Előtörténetek

Tárgy: Re: Előtörténetek Kedd Szept. 21, 2010 8:58 am

Karakternév: Rufus Chamberlain
Kor: 13 éves
Származás: Aranyvérű
Ház: Amira
Születési hely: Anglia, Poole
Lakhely: Poole/Wilian Mágusképző Szakiskola

Történet:
Rufus Chamberlain, 1997. január 19.-én egy angol aranyvérű családban látta meg először a napvilágot, mégpedig egy gyönyörű kis városban Pooleban. Apja: Robert Chamberlain, Durmstrang Mágusképző tanára. A Durmstrangban való tanítás szinte családi hagyomány, amit csak a férfiak tartanak be, hisz idáig minden Chamberlain családfő abban a neves intézményben tanított, de egyikük se tanult ott. Ami pedig Rufust illeti 100%, hogy nem fog ott tanítani, hisz ahhoz, hogy ott tanítson kéne egy kis tudás is, ami e kisfiúcskából hiányzik. Anyja: Christina Chamberlain, londoni Broadway színésznője. Aki megtanította Rufust gitározni és táncolni is. Így remek tánc és gitár tudását anyjának köszönheti. Van két testvére, Sebastian (16) és Hannah (10). Rufus két testvérével ellentétben, nagyon nem szeret tanulni, leckéit is tesóinak adja, hogy csinálják meg helyette, és előző iskolájában dolgozatíráskor mindig padtársáét nézte vagy kért tőle segítséget. És az ifjonc fiúnak van egy aranyhörcsöge, aki elég furateremtmény, hisz fekete színű és inkább hasonlít egy hamuba ejtett patkányra, mint egy édi-bédi hörcsögre, de Rufus nagyon szívébe zárta az állatkát, hisz mikor először bement az állatkereskedésbe, egyből észrevette a terráriumban a 4 fehér lány hörcsög mellett a fekete színű állatot, és akkor elnevezte Rodneynak. Azóta ők szétválaszthatatlanok, mindenhova magával viszi Rodneyt. Rufus mivel szereti a csínyeket, ezért tanított pár butaságot állatának, akit az iskolába magával vitt és ha nagyon uncsi volt az óra, akkor elengedte, kedvencét amiből nagy sikítozás és szaladgálás lett, amit ő hátradőlve, kényelmesen, röhögve nézett, majd mikor mindenki kirohant ő is állatkájával együtt nyugodtan kisétált a teremből. És a másik nagy művészete, hogy kitudja beszélni magát a legnagyobb gondokból is és mindig figyel arra, hogy ne bukjon le és senki ne gyanakodjon rá.

Jellem:
Rufus kedves, emberközpontú gyerek. Mindenkinek segít, ha kell. Szeret barátokat szerezni és embereket megismerni. Tanulni nem nagyon szeret és könyvet se túl sokszor vett a kezébe. Ha valaki megbántja és nem kér tőle bocsánatot, akkor azt az embert nagyon megutálja és akkor jaj annak az illetőnek. Emellett figyelmes barát és szeret csajozni.

Kinézet:
Szőke hajú, barna szemű. Sovány, minden este futni szokott és meg is látszik rajta. Utálja, ha zselézve van a haja vagy a reggeli kelkés után feláll egy tincs. Fehér bőrű, napozni nagyon nem szeret. Imádja a piros és a fehér színű pólókat. És a fehér színű márkás cipőjét hordja, ha valami baj történik a cipőjével akkor vesz egy másik ugyanolyan márkájú és kinézetű cipőt.

Pálca:
12 hüvelyk pálmafa turultollal

Tárgy: Re: Előtörténetek Kedd Szept. 21, 2010 10:03 pm

Név: Belus Hunter
Kor: 27
Származás: Félvér (de nem biztos benne)
Rang: Halálfaló
Lakhely: Ahol éppen kiadó szobát talál
Születési hely: Whasington

Történet:
Whasingtonban született, 1983-ban egy szép májusi napon, ami számára talán mégsem volt olyan szép. Édesanyja, rögtön azzal fogadta, hogy meg akarta ölni, nem kívánt gyermekét, akiről kiderült, hogy egy életerős kisfiú. A boszorkány, Caroline önző asszony volt, és nem bírta elviselni a gondolatot, hogy önmagánál jobban szeressen valakit, így hát egy lepelbe csomagolta a kicsit, és letette az egyik közeli templom lépcsőjére. Még nevet sem adott neki, és egy mosollyal sem köszöntötte a kicsinységet. Elment, és leszállt az éjjel, a levegő lehűlt, a kicsi pedig fázni kezdett a nem túl meleg lepelbe, és hangosan felsírt. A hangra egy közelben garázdálkodó banda figyelt fel, akik első meglepetésükben semmit nem tudtak kezdeni egy gyerekkel, ezért hát fogták, és elvitték egy nemrégen szülő asszonyhoz, aki tejével tudta táplálni Belust is. Két éves koráig volt az asszonynál, aki ugyanúgy etette és szerette, mint saját édes lányát, azonban a sors ismét közbeszólt. A banda, akik megtalálták a kicsit, visszajöttek, és az egyikük magával vitte, saját otthonába, ahol az éppen aktuális barátnője nevelgette Belust. Ahogy nőtt, úgy lett egyre érdeklődőbb a világ iránt, és hamar megtanulta azt is, hogy nem tanácsos kérdeznie, mert annak nem örülnek. Ahogy nőtt, kezdett hozzászokni a durvaságokhoz, és csípős megjegyzésekhez, amiket kapott, hogy mégis mit keres ott egy gyerek, és hogy kinek van rá szüksége, nem ér semmit, nem képes semmit sem csinálni. Nem csoda, hogy hamar rákapott ő is a tolvajlásra, és annak sokkal durvább módjaira is. 16 éves korában már profi bűnözőnek mondhatta magát, és kegyetlenül rabolt, és követte „nevelői” példáját, csak hogy a szép világnak, ennek a romlott életnek, azzal lett vége, hogy a fiú felfedezte magában, hogy képes a mágiára, tárgyakat mozdított meg akarattal, és később rájött, hogy ez nem lehet csak a véletlen műve, így hát titokban gyakorolni kezdett és végül egész tűrhető szintre fejlesztette fel magát. Aztán nem sokra rá, egyik rablásuk alkalmával találkozott egy idős varázslóval, akit meg akart ölni, de az mágiával védekezett mire Belus megtorpant, és ahelyett hogy végzett volna az öreggel, elkezdett vele beszélgetni, és az öreg tanítgatta meg hogy az erősebb varázslatokhoz pálca kell, és hogy hol tud olyat szerezni, hogyan tudja használni, és sok más apró, mégis hasznos dolgokra. Miután megtanulta rendesen, tudatosan használni a varázserejét, 19 éves korában, egy nagy veszekedés alkalmával elszabadította minden erejét, testi erőben még nem lett volna verhetetlen, de a mágia ellen nem tudtak mit tenni a banda tagok, így a fiú jószerével kivégezte társait, akik gyakorlatilag felnevelték, bár nem igen volt számára köszönet benne. A szörnyű gyilkosság után, elhagyta a várost de még az országot is, és elkezdte még jobban fejleszteni magát, testileg és mágiailag is. Rengeteget tanult, és így elég nagy műveltségre tett szertt. Külföldön, a megélhetés érdekében folytatta bűnös életét, és továbbra sem érzett semmiféle megbánást, vagy könyörületet az iránt, aki éppen az útjába került. Azonban fontos különbség, halott társaival szemben, nem volt nagyhangú, dicsekvő, szájhős, ő a tettekkel bizonyította, hogy nem érdemes belekötni, és csendes természete ellenére, nem vehető a semmibe. Nem sokkal később hallott egy felemelkedő mágusról, és úgy gondolta megnézi magának, a végén még alkut is köthetnek. Vándorlása során beutazott elég sok helyet, és gyakorlatilag 25 évesen csatlakozott hivatalosan a Leaderhez. Nem mint követője, hanem inkább csendes társa, és szövetségese, hiszen Belus, nem akart többé senki bábja lenni, és senkit sem szolgálni, ezt valamiért a Leader el is fogadta, és azóta is tart ez a pokoli szövetség, egymás megsegítése miatt. Nem sokat van egy helyben, általában utazik, és sanyargatja a népet, de most, hogy ekkora felhajtás keletkezett a halálfalók körül, ő is megjelent a közelben. Kiléte még a halálfalók előtt sem teljesen tiszta, amit gátlástalanul ki is használ.

