Táborhely

A hangok tovább erősödnek és látszik, hogy a közeli fák, és bokrok, hajlonganak, mintha ösztönösen utat nyitnának a lénynek ami közeleg. Az egyenetelen döngésből kihallatszik hogy nem egyedül van hanem többen, talán hárman. Aztán egy pillanatra minden elcsendesül. Megszűnik a szél, elhalnak a hangok, és a gyerekek sem szólnak. Ám ezután megremegnek a fák, és az erdőből kirobban három hatalmas teremtmény. Méretre kb akkorák mint egy ló, csak hogy... ezek szőrősek, és a testükön hatalmas fekete szárnyakat viselnek, amiknek szárnyfesztávolsága kb 10 métert is eléri. Pofájuk akárha egy oroszláné lenne, de a fogak helyén, félelmetesen éles csőr csattog. Lábuk paták helyett mancsokban végződik, és félelmetes üvöltést hallatnak, ahogyan körülnéznek, és megpillantják a gyerekeket. az egyik, aki valószínű a vezérhím, felrikolt, mire a másik kettő eloldalog, bekerítve őket.

Ahogy a kis hevenyészett kör közepén állnak, az állatok körözni kezdenek a zsákmányuk körül. ez a faj, sosem vadászik egyedül, és nem egy áldozatot ejt. Az egyik kisebb hím, néha Daniel felé kapdos csőrével, de egyenlőre nem bántja a fiút, míg a kisebb nőstény a lányt veszi célba, és ő agresszívebb mint társa, belecsíp a lány nadrágájába, és kiszakít belőle ey darabot, majd megízlelve rossz ízűnek minősíti és kiköpi. Felvijjog, mire az alfahím rámordul. Aztán ő mint a legnagyobb a csapatban, előreszegezi a fejét, és nekitámad a fiúnak. A másik két kissebb állat pedig csak erre várt, az egyik a lánynak támad neki, a másik pedig köröz, és vigyáz, hogy ne érje őket meglepetés, aztán majd ő is becsatlakozik a falatozásba ha már nem élnek az áldozatok.

Az állatok pedig igen csak fel vannak háborodva hogy nem kezes vacsijuk lesz hanem ellenáll. Az egyik csőrével szorgosan kopogtatja a védőburkot, és vijjog. Az pedig egyre gyengül, és aztán elenyészik. A jószág, már lendül előre hogy beleharapjon a fiúba, mikor az eltűnik, a lánnyal együtt. A vezér felemeli a fejét, és meglátja őket és dühödten meglódul feléjük, mancsos lábai hihetetlen masszívan viszik őt előre, és még a szárnyait is széttárja, annak jeléül hogy éhes, és mellette dühös.

-Azért nem életmentő... csak félig. *Von vállat, majd elgondolkodva figyeli a feléjük siető állatokat. Még nem érnek ide, de ő próbálkozik és gondolkodik és... végül előszedi a pálcát. Nagy nehezen.*
-Petrificus totalus! *Céloz a legközelebb lévő állatra, hátha sikerül neki megbénítani. Ezzel esetleg időt nyernek... de nem tudja. Felkel, felrángatja Dant is és elkezdi húzni maga után, a tó felé. Valami azt súgja neki, hogy meg fognak menekülni. De akkor is... most így láthatólag igen csak fél, vagyis nem tetszik neki a dolog. Nem akar vacsora lenni.*

//Cintó innentről NJK. Köszi a játékot ^^//

Az állatok pedig éppen támadnának, mikor egy sóbálványátok éri az egyiket. az megtorpan, megrázza magát, és szalad tovább, mérgesen rikoltozva. Aztán valaki más éekezik aki tűzgömbökkel bombázza őket, ennek nem örülnek, megtopannak, és érik hogy erre ők is ráfázhatnak. A vezérhím rámordul társaira mire azok kelletlenül hátat fordítanak és elügetnek, a vezér pedig Alexel szemezve felágaskodik, kiterjeszti szárnyait, és felrikol,t majd ő is társai után üget, a diákok pedig megmenekültek.

//Köszönöm!//

-Nem baj. *Vigyorodik el. Örül hogy kettesben tölthet egy csomó időt Cintóval, na de így?*
-Helyes, futás. *Nem kell őt ráncigálni, tud ő menni, de akkor is. Mikor megállnak, éppen az állatok felé tekint. Cintó elé áll, de ekkor a fiú elé is állnak, mégpedig a hávé az. Rettenetesen örül annak, hogy most itt van Alex. Így is gázos a helyzet, és most, még gázosabb lesz.*
-Köszönöm. *Bólint egyet. Tényleg rettenetesen hálás, és amikor az állatok elvonulnak, ismét a lány mellé áll.*


//Köszi. ^^//