A lányok hálóihoz vezető lépcső és folyosó

Admin Hozzászólások száma : 296 Pontok : 0

Egy hosszú, csigalépcsőn lehet feljutni az északi toronyig is. Miután ennek vége szakad, egy hosszú folyosón találjuk magunkat. Minden felől, ajtók találhatók felettük pedig a szobák neve. A folysó egészen sötét, ablakok nincsenek csak fáklyák.

*Macskájára gondolva egyre gyorsabban kapkodja lábait a lépcsőkön. Mikor felérnek a folyosókra, az első az volt, hogy körülnézett, hátha meglátja, de sehol semmi. Aztán megindul saját hálója felé. Mindegy hogy ki, vagy mi kerül elé, azt fellöki, bár remélhetőleg senki nem lép ki elé az egyik hálóból. Aztán hirtelen...
Meglátja a cicáját amint ugyanarra a folyosóra fordul be valahonnan, ahol épp Luthia száguldozik.
Hát azt sem tudja mit mondjon, csak ahogy odaér a macskához, felkapja és úgy magához öleli, hogy még a végén ő oltja ki az életét. Bár csaknem...
Aztán Blake-re pillant és a nem messze elhelyezkedő hálószobája ajtajára. Most oda kell majd bemennie és egyedül lennie? Bár William nem tudja, hogy hol lakik, kiderítheti...*

*Már nem győz Luthia után rohanni, mikor végre a lány lassít, mert meglátja a macskát. A jelenetre ő is elmosolyodik, és látszik Lún, hogy valamivel már jobban van most, hogy vele van szeretett állata. Észreveszi az apró jelet, de nem tudja mégis mit mondhatna. Talán maradjon vele egész éjjel...? Így hát nem is mond semmit, némán figyeli a cirmost és gazdáját, az erdői jelenethez hasonlóan...*

*Enged a macska szorításán és újra felpillant a fiúra.*
-Szerintem jobb, ha alszom egyet! *szólal meg végül kicsit kijózanodottabban. Bár nem biztos benne, hogy szép álmai lesznek. Bár már kezdenek lecsillapodni gondolatai William-en, de attól fél, hogy Wil nap mint nap emlékeztetni fogja a mai napra.... vagy legalábbis amikor teheti.*
-Jó éjszakát! És köszi! *vágélis érthető, hogy nem szaporítja a szót és ugrik Blake nyakába, hogy védelmezi...azt majd később // Razz

//. Viszont most csak egyszerűen kinyitja az ajtót, bemegy, egy utolsó hálás pillantást vet az idősebbre és becsukja az ajtót.*

//Nagyon köszi, élveztem, ezt is Razz

Jóéjt Blékibátyó *-*//

*Csendesen figyeli a lányt, majd az ajtó csukódását, és valahogy nem erre számított, de nem bánja. Még gyorsan elsuttog egy "jó éjszakát", majd fordulna a csigalépcső felé, mikor eszébe jut valami... A falnak támaszkodik, s a néhány percnek tűnő feszült másfél órát az ajtó mellett tölti. Tompán érzékeli, hogy bőven elmúlt márt éjfél, és hiába nem érzi biztonságban a lányt, elindul lefelé. A folyosókat egy prefektust is megszégyenítő figyelemmel pásztázza, majd korántsem nyugodtan érkezik meg a déli toronyhoz, afféle gondolatokkal, hogy a szörnyeteg akár a szobatársa is lehet...*

/Én is köszi, hugika ^^/

*Kimerülten lép ki a Deimos hálóból. Nem sokat aludt az éjjel, sőt aztán még ki sem dugta az orrát a hálóból. Még szerencséje, hogy egyedül van. Most pedig rászánta magát… valószínű, hogy részben az éhség hajtja. Fekete nadrág –öv nélkül-, piros egyszerű kis rövid ujjú és felette egy fekete pulcsi, aminek a kapucnija most is a fején van. Vörös haja néhol kibujkál. Szeme ki van festve feketére, felül pedig halványan a hajához igazított színnel. Zsebbe dugott kézzel sétál végig a folyosón, csak lassan. Közben reméli, találkozik valakivel. Társasághiánya van.*

