A fiúk hálóihoz vezető lépcső és folyosó

Admin Hozzászólások száma : 296 Pontok : 0

Egy hosszú, csigalépcsőn lehet feljutni egészen a déli toronyig. Miután ennek vége szakad, egy hosszú folyosón találjuk magunkat. Minden felől, ajtók találhatók felettük pedig a szobák neve. A folysó egészen sötét, ablakok nincsenek csak fáklyák.

*Lassan sétálnak fel a lépcsőn*
~Még szerencse hogy nincs tesóm...~ *Vigyorog magába, és válaszol a kérdésre.* Nem, igazából nem sokat beszéltünk... *Közben megkérdezik hogy hogy csinálta.*
-Egyszerűen. Még a szüleimtől tanultam. *A többi rejtelembe, mondjuk hogy néma varázsló, nem avassa be. A hosszú folyosóra érnek miután vége lett a csigalépcsőnek.*
-Lássuk csak... Leopárd, Ezüstsárkány... ééés... *A jobb oldalon lévő ajtó előtt megáll.* Ezaz! Oposszum. Tessék befáradni uram. *Vigyorodik el. Mindig jó a kedve, szóval... meg lehet szokni. Most előre engedi Martint és utána belép ő is.*

*Slattyog felfelé a lánnyal a lépcsőn. *
-Nem kell törődni vele, kicsit néha el van szállva magától.. *Rázza meg bosszúsan a fejét. *
~Oposszum? Furcsa név. ~ *Gondolja, majd belép az ajtón. *

*Olyan furcsa, hogy Ginnynek ilyen jó a kedve. Csak megmosolyogtat minden szava, minden mozdulata.*
-Oké, oké! Akkor megyünk hozzám. *Mondtam kedvesen, bár amióta szakítottam vele, azóta nem volt senki aki ennyire játékos, életvidám lett volna velem szemben. Idő közben kiléptünk a folyosóra, onnan pedig végig a tornyokig fel.*
-Nem gond. Viszem én, csak neked ne fájjon jobban a vállad. *Kacsint, aztán a szabad kezével, mutatóujjával gyengéden ráüt a lány orrára. *
-Persze hogy kaphatsz! Látom még mindig be akarod pótolni az elmaradásokat. *Nevet fel halkan, csak egy pillanatig. Kíváncsi voltam, mivel fogja meghálálni majd. Nem akartam nagyon elbízni magamat azért.*
-Hogy mióta...? *Elmerengtem, fogalmam sincs... talán mióta szakítottak?* ...Azt hiszem mikor szakítottunk... utána.

- Aaaah, már úgy hiányzik, hogy valaki alaposan rendbe rakja a hátam...
*Mondja a lány, majd megállítja Jamest. Egy lépcsővel feljebb lép, hogy közelebb legyen a fiú füléhez, és belesúg.*
- És milyen hálás ajándékot szeretnél majd kapni? Ilyet...
*Ezzel gyengéd puszit nyom James nyakára.*
- Ilyet...
*Ezzel szenvedélyesen megcsókolja a fiút.*
- Ilyet...
*Közben beleharap a fiú nyakába...*
- Vagy ilyet?
*Végül benyúl a fiú pólója alá, végigkarmolja a hátát, miközben szenvedélyesen megcsókolja a fiút, majd játékosan nézve a fiú szemébe, végignyalja ajkait.*
- A tiéd a döntés, de ígérem, bármit is választasz, nem lesz kifogásod ellene...
*Vigyorog, miközben figyeli a fiú reakcióit, és várja a választ.*