Kinézet:
Kimondottan magas, 190 centis, szőke szépség. Haja, éppen csak a szemébe lóg, és vakító szőke, de az a természetes szőke, szemei kékek, és abszolút nem tükröznek semmiféle érzelmet. Ettől válik veszedelmessé. Alakja karcsú, de izmos, tehát nem kerül alulra egy fizikai támadásban sem, ha úgy adódik. Általában elegáns ruhákban jelenik meg, de felvesz mindent, ami szerinte jól áll neki. Fontosnak érzi a külsejét, mert az első szembejövő, azt fogja látni, nem pedig az értelmét. Általában hosszú kabátot hord, ami lehet bőr, vászon, ballon, mikor milyen időjárás uralkodik. Kezein kesztyűket szokott hordani, nyakában egy apró pentagramma lóg, közepén egy fekete kis kővel, aminek segítségével nagy nehezen bele tud látni a jövőbe. Jobb gyűrűsujján egy gyűrűt visel, más ékszert nem vett magára soha.

Jellem:
Az őszinteséget, nyíltságot, becsületet még hírből sem ismeri. Általában nem gyilkos természetű, csak ha felbőszítik, vagy kizökkentik a türelméből. Modora elviselhető, tud udvarias is lenni ha úgy hozza a szükség, de leginkább nem beszélget senkivel, amolyan igazi magányos farkas. Ereje is elég nagy, de a rejtélyesség, ami körülveszi nem teszi túl vonzóvá se a lányok sem pedig a barátkozni vágyók szemében. Sötétnek nevezhető múltja, éjjelente kísérti, emiatt a kedve is sokszor morgós. Annak ellenére, hogy kikkel, és hogyan nőtt fel, viszonylag kiegyensúlyozottnak mondható, és nevetni is szokott. Természete aljasnak, és számítónak mondható leginkább, mert ugye ebben nőtt fel, erre nevelték, és ez neki így elfogadható volt, lévén nem ismert semmi egyebet. Persze nem legyőzhetetlen, és egyetlen gyengéje a forró csoki, meg persze a zeneszó.

Pálca:
10.5 hüvelykes, mogyoró, thesztrál szőr maggal.

Állat: egy önkényes hozzá költöző kis denevér, aki követi őt, és általában a ruhájáról szokott lelógni. A neve Noah.

Elemi mágia:
Sötét Hatalom mágiaforma (Démonmágia)
A karakter képes egy védett helyre belépve "megszentségteleníteni", azaz hatástalanítani annak minden mágikus védelmét. Képes félelemaurát maga köré vonni: Aki látja, rettegni kezd tőle. Ezen kívül képes mások sötét gondolatait felerősíteni.

Tárgy: Re: Előtörténetek Csüt. Szept. 23, 2010 8:38 am

Sarsa (McHaligan) Frensis

Kor: 24
Származás: aranyvérű
Rang: Halálfaló
Születési hely: London
Lakhely: ideiglenesen Wilard, egyébként London

Történet
Kislány volt még, mikor egész családjával együtt elhagyta Angliát, és Kelet Európába költöztek, valahova a hegyek közé.
Családja, mindig is az aranyvérű arisztokráciához tartozott, tagjai előszeretettel alkalmazták a fekete mágia nemtelen eszközét, és ezzel szinte karöltve járt, hogy náluk, a gyereknevelés módja sem volt épen mindennapos.
Mikor Sarsa betöltötte hatodik évét, anyja megajándékozta egy szép, fényes, csillogó tőrrel, és tanárként három bátyját adta mellé, akik kíméletlenül megtanították a lánynak, hogyan is védheti meg magát. Persze ez nem ment rögtön, hisz az alig néhány éves Sarsa, először még védekezni sem tudott, és bár hozzászokott az otthoni rideg környezethez, nem volt neki furcsa, hisz azt sem tudta, hogy lehetne más, de arra sosem számított, hogy azok fognak rátámadni a legváratlanabb pillanatokban, akikhez eddig mindig futott félelmében. Mire tíz éves lett, biztonságosan forgatta a különböző szúrófegyvereket, így szülei elérkezettnek látták az időt, hogy pálcát adjanak a kezébe. Fivérei ekkora már elköltöztek, szétszóródtak a világban, magára hagyták a kislányt a rideg kőfalak között, ahol mogorva apján és házsártos természetű anyján kívül, csak félbolond nagyszülei nyújtottak társaságot. És ha vendég is jött hozzájuk, vele senki sem foglalkozott. Így nem volt csoda, hogy Sarsa mágiája a durvább, ártó jellegű varázslatokban teljesedett ki.
Szinte falta a könyveket, hisz ez volt az egyetlen módja, megfelelni a lehetetlen követelményeknek. Szépen lassan rájött, a világ másból is áll, mint a folyamatos, szinte véget nem érő párbajok és a varázsigék állandó mantrázása. Kezdetben, csupán a mágia egy új ágával, a bájitalokkal, kezdett ismerkedni, majd egész egyszerűen beleszeretett a főzetek varázslatos világába. Ez nyújtott számára menedéket az otthoni gondok elől. Amég a vívásórákon, amit apja tartott neki, mindig fájt mindene, és folyamatosan megsérült, mindegy mennyire volt jó, és a varázslatokkal vívott párbajt sem úszta meg épp bőrrel, a bájitalok nem bántották és ösztönös tehetségének köszönhetően, mind kevesebbszer robbantotta magára a labort, így ezek lettek az ő menedékei.
Tizenöt éves korában, szülei úgy határoztak, jobb lesz, ha iskolába is jár, így az utolsó két évre beíratták egy nevenincs varázslótanodába. Hamar rájött, régen tudja már a tananyagot, bár a világos mágia és gyógyítás terén tudtak neki újat tanítani. Két évig, amég odajárt, felfedezte mennyi mindenről is maradt le, amiért elzárva kellett élnie, és ez nagymértékben tovább fűtötte a haragot szívében szülei iránt.
Az iskola elvégezése után hazatért, de mikor látta, hogy szülei ismételten be akarják zárni, elege lett. Rögtönzött párbajra hívta szüleit, és mivel a meglepetés ereje vele volt, és mert nem számítottak rá, hogy tényleg komoly kárt tudna bennük okozni az alig tizenhét éves lányuk, nem vették komolyan.
Sarsát azonban túl jól tanították ki… Mindkettejükkel végzett, apját a halálos átok találta el, anyját pedig leszúrta. Mikor kitisztult a feje, megrettent saját tettétől és elfutott, mindent hátrahagyva menekült vissza Angliába testvérei bosszúja elől. Nevet változtatott - a sokat mondó McHaligenről Frensisre -, és elölről kezdte az életét.
Négy-öt évig egy patikában dolgozott, azonban egy nap legidősebb bátyja rábukkant, és az utca kellős közepén folytatták le legvégső párbajukat, amit Sarsa nyert meg. Ekkor vesztette el állását és jól felépített életét. Úgy döntött nem kezdi elölről, felvállalja tettét, hisz rájött, az is ő volt, aki végzett az emberekkel, attól még nem lesz jobb, ha elfut.
Mivel testvérei kitagadták a családi vagyonból, és mivel az utcai halálos kimenetelű párbaj után rendes munkát sehol sem kapott, bár a börtönt megúszta, nem tudta magát tisztára mosni, így pénzért bármilyen sötét megbízást elvállalt.
Betörőként kifosztott, több nagyhatalmú mágust, rejtekhelyeket tört fel, és már régen betiltott bájitalokat, mérgeket készített, s adott el jó pénzért. Aztán egy nap rossz emberhez tört be.
Sosem foglalkozott az éppen aktuális politikai helyzettel, így azzal sem volt tisztában, hogy a kik melyik oldalon állnak és ott milyen tisztségeket töltenek be.
Egy megbízója, busás jövedelmet ígért neki, ha megszerez egy igen ritka könyvet. Elindult megkeresni, és rá is talált, a nyomok egy kastélyba vezettek, és nem igazán foglalkozott vele ki is lakhat ott. Az informátor szerint a kastélyt Azgard néven emlegették.
Mindenesetre Sarsa ment, hogy elhozza a könyvet, azonban az irodában, ahonnan a mágikus lenyomat érkezett, meglepték. Már a kezében volt a zsákmány, így nyilvánvaló volt, hogy tolvaj, de a tulajdonos ahelyett, hogy megölte volna, inkább munkát ajánlott neki.
Így került kapcsolatba a halálfalókkal.