Vendég

*Ashly nem aludt túl sokat mert elment az idő hogy Sallyval beszélgetett. Ennek ellenére korán kelt fel. Ma nem nagyon figyelt oda, hogy mit is vesz fel, mert fáradt volt és ami a szeme ügyébe akadt azt aggatta magára. Egy fekete farmernadrágot, tornapatikával és egy vérvörös hosszú ujjú blúzt amire felvett egy fekete spagetti pántos kis felsőt. Kezeit gyűrök és karperecet díszelittették. Ma elég lazán öltözött fel. Szeme szokás szerint ki volt húzva. Haja kissé kócos volt. Nem tudott ma reggel mit kezdeni magával, így hát le fel járkált a folyóson. Majd arra lett figyelmes, hogy vele szembe közeledik egy eddig még ismeretlen lány. Elgondolkozott... ha már nincs jobb dolga oda meg és elkezd vele társalogni, hátha a lány kedves lesz vele. Így is tett. Határozottan elé állt és bemutatkozott.*
-Szia. Ashly Grace vagyok a famine egyik diákja. És te? *Ash kíváncsi szemei a lányra szegeződtek és várja a választ.*

*Mintha kívánságra érkezett volna a másik lány. Ő nem biztos, hogy megállította volna, elvégre ő sem áll le mindenkivel beszélgetni. Amikor leszólítják, visszafordul, a lány felé. Halvány mosoly jelenik meg az arcán, elvégre a kedve az jó. Nagyjából… bár a tegnapi események még egy kicsit aggasztják.*
-Helló. Miriam, Fa… vagyis most már Plama. *Még mindig nem szokta meg azt, hogy neki nem Famine-t kell mondania, hanem Plamát. Szívás.*
-Merre? *Ha már így megismerkedtek akkor mért ne tartanának együtt? A hasa kicsit korog, de nem vészes. Kibírja. Nekidől a falnak, onnan figyeli tovább a lányt sárgás szemeivel.*

Vendég

* Első benyomásra az eddig ismeretlen lány nagyon szimpatikusnak tűnt. Majd egy kicsit csendben maradt, hallgatja a lányt. *
-Értem. *Helyeslőjen bólogat Miriam felé.*
-Hát nincs semmi úti célom. *Mosolyodik el a lányra. *
-És te merre? *Kíváncsi szemekkel nézi az újdonnal megismert személyt. Majd kissé álmos lett, nem azért mint ha a lány unalmas lenne, csak hát nem túl jó alvó és nem aludta ki ismét magát.*

*Igen, neki is igazán szimpatikus Ashly. Bólint egyet, majd a kérdésre is válaszol.*
-Én a Nagyterem vagy a konyha felé. Éhes vagyok. Van kedved velem tartani? *Érdeklődik, és mivel Ashly rábólint ezért együtt elindulnak lefelé. Kicsit jobban összeismerkednek, majd később mindenki megy a dolgára.*

*Rászántam magam és mégis úgy döntöttem, hogy elhívom Hannah-t a bálra. Nem akarok annyira gyökér lenni, hogy a barátnőmet cserben hagyjam... Elgondolkodva sétálok felfelé a lépcsőn, közben zsebbe dugom kezem. Egy egyszerű farmernadrág és egy fekete póló van rajtam. Annak ellenére, hogy ősz van én sosem fázom.
Egyenlőre csak a folyosóra lépek, Hannah szobája felé igyekszem. Nem kell sokat menni, de valahogy mégsem sietem el. Elgondolkodom azon, hogy mit fogok majd mondani neki.*

* A mai reggel valahogy úgy pattantam ki az ágyból mintha bombát robbantottak volna mellettem. Nem vagyok az a korán kelős típus, de most még is valamiért gyorsan kidobott az ágy. Élve a ritka alkalommal meg, hogy energiafölösleget érzek magamban, felkaptam egy tréning ruhát és elmentem futni. Tökéletesen le tudtam vezetni minden energiámat, és kellemesen fáradtan tértem vissza a kastélyba, olyan jó egy óra futás után, hogy lezuhanyozzak. Miután ezzel is meg voltam felkaptam egy kényelmes térdig érő buggyos fekete nadrágot, meg egy lila pólót. A hasam fájdalmasan megkordul, jelezve , hogy itt az ideje a napi kaja bevitelnek, mert elég sok kalóriát égettem a futással. A hajam félig száraz-félig vizes állapotában van, szóval nem nagyon tudok mit kezdeni vele. Hagyom úgy ahogy van, na jó azért egy kicsit átfésülöm. Miután ezzel is végeztem kilépek a szobám ajtaján és az ebédlő fele veszem az irányt. Vagyis venném, ha nem pillantanám meg Jamest a folyosón. *
- Na hát , szia !
* Üdvözlöm, amikor közelebb érek hozzá egy mosollyal az arcomon, ami valahogy mindig felkerül ha meglátom Jamest*

