkínozta a barátnőmet a Wilfred ház előtt a napokban. Nem tudsz róla véletlenül valamit, William? *Ismét beleszívtam a cigibe, majd összefontam a kezem és érdeklődő pillantással néztem a másikat. Érdekelt mit fog mondani, de tudtam, úgyis fel fog valamit vetni a saját mentségére.*

*Ahogy James elkezdi mondani a mondatot, Will ajkai lassan vigyorra húzódnak. Katt... A pisztoly kibiztosítva, pontosan a "Wilfred ház" szavaknál. Majd amikor a másik fiú megkérdi, hogy tud-e róla valamit... Bumm... A pisztoly elsül, William hisztérikus röhögésben tör ki, a cigarettát is majdnem elejti.*
- Látod, kicsi fiam... Én megkérdeztem, hogy "Van barátnőd?" Te azt válaszoltad, hogy nincs. Gondoltam, akkor nem kell válogatnom, hogy kivel statuáljak példát Wilfrednek. Nem tehetek róla, hogy a te csajod volt akkora láma, hogy lejött éjszaka a városba.
*Mondja Will, de fél kezével közben rámarkol a pálcájára, ami háta mögött lett beszúrva a nadrágba.*
- De nehogy butaságot csinálj... Túl sok itt az árnyék...
*Mondja a végén sejtelmesen, és ha James ennek ellenére is butaságra készülne, bevetődik az egyikbe...*

-Áljáljálj! Nem éppen így volt... gondolj csak vissza: *Egy pillanat hatásszünet, majd folytattam.* Megfenyegettél... hogyha van valaki fontos nekem, akkor kibelezed. Én pedig arra mondtam azt, hogy csak próbálnád meg. Szóval, azt nem kérdezted, név szerint ki a barátnőm. *Egyáltalán nem vagyok nyugodt. Beleszívtam a cigarettába, már nem sok volt belőle de még volt. A pálcám még mindig a másik kezembe szorongattam, de nem fogok hülyeséget csinálni. Annyira, még magamnál vagyok, tudom hogy kivel állok szemben.*
-Tőlem azt kínozol halálra akit akarsz, de Ginnynek többet egy hajszála se görbüljön! *Jegyeztem meg egy kicsit fenyegetőbben, majd nekidőltem a falnak és elhallgattam. Williamra pillantottam, nem tudtam, ezek után mit tudna felhozni. Azért még egy kérdést feltettem, csak hogy most már tereljük a másik témát, de azért még dühös is vagyok rá.*
-Mért költöztél ki ide?

- Nos... Ha te komolyan vetted, hogy bántanám a barátnőd, nagy hülye vagy...
*Mondja Will, mosolyogva.*
- Most, hogy tudom, hogy a te barátnőd, nem fogok hozzányúlni... Amíg aranyos, kedves, szófogadó halálfaló leszel. Ezért jó, ha van az embereidnek gyenge pontja. Tudsz rá építeni.
*Vigyorog Will kajánul. Ő lassabban szívja a cigarettát, még a fele megvan.*
- De mondd csak, James... Te ebbe magadtól nem gondoltál bele? Nem vagy egy ambíciókkal teli figura, ha megengeded magadnak ezt a luxust...
*Magyarázza, közben belép a konyhába, és elkezd felrakni egy kávét.*
- Azért költöztem ide, mert itt jó. Szép, békés, nyugodt, minden rendben van, illik a stílusomhoz, és nem Wilian.
*Magyarázza közben.*

-Nem mintha eddig nem lettem volna olyan halálfaló William. *Valami köt ide és szeretem ezt csinálni. Igaz, ölni még nem igazán öltem, de... egyszer annak is eljön az ideje. Muszáj lesz. Közben összefont karokkal figyeltem végig mit mond a másik, majd bólogatni kezdtem. Inkább ráhagyom, mert... aztán én szívok.
Mikor Will a konyha felé kezdett menni, én csak léptem kettőt, hogy legalább lássam.*
-Ahha, értem. Én ezt az egy évet még kibírom a Wilianben, de... utána szerintem én is kiköltözöm valahova. Lehet Londonba. Még nem tudom. *Vontam vállat és idő közben még eszembe jutott valami. Apámról -sem anyámról- mostanában nem hallottam semmit se. Gondoltam, megkérdezem már Willt, hátha tud valamit, legalább apámról, hiszen elég nagy besúgó a halálfalóknak. Úgymond... kémkedő.*
-Te, Will... apámról, Chace Miller-ről mit tudsz? Eltűntek, anyámmal együtt nem is jelentkeznek... *Ha semmit, akkor szívás, ez van. Igazából nem is nagyon hiányolja őket. Év elején volt egyszer otthon pár hétig, akkor is csak mert apám be akart mutatni ennek-annak. Aztán jött a képbe Anor.*