-Na majd ééén! *Megállít, megállok. Elmosolyodok, figyelemmel kísérem minden cselekedetét. Először csak egy gyengéd puszit kapok, majd egy szenvedélyes csókot. Aztán még belém is harapnak. Kicsit felszisszenek, ez az amit nem szeretek. Csak az ajkam ne harapják...
Libabőrös lesz, amikor a hátát karmolja a hideg kéz. Aztán pimaszul a szemébe nézek, megfogom a derekát és felfelé kezdem húzni.*
-Választhatom az összeset is? *Beinvitálom a szobába, becsukom magunk mögött az ajtót. Régen volt már ilyen, hogy itt voltunk kettesben.* Képzeld... lett szobatársam. *Egyedül sokkal jobban szerettem lakni, olyankor nem zavart minket senki. Igaz, Martint nem láttam már egy ideje, de remélem, pont most nem fog ránk törni...*

*Elégedett válaszokat kapott Sindy-tól. Mivel megkérte ezért nem magázza, de mikor megtudta, hogy olyan idős lehet,mint ő maga, nagyott koppant. El sem tudta hinni, hogy ilyen is létezik. Közben megérkeztek a délitoronyba. Reménykedik, hogy saját szobát kap, bár még ha nem is saját, akkor legalább a szobatársa komplett legyen.* ~Vajon beálljak a kviddics csapatba vagy ne? Olyan csábító sport lehet, bár nem sok jót hallottam róla, bár amit elmondtak az nagyon is biztató.~ *Gondolkodik el, a sportolás rejtelmén. Követi Sindy-t, mint egy pióca. Nem akar túl nagy feltünést kellteni, azzal, hogy új diák. Vár, türelmesen várja, hogy a prefektusa hova vezeti először.*

*Felérnek a lépcsőkön, aztán a folyosóra. Közben még mindig lebegteti maga előtt a csomagokat, elvan. Lassan oda is érnek a Dementor hálóhoz, ő persze tovább kalauzolja a fiút.*
-Majdnem a folyosó végén... a Dementor háló. Ha belépsz, az ajtón fel van tűzve egy papírral a szobatársaid neve. És szerintem mi elég sokat fogunk találkozni, ha sokat leszel a szobádba, mivel a barátom is ebbe lakik. *Mosolyog rá Ralphra, közben reménykedik abban, hogy Ted benn van a szobában. Jó lenne vele találkozni, bár Sindy amilyen szerencsés... Kinyitja az ajtót, előre engedi a fiút.*

*Lassan elindul felfele, miközben azért figyelmesen hallgatja Alexet is. *
-Amira? Akkor jól gondoltam. Herczeg Alex, igaz? *Magyar srác... még egy sincs itt és ez is elég érdekes. De azért majd megszokja. Közben azért látja, hogy nagyon méregetik, de nem szól rá semmit. Már megszokta. Többen is próbálták már becserkészni...
Közben felérnek a toronyba vezető lépcsőhöz.*
-Csak... mert nem nagyon szabad ilyen izékkel gurulgatni a folyosón. Tudom, elég hülye szabály. *Vonja meg a vállát és hátrapillant.* Remélem jegyzed az utat. Nem nehéz feljutni. *Halványan elmosolyodik és közben rálép a hálók előtti folyosóra. Lassan végignézi az ajtókat, közben eszébe is jut, hogy hová tették be Alexet.*
-Ha jól emlékszem akkor az Ezüst sárkány lesz. De mindjárt kiderül. *Kinyitja az ajtót és ahogy az kinyílik, meg is találja rajta a pergament a nevekkel. Alex neve az utolsó helyen szerepel, szóval nem tévedett. Előre engedi a fiút, vagy ha az nem akar elsőre bemenni akkor belép ő.*

*Amikor a lépcsőkhöz érnek, rálép a deszka szélére, mire az a levegőbe pattan, ő elkapja és a hóna alá teszi, úgy viszi tovább.*
-Herczeg Alex, igen.
-Te azt mondtad prefektus vagy, ugye? Fenébe, akkor a kedvedért jó leszek, de egyébként nem nagyon... ~fenébe ezzel a nyelvvel...~ ...őőő... nem nagyon zavarnak az ilyen szabályok. *Követi a lányt, a kérdésre biccent és kivételesen, ahogy felérnek nem teszi le a deszkát. Na de, ha nem lesz itt Sindy nem fogja betartani a szabályt. Meg ha itt lesz sem, de most ez kivételes... ritka, hogy ALex lábon jár és nem kerekeken...*
-Ezüst sárkány...tetszik... *mosolyodik el. Kinyitják előtte az ajtót, de amikor meglátja, hogy nincs bent senki, inkább megvárja amíg Sindy be nem lép. Néma meginvitálás a szoba avatásra...
Aztán belép ő is, ledobja a deszkáját az egyik üresnek tűnő ágy mellé, majd az ágyra a cuccait.*
-Maradsz kicsit? Már bocs... nincs semmi hátsó szándékom, csak még nem találkoztam senkivel, te szimpatikusnak tűnsz és utálok egyedül lenni...*mosolyog és kérlelőn néz a lányra... tekintete még a csizmás kandúr könyörgő szemeit is felülmúlják.*

-Igen, prefektus. Hát nekem mindegy, én nem foglak megbüntetni. Csak ha este elkaplak a kijárási tilalom miatt. *Mosolyodik el halványan, aztán belép a szobába. Szinte már-már sötét van benn, a nap alig süt be. Sehol senki. Ő lép be előre, Alex igen illedelmes ami nála egy jó pont. Körülnéz. Tipikus fiú szoba.*
-Hát ha tetszik, ha nem ez lesz most már még... pár évig a szobád. Tényleg, te átjöttél valahonnan vagy most vagy elsős? Csak mert nem tűnsz elsősnek. *Ő az, mivel későn kezdte a sulit. Az ablakhoz lép, majd megfordul és Alexre pillant.*
-Ha szeretnéd maradok. Amúgy nem gondoltam, hogy bármi hátsó szándékod is lenne. Szóval... honnan is jöttél pontosan? Nem angol neved van, úgy néz ki. Mesélhetnél magadról egy kicsit. *Közben visszalépked és leül a srác mellé az ágyra. A fekete szemek pedig végig pásztázzák a másikét hiszen szereti tartani a szemkontaktust.*

//Fagy//

*Rufus csöndben hallgatja Alex mondatát amit Sebastiannak mond. Látszik az igazgatón, hogy mos felnyomták benne a pumpát és ezért Rufus megpróbál kevésbé idegesítő lenni. Végighallgatja a kérdésére a választ , de az igazgató nem mondta el neki, hogy ez a bizonyos "zeneterem" hol található és mivel Rufus utál helységeket több mint egy óráig keresgetni, ezért rákérdez a teremre.*
-És megkérdezhetem, hogy hol található a Zeneterem?*ha megkapja a választ akkor fgyelmesen hallgatja és megpróbálja megjegyezni a helység útvonalát. Majd mikor belép aziskolába, tátot szájjal néz körbe, a kastély ezernyi szépségeit tekintve.*

-Az első emeleten. *Lassan halad tovább felfelé, majd amikor a fiúk hálótermeihez érnek, elkezdi nézni az ajtókon lévő táblácskákat. Halványan elmosolyodik, ahogy Rufus arcát lássa. Sok elsős van így... A Lord hálónál megáll, lassan benyit és és előre engedi Rufust.*
-Nos... ez lesz a szobát ezentúl. *Hagyja, hogy a srác egy kicsit körülnézzen, aztán folytatja.*

*Rufus megköszönve, hogy előre engedték belép a szobába és szétnéz, megpillantja az egyik üres ágyat amit magának kiszúrt és eldöntötte, hogy ő ott fog aludni, de csak akkor, ha az igazgató nem határozza meg, hogy melyik ágyon audjon. Mikor szemeivel megnézte a szoba kinézetét akkor az igazgató felé fordul és várja, hogy mit szeretne neki mondani az igagató.*

*Megvárja még a fiú választ egy ágyat magának, aztán persze megmutatja, hogy hol találja a kulcsot ami jár a szobához. Miután ez megvolt, elgondolkodva nekidől az ajtófélfának.*
-Ha nincs kérdésed, akkor nem is zavarnálak tovább. *Ha nem tesznek neki fel több kérdést, elköszön és visszatér a "barlangjába".*

*Rá is kezd hatni a kor-korrigáló, így feláll és sietősen kifelé veszi az irányt, majd nekidől a falnak.*
-Egen, jobb lesz ha távozunk, még mielőtt lebukunk, hogy itt jártunk. *Mondja, aztán felfutnak Raplhal, és a hálókhoz vezető lépcsőknél állnak meg.*
-Na, megyek. Cső, jóéjszakát, és bujjék. *Ereszt meg egy vigyort aztán bemegy a szobájába, és ledől az ágyba.*

*A lépteimet sietősen veszem, egészen a suliig. Felértünk a toronyba, ahol kifújtam magam.
-Hát igen nem lenne szerencsés. Hola, jóéjt és neked is bujjék. *Reagálok, majd sietősen bemegyek a szobámba és lefekszek.

*Egy nagyot ásítva lépek ki a folyósóra, és onnan mindjárt megyek a lépcsőkhöz. Egy fehér DC póló, kék koptatott farmer, és egy tornacipő van rajtam. Írtam egy levelet Cintónak, hogy beszélnünk kell, nagyon sürgősen, és komoly dolgokról. Ha kiakad, hát kiakad, akkor nem tudok mit csinálni vele, de már hallottam olyat, hogy smárolt egy másik sráccal. De nem nagyon érdekel, én meg lefeküdtem Meghannal. Majdnem ugyanakkora súlyú, de az iránta érzett szerelmem elmúlt már. Így azt mondom neki, hogy legyünk barátok. Nekidőlök a falnak, és várok.*

*Nem sokkal később érkezik ő is. Megkapta a levelet, mondjuk ha Seb nem írt volna neki akkor ő tette volna meg. Szokásához jó híven elég vadócul van felöltözve... meg nem szabadulna a punk-rock stílustól. Sátán most nincs vele, a mosómaci jobbnak látta ilyenkor még Cintó ágyán pihenni. Zsebbe dugott kézzel halad előre, majd mikor meglátja Sebet, megáll és biccent.*
-Helló. Bocsi a késésért. *Nőből van, sokáig készülődött. Aztán amúgy is akar menni Wilardba, van neki egy kis dolga lent. Piercingjét megigazítja és nekidől ő is a falnak.*

-A csajok mindig késnek... *Vigyorodok el, aztán a lényegre térek.*
-Nos, szerettem volna beszélni kettőnkről. Mivel közöttünk ez csak egy darabig ment... Más körökben mozogsz te is, meg én is... Tudod, hogy nem szeretek hosszú beszédeket tartani, meg túl komolynak sem tartom magam, ezért azt mondom, hogy vége. Remélem megérted. *Elmondom komolyan, aztán egy halvány mosolyt eresztek felé.*
-Barátok? *Nyújtom a kezem mosolyogva. Ez is a cél. Nincs kedvem annyiszor összeugrani vele, mint régebben, bár nekünk ilyen volt akkor is a barátságunk.*
-Nos, mit mondasz?

-Pasik is szoktak. *Von vállat. Ma láthatóan nincs túl jó kedve, szóval komolyan nézve Seb szemeibe hallgatja végig a másik mondókáját. Körülbelül ezt akarta ő is kifejezni. Neki nem ment volna amúgy sem az egész, mivel sokan megnehezítették a dolgát és még James és a többiek... nem volt ez így jó.*
-Meg. Már bennem is felvetődött ez egy ideje. *Magyarázza, aztán biccent egy kisebbet és kezet fog Sebbel.* Rendben. Na és ki az új kiszemelt? *Tudja, hogy van valaki a képbe. Főleg, hogy vannak ismerősei a Meteor hálóból és hallott egy s mást. Azért nagyon kíváncsi rá, hogy Seb elmondja e a dolgot.*

-Na mi ez a fene nagy jó kedv? *Húzom fel érdeklődve a szemöldököm.*
-Rendben, akkor mondhatni, hogy egy rugóra járt az agyunk... Hallottam hogy Jamesék piszkáltak. *Valahogy hozzám is el tud jutni az, amit akarok tudni.* -Bocs, ha miattam volt. *Szokásuk hogy miattam csesztessék Cintót, de hát...*
-Természetesen egy lány. De ismerlek, úgy is megtudod, ha nagyon akarod, szóval rád bízom. De ha a te új kiszemelted össze meri törni a szívedet, a képét betöröm, remélem tudod. *Kacsintok egyet, mosolyogva. Közben megvakarom a már borostás arcomat... Azért már kell borotválkoznom, csak azt már valahogy egy hete elfelejtettem.*

-Bal lábbal keltem meg... *Ismét csak vállat vonni tud, majd bólogatni kezd. Igen, egy rugóra... Mondjuk azt nem tudja, mi lett volna akkor, ha Seb még szerette volna. Nem biztos, hogy lett volna szíve kidobni a srácot, de úgyis megtette volna. Főleg, ha ilyen rossz napja van. A James névre felvonja a szemöldökét.*
-Lerendezem őket, azon ne idegeskedj. *Cintó sem kispályás már, ha kell, el tud bánni Jamesszel, de persze csak finoman. Régen jóban voltak, járt is vele, tudja is hogy mi a fiú gyengéje.*
-Igen, mindig mindent megtudok. Már ezt is tudom, de csak részletekbe. Tudod, hogy a falnak is füle van. *Megrezdül az ajka, mondhatni, hogy egy aprócska mosolyt láthattunk tőle.*
-Régóta ismerem, nem fogja összetörni. Legalábbis nagyon remélem. *Elnéz Seb válla felett, majd vissza a fiú szemeibe. *

-Hát az látszik. *Vonom meg a vállam én is. Ha még szerettem volna, és kidobott volna, akkor sem lett volna semmi gond, ugyanúgy barátok lennénk akkor is, mert előbb-utóbb kiszerettem volna belőle. Ez most előbb jött.*
-Gondolod hogy idegeskednék rajtuk? Én már kinőttem az ostoba ármánykodásaikból, és kiléptem James árnyékából, ahogy látod. *Mosolygok még mindig. Igen, én már egy új Seb vagyok, mégis a régi.*
-Persze hogy tudom. Sőt még szeme is van, és a fal általában Wilfrednek mond el mindent, meg éppen azoknak akiknek semmi közük nincs hozzá. *Itt Jamesékre célzok, bár a háztársuk. Engem valaki megáldott, hogy Faminésekkel kerüljek össze.*
-Mondom. Ha megteszi, betöröm a képét. *Nevetek fel halkan.*

*Miriam halála is belehat egy kicsit az egészbe.*
-Jójó, tudom. Csak mondtam na... James meg tudod milyen. *Ismét csak megvonom vállam, majd zsebbe dugom kezem és ellököm magam a faltól. Bólintok és ismét halványan elmosolyodom. Nagyon halványan.*
-Hát megesik. De hát, ez van. Nem marad semmi titokban. És nem kell betörni a képét nyugi. *Kicsit közelebb lép Sebhez, majd vállba üti, nem túl erősen.*
-Nekem lassan mennem kéne. Délre van időpontom piercingeshez. *Szemöldökébe lesz neki piercingje, ezt már eldöntötte. *

» A lányok hálóihoz vezető lépcső és folyosó
» Fiúk hálótermei-Vendégszobák
» Folyosó
» Titkos folyosó
» Kereszt folyosó