*Már majdnem Hannah szobájához érek amikor egyszer csak meglátom. Elmosolyodom, közelebb lépek majd a derekánál fogva magamhoz húzom. Szememben érdekes láng látható.*
-Szia Hannah. Úgy látom, nem kell tovább keresnelek. *Egy csókot lehelek az ajkára, majd egy kisebb hatásszünetet tartok és csak utána szólalok meg. Nem akarom nagyon feltartani, de azért örülök annak, hogy ő is örül nekem.*
-Merre mész? Elkísérhetlek... *Ajánlom fel, miközben persze végig mosolygok és gondolkodom azon, hogy kezdjem el a bálos dumát. Még sosem voltam ennyire gondban.*

* Amikor magához húz, természetesen nem ellenkezek és a kezeimet a nyaka köré fonom. A csókot is viszonozom.*
- Kerestél ?
* Kérdezem vissza. Lövésem sincs mi okból kereshetne, de nem is izgat igazán. A lényeg, hogy megtalált.*
- Reggelizni. Majd kilyukad a gyomrom.* Illusztrálom egy kis poci simogatással. * - Örülnék, ha elkísérnél.
* Bólintok mosolyogva, majd belé karolok és megindulok az ebédlő fele.*
- Na és hogy vagy ? Rég láttalak..
* Érdeklődöm egy sort. Nekem is meg volt a magam dolga, gondolom neki is.. Főleg, hogy itt ez a fogadás.. Bár szerintem így sokkal jobb, hogy nem lógunk folyton egymás nyakán.. Nagyobb az öröm amikor néhanapján összefutunk.*

*Bólintok a visszakérdezésre, majd elindulok vele lefelé. Közben persze mikor szóhoz jutok, én is beszélek.*
-Én sem ettem még, szóval persze, hogy elkísérlek. *Egy bögre kávéval kezdem mindig a napot, körülbelül fél10 előtt. A kérdésére nem kell elgondolkodnom ismét, hiszen... nem nagyon történt velem semmi.*
-Megvagyok köszi. Mostanság elég unalmasan telnek a napok... utolsó év, nem kell semmit csinálnom. Meg múltkor voltam büntetőmunkán... *Húzom el a számot, mondhatni, hogy félig mosolyra. Engem egyáltalán nem zavart a büntetőmunka, csak a lényeg az volt, hogy Sebet egy kicsit belerángassam az egészbe. Sikerült.*
-Na és te, hogy vagy? Történt valami érdekes? *Még mindig nem térek a bálos témára... lassan haladunk lefelé a lépcsőn.*

- Ejnye, már megint mit rosszalkodtál ?
* Bököm oldalba kedvesen. Kicsit meg vagyok lepődve azon, hogy nekem még nem sikerült bezsebelnem egy büntetőmunkát sem. Na de ami késik, az nem múlik. Nem úgy ismerem magam, mint aki kihúzza a másodikévet is teljesen büntetlenül.*
- Utolsó év.. Belegondolni is rossz, hogy nekem még csak a második.. Megint. Pedig lehetne már a negyedik és akkor csak kettő lenne.
* Sóhajtok fel miközben ecsetelem szomorú sorsomat. De vannak ilyesféle szívások az életben. Mindenkinek kijut valami. Én ezt kaptam.*
- Nagyon semmi érdekes. Repülgettem Dannyvel, meg futottam, hogy azért elhízni ne hízzak el.. Más nem nagyon. Egyhangú napjaim vannak.
* Vonom meg a vállamat. Kicsit gáz, hogy semmi esemény, de lassan beletörődök.*

-Csak kicsit megrémisztette, Sebet, aztán kapott egy átkot a szájába, Lar pedig próbált minket leállítani. Épp meg lettem volna átkozva amikor Alex belépett. Mindhármunkat büntetőre ítélt. *Mostanság az igazgató elég szépen bekeményített. Elmerengve haladok tovább, persze végig figyelem Hannaht. Érdekes amit mond, de szomorú is... nem értem, miért nem engedték meg neki hogy alapból harmadévesen induljon.*
-Nem értem én ezeket az iskolákat. De attól, hogy kijárom a sulit sokat fogok ám visszajönni hozzád. Bár lehet, hogy az Azgardba fogok járni... *Pillantok rá sötétbarna szemeimmel, közben bólogatok arra, amit mond. Daniellel is kéne beszélnem, na meg Larral sem fejeztük be múltkor a csevejt.*
-Értem. A bálra tervezel menni...? *Kicsit bizonytalanul kérdezek rá, ami mondjuk nálam elég furcsa. Azért végig mosolygok és ha válaszol akkor, megkérdezem.*

- A múltkor találkoztam Sebbel annyira nem tűnt veszélyesnek...
* Jegyzem meg. Azt azért nem mondom neki, hogy szerintem egyenesen jófej a gyerek, megtartom magamnak. *
- Hát így se találkozunk olyan sokat.. Szóval nem tudom, hogy úgy mi lenne..
* Gondolkozok el. De elég lesz ezen majd akkor töprengeni amikor eljön az ideje. Most egyenlőre éljünk a mának, vagy mi. *
- Milyen bál ?
* Kérdezem meglepetten, de aztán röpke másodperceken belül le is esik, hogy talán az évnyitó bálra gondol.*
- Jaj, én hülye. * Csapok a homlokomra.* - Szerintem igen... Bár nem vagyok annyira oda ezekért a felhajtásokért, de azt mondják, hogy a Children of Devil jó banda.
* Vigyorodok el. Ha másért nem is , a koncertért elmennék. Talán még a bál is tetszene, ha nem viselné azt a nevet, hogy " évnyitó " bál. Ez arra emlékeztet minket, hogy vége a nyárnak , újra suli , tanulj nincs több móka . Ez inkább egy nemzeti gyászünnepnek felel meg.*

-Két éve rivalizálunk, és egyre csak rosszabb lesz a helyzet. Hát rajtam ne múljon. *Mindketten szeretjük védeni a magunkét, és én nem vagyok az a megbocsátó típus. Sokan ismernek arról az oldalamról és tudják, hogy bármit megteszek azért, hogy győzzek, és hogy ne maradjak szégyenben. Részben ez is a halálfalóságom előnye.*
-Az évnyitó. *Mosolyodom el kicsit szélesebben, amikor megkérdezi, hogy milyen bálról is van szó. Aztán bólintok, meghallgatom, mint mondd. Nem sokat voltam bálon, úgy őszintén megvallva. A karácsonyi mindig jobb volt, de pár nélkül mentünk… igaz, sok lány áll sorba még most is, hogy hátha felkérem őket párnak Hannah szerencsés. Talán kezdek beleszeretni…*
-Eljönnél velem a bálra? *Állok meg már a folyosón, miközben megfogom Hannah kezét, és a szemébe nézek. Annyira már nem idegeskedem, hiszen kiböktem, amit ki akartam. Most már csak rajta múlik.*

- Ezt valahogy gondoltam.
* Fűzöm hozzá ahhoz, hogy ő bizony nem hagyja magát. Nem véletlen van olyan híre a Wilianben, amilyen. Bár ez engem cseppet sem zavar. Mint az sem, hogy halálfaló. Sőt ez inkább vonz..
Egy picit leblokkolok a kérdésnél.. Anno a roxfortos bálokra, a fiúk általában csak annyit mondtak, hogy na Hannah akkor ekkor meg ekkor várlak itt és ott , szóval együtt megyünk a bálra. Én meg mentem , mert mért ne.*
- Elmennék veled a bálra.
* Bólintok mosolyogva. Majd egy apró puszit nyomok a szájára. *
- Nagyon ki szokás itt öltözni az ilyenekre ?
* Az okés, hogy báli ruha.. csak az sem mindegy, hogy milyen báli ruha. Közben utunkat folytatjuk a az ebédlő felé, és már ott is vagyunk. Nincsenek olyan sokan, hiszen még van aki vissza se jött a suliba.*

Vendég

* Pár napig nem is jártam erre. Valahogy mindig mással foglalkoztam, mint kellett volna. Meglátszik abban, hogy a barátokat nagyon is elhanyagoltam. Amit nem tudom, hogy de be kell pótolni. Remélem senki sem haragszik rám. De hát én ilyen változó személyiség vagyok. Egyik percben meghalok a magányban, másikban pedig azt kívánnám, hogy miért nem vagyok ismét egyedül. Ahogy lépkedek tekintetem körbe vizslassak a folyosó minden egyes kis részét. Úgy nézelődök, mint ha ez lenne az utolsó itt eltöltött időm. Mikor már mindent szemügyre vettem oda álltam a fal mellé. Lábamat a falhoz támasztottam és még mindig csak nézelődök a semmiben. Gondolatok futnak át a fejemen. Egy nem rég történt élmény romjai. Amit akárhogy is szeretnék elfelejteni mindig velem marad, akaratom ellenére. Belül majd meg öl a fájdalom, de a külvilágnak azt a vidám lányt mutatom aki mindig is voltam. Kezemet a kék pulcsimba csúsztatom, zsebemben megtaláltam a rég elveszettnek hitt gyújtómat. Ekkor lenyúlok a farmerzsebembe és érzékelem hogy még nálam van a cigarettás dobozom. Ekkor felcsillan a szeme. Majd ha erőt veszek magamon, akkor kisétálok rágyújtani. De addig is itt támasztom a falat egyedül a sötétben. *

*Az egész napom gyötrelmes volt, semmi értelem nem volt az egészben. A szokásos napi kiakadásom, és minden mondotom dolog bennevolt. Annyi külömbséggel, hogy nem láttam egy jó havert sem. Pedig jól jöttek volna, most jól.
Pizsamában, és egy törölközővel a kezemben sétálgatok a folyosón. Hajatmostam és séta közben törölgetem a vizes hajam. A hálóterem felé közeledve egy személyt veszek észre a folyosón. Épp ez kellet, most prefiként mit kezdjek vele. Nagyon nincs kedvem most jópofizni, szóval csak akkor fog jóljárni ha ismerem. Meg hát ilyen későn ki az a szerencsétlen aki a folyosókon sétálgat, sötétben, és egyedül... Na de mind egy. Közeledek felé, és hát ismerős arc tárul elém. Bár ismerem nem sok kedvem van most beszélgetni, igy hát röviden megoldom.*
-Jóestét. Te mit keresel erre? Nincs már kicsit késő az esti kóborláshoz? *Vonom kérdőre ittlétét, és megállok előtte. Már rég láttam Ash-t, így hát örülök neki, de nincs erőm kimutatni boldogságom. Már jópár hete depressziós vagyok, és ez nagyon is meglátszik rajtam.*
-Amúgy hogy vagy? Rég láttalak... jah és bocsi ezért a támadásért. *Veszem le a hangom, és felsóhajtok.* Csak nincs valmai túl jó kedvem,... és tudom nem rajtad kellene levezetnem... *Lenyugszom egy kicsit, és várom a reakciót, remélem nem sértődik meg...*

Vendég

* Egy ideig azzal szórakoztam, hogy gyújtogattam a gyújtott. Így a folyóson elég fény volt ahhoz, hogy ha valaki jön arra észrevegyen. De egy idő után ráuntam, mint mindenre. Zsebre vágtam. Ekkor elkezdtem nézni a padlót és közben gondolkozni sok mindenen. Lassan már majdnem úgy elgondolkoztam hogy alig vettem észre a felém közeledő személyt. Lépteket hallok, erre kíváncsian felnézek. De még nem tudom, hogy ki közeledik felém. Magamban csak annyit kívánok, hogy ne tanár legyen. Mert most igazán nincs kedvem a sok szövegeléshez, főleg nem velük. Újból lenézek, megigazítom hajamat és mikor felpillantok már ott is volt előttem valaki. Még jó hogy csak Allison volt az. Akivel jóban vagyok, vagy voltam, már igazán nem is tudom, hogy hogy is állok vele. Hallottam, hogy prefi lett. Remélem nem nagyon veszi le a fejem ezért a kis éjszakai kimozdulásomért. Bár, ha itt pattogna nekem érte az sem igazán érdekelne most. *
- Szia. Ezt én is kérdezhetném tőled. * Vágok vissza, majd kis mosoly jelenik meg az arcomon. Remélem tudja, hogy gondolom és nem sértődik meg rajta. Mert most igazán nincs arra szükségem, hogy eggyel több ember haragját élvezzem. *
- Késő? Ugyan már. Még korán is van. * Ekkor teszem fel a kapucnimat a fejemre. Pulcsimat becipzározom, kezd kissé hűvös lenni. *
- Semmi baj. Már kezdek hozzá szokni. * Ekkor ellököm magam a faltól és az lépcső felé veszem lassan az irányt. *
- Mint látod még élek. Te? * Ekkor leülök a lépcső egyik fokára és onnan figyelem tovább Allisont. *

*Még kicsit elvagyok a hajtörölgetésemmel, hisz hideg van én meg vizes fejjel sétálgatok a folyosón. Az biztos hogy nem vagyok teljesen normális, de nem igazán érdekel, ha megfázom akkor igy jártam. Majd túlélem. Furcsának találom Ash-t más mint szokott lenni, vagyis mint eddig volt. Hisz már elég rég találkoztunk, és hát mindenki változik. Azt azomban nem értem hogy sikerült elkerülnünk egymást, hisz azért nem olyan nagy ez a kastély. De hát nekünk sikerült, mint minden. Elég magányosnak látszik, vagy mit tudom én miennek, csak úgy most hasonlít rám. Habár a válaszából itélve, ő még tud egy kicsit viccelődni.*
-Hát van benne valami... *Nem tudtam mást mondani, örülök hogy ennyit is sikerült. Amúgy most meg kellene büntetnem valamivel, de mivel még a jelvényemet is fenthagytam, így hát most megússza. Mondhatni most én is olyan simán átlagos diák vagyok.*
-Még én is... *Elég szolid és egyhangú válaszok, de most megesik. Mikor Ash a lépcsőhöz sétál én követem, és nekitámaszkodva a korlátnak figyelem tovább... *
-És mizujs feléd? Látom tese vagy valami jó bőrben... *Kérdezek rá, hisz érdekel mivan vele. Egykor még nagyon jóban voltunk, most meg hát kitudja. Szükségem van rá az biztos, hisz csak rám kell nézni, egy megértő személyre várok. És meglehet, hogy pont ő az, de majd kiderül...*

//off//

Vendég

* Próbálok oda figyelni a barátnőmre. Remélem még mondhatom ezt a szót rá. Én úgy érzem. De jó lenne kideríteni, hogy pontosán hányadán is állunk. Falnak támasztom fejemet és úgy nézem tovább Allisont. Pár közös emlék eszembe is jut, mikor rápillantok. Ekkor nagy mosoly jelenik meg az arcomon. Remélem még benne is élnek azok a szép régi emlékek. Amik most belőlem boldogságot váltanak ki. Felpattanok a lépcsőről, oda sétálok az ablakhoz, kinyitom. Ismét rápillantok Allisonra, arcomon ekkor már gonosz kis mosoly jelenik meg. Ekkor kiveszem zsebemből a fekete Walter Wolfot. Kiveszek belőle egy szálat, megkínálom vele Allisont is, ha elfogadja kap, ha nem akkor vissza teszem zsebembe a dobozt. Majd előveszem a gyújtómat és rágyújtok. Jól tudom, hogy nem helyes amit csinálok és, hogy pont egy prefi előtt. De nem tud érdekelni semmi. Kihajolok az ablakon és már fújom is ki karikákban a füstöt. *
- Nem vagyok valami jó bőrben? Ez szép volt, pedig most érzem testileg toppon magam. De a lelki gondok.... áh hagyjuk, nem lényeg. * Nézek ki továbbra is a sötétbe, bele szívok a cigarettába, érzem, hogy a nikotin és az endorfin végig jár a testem minden egyes részén. Ettől jobb kedvre derülök. *
- Veled mi történt mostanában? Azóta nem is találkoztunk mióta kineveztek prefinek. Ezt sose hittem volna, hogy majd pont te leszel az. * Kicsit cinikusan állok hozzá a dolgokhoz, de ha megbántom vele ez van, előre is sajnálom. *

» A fiúk hálóihoz vezető lépcső és folyosó
» Lányok hálótermei-Vendégszobák
» Folyosó
» Titkos folyosó
» Kereszt folyosó