Kinézet
Egyhetvenöt magas, hosszú barna hajú, barna szemű, karcsú, hajlékony nő. Utóbbi tulajdonságát a vívásnak köszönheti. Ruháit mindig a kényelem szerint válogatja össze, ügyelve rá, hogy a köpenyben legalább három tőr lapuljon. Ezenkívül, ha csizmát hord, biztosan ott is lapul valami szúrós tárgy.

Jellem
Neveltetése miatt eléggé zárkózott jellem, mindenben a maximumra törekszik. Ha valaki árt neki, akár csak szavak szintjén is, azt nem átallja megbosszulni. Könnyedén ránt pálcát, ám ha rossz kedve van, nem vesződik átkokkal, félelmetes gyorsasággal hajít tőrt az ember szívébe. Azonban, amilyen jól bánik az átkokkal, ugyanolyan gyenge a gyógyítások terén, ha komolyabban megsérül, segítségre van szüksége, bár a bájitalai közt akad gyógyító erejű is.

Pálca: akácfa, kígyóméreggel 11 hüvelyk

Állat nincs, veleszületett mágiaforma nincs

Tárgy: Re: Előtörténetek Pént. Szept. 24, 2010 7:41 am

Karakternév: Meghan Reed
Kor: 16 év.
Származás: Mágus család gyermeke
Ház: Famine
Születési hely: Glasgow, Skócia
Lakhely: Glasgow, Skócia / Wilian Mágusképző Szakiskola

Történet:
Először is bemutatkozom. Meghan Reed vagyok, a Reed varázsló család tagja. 1994. december 06.-án születtem, pontban éjfélkor, vagyis Mikulás napján, Glasgowban, ahol a Reed család már nemzedékek óta él. Apám, a rangidős "családfő"-nek az öccse. És így nem én leszek az, aki majd a családi vagyon nagy részét örökli. Ez egy kicsit rosszul esik nekem, de ez van, én elfogadom. Sokan kérdezgetik, hogy milyen kapcsolatban vagyok Daniel Reed-del. Főleg a nemesi varázslócsaládokból. Bevallom. Én az első unokatestvére vagyok. Persze nagy a háborgás köztünk, de ettől eltekintve testvéremként szeretem. Ugyanúgy a húgocskáját is.

Na, de most térjünk rám bővebben. Aranyos kisgyerek voltam. Egyke vagyok, és elkényeztetett. Sokak szerint, én hasonlítok a legjobban a Reed családra. Minden vonásuk megvan, a női oldalról, rajtam. Kecsesség, jó alak, és a többi. Bővebben a gyerekkoromról: Nagyon későn kezdtem el beszélni, négy éves koromban. De azóta be sem állt a szám. Vidám gyerekkorom volt. Óvodába kezdtem járni, ahogy a többi átlagos gyerek. Egészen... addig, ameddig meg nem halt az édesanyám. Halálfalók végezték ki. Kivettek az óvodából, és Danielékhez költöztünk, a Reed birtokra. Ott éltem az életem tovább. Persze Daniel anyja vett pártfogásba, és megmutatta a mágia csínyját-bínyját. Közben átvettem a Reed család minden vonását. A gőgösséget, az egoizmust, a pöffeszkedést, irigység keltést. Az unokatestvérem szerint igazi Reed vált belőlem. Olyan, amit belőle szeretnének faragni. De nem fordult el tőlem. Sőt! Sokkal nyitottabb lett felém, mint volt. De persze ez az egyik oldalam. Azok felé, akiket szeretek. De az idegenek, meg hasonlók. Chh. Nem is tudják milyen vagyok. Teltek-múltak az évek, és megérkezett a levelem a Beauxbatons-ból. Én vígan el is mentem oda. Mindig jó kislány voltam, a tanároknak sosem volt velem kapcsolatban kivetnivalójuk. Csak mert vissza tudom fogni magam. Egészen harmadikig jutottam, amikor megváltozott valami... Egy barátnőm lenyúlta a pasimat. Én meg félholtra átkoztam. Nem, nem használtam főbenjáró átkot. Ezért kicsaptak onnan. Így egy hónapra bekasztliztak a javítóba, mikor otthon megtudták. Kibírhatatlan időszak volt, már néha a hajamat téptem. Mikor kiengedtek, "teljesen más ember lettem". Na jó, nem lettem más ember, de azért valamennyit változtatott a viselkedésemen. Mikor hazaértem, már mindenki túllépett az incidensen. A nagybátyámék azt akarták legyek Roxfortos, de én nem oda akartam menni. Mivel senkit nem ismerek ott. A Wiliant válaszottam, mert oda jár az unokaöcsém, akit nagyon imádok. A nyár folyamán érdeklődtem az iskola felől, Danieltől. Aki készségesen vázolt nekem egy másfélórás untató monológot. De legalább haszna volt. Így örömmel vetem be magam a Wiliani életbe.

De hogy tudj rólam még többet, elmesélek egy-két érdekességet. Pasifaló vagyok, azaz egyik pasi a másik után. Sokan azt is mondják rólam, hogy szép vagyok. Persze ezt én így is gondolom. Szóval ezzel semmi gond. A jó alakomat annak köszönhetem, hogy már hat éves korom óta versenytáncolok, és még mindig űzom. Számos kupa gazdagítja már a polcomat. A kviddicstől irtózom, mert tériszonyom van. Viszont a kviddicsező pasikért oda vagyok. Azt is lehet rólam tudni, hogy jó az énekhangom is és rendszeresen járok énektanárhoz, hogy képezzem a hangomat. Gitározni is tudok, persze csak alap szinten.

