Lányok hálótermei-Vendégszobák

-Rá van írva az arcodra, hogy marú gúny nélkül fogalmazzak: bánt és sért téged valami. *Vágja gondolkodás nélkül a fiú arcába a tényeket. Jó ember ismerő, már így elsőre is, mivel a megfigyelőképesség egészen jó. Sőt! Viszont azt egyáltalán nem szereti, ha valaki kellemetlenül viselkedik vele szemben, úgy hogy tényleg nem is ismerik egymást. Így még barátkozni sem lehetséges. Bár ha így folytatja a drága kis Ted... akkor nem is lesz rá kíváncsi a továbbiakban. Természetesen nem fogja elhajtani, ha valamire szüksége lenne vagy kérdése, de ez biztos, hogy nem fog bekövetkezni.*
~Báááhh.~ *Felvonja egyik szemöldökét és a fiú ingerült arcát fürkészi.*
-Vagy nincs igazam? *Szorít még egy kicsit jobban a képzeletbeli hurkon és "döfi szíven áldozatát".*

*Igazából nem akart ő megbántani senkit. Bár igaz a fiú szavaira kissé eltorzul az arca, mivel nem szokta meg, hogy vele így beszéljenek. Végül csendben, de tudtára adja a fiúnak, hogy a téma lezárva.*
-Ne haragudj. *Fejezi be és nem akar tovább vitatkozni erről, hiszen tényleg nem az ő dolga. Csak igyekszik kedves lenni, hamar beilleszkedni és a többi. Mikor a fiú az ajtóhoz sétál, azt hitte már menni is akar, pedig ejj a kijárási tilalom, de szeretné, hogy még maradjon. Így mielőtt megtámaszkodna az az ajtónál felszisszen, ami még a gondolataiban az akart lenni, hogy: "ne menj még"! De ezt persze a diú nam tudhatja. Így egy régebbi megfigyelésének élve, rákérdez a titkos besurranásának okára.*
-Valójában miért is jöttél ide föl? Jól láttam, hogy rajzoltál valamit?

*Az egyszerre sziszegéstől meglepődik, de ennek jelét se mutatja. Majd beszél Ted ha akar... és akart is. Felé mutatva a kastély minitérképét. A papír felé nyúlva kérdőn néz Tedre, hogy meg szabad-e közelebbről is vizslatni a rajzot.*
-Szabad? *Kérdi meg és ha igen elveszi a rajzot és tüzetesen megnézi minden apró részletét. Ha pedig nem, picit undokul és morcosan huppan vissza az ágyára. Majd egy kérdés üti fel fejét.*
-Te mióta jársz ide, hogy ezt mind lerajzold? *Kérdi és egy újabb kérdést tenne fel, ha nem lenne hadilábon az ilyen kérdésektől. Tény, hogy 16 éves, de még soha nem kérdezgette fiúktól, hogy hány évesek meg ilyenek. Ez tőle távol áll. Nem olyan szép lányka, hogy ezt megengedhesse egy olyan helyes sráccal mint Ted(dy).*

//muhahaha. = P//

*Miután megnézte a rajzot és hallotta a választ, igazából hüledezni aligha tenné, inkább csak meglepődve nézi Ted-et, hogy ha valóban két napja van itt, már is meggyűlt a baja az igazgatóval és már kész is a kastély rajza... akkor valójában nem is érti mit keres itt.*
-Bennem biztos nem lenne annyi, hogy két nap alatt feltérképezzem ezt a helyet. *Neveti el magát és vissza adja a még mindig az ajtóban álldogáló Ted-nek az alaprajzot. Majd elismerően bólint, hogy ügyes munka. Igazából nagyon örül, hogy nem az örök ellenség kategóriába kell besorolnia a fiút, mert végre tudnak beszélgetni anélkül, hogy esetleg bántót mondanának egymásnak, holott még csak pár órás ismeretségük van.*
-Mi lenne... ha leülnél? *Ajánlja fel, no nem a maga melletti helyet az ágyon, csak a másik szabad ágy valamelyikét a fiúnak, mert ott álldogálni egész éjszaka, vagy legalábbis hosszabb ideig, nem egy pihentető feladat.*

-Unalmas? *Kérdez vissza és a "vicc" kedvéért megemlít egy apróságot. Amit lehet félre fog érteni a fiú.*
-Majd én feldobom a napjaid. *Viccelődi el ezt a dolgot és miután ráébred arra, hogy valójában "táncba hívta" ezzel a fiút, nyomban elvörösödik és elkapja tekintet róla, végül szájába harap. Nála ez a zavar teljes megmutatkozása.*
-Jól van. Persze. Érthető. *Makog valamit a fiú mehetnékjére, bár hiába marasztalná még, felesleges. Ami egyszer el van döntve, az el van döntve. Meg amúgy is... ne miatta kapják már el megint szegényt.*
-Akkor a mihamarabbi viszont látásra. Jó éjt. *Köszön el a fiútól, ha az most azonnal akar menni. Ha még nem feltétlenül, akkor ez a rész mellékes.*