- Mi van, már engem hibáztattok minden szarért? Nem, nem tudok semmi Chace Millerről, nem öltem meg, nem raboltam el, de még csak virágot se vittem neki. Az ég szerelmére, mi lesz a következő, Blake jön majd hozzám, hogy valaki rálépett a macskájára, és én voltam?
*Fakad ki Willből a kérdés, miközben a kávé lefő. Önt magának egy bögrével, alig egy embernyi maradt a főzőben, majd fogja magát, és úgy, feketén, a cigaretta lezárásaképp lehúzza az egészet egyszerre.*
- Amúgy Blake -kel még nem is találkoztam, és mit ne mondjak, ezt meglepőnek találom. Ő a legjobb hármótok közül, ő nem nyaggat folyton az idióta gondjaival... Bántották a barátnőm, eltűnt apukám, megették a pókomat...
*Gúnyolódik az utolsó mondatban Will.*
- Nőjjetek már fel végre.

-Állj már le! Mit kapod fel rögtön a vizet? Csak egy ártalmatlan kérdés volt, senki nem mondta hogy téged hibáztatunk. *Elszívtam közben a cigit és elnyomtam. Nekidőltem az ajtófélfának ismét, a pálcám is a zsebembe tettem majd tovább figyeltem mit mond Will. Igazság szerint, Blake egész szépen eltűnt.*
-Blake el van tűnve, sehol nem láttam, nem is szólt és még nem is jelentkezett, pedig kellett volna neki. *Vontam vállat, aztán felsóhajtottam. Kiakaszt, hogy sokan gyerekként kezelnek. Már különben is, a varázsvilág törvénye szerint nagykorú vagyok, bárhol varázsolhatok. Kezd kiakasztani egy kicsit, hogy sokan lenéznek. Ez ellen kéne tennem valamit már. Nem tudtam mást mondani, igazából meglepett, hogy Will ennyire gyorsan felkapta a vizet...*

- Nos, ha van még valami, akkor mondd...
*Mondja William, és közben elmosogat, elrakja a bögrét, majd összefonja maga előtt karjait, és szigorúan néz Jamesre.*
- De ha nincs más, akkor mutatok neked egy ajtót. Nézd!
*Ezzel kiáll az előtérbe, teátrális mozdulattal a bejárat felé mutat.*
- Ott az ajtó!
*Ezzel lezártnak veszi a beszélgetést, és várja, hogy a másik fiú mit reagál.*

-Mellesleg, Ted megint lelépett... azóta nem láttam mióta a barátnőjével veszekedtek a Vízesésnél. *Mondtam egy kisebb mosollyal az arcomon, csak azért, mert William megkért arra, hogy kémkedjek a srác után. Közben felvontam a szemöldököm majd az ajtó felé indultam. Ha Willnek még volt kérdése Teddel vagy mással kapcsolatban akkor megvártam, ha nem akkor pedig egy biccentéssel elrendezve a köszönést leléptem. A feszültséget le kell rendezni valamin. Lehet, az egyik gyakorlóterembe veszem az irányt és egy kicsit küszködöm a vízmágiával.*

*Miután James elment, Will elnyomja a cigarettáját, majd felmegy a fürdőbe, és végtelen alapossággal fogat mos, és lefürdik, hogy Lú egy picit se érezhesse meg rajta a dohány illatát. Végül egy fekete törülközőt csavar a derekára, felmegy a nagy hálóba, és felöltözik. Fekete farmert és fekete pólót húz, majd lemegy a nappaliba, bedől egy fotelbe, és egy pálcalendítéssel megszólaltatja az Őrjöngő Trollok nevű varázsló metálegyüttes zenéjét, és közben gondolkodik azon, amit James mondott. Ted eltűnt... Talán végleg... Bár ekkora szerencséje úgysem lesz...*

*Lú nyit ajtót és lép be egy kisebb táskával a hátán. Tegnap már elhozták minden cuccát, sőt, a cicáját is, csak egy-két dolgot felejtett ott, amit most elhozott. Azt mondták, neki nincs mitől félnie, a többi halálfaló nem őrjöng annyira, mint Will. Tőle pedig nem tart egy percig sem.
Ahogy belép és meglátja Willt, ledobja a táskáját és közelebb lépdel. Lehet, hogy Liam az üvöltő zenétől észre sem vette, hogy bejött. Közelebb érve, megkerüli a fotelt és a karfájára ülve egy csókot nyom kedvese arcára.*
-Nem szeretnéd kicsit halkabbra venni? A saját hangomat sem hallom!

*Will halkít a zenén, és megcsókolja Lút.*
- Merre jártál? Bevásároltál?
*Kérdi mosolyogva, ám közben azon filozofál, vajon hozzá fog-e szokni ehhez az idillhez...*
- Járt itt James, kiderült, hogy az ő barátnőjét pakoltam el a Wilfred ház előtt... Kicsit kínos... Amúgy az egyetlen hátránya annak, hogy együtt lakunk, hogy ha tetszik, ha nem, valamennyire benne leszel a halálfaló élet közepében...
*Mondja a fiú kicsit aggódva.*
- Viszont így legalább mindig tudok vigyázni rád, nem fog bántani senki...
*Ezzel szenvedélyesen megcsókolja Lút, és közben az ölébe húzza.*

*Kínos arcot vág, ahogy meghallja a történteket, de nem szól semmit. Will megoldja úgy is. Jó fiú...*
-Hát, csak visszamentem a kastélyba, az utolsó cuccaimért is. Nem akarok már visszamenni... *teszi hozzá, közben Will az ölébe húzza, ő pedig átöleli és viszonozza a szenvedélyes csókot.*
-Szeretlek! *súgja a fülébe.* -Egyébként nem gond. Én így is, úgy is melletted állok, csak azt ne várjátok el, hogy belépjek... *ha hallja az információkat, oké, csak neki ne kelljen öldökölnie vagy hasonlók...meg egyáltalán...nem ér kész.
Egy perc múlva kikel Liam öléből, majd egy asztalnak dőlve néz a fiúra.*
-Ettél már? Nem vagy éhes? *kérdi komolyan.*

- Csak kávéztam... Amúgy hogy tetszik a ház? Kicsit helyre kellett rakni, de amúgy tökéletes állapotban van végre...
*Mondja Will.*
- A legfelső emeleti hálót már láttad... Az elsőn rendbe raktam a két hálót. A pincében pedig elkezdtem kialakítani egy edzőtermet, hogy taníthassalak.
*Mondja a fiú, majd elkezdi a lány vállát masszírozni.*
- Tudom, nem akarsz a halálfalókhoz tartozni, úgyhogy amennyire lehet, próbállak elkülöníteni tőlük, de néha muszáj lesz egy-egy csapattaggal találkoznod....
~És így Cassandrával is... Na az érdekes lesz...~
*Fűzi hozzá gondolatban.*

-És ne csináljak valami harapnivalót? *kérdi.* A leendő nagymesternek is kell ennie néha! *vigyorog.*
-Óó...imádom! Nagyon tetszik! Nem is számítottam rá, hogy ekkora házat találsz! De nagyon tetszik... *ismétli, mert tényleg oda van érte, pedig még nem is látta az egészet. Aztán a hálószobák érintésére, újra a szék karfáján ül és Liamhez bújik.*
-A két új hálószobát majd megmutathatnád... *súgja Liam fülébe, vadmacska szemeiben pedig csillog a játékosság.*
-Az nem gond. Bár elég nagy a ház, ahhoz, hogy eltűnjek, ha nincs rám szükség! *jelenti ki. Nagyobb tárgyalásokról tényleg kimaradna... vagy akármi..*

- Hát, valami szendvics, vagy egy rántotta jól esne... Amúgy vettem húst, felvágottat, tejet, tealeveleket, hoztam kakaóport, bort, vajsört, kenyeret, kiflit, tojást, meg még pár finomságot... Meg hoztam neked csokit, bár én nem szeretem annyira...
*Sorolja elgondolkodva.*
- A két új hálót majd akkor mutatom meg, ha te is ettél valamit!
*Mondja, majd ahogy ül, a lány alá nyúl, felkapja, vele együtt feláll, és kiviszi a konyhába.*
- A ház úrnője megérkezett!
*Kiált fel játékosan, majd gyengéden beleharap Lú nyakába.*
- Remélem a ház úrnőjének megfelel ez a konyha...
*Vigyorog.*

-Jó, akkor most szendvicset kapsz! *lusta a lány is azért, nincs kedve a tojásokkal meg a tűzzel, meg hasonlókkal kínlódni.*
-Tyűha! Jól bevásároltál! És jó választás volt... szeretem a csokit! *azzal megcsókolja a fiút, Will pedig felkapja Lút és kiviszi a konyhába.
Nevet a játékosságon, majd mielőtt belekezdene a szendvicskészítésbe, párjához fordul.*
-Persze, hogy megfelel, Hercegem! *mosolyog, majd egy csók után belefog a szendvicselésbe. Először megnézi mit talál pontosan a hűtőben, majd előveszi amire neki szüksége lehet, majd felvágja a kenyeret, vagy ha esetleg Will kiflit kér, akkor azt, telepakolja felvágottal, sajttal és előtte persze megkente vajjal és számára ez így oké, ha Willnek van különleges kívánsága, megteszi. Neki egy kisebb szendvics, Willnek valami...sokkal nagyobb. Lú nem is éhes igazán..
Tányérra pakolja az ételt és Willhez baktat.*
-Megfelel? Vagy esetleg különleges kívánság?

*Willnek tökéletes a kenyér, az nagyobb és több... Végül mikor megkapja a szendvicset, hatalmasat harap bele, majd ránéz a lányra, és teli szájjal megszólal.*
- Köfönyöm...
*Mondja vigyorogva, majd elmajszolja reggelijét.*
- Ebédre én főzök neked valamit, oké?
*Kérdi, mikor végre sikerül lenyelnie a falatot. Furcsa, az idill Lúval valahogy... Megszokhatónak tűnik. Bár Will hiányolja, hogy most épp semmi vad dolgot nem csinálnak, de majd... Eldöntötte, hogy a délután folyamán nekifog a lány tanításának, és ezen tervében semmi nem akadályozhatja meg.*
- Délután felavatjuk a pincét...
*Szólal meg, mikor a szendvics elfogyott.*
- Megtanítalak pár érdekesebb dologra, és lehet, hogy elkezdjük a néma varázslást is...
*Ezzel kitölt magának egy pohár tejet, és lehúzza.*
- Mit szólsz?

-Mosolyog a teli szájjal beszélő fiún. Ő ugyan nem egy illedelmes lány, de azért a teli szájjal beszélést kerüli.. mondjuk más meg nem zavarja.*
-Oké. Legyen úgy. *mosolyog és lassan befejezi a szendvicset.*
-Tyűű... *lerakja a tányért és Willre pillant.* -Benne vagyok, bár felőlem akár most is kezdhetünk. *mosolyog, de komolyan gondolja. Kíváncsi új tanárára és így legalább egy percig nem unatkoznának.*
-Vagy inkább halasszuk délutánra? *kérdi, de közben előkapja zsebéből a pálcáját és azzal kezd játszani.*
-Egyébként... ha kell valami a suliból... szólj, mert nekem úgy is vissza kell járnom néha, hogy ne bukjak le... *sóhajt fel.*

- Délután jobb lenne... Most én még agyalnék egy kicsit, és nem rendszeresíteni akarom a tanórákat... Tudod az a gond, hogy a mágiát nem csak gyakorlatban, de elméletben is kell tanulni, és ha nem szokjuk meg, hogy mikor tanulsz, akkor a bucid nem szokik hozzá...
*Mondja, majd nyom egy csókot Lú homlokára.*
- Délelőtt mit szeretnél csinálni? Mivel töltsük ki az időnket? Egy jó masszázs, egy fürdés? Építek majd medencét is, ha nem is nagyot...
*Vigyorog a fiú.*
- Amúgy közel lakunk az Éjjel-Nappal negyedhez, szóval bármikor kimehetünk beülni valahova...
*Büszkélkedik zseniális helyválasztásán.*
- Amúgy nem volt gond, mikor eljöttél?

-Okés, ahogy a Tanár úr kívánja... *majd csókot nyom Will arcára.*
-Mit szólsz a masszázshoz fürdés közben? *vigyorog és magához húzza a fiút.*
-Büszke vagyok rád... és szeretlek! *mondja és újabb csókkal ajándékozza Willt.*
-Nem, nem volt semmi gond. Bár találkoztam Sindyvel... beszélgettünk. De nem volt semmi érdekes... Ki van rád borulva.. *jegyzi meg és ellép Willtől és indul a lépcsők felé.*
-Amúgy... *szól hátra* Merre is van a fürdő? *még nem szokta meg a hatalmas házat...*

- Sindy miatt ne aggódj... Majd valahogy helyre hozok mindent...
*Mondja, majd elmosolyodik.*
- Első emelet, balra a fehér ajtó. De tudod mit? Veled tartok...
*Ezzel leteszi a tányért, és elindul Lú után a lépcsőn, közben kezét a lány hátára teszi, majd lecsúsztatja, annak tomporára.*
- Bár ha fürdés közben lesz masszírozás, azt hiszem abból egész más lesz, mint nyugis pihenés...
*Szúrja közbe, és valószínűleg igaza lesz...*

» Oswald kúria
» William Quentin Watson