Jellem:
Hogyan tudnám jellemezni magam? A legegyszerűbb szó: két arcom van. Mert ez igaz is. Jó körökben, ahol sok a fejes, illedelmes, jó lány vagyok. Máshol meg, nagyon egoista, önimádó, gőgös, fennhéjazó, pöffeszkedő csajszi vagyok. Gyakran kezdeményezek beszélgetéseket, főként pasikkal. De a korom beli csajokkal is jól megvagyok. Amúgy ki lehet bírni, de ahhoz nagyon sokáig kell küzdeni. Mert csak azokkal vagyok normális, aranyos és kedves, akik már a barátaim. Viszont azt el kell mondjam, hogy nagyon jó színész vagyok. Piszok jó, így meg tudom játszani magamat. Amúgy az idegeim jégből vannak, szóval nagyon nehéz nálam kihúzni a gyufát... De ha megteszed, jaj neked! Pofozkodni azt nagyon jól tudok, de a pálcát is jól forgatom. Szóval jobb, ha vigyázol velem! Ja, és ne tudd meg, hogy milyen az ellenségemnek lenni. Mert akkor bajban vagy...

Kinézet:
Hogy is nézek ki? Áh, szper jól. Kb. 170 centi vagyok. Nem túl magas, és nem is túl alacsony. Szőke hosszú hajam van, ami a vállam alá ér. Szeretek divatosan öltözködni, és sminkelni magam. Általában az öltözködésemből rájössz, hogy milyen vagyok. Szeretek változatosan öltözködni, meg minden hasonló csajos cuccot magamra cincálni. De azért nem vagyok r*banc, sosem voltam az.

Pálca:
A pálcám egyszerű, mégis nagyszerű... Szokták mondani. Nos, ez igaz is. Akácfa, Griffkarom maggal, 10 és fél hüvelyk, hófehér színű.

Állatok:
Két cuki degum van, és egy Bichon Havanez fajtájú kutyám, aki a Cézár névre hallgat.

Képesség:
Levegő Irányítása mágiaforma (Légmágia)
A karakter képes szelet megidézni, szélvihart kavarni, vagy akár egy területről pár másodpercre elszívni az éltető levegőt.

Tárgy: Re: Előtörténetek Vas. Okt. 10, 2010 7:32 am

Karakternév:Jared Kelston
Kor:20
Származás:Egy mugli és egy kvibli szülő gyermeke.
Rang:A Children of Devil zenekar dobosa

Születési hely:Bulgária, Szófia.

Lakhely: Anglia, Wilard

Történet:1990. április 20. E napnak, éjjelén történt, a bolgár fővárosban, hogy megszülettem Én, Jared Kelston. A szüleim angolok, mégis Bulgáriában élnek. Hogy mi okból? Azt nem tudom. Nekem soha nem mondták el. Mint ahogy mást sem. Egyke vagyok. Belefognék bővebben is, hogyan szól az én életem.
Annak ellenére, hogy viharos kapcsolatom volt az őseimmel, szerettek, és én is őket. Nem voltak gazdagok, de szegények sem. Mivel anyám mugli, neki csak mugli vagyona van, és az sem sok. Apám kvibli, neki meg abszolút nincs vagyona, mert őt kitagadták. Így el is csodálkoztak, mikor háromévesen egy hiszti alkalmából megmutatkozott az, hogy én varázsló vagyok. Örültek, hogy legalább Én nem vagyok kvibli. Vagy ami rosszabb mugli. Mert igen, imádok varázsló lenni. De mondhatom, hogy egy nap, minden megváltozott. Orosz varázslócsapat érkezett Bulgáriába, és akkor történt meg, amitől mindig is féltem. Hogy, elveszítem a szüleimet. Mert ott barátaim sem voltak. Hiszen nem beszéltem a nyelvet, akkor meg miért legyenek barátaim? Bár csak az apámat ölték meg, őt is akkor, amikor négy éves voltam. Anyám akkor azt mondta nekem, hogy elköltözött. Én ezt sokáig el is hittem. És mivel nem akartunk Bulgáriában maradni, ezért anyámmal visszaköltöztünk Angliába. Ahol ő ismét megházasodott, de most egy mugli vette el. Az az időszak, életem legrosszabb időszaka. Született két féltestvérem, Amanda és Gabriel. Az egyik hülyébb mint a másik. Ráadásul, ha anyám meglátta, hogy a varázserőm elszabadul, megvert. Mindezek ellenére, én eltűrtem őket. Aztán iskolába irattak. Egy katolikus iskolába. Oda jártam, egészen 14 éves koromig, amikor értesítőt kaptam a Wilianból…

Az Amira ház tagja lettem, és büszke voltam magamra. Az éveim átlagtosan teltek. Nem voltam bent a kviddicscsapatban. Iskolalelső, és prefektus sem voltam. Szóval, szürkén telt az a hat év. De viszont nem voltam soha jófiú. A csajok imádtak… És imádnak még most is. Több régi háztársammal, wiliani ismerősömmel tartom még a kapcsolatot.

Mikor elvégeztem a sulit, egy mágusegyetemre jelentkeztem, Varázskapcsolatépítés szakra. Még csak most kezdtem a szemesztert, de tudom, hogy nem bántam meg. Közben csatlakoztam a Children of Devil zenekarhoz. Amellyel én hosszútávra tervezek.

Utóiratként, még azt szeretném elmesélni, amit kihagytam. Hogyan is kötődök Én a zenéhez? Az ok igen egyszerű. Mikor egyedül voltam, itt kerestem a kiutat. És meg is találtam. Még 10 évesen ragadott magával a gitár, de aztán a dob. És azóta a dobolás kitölti az életem. Remélem, hogy sikeres leszek.

Jellem:Hogyan Jellemezném magam? Barátságos vagyok, segítőkész, de nem ajánlom, hogy belémköss, mert a varázspálcát is jól forgatom. Szóval nem túl jó az ellenségemnek lenni. Bővebben annyi, hogy igénylem a társaságot, szeretem is, főként a lányokét. Általában beszélgetést kezdeményezek, még amikor a kedvem nem túl fényes. Talán a nevelőapám ráébresztett arra, hogy nem az számít, hogy mekkora genyó vagy, hanem az, hogy az igazi, a legbelső, és a legtitkosabb éned, amit csak azok látnak, akik a barátaid. Az igaz barátaid. Na, én előttük teljesen kinyílok. Mindent megbeszélek velük, és ez nem is fog változni.

Kinézet:Sötétbarna, félhosszú hajam és kék szemem van. Kb. 178-179 cm. lehetek, de üthetem a 180 cm-t is. Izom is van rajtam, bár nem nagyon látszik. Szemeim a normális, szem alakúak. Ajkaim enyhén teltek. Divatosan öltözködöm, elvégre Rocksztár vagyok. Vagy mi… Tehát azért van pár rock stílusra hasonlító ruhadarabom. Mint például szegecses bőrdzseki…

Pálca: Különleges pálcám van… Ennek is meg van, a maga története. Amúgy, Tiszafa, unikornisszőr maggal.

Állatok: Nincs állatom…

Elemi mágia: Víz irányítása mágiaforma (Vízmágia)
A karakter képes irányítani, vagy akár megidézni is a vizet, és nem fullad meg a víz alatt..

Tárgy: Re: Előtörténetek Vas. Okt. 10, 2010 7:39 am

Név: Raidon Hoshi
Kor: 32
Rang: Sötét Varázslatok Kivédése tanár
Származás: Aranyvérű
Születési hely: Kyoto
Lakhely: Anglia, Cambridge

Történet
1978 november 18-án született Kyotoban. Átlagos családból származik, ami azt jelenti, hogy se nem gazdag se nem szegény, de a mindennapi betevőre megvolt ami szükséges. A szülei nagyon szerették őt, és megpróbáltak mindent megadni neki, amire szüksége lesz az életben. 5 éves korában megmutatkozott benne a mágia iránti érdeklődés. Szülei természetesen örültek neki. Mikor eljött az idő, beíratták egy mágusképzőbe, amit várakozáson felüli eredménnyel fejezett be. Nem nagyon szeretett repülni és a bájitaloktól is irtózott. A kedvenc tantárgya az SVK volt. Egy nap elgondolkodott, hogy mit kezdjen az életben és arra az elhatározásra jutott, hogy tanár lesz, még hozza SVK tanár. A szüleit nem kellett sokáig győzködnie, szinte azonnal belementek, hogy tanár legyen. Angliába utazott és beiratkozott a tanárképzőbe. Ott ismerte meg az egyik legjobb barátját Hagiri-t és a leendő feleségét is. A lánnyal egész jól ment a kapcsolata, így mikor kijárta a tanárképzőt el is vette feleségül. Madridba költöztek, ahol két gyermeke született. Az egyik Raphaello a másik pedig George. Mindkét fiúkat nagyon szerette, bár azért probléma is akadt belőle. Az egyik nap ugyan is felrobbantották a fiúk a házat, így kénytelenek voltak elköltözni. A választás Cambridgere esett. A fiúkat beíratták a mágusképzőbe, természetesen mindkettőjüket másik iskolába. Egyik nap Hagiri felkereste őt, majd egy ajánlatot mondott a számára. Szeretné, ha elvállalná az SVK oktatását a Wilian-ben. Hoshi elgondolkodott rajta, majd elfogadta az ajánlatot. Így mostantól tanárként dolgozik abban az iskolában, ahol kisfia, Ralph is tanul.

Kinézet
170cm magas, barna ha, barna szem, átlagos testalkat. Szereti a divatos ruhákat, de természetesen csak akkor hordja őket, mikor nem az iskolában tartózkodik. Ugyan is ott fekete öltönyt hord és mellette kifényezett fekete félcipőt.

Jellem
Barátságos, szereti a kihívásokat és a gyerekeket is. Megértő, ugyan akkor komoly is. Amibe belevág azt véghez viszi. Jobban szeret átkokat szórni, mint bájitalokat keverni. Mindent megtesz azért, hogy a fiainak jó legyen és bármiben kiáll mellettük, főleg akkor, ha tudja, hogy alaptalanul vádolták meg.

Pálca
15 hüvelyk; akác; kígyóméreg

Elemi mágia
Éteri Erők mágiaforma (Uralommágia)
A karakter képes megállapítani, hogy mások milyen varázslatra készülnek, még akkor is, ha nem hallják a varázsszót, képesek egy varázslat hatását semmissé tenni, vagy rövid időre megszüntetni mások (és ezzel) saját mágiáját egy szobában.

Vendég

Karakternév: Daniel Angus
Kor: 13
Származás: félvér (anyja mugli, apja varázsló)
Ház: Amira
Születési hely: London
Lakhely: Wilian

Történet: Daniel egy 1997. augusztusi estén született. Édesanyja, akit Ashley hívnak egy angol származású hölgy. Gyermeke születésekor egyből eszébe jutott a Daniel név, és mivel férjének is megtetszett így nevezték el a fiút. Ashley egy pincérnő egy jól menő étteremben, ami London szívében van. A fiú apja viszont az angol mágiaügyi misztérium munkatársa. Igaz, nincs túl magas beosztásban, de sok embert ismer, és remek kapcsolatai vannak. Aaron a varázsportokkal foglalkozik. Daniel életének első 5-6 évében semmi különös dolog nem történt. Nem foglalkozott semmi varázslatos dologgal, úgy élt mint egy mugli kissrác. Mivel csak apai ágon örökölt mágus géneket, ezért nem is akarták úgy nevelni, mint egy varázslót, hiszen az is előfordulhat, hogy a muglik között fog tanulni, hogy nincs benne varázserő. 6 évesen elkezdett érdeklődni a sportok iránt. Nagyon szerette igazándiból az mindet, maga sem tudta miért, de mindegyikben meglátta a szépséget. Ugyanúgy oda volt a foci, amit űzött is, mint például az úszásért, amit ugyancsak művelt. Szinte mindenbe belekezdett, fiatal korában mindig csak ezeknek élt. Szenvedélyévé váltak ezek. Nagyon szeretett a szabadban lenni, éppen ezért anyjának szinte minden este úgy kellett berángatnia az utcáról, hogy hagyja már abba a focizást. Egész nap a barátaival rúgta a bőrt. De persze pár év elteltével már nem csak ez érdekelte. Vannak események, amik megváltoztatják egy ember életét Neki az volt ilyen, amikor szüleivel el kellett mennie egy színházba. Nagyon nem akart, de hát nem tehetett semmit a szülői nyomás ellen. Azonban amikor megnézett egy darabot, akkor elkapta a művészetek iránti szenvedély. Eléggé gyorsan változtatta a hobbiját ezek után, hiszen egyik nap a sportokat, a másik nap a festészetet, míg a harmadik nap a táncot, vagy az éneklést favorizálta. Szülei sem igen tudták követni, de sosem mondták neki, hogy hagyja ezt abba. Bármivel is állt szülei elé mindig is támogatták őt. Rájöttek, hogy ilyen dolgokban elég nagy tehetsége van. Amihez kreativitás, kitartás, és elkötelezettség kell, azokban fiúk igen jó. Erre büszkék is voltak, nem úgy, mint a fiú iskolai eredményeire. Nagyon nem ment neki a tanulás. Amint elkezdett tanulni elaludt, vagy egyszerűen csak elkezdtek elkalandozni a gondolatai. Ilyenkor általában firkált a könyvébe, vagy nézegette a képeket. Nem tudtak vele mit csinálni, mert hogyha tanultak Dan-el, akkor sem maradt meg igazán neki. Csak azt tudta megtanulni, ami érdekelte őt. Ilyen persze nem volt olyan sok tárgy, de hát ilyenek a gyermekek.
Amikor a srác elérte a 10 éves kort, akkor mutatott először némi fogékonyságot a mágiára. Persze ez nem volt túl nagy dolog, és talán észre sem vették volna, de apja amikor kiejtett otthon egy varázsszót, akkor a fiú furcsán reagált rá. Hiszen elájult…! Ilyen korábban nem fordult elő, pedig apja nap mint nap varázsolt otthon, de ahogy később mesélte fiának Aaron ő is ugyanilyen jeleket mutatott, szóval ez igazándiból egy jó jel volt.
Ezután kérlelte apját, hogy tanítsa meg varázsolni, de Aaron mindig elutasította őt. Egyszerűen tudta, hogy ezt csak valamilyen iskolában teheti meg fia, de ahhoz még nem elég idős. Egy nagy hibát azonban elkövetett, sosem mondta fiának, hogy ezzel nem olyan jó dicsekedni, mert a társai úgyis csak őrültnek fogják nézni. Amikor másnap elmondta az iskolában, akkor tényleg ilyen hatást keltett a többiekben, kinevették, sőt a nagyobbak még meg is akarták verni őt. Érezte, hogy ettől a naptól már nem tartozik ebbe a közösségbe. A régi barátai sem nagyon akartak vele lenni, elvégre ki akarna egy bolonddal barátkozni? Ezek után nehéz napok következtek, aminek az lett a következménye, hogy a család a fiú unszolására elköltözött London egy másik pontjára. Tudták, hogy csak így lehet Daniel-nek boldog élete. És meg akarták neki adni azt, amire úgy gondolták, hogy szüksége van. Itt be tudott illeszkedni, gyorsan barátokat szerzett, de soha többet nem ejtette ki a száján azt, hogy ő varázsló. Nem akart foglalkozni vele, de apja tudta, hogy ez egyszer meg fog változni, nem tudta miért, de érezte hogy fia tehetséges ebben!
Pár év múlva, egy levél törte meg a fiú boldog életét. Felvették egy varázslóiskolába, melyet ő egyáltalán nem akart elkezdeni. Anyja pártolta ezt, ő mindig is úgy tartotta, hogy ha a fia nem akarja, akkor nem kell csinálnia, de Aaron erről hallani sem akart. Tudta, hogy nagyon jó helyen lesz a fia a Wilian-ban. Tudta, hogy sokra fogja vinni a fiú, éppen ezért követelte hogy elmenjen a srác. Daniel pedig engedett az apai kérésnek. Egy ajándékkal búcsúztatták őt, a családi címert ábrázoló pecsétgyűrűvel, melyet csak később akartak odaadni neki, de úgy érezték, hogy ez az a pillanat, amikor meg kell kapnia…!
Ezek után kezdte meg Daniel a kalandjait a Wilian Mágusképző Szakiskolába.

Kinézet: Daniel egy elég magas fiú, legalábbis a korához képest az. 179 centi magas. Alkata elég sportos. Rövid barna haja van, mellyel nem sokat szokott foglalkozni. Szóval sokszor kócos, olyan, ahogyan fel szokott kelni reggelente. Szemei ugyancsak barnák, mondhatni harmonizálnak a hajával. Öltözködésében semmi extra sincsen. A varázsvilágban egyszerű talárt hord, melyen háza címere található, amihez farmer, és sima pólókat vesz fel. Hidegben kedveli a sálat is.

Jellem: Daniel egy igen érdekes varázsló. Gyermekkori megpróbáltatásai miatt utálja, hogy mágikus erőkkel rendelkezik, hiába hallgatta apjától mindig azt, hogy biztosan nagyszerű varázsló lesz. Emellett azonban egy elég átlagos ember. Próbál megfelelni a körülötte levőknek. Általában igen jókedvű. Nagyon szereti a társaságot, és persze a jókedvet. Szeret szórakoztatni. Anyjának hála szinte minden témában jártas, szóval nagyon sok mindenhez érdemben hozzá tud szólni. Szereti a művészeteket, illetve a sportokat is. Egyáltalán nem szereti azonban a magányt. Vannak azonban rossz, illetve elég furcsa tulajdonságai is. Nem túl pozitív dolog például, hogy eléggé irigy. Nem szeret semmit sem kölcsön adni, illetve nem nagyon osztja meg társaival a dolgait. Nagyon utálja, hogyha valamire rá van kényszerítve. Szeret maga dönteni mindenben. A tanulás nem nagyon megy neki, sőt, hogyha valami nem érdekli, akkor képtelen megtanulni azt. Hogyha meghallja a friss szót, akkor mindig kirázza a hideg. Nem tudja, hogy ez miért van így, és hogy hogy alakult ki, ez csak egyfajta reflex.

Pálca: Mahagóniból készült, oroszlánfog maggal ellátott 10 hüvelykes pálca.
Állatok: -
Képesség: Könnyed Utazás mágiaforma (Útmágia)
A karakter képes pár métert teleportálni, képes térkapukat létrehozni hosszú, fáradtságos rituálékkal, ha már mind a két helyen járt, és képes mindig eljutni a céljához, ha tudja, hogy az nagyjából hol van.

Tárgy: Re: Előtörténetek Hétf. Nov. 01, 2010 10:35 pm

Karakternév:Mason David Hill
Kor:349 (de 23 évesnek néz ki)
Származás: Mágus volt.

Rang: Vámpír
Születési hely:Egy eldugott falu, Anglia
Lakhely:London, Wilard.

Történet: Nos, hol is kezdjem? Mason David Hill vagyok, egy mára már kihalt varázslócsalád legutolsó sarja. Hogy hogy lehetek még mindig életben? Az ok igen egyszerű: Vámpír vagyok. Hosszú az élettörténetem, amit most el is mesélnék.

Milyen napon születtem? Nem emlékszem. Sok év telt el. Nagyon sok. De azért mesélek. Nos, 1661-ben láttam meg a napvilágot, egy eldugott faluban, Angliában, egy igen jó módú varázslócsaládban. Akkor a világon mindenhol üldözték a mágusokat, boszorkányokat, azzal az okkal, hogy az ördög hívei. Ami persze nem volt igaz. Kivétel volt ez alól az én családom. Az egész famíliát nem üldözték. Volt bennük valami… Természetes. Talán ezért nem.

Teltek – múltak az évek, és én is cseperedtem. A szüleim megtehették, hogy magántanárt fogadtak. Aki tanított erre-arra. Én is varázsló voltam, ahogy az egész család együttvéve. De, soha nem voltam biztonságban. Egyrészt az üldözések miatt, másrészt az akkor kifejlődő likantrópok, és az örökké élő vámpírok miatt. Véres háború volt, e két faj között, és én sajnálatos módon nem egyszer belekeveredtem ilyen ügyekbe. Olyan gyerekekkel barátkoztam, akik likantrópok, voltak. A szüleim ezt makacsul ellenezték, és keményen fel is léptek ellene. Ha nem viselkedtem, bezártak a birtokon lévő tömlöcbe, vagy éppen megostoroztak. Igen, otthon római körülmények voltak. Ha nem csináltad azt, amit a szüleid mondtak. Hát, akkor baj volt.. Nagyon nagy baj.

Történt egyszer egy olyan eset, hogy teliholdkor, a közeli erdőben mászkáltam, egyedül. Ilyenkor veszélyes ez az erdőben mászkálni, főleg gyerekként. Farkas vonyításokat hallottam, de annak ellenére, hogy menekültem volna, még beljebb merészkedtem. És, majdnem ez lett a vesztem. Ilyenkor az emberekből a likantrópok egyik alfaja, vagyis vérfarkas lesz. Sajnos rám nem egy, hanem három vérfarkas támadt. Csak a szüleim segítségével tudtam megmenekülni. Sajnos, apámat darabokra szedte, a két farkas, a szemem láttára. Életem egyik legborzalmasabb élménye volt ez.

Mikor 11 lettem, felvételt nyertem a Roxfortba, ahol a Griffendél házba kerültem. Életem legszebb időszaka jött rám, ez alatt a 7 év alatt. Rajongtam a kviddicsért, mindenféle mágikus dologért. Végre úgy érezhettem, hogy igazán élek. Hús-vér ember vagyok, és nem egy –mai kifejezéssel élve- robot. Sok izgalmas élmény történt velem. Az itt lévő 7 év alatt, én voltam a fogó a csapatban, és ez alatt a Griffendél nem talált legyőzőre. Egyszer sem. Különleges tehetségem volt a kviddicshez. De máshoz is. Mégpedig az átkokhoz, és a rúnákhoz. Kettő közül, az utóbbit választottam, így 18 évesen átoktörő lettem a Gringotts szolgálatában. A világot jártam, szabadlelkű, tanulatlan ifjoncként.

Legtöbbször az Újvilágban fordultam meg, ahol ugye ment a gyepálás a hispánok és az ottani indián törzsek között. Sok „piramis”-hoz hasonló, ám mégsem piramisba mentem be. Egyiptomban, Itáliában, az Oszmán Birodalomban, a három részre bomlott Pannóniában is, és Erdélyben is jártam, több-kevesebb sikerrel. Ám, amikor nem átoktörő voltam, akkor a legtöbbször hadseregekben harcoltam, kisebb csodával, ugyanis soha nem sérültem meg.
23 évvel születésem után, visszatértem Britanniába. Ahol, egy titokzatos idegennel találkoztam, aki sok mindenre megtanított. Ezt az idegent Rufus Derryl-nek hívták. Megtanított a gyógyításra, hogyan legyek erősebb. Ám, az egyik nap, megváltozott az életem. Felbőszítettem Őt, és belémharapott. A véremet szívta, és adott az övéből. Aztán megölt. Én innentől, megszűntem létezni. Egy teljesen új ember… khhm, vámpír született meg. Érzelmeim felerősödtek, vérre volt szükségem, így elindultam. Három embernek szívtam a vérét. Fenevad lettem. Azzá váltam, amitől a legjobban féltem. De, az élettől kaptam egy nagy ajándékot. Halhatatlan lettem, és a varázserőm is megszűnt.

De, sok mindenről gyökeresen megváltozott a véleményem. Rufus Derryl-t utáltam. Teljes szívemből, mindenestől… Világutazó lettem. A családom, azt sem tudta, hol vagyok, és amikor hazaértem, mindig megjegyezték, hogy egy napot sem öregedtem, és semmit nem változtam. Onnan is menekülnöm kellett. Üldöztek. Megpróbáltak karót döfni a szívembe, de nem sikerült. A nagybátyám, nagyon sokáig követett, és álmomban próbált megölni. De, ahelyett, hogy én haltam meg volna, őt öltem meg. Önvédelemből. Szerettem a családomat, a nagybátyámat , ezért öltem meg nehéz szívvel. Elutaztam Britanniából, és az Újvilágba mentem, telepesnek. Ott senkinek sem tűnt fel, hogy ki, vagy egyáltalán mi vagyok.

Az évek, utána eseménytelenül teltek, ámbár, én is az Újvilág függetlenségéért harcoltam. Ott voltam, mikor Benjamin Franklin megfogalmazta a Függetlenségi nyilatkozatot..
Az Aranyláz korában, én is megszállottan kutattam az arany után, és számtalan sikeres aranyásót tettem el láb alól.

A 19. században, nevezetesen 1861-ben, abban az esztendőben, amikor 200. életévemet töltöttem be, kitört Amerikában a polgárháború. A Konföderáció, vagyis a Déli államok ellen beléptem én is, az északi katonák hadseregébe. Mindegyik csatában vitézként szerepeltem, ám, ez a háború, sok ártatlan, és még több katona életet követelt. Engem, mégsem tudtak megölni.

Egy évvel később, visszatértem Európába, Britanniába. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a Hill família már nincs többé, és én maradtam az utolsó, aki életben maradt.
Teltek-múltak az eseménytelen évek. Szereztem egy ügyvédi címet, a századfordulón, de azzal sem mentem sokra.

1914-ben ért az I. Világháború kitörésének a híre. Mikor Anglia belépett, én is részt vettem a háborúban, mint gyalogos. Utáltam ott szolgálni, de sok ellenséges katona volt, akik táplálékot adtak nekem. Mikor véget ért a háború, ismét körbeutaztam Európát és Ázsiát is sikerült bejárnom. Nagyon élveztem az utakat, ugyanis imádtam és még imádok is tapasztalatokat szerezni.

25 évvel később, ismét egy világégés következett. Én most légiósként az amerikai seregben voltam ejtőernyős. Életem egyik legrosszabb 6 éve volt. Ott voltam a D-Napon, és akkor is, amikor a Szövetségesek bevették Berlint. 1945-ben, eltűntem. Sokan azt hitték, hogy meghaltam. Ám nem így történt. Egyszerűen nem akartam, hogy bárki is tudjon rólam. Csendben éltem az életem, több mint 30 éven keresztül.

1990-ben, vagyis a kommunista országok rendszerváltásakor, elutaztam a már megszűnt Keleti Blokkba, nevezetesen a magyarokhoz és a románokhoz. Oda is tapasztalatot gyűjteni mentem, és nagyon meglepett, hogy nem volt olyan fejlett, mint Nyugat-Európa. Három évet Magyarországon, hármat Romániában töltöttem, mint külföldi cserediák. Ledoktoráltam jogból, ismét, és aztán hazajöttem, ügyvédkedni.

Hosszú-hosszú ideig ismét a hétköznapi életet éltem. De rájöttem, hogy én nem egy hétköznapi ember vagyok. Én egy vámpír vagyok, így Londonba költöztem, és azon belül Wilardba

Érdekességek:
• Nagy tudásnak van birtokában, és ezt kamatoztatja is
• Nem öltözködik régiesen, de azért a szekrényében fellelhető egy két nagyon régi darab
• Megjelenésére nagyon ad, ezzel nyűgözi le az embereket.
• Nincsenek barátai, magányos típus, mindig az is volt
• Hatalmas testi, és vámpír ereje van.
• Nappal is tud járni, egy gyűrű miatt, amit 1685-ben készített egy boszorkány.

Jellem: „A mosolygós gyilkos” Hogy miért jellemző rám ez? Mert gyilkos vagyok. Szemrebbenés nélkül ölök embert, hidegvérrel, néha kérdezés nélkül, de engedéllyel soha.

Beszélgetést kezdeményezek? Talán. Vagy igen, vagy nem. Ez a hangulatomtól függ.

Bővebben, nagyon higgadt, igazságos, becsületes vámpír vagyok. Az igazságérzetem nagyon nagy, bár nincsenek barátaim, akik megérdemlik azokért kiállok, és megvédem őket. Viszont akit nem, arra könyörtelenül rátámadok. Jobb ha nem vagyok az ellenséged

Kinézet: Szőke hajam van, és kék szemem. Széles vállaim vannak, izmos vagyok, bár nem sokan észlelik, mégis igaz. Divatos ruhákat szoktam felhúzni, ugyanis haladni kell a korral. Van egy gyűrűm, ami rajtam van. Ezzel járhatok a napon. Plusz, még egy nyaklánc is van a nyakamban, ami már hozzám nőtt. Pedig nem is rég vettem. Úgy 50 évvel ez előtt.

Pálca: Nem vagyok varázsló, tehát nincs pálcám..

Állatok: Nincs állatom, bár a macskákat kedvelem.

Képesség: -

Tárgy: Re: Előtörténetek Csüt. Nov. 04, 2010 11:38 pm

Született Karakternév: Susan Claudia McCoy
Kor: 12
Származás: Aranyvér
Ház: Plama
Születési hely:Franciaország / Párizs mellett egy kis falucska/
Lakhely: London/Willian
Történet:

Hideg téli éjszaka volt. Volt vagy mínusz 20 fok is, amikor megszülettem. Franciaországban születtem 1998. December 24. Talán ez volt a hónapnak a leghidegebb napja anyám szerint.
A kórház a házunktól eléggé messze volt, a város másik végén, így a bejutás is nehéz volt, ezért édesanyám otthon szült meg, családi körben. Apám Chase McCoy folyamatosan utazgatott és távol volt. Gazdag családban születtem így tehát mindent megkaptam amire vágytam. Van két testvérem, Seth McCoy és Elizabeth McCoy, akik nagyon talpraesettek. Édesanyám édesapám elváltak amikor hat éves lettem. Seth édesapámmal meg velem maradt Lizzie anyával ment. Nem is szeretem a nővéremet ki nem állhatom.
Nagyon sokat foglalkozott velünk édesapám sok mindenre megtanított amit tudnom kell. Betöltöttem a 7 éves kort mugli iskolába küldött, amit nagyon elleneztem. Nem szerettem a muglikat, de Seth is azt mondta amit apám mondott, hogy a javamra válhat ha keveset vagyok otthon. Így is lett. Szereztem barátokat, akiket néha ki is használhatok és a kedvemre szórakozhatok velük, mert nagyon kevés az az ember akit barátomnak mondhatok. Seth és köztem 4 év a kor különbség, ő már Mágusképzőbe, és kitünő tanuló.
Szabadidőmben bulizni jártam és a Haverokknak nevezhető egyénekkel voltam és kicsit elkallódtam ahogy apám mondaná. 11 éves lettem… újabb zord hideg tél, de ez úttal más volt mint amikor születtem. Éjszaka közepén, mikor végre hazaértem az utazásból, mert a testvéreim elvittek pár napra a nagyszüleinkhez, és ott töltöttük az ünnepeket. Születésnapom Szentkarácsony éjszakáján volt és megkaptam dédapám pálcáját, amit kitűnően tudtam használni. Apámtól egy régi naplót kaptam amibe az életünket írták le és e szerint kell élni és folytassam tovább a napló írást mert megáll a McCoy család élete ha nem teszem meg. 12 évesen be is kerültem a Willian Mágusképző Szakiskolába, ahol Plama-ház diákjaként kezdtem el tovább tanulni.

Pálca: 12 hüvelyk Mahagóni, Kígyóméreg

Állatok: Egy Fehér Perzsa Cica ami a Hómancs nevet kapta

Képesség: Víz irányítása mágiaforma (Vízmágia)

Tárgy: Re: Előtörténetek Szomb. Nov. 13, 2010 1:43 am

Karakternév: Eric Sanders
Kor: 22 (1988. Augusztus 19.)
Származás: Aranyvérű mágus
Rang: Szent Mungo Ispotály dolgozója – Ápoló
Születési hely: Japán
Lakhely: Wilard

Történet:

1988, augusztus. Aranyvérű varázsló családban születik meg egy félig japán, félig angol származású örökös. Első gyermekként látta meg a napvilágot a Sanders családnál. Testvére nem is volt neki egészen 6 éves koráig, viszont akkor már bonyodalmak voltak folyóban…
Apja japán származású „utazási mágus”, aki Eric anyjával Angliában, egy üzleti út folytán ismerkedik meg. Egy egyéjszakás kalandnak indult az egész, de aztán kiderült: szerelem volt első látásra. Eric anyja, Emily persze ráadta a fejét és kiköltözött Shirotával Japánba. Teltek a hónapok és idő közben kiderült, hogy Emily terhes… Ekkor született meg Eric. Shirota és Emily sosem házasodtak össze, így Emily vezetéknevét (Sanders) viseli a fiú.
Hat éves koráig Japánba éltek, apja és anyja nem voltak túl jó viszonyban. Egy kellemetlen és furcsa eset kialakulásával, Eric megtudta, hogy testvére lesz. Shirota furcsállta a dolgokat, de nem szólt semmit rá. Eric testvére megszületésével (Amanda) kiderült, hogy a gyermek, egyáltalán nem Shirotától van, hanem egy Angliai embertől, akivel Emily a visszautazása idején volt. Bonyodalmakat bonyodalmak követték, Eric rosszul érezte magát akármilyen kicsi is volt. Rángatták ide-oda, majd bírósági ügy lett belőle és anyjához ítélték. 7 éves korában anyjával és féltestvérével kiköltöztek Angliába. Apját azóta sem látta.
Teltek, múltak az évek, közben kiderült, hogy Ericnek jó képessége van a gyógyításhoz. Nem is csodálkoztak, hogy aranyvérű varázsló lett e a fiú, hiszen apja is és anyja is varázslók. Viszont testvére már mugli származású lett, ami nagy gondot jelentett a család hírnevének is. Eric megtanult írni és olvasni, majd 12 éves korában felvételt nyert a Wilian Mágusképző Szakiskolába. Örömmel hagyta ott anyját és testvérét. Mivel nagybeszédes volt már egészen kiskorától, így rögtön talált magának barátokat. Famine-s volt, jó tanuló. Persze neki is voltak kisebb nagyobb gondjai, de nem bánt meg semmit. Ötödéves korában megismerte James Millert, akivel azóta is jó kapcsolatot ápol. Ha már ezt a nevet említi valaki, akkor ott sincs ugye minden rendben… James-t nem sok ember bírja, de Eric itt kivétel.
Az iskola után két évet (20 éves koráig) járt egyetemre, de nem fejezte be mert anyjáéknak nem futotta rá. Ennek ellenére, kapott ápolói munkát a Szent Mungo Ispotályban, aminek nagyon is örült. Jó fizetést kap, amiből tudott magának egy kisebb házat venni Wilardban. Ott éli kellemes kis életét, egyenlőre egyedül.
Néha magányában írogat és gitározik. Egészen jó zenéi vannak neki, bár nem szeret velük dicsekedni. Legjobb barátaival néha összeülnek egy kis zenélésre vagy pedig beülnek valamelyik clubba és ott nézelődnek.

Jellem:

Rendes gyerek, bár nehéz kiismerni. Nehezen nyílik meg, főleg azoknak, akik neki nem tetszenek. Ennek ellenére gyorsan barátkozik és gyorsan is szerelmes, tud lenni. Csak a megfelelő egyént kell megtalálnia.
Nem mindig volt ám ilyen… 18 éves koráig komolytalannak tartották, aki egyfolytában bandázik, főleg Jamesszékkel. Cigarettázott is, de ezt mára már sikerült neki letenni. Ápoló, így azóta egészen megkomolyodott és sikerül is evvel neki eredményeket elérni. Magabiztos és határozott, sokszor filozofál el az élet nagy kérdésein.

Kinézet:

Sötétbarna haj, éjfekete szem. Van aki emosnak nézi, viszont nem az. Inkább a rock stílusra esküszik ő is, mivel már egy jó ideje olyan helyekre jár, olyan koncertekre, ami ennek megfelel.
Változatosan öltözik, mindig a hangulatához megfelelően. Leginkább feketében és fehér cuccokban jár, de szívesen felvesz színesebb ruhákat is. Egy nyaklánc van rajta mindig, egy téglalap alakú amin „E” betű látható. Bal fülében pedig kétszer van kilövetve.

Pálca: 11,5 hüvelyk, Bükkfa pálca, turultoll maggal.

Elemi mágia:
A Jóság Ereje mágiaforma (Angyalmágia)
A karakter képes kézrátétellel gyógyítani, képes megnyugtatni másokat, vagy akár képes mások pozitív gondolatait felerősíteni.

Tárgy: Re: Előtörténetek Csüt. Dec. 09, 2010 8:13 am

Név:
Quintin Lancelot Reyes

Kor:
19

Származás:
mugli származású

Történet:
Quintin Lancelot Reyesnek hívnak, Londonban születtem, szüleim varázstalan emberek. Tizenkét éves korom óta a Wilianra járok, negyediktől kiváló tanuló voltam, de valahogy a varázslás sose ment. Nem értettem miért. A lehetőség megvolt bennem, mindenki azt mondta. Erős volt az akaratom, többször is letesztelték, ellen tudtam állni az elmét befolyásoló átkoknak. De a legegyszerűbb bűbájok létrehozásához is vért izzadtam. Aztán valahol olvastam az elemi mágiákról és utolsó kétségbeesett próbálkozásként azt kezdtem el tanulni. Tudtam, hogy pálcát használó varázslóként még az átlagosok között is átlagos vagyok, sose lesz belőlem semmi. Magam se hittem el, mennyire jól működött. Testmágiát tanultam és néhány hónap alatt felülmúltam mindenkit az iskolában. Más, ha pálcával együtt használta az elemi képességeit csak még erősebb lett. Én pálca nélkül voltam igazán jó, ha rá voltam kényszerítve a használatára csak szenvedtem.
Amikor erre ráébredtem végre volt valami célom. Az edzések után kitisztult a fejem, megtanultam koncentrálni, ez pedig a tanulásnak is jót tett. Varázsolni továbbra sem nagyon tudtam de megtanultam, amit meg lehetett. Bájitalokat főztem, rúnákat fordítottam, asztronómiai együttállásokat számoltam, gyógynövényekkel foglalkoztam, mágiatörténetