A lányok hálóihoz vezető lépcső és folyosó

*Teljesen Ash szavaira öszpontosítok, kicsit már fáradt vagyok ahhoz, hogy mindent felfogjak, de valahogy megpróbálkozom vele. Ash mosolyog, nem tudom miért de nekem is jobb lett most hirtelen a kedvem, ahogy ránéztem a lányra. Azért kíváncsi vagyok mi juthatott eszébe, de biztosan nem rám tartozik, vagy kitudja. Rég láttam már így mosolyogni őt, már nem is tudom, hogy mikor is volt az. Elég rég az biztos. Még amikor együtt buliztunk valahol, meg hasonlók.*
-Nem úgy értettem,... csak hát látszik rajtad, hogy nincs minden rendben.... *Válaszolok hirtelen, és féllig mentegetem magam, mert hát nem pontosan így akartam kifejezni magam az előbb. De ezt szerintem ő is tudja... Majd megkínál cigivel,... és persze elfogadom. Most jól fog jöni, nem vagyok a legjobb formámban. És hát ebben a pillanatban nem érdekel, ha meg is lát valaki, már egy párszor majdnem büntetést kaptam, de mindig ki sikerült húznom magam minden alól. Most is biztosan sikerülni fog... De már ilyen későn úgy se jár semien tanár erre... Remélhetőleg.
Ash mellé megyek és az ablakpárkánynak dőlök, és kifelé tekingetek. Imádom a sötétséget, olyankor egyedül lehetek és van időm gondolkodni, úgy hogy biztosan nem zavar meg senki.*
-Velem se semmi sok,.. főkként semmi jó. *Válaszolok, és beleszívok a cigimbe. Majd tovább hallgatom Ash-t.*
-Hát énsem... de igy sikerült. Eléggé meglepett az igazgató,... de hát ő tudja. *Mosolyodom el, hisz tényleg elég vicces fölleg ilyen helyzetekben. Most biztos nem lenne jó pont számomra ha meglátna, hisz az éjjnek éjjelén cigizek, méghozzá a kastélyban. De ő úgysem jár erre... *

Vendég

* Ablak párkányon könyökölök. Azon gondolkozok mi lenne ha kiesnék? Talán vége lenne a szenvedésemnek? Már mint ha ezt lehet szenvedésnek nevezni. Csak hát minden úgy össze jött hirtelen ez nekem így sok. Főleg az, hogy Nath ki tudja hol jár, már a bál óta nem láttam. Ez nagyon idegtépő tud lenni számomra. Mondanám, hogy fáj, de már nem is érzek fájdalmat. Szépen lassan minden érzelmet kizárok az életemből. Mivel nekem ez így jobb. Ekkor észhez kapok és egy lépéssel hátrálok az ablaktól. Kidobom a cigaretta csikket az ablakon. De még mindig az ablakkal szemben állok, nézve a csábító sötétséget. *
- Tudom hogy érted. Már ismerlek. Tehát nem kell mentegetőznöd. * Ekkor nyakamhoz kapok. Észre vettem Nathtől kapott nyakláncomat. Már fel sem tűnik, hogy hordom, annyira hozzám nőtt. Remélem még most is azt jelképezi, amit akkor jelentett neki amikor odaadta nekem. *
- Hát már jó nem is lesz semmi. Szerintem, de remélem, hogy tévedek. * Sóhajtok fel, majd Allisonra pillantok. Valami kis ötlet bolyong a fejemben, remélhetőleg véghez is viszem. *
- Te gyerünk ki egyet sétálni. Benne vagy? * Ha elfogadja a felkérésemet, akkor kimegyünk az udvarra egy kis sétára meg nosztalgiára. De ha elutasít akkor elköszönök és ott hagyom a folyóson. Én meg elbolyongok a sötét udvarban. *

//köszi//

*Lassú léptekkel és egy könyvvel a kezében, amit nagyban lapozgat. Eléggé bele van merülve, szóval esélyes, hogy valakinek nekimegy vagy esetleg valaminek. Farmernadrág, fekete póló és egy sportcipő van rajta. Hajában hajfogó, egy masnival rajta dísznek.
Próbálja gondolatait elterelni. Nagyon rossz érzése van, ez mostanság a tanulmányi eredményein is meglátszik. Kedve sem a legjobb, társaságban is keveset van mostanság... lehet hogy ezt éppen Ted őrületes hiánya teszi vele.*

*A folyosón trappol felfelé, talpig feketében, kék szemei jeges tűzben izzanak, miközben hátán fekete táskájával, a barátnőjét keresi. Amint odaér, megáll Sindy előtt, és komoly tekintettel bejelnti.*
- Beszélnünk kell, valami nagyon fontosat akarok mondani *jelenti ki, és letelepedik a lány mellé, már felkészült rá, hogy úgy búcsúzik majd el, hogy Sindy tömény gyűlölete fogja kísérni útján.*
- Azt akarom mondani, hogy én elmegyek. Messzire, egyedül, és búcsúzni jöttem. Valószínűleg sosem látsz többet *közli röviden tömören a gondolatait, felkészülve, mindenféle reakcióra.*

*Elmerengve pillant fel, amikor meglátja a lábat, aki megáll előtte és akibe majdnem belefut. Már majdnem mosolyodna el és ölelné meg a fiút, amikor az teljesen komolyan kijelent egy dolgot. Először csak megijed, hogy talán mégis igaza volt a sejtése...
Valahogy mégsem teljesen így képzelt el mindent.*
-Hogy képzeled, hogy csak így... így közlöd velem ezt? *Hónapok óta nem látta a fiút, ami meg is lepte. Szemében egy könnycsepp látszódik, miközben a könyvet is elejti. Nem akaratosan.*
-Miért...? *Ajka megremeg. Nehéz elhinni, hogy itt lesz vége ennek a 4 évnek... De mondjuk, erre számíthatott már egy ideje... *

*Hideg, élettelen kék szemekkel mered a lányra, de közben a szíve szakad meg, mégis megteszi, mert tudja, hogy meg kell tennie. Nem okozhat még több fájdalmat a lánynak.*
- Mert azt akarom hogy gyűlölj, hogy úgy menjek el, hogy tudjam, nem bánkódsz miattam, hanem gyűlölsz és minnél hamarabb el akarsz felejteni.* feleli a fiú, és hangja éppen csak kicsit remeg meg. Sindy talán észreveheti, hiszen ismerik már egymást egy ideje.*
- Jobb lesz ez így. Nem tehetem meg hogy még több veszélynek és fenyegetésnek teszlek ki, nem kérhetem hogy szenvedj miattam, és kétségek gyötörjenek. *mondja, és ő is leroskad a földre, nem olyan erős ő sem, mint amilyennek mutatja magát, ezt a lány tudhatja a legjobban.*
- Én el kell mennem, Sötét Esküt tettem, hogy megölöm a mesterem gyilkosát, és tudom kit kell megölnöm. De én nem vagyok olyan erős mint ő, tehát először fel kell készülnöm, erőben, szívben és lélekben, és nem kérhetem tőled, hogy addig várj rám. Nekem már évekkel ezelőtt kisiklott az életem, de neked nem, neked még lehet normális életed, ha túl lépsz a velem töltött időn. Hidd el jobb lesz így neked is, nem kell rettegned, hogy a pasidat mikor ölik meg, és hozza neked egy gyászos holló a hírt... *fakad ki, és magában őrlődik, hogy talán ez mégsem volt oylan jó ötlet, de most nem hátrálhat meg, meg kell tennie. Leginkább azonban magát győzködi.*
- Tudom hogy haragszol, és hogy hetek óta nem láttál, és egy ilyen hírrel állok eléd, és meg van minden okod rá. Én csak azt kérem, hogy felejts el, és légy boldog, sokan vannak akik nálam többet adhatnak neked, és akik talán sokkal jobban szeretnek majd mint én.* mondja, és elfordítja a fejét, de számít rá hogy felpofozzák, amit joggal, és meg is érdemel.*

-Nem tudlak gyűlölni... *Ezt az egyet már egy jó ideje bevallotta magának. Ugyan nem veszekedtek sokat Teddel, de ha akarta volna vagy tudta volna akkor már meggyűlölte volna őt...Könnyekkel a szemében hallgatja végig Tedet, majd elfordul. Nem akarja, hogy a fiú sírni lássa. Sok mindent köszönhet Tednek, sok mindent megtett érte és viszont is. Fáj neki... de tudja, hogy ez ellen nem tehet semmit.*
-Engem... sosem az az életed érdekelt. Nem zavart, hogy sok mindenbe bele voltam keverve... *Itt visszafordul a fiúra mered. Nem dühös... na jó, talán egy kicsit. Látja, hogy Ted is szenved. Közben a halálhíres kijelentésre felsóhajt. A pasik túl érthetetlenek.* Ha te meghalsz... Nekem ígyis- úgyis fájni fog a szívem utánad. Hosszú ideje szeretlek és ezt a hosszú időt nem lehet ilyen könnyen elfelejteni. *Nem az a fajta lány, aki lekeverne a pasiknak egyet, szóval nem fogja felpofozni a srácot. Nem törődik bele a dolgokba, viszont egy kisebb gondolkodási és nézelődési idő után, rájön: nincs választási lehetősége.*
-Látlak még valaha? *Kérdőn pillant fekete szemeivel a másikéba, lehet, hogy most utoljára. Próbálja nyugodtan kezelni a helyzetet, de a szemeiből kitörő könnyeket már nem tudja sokáig tartogatni.* Tudom, hogy nincs innen visszaút... tudom, hogy ennyi, örökre vége. *Azért magában reméli, hogy nem teljesen örökre.*
-Kérhetek még valamit? Utoljára? *Hatásszünetet hatásszünet követ, közben egy könnycsepp gördül végig arcán.* Megölelnél, utoljára? *Hangjában is hallatszik, hogy a sírás kerülgeti és valószínűleg az elkerülhetetlen is lesz ha Ted meg fogja ölelni. A fiún is észreveszi a jeleket, de nem szólja le... úgy gondolja, hogy most mindkettejüknek ez nagyon nehéz. Sokan mondják mégis: a nők nehezebben dolgozzák fel a dolgokat.*

- Jobb lenne ha tudnál, hiszen én... nem érdemellek meg téged, és nem tehetek semmit a sorsom ellen. * mondja, és lélekben felkészül, hogy megszakadó szívvel menjen tovább, a rögös úton, ami céljához viszi majd. Sötét indulattal szívében, Sindy nélkül, nehéz lesz, nehezebb mint eddig valaha is.*
- Tudom Sindy, de ha most nem megyek el, akkor mindketten meghalhatunk, és ha te meghalsz... én azt soha, de soha nem tudnám magamnak megbocsátani. * pillant félre, mert tudja, sok minden az ő hibája, a lányt sosem kellett volna ennyire megszeretnia, akkor most nem lenne iylen nehé elbúcsúzni tőle.*
- Ha én meghalok, akkor távol leszek innen, és nem marad semmim az életbe, amit elveszíthetnék *mondja, de ezt talán maga sem gondolja komolyan. A szívének nem tud parancsolni, szereti a lányt, nehéz döntés előtt áll.*
- Nem tudom, ha minen rendben megy akkor nem * sóhajt fel, és fordul félre, nem bírja nézni, a lány könnyeit, és szomorú arcát. Ehhez nem eléggé bátor.*
- Természetesen * suttogja, azzal közelebb lép a lányhoz, és magához öleli, szorosan, mint aki sosem akarja elveszíteni. Ebben az egy ölelésben minden érzelme amit Sindy iránt érez megnyilvánul, és kissé eltolva magától a lányt, még egyszer utoljára, kicsorduló könycseppel szemében megcsókolja. Gyengéden, lágyan szeretően, majd eltávolodik, és összetört szívvel sarkon fordul, és zaklatottan, szomorúan, és dühösen eltűnik a lány szeme elől. Nem néz vissza nem meri megtenni.*

*Akkor sem nyugszik bele a dolgokba, mivel nagyon szereti a fiút... és fáj neki elveszíteni.*
-De... de... *Tudja, hogy nincs de, így semmi esély arra, hogy most bármi értelmeset ki tudjon nyögni. Legalábbis amivel szembe tud szállni Ted állításával.* ... szerinted nekem nem fog fájni, ha elveszítelek? *Érdeklődik. A lányokat sokszor nem tudják megérteni... Sindynek is nagyon fáj, azért könnyes még mindig a szeme. Ha nem érdekelné a dolog, akkor... már talán nem is itt lenne. Ő nem olyan, mint a többi lány. Némelyikük itt már egy pofont leakasztott volna a fiúnak és elviharzott volna. Ő nem.*
-Jaj... *Csak ennyit tud mondani arra a mondatra, " ha minden jól megy, akkor nem." Nekidől a falnak, ha csak egy pillanatra is, de úgy érzi, hogy megszédül. Mostanság járkál benne valami járvány is, lehet, hogy felment a láza... A kérését teljesítik, így szorosan kapaszkodik Tedbe és öleli, amennyire csak tudja. A fiú pólójára hullik könnye, majd jön egy csók... ő is beleadja minden érzését ebbe az egészbe. Nagyon reménykedik benne, hogy nem kell Ted temetésére mennie legközelebb. Ted arcán a könnycseppet csak akkor veszi észre, amikor kinyitja a szemét. Lassan letörni és amikor a másik megfordul és elsétál csak elmerengve utána szól.*
-Kérlek vigyázz magadra... Kérlek. *Hangzik el halkan, majd hátat fordítva a másik irányba indul el. Vissza szobájába, aminek ajtaja igen nagyot csapódik utána.*

//Köszi, élveztem Very Happy

//

Vendég

* Igazából még mindenhez korán van, de én még is fent vagyok. Hát igen, aki korán kell, az egész nap álmos marad. Már megint vasárnap van. Valahogy, csak utálni tudom a vasárnapokat. Mert úgy múlik el egy perc, mint ha egy óra lenne. Valahogy nekem ez túl unalmas. Azért tartózkodok most itt, mert remélem, hogy lesz társaságom, de egyenlőre még csak a falat támasztom. Hosszú fekete hajam most is be van fogva. Egy kopott farmert és egy fekete-fehér kockás inget viselek, persze a hozzá illő patikával. Mint mindig most is megpróbálom színesíteni magam, pár karkötővel.*

*Karina után rohanok kifelé a Galateából.*
-Ninaa! Várj meg. *Szokás szerint kicsit... hiperaktív vagyok. Nem olyan túl rég óta, de fel vagyok öltözve és fel is keltem. Hajam kiengedve, egy fekete csőnadrágot viselek, play boyos övvel és egy fehér pólóval meg kapucnis fekete felsővel. Családi gyűrűm az ujjamon, más ékszer nem igen található, max a fülemben lévő fülbevaló. Kicsit kifújom magam.*
-Szia. Akkor keltem fel mikor kijöttél a szobából, aztán gyorsan jöttem utánad. Hogy s mint? *Érdeklődök egy kicsit nagyobb mosollyal az arcomon. Látszik, hogy mennyire jó kedvem van.*

Vendég

* Ahogy a falnak támaszkodok, ismerős hangot hallok meg. Érdekes, hogy épp itt találkozunk, mert azért, hogy szoba társak vagyunk alig lássuk egymást. Ha már ilyen szépen megkért, akkor már meg is várom, nem csinálok problémát abból, hogy nem is mentem sehova. *
- Szia. * Nézek Ophira. Akárhányszor ránézek, valahogy mindig eszembe juttassa a múltat. Így hát nem is tudom elfelejteni, akárhogy is akarom. *
- Bocsi. Felkeltettelek? * Remélem nem, nem tudom hogy van vele de én ki nem bírom állni, mikor valaki más felzavar az álmomból. Főleg akkor, ha rémálmom van. *
- Meg vagyok. És te? * Érdeklődök iránta. Arcomon ott van a szokásos mosoly. Igaz, hogy ez a nap unalmasnak indult, de remélem még ki lehetne hozni valamit. *

*Nem baj, én azért kiabálok Nina után, hogy várjon meg.*
-Nem-nem, amúgy is fel akartam előbb is kelni, de nem jött össze, szóval ez így pont jó lett. *Vonok vállat és halvány mosolyt eresztek el a lány felé. Egy kisebb hatásszünet után -az addig tart, ameddig Nina elmondja a kérdésekre a választ - ismét megszólalok.*
-Köszi még lélegzem. Mostanság tök keveset beszéltünk. Mi a helyzet Tony ügybe? *Én nem vagyok tapasztalatlan, de pasi nekem nem kell. Még nem is volt.... majd lesz... egyszer.*

Vendég

* Ellököm magam a faltól, kezdett már lefagyni a vesém. Pár lépéssel közelebb lépek Ophihoz. Mindig is szerettem nézni a lányt. Mert visszafogottsága ellenére én látok benne valami különlegeset, ami egyszer ki fog törni belőle. *
- Akkor jó. * Csak ennyit tudok mondani. Mint mindig a befogott lófarkammal játszok. Egyszer még a végén ettől lesz göndör hajam. *
- Hát szerintem te is tudnád, hogy hazudnék azzal, ha azt mondanám, hogy Tony már a múlté. *Felsóhajtok egyet. Aztán csak folytatom tovább...*
- Megbántam, hogy ott hagytam James miatt. De hát én is hibázhatok. * Ekkor hangom megcsuklott, még mindig elevenem élnek bennem a múltról szóló képek. *
- Véletlenül nem tudod, hogy Tony jár-e valakivel? * Össze szedem magam és próbálom magam erősnek mutatni. Mert azon az elven vagyok, hogy soha sem mutatom, ki azt ha fáj valami. *

*Felnézek Ninára, majd halványan elmosolyodva hallgatom végig. Eleinte csak bólogatok, aztán még az sem. Tudom milyen az ha az ember hibázik. Viszont pasi ügyekbe én nem vagyok annyira jártas e téren. Egyszer, majd biztos lesz valaki, aki megfog, de... még nem jött el annak az ideje. *
-Persze, mindenki hibázik. *Teszem hozzá, a kérdésre még egy kicsit elgondolkodom. Nem olyan régen találkoztam Tonyval, beszéltem vele pár szót...*
-Nem, most nincs neki. Azt hiszem utánad nem is voltak neki csak egy-két naposak. Szerintem visszavenne... *Oldalvást sandítok rá Ninára, kíváncsi vagyok mit fog szólni erre. Tanácsokat, bátorítást szívesen adok, de nekem úgy körülbelül tudják, hogy hiába van a bátorítás és a többi... mert úgysem fogok senkivel sem járni még egy ideig. De végül is úgy vagyok a dolgokkal, hogy majd a sors hozza.*

Vendég

* Ez a korán kelés majd egyszer sírba tesz. Mint egy álmos kis cica kinyújtózkodok. *
- Csak nálam az a baj, hogy én szeretek hibázni. * Bele gondolok, hogy mennyit is hibáztam és vannak emberek, akik még mindig szeretnek. Itt főleg a drága testvéremre gondolok. *
- Tudod Ophi drágám, van olyan, hogy egy hiba túl jó, hogy többször is megtegyük. *Most nem arra a dolgokra gondolok, amiben Ophelia még nem jártas, csak úgy a körülöttünk levő dolgokra. *
- Épp ez az. Túl büszke vagyok ahhoz, hogy Ő vegyen vissza. * Ismét neki dőlök a falnak és szép lassan lecsúszok és leülök. A további beszélgetést már a padlóról folytatom. *
- Csak az a baj, hogy tudom hogy Ő is milyen. Túl makacs mint én. És így nem tudom, hogy mire megyünk. * Akárhogy is nézzük, több esély van rá, hogy én előbb megenyhülök, mint Tony. Szóval nekem kellene kezdeni, de ezt mindig a másik félre szoktam hagyni. *
- Annak viszont örülök, hogy nem volt utánam senki komoly. Lehet, hogy ez jelent valamit. *Szemem felcsillan, lehet, hogy nincs még minden veszve. *

-Igen, ezt hallottam már. *Kisebb hatásszünetet tartok, majd miután végigmondta, én nem ülök le mellé csak nekidőlök a falnak és onnan magyarázok tovább.* Hibák nélkül semmi sem lenne úgy ahogy most van. Tudod.. az élet egy hullámvasút.... *Kezemmel közben mutogatok. Teljesen beleélem magam. Nina is tudja, hogy szeretek álmodozni.*
-....egyszer fent, egyszer lent. *Aztán bólintok egyet és halványan elmosolyodom.* Szerintem beszélnetek kéne. Tuti meg tudjátok érteni egymást. És többen is pletykáltak ezt azt amiből azt hallottam, hogy Tony tényleg szeretett és szerintem még mindig nem tudott elfelejteni. *Kicsit elmerengek és aztán felhozom a másik személyt.*
-Jamest meg megértem... őt mindenki kipróbálja, de vele nem lehet sokáig együtt lenni. *Nem papolok, csak próbálok tanácsokat adni a barátnőmnek.*

Vendég

* Csak mosolyogni tudok. Olyan aranyos, hogy Ophi így bele éli magát és mindent mutogat. Hiányzott már ez nekem, de nem csak ez, hanem hogy vele beszéljek. Igaz nekem pasi téren sokkal több tapasztalatom van, mint neki. De Ő mégis tud tanácsokat adni. Ami nagyon jól esik. Legalább Ő megérti, hogy mit miért tettem. Ő nem vágja a fejemhez, hogy mekkora idióta voltam, hogy ott hagytam Tonyt. *
- Szerintem is. De tudod, nem szoktam vele találkozni. Valahogy elkerüljük egymást, érthető módon. * Már nem tudom, hogy mikor láttam és mikor beszéltem vele, de az biztos, hogy nagyon régen volt. *
- Tudod, mostanában olyan sok mindent pletykáltak, erről is meg arról is. * De remélem ennek a pletykának van valóság alapja is. *
- De ha még mindig szeret és nem tudott elfelejteni, akkor miért nem jön oda hozzám? Vagy valami? * Még várok pár napot, össze szedem magam és felkeresem Tonyt. Remélem még a történtek után szóba áll velem. *
- Hát igen, James amilyen érdekesnek tűnt, úgy unalmasodott el. Legfőképp, csak magáról tud beszélni.... * Most már fogom magam és felkelek, nem bírok sokáig egy helyben lenni.*

*Szeretek álmodozni. Mindenbe beleélem magam, elképzelem, milyen lenne ha most hullámvasúton utaznánk. Igaz, hogy ez csak egy egyszerű tanács, amit máshogy kell értelmezni, de akkor is. Én amúgy meg tényleg megértő barát tudok lenni, ha velem is azok. Sőt, eszem ágában sincs hozzávágni Nina fejéhez ezt a dolgot. Avval semmit nem érek el.*
-Napokba biztos összefuttok. Érzem. *Megérzéseim nem mindig szoktak csalni. Közben körülnézek, végül ki az ablakon és elmerengek ismét azon, amit Nina mond.*
-Lehet, hogy csak a büszkesége miatt. *A pasiknak általában az a legfontosabb.* Vagy pedig fél az elutasítástól. De te ismered jobban. *Oldalvást rápillantok ismét a lányra, majd halvány, biztató mosolyt küldök felé. A Jameses témára meg nem mondok inkább semmit, nem hiányzik nekem az a bunkó...*

Vendég

* Jó, hogy össze futottam Ophival. Aranyos tőle, hogy így törődik velem. De nem akarom túl sokáig untatni, így is egy csomó időt szánt rám. De bunkó sem akarok lenni, hogy csak így itt hagyjam. *
- Bár csak úgy lenne. * Remélem be fog válni a megérzése. Igaz, nem tudom, hogy beszokott-e válni, de most nagyon reménykedek benne. *
- Hát igen. Én ismerem jobban, vagyis én ismertem jobban, már nem tudom, hogy mennyire ismerem. De azt tudom, hogy nagyon büszke volt. * Ismét csak sóhajtok fel, majd eszembe villan egy ötlet. Ophira szegezem szemem, majd bájosan elmosolyodok. *
- Ophi édes, azt mondtad, hogy érzed, hogy nem sokára össze fogok futni Tonyval. Nem gondolod, hogy kéne tenni akkor valamit? * Remélem érti, hogy mire célzok. Amolyan női dolgok. Csapnánk egy csajos délutánt vagy akár estét. *
- Benne vagy? * Ha bele megy a kis játékomba, akkor felmegyünk a szobánkba és egész estig jól érezzük magunkat, pár friss pletyka és pár ápoló termék társaságában. *

//Köszi//

-Úgy lesz, higgy benne. *Kacsintok egyet, majd elgondolkodva lépek el a faltól és kíváncsian meghallgatom Nina kijelentését. A Tony-s témát félre teszem, nem akarom vele tovább nyaggatni a lányt. Én csak most már reménykedni tudok abban, hogy újra összejönnek és akkor Nina megint csak olyan boldog lesz, mint akkor.*
-Hm.. dehogynem. Benne vagyok. *Megvárom még Nina felkel, aztán együtt visszamegyünk a Galateába. Jól érezzük magunkat, most mondhatni, hogy bepótoljuk azt az időt, amit nem voltunk együtt.*

//Köszi ^^//

Vendég

* Lassan kitalálok a szobámból. Igaz már délutánra jár az idő, de csak most voltam képes felkelni. Hosszú volt a tegnap este... Folyóson állok, közben azon gondolkozok, hogy ma mit is kezdjek magammal. De úgy döntöttem, hogy még egy kicsit itt maradok a falat támasztani. Kell egy kis magány és egyedüllét, hogy végig tudjam gondolni azt a sok dolgot, ami kavarog bennem. Leveszem a fekete pulóveremet és leteszem a lépcsőre, majd ráülök. A hűvös idő ellenére eléggé könnyedén vagyok felöltözve. Egy patika, a hozzá illő farmernadrággal és egy zöld felsővel párosítva. *

* Miközben a folyosón botorkálok lassan, az ablakon nézek kifelé, s gondolkodom. Elég rossz kint az idő és nagyon nyomasztóvá tesz. Szomorúnak érzem magam. A folyosón végigfut a hűs levegő, végigsimítom a kezem, hogy egy kicsit felmelegedjen. Bár egy elég meleg kék pulcsi van rajtam, és egy világos farmer tornapatikával, kicsit hidegnek érzem a levegőt. Ahogy sétálgatok, meglátok valakit ahogy a lépcsőn ül. Egyre jobban közeledek hozzá. Lépteim hallva hátrafordul, és látom, hogy Ashly az. *

Vendég

* Gondolataimat a kopogó cipőtalpak kettészakítsák. Felkapta az érdeklődésemet az érkező személy. De túl fáradt vagyok felkelni hozzá. De azért még is hajt a kíváncsiság, megerőltetem magam és egy pillanatra hátra fordulok, majd vissza. Mikor már vissza fordultam igazából csak akkor jöttem rá, hogy kit is láttam meg. Rögtön véget vetettem lustaságomnak, villámgyorsan felpattantam és odarohantam az érkező Nathalyhoz. Szorosan átölelem kis barátnőmet, hisz már oly rég nem láttam. Majd elengedem és kérdőn pillantok rá. *
- Ezt kell velem csinálni? Ennyi időre eltűnni és nem is szólsz? Ezt megjegyeztem. * Nevetek fel, hisz tudhassa, hogy nem mondom komolya. Remélem ennyi idő után már kiismerte, hogy milyen is vagyok valójában. *
- Most komolyan, merre voltál? * Nem bírom levenni kíváncsi tekintetem a lányról. De most már hagyom, hogy Ő is szóhoz jusson. *

* Ashly az! Annyira megörültem neki, hisz régen láttuk már egymást, amiért nagyon szégyelltem magam. Anya és apa válása óta teljesen szétszórt vagyok! *
- Szia Ash. Bocsáss meg, hogy olyan sokáig nem jelentkeztem, nagyon hiányoztál. * Egy pillanatra nagyon elszomorodtam *
- Tudod, az otthoni kalamajka... Még a válás után is csak marakodni tudnak. Ez nem kifogás, tudom. Bocs, hogy így elhanyagoltalak. * Olyan régen láttam már. Muszáj volt még egyszer magamhoz szorítani. Majd miután elengedtük egymást, mosolyt csaltunk egymás arcára. *
- Mesélj, mi a helyzet a nagyvilágban? Nem sokfelé mentem e idő alatt.

» A fiúk hálóihoz vezető lépcső és folyosó
» Lányok hálótermei-Vendégszobák
» Folyosó
» Földszinti folyosó
» Titkos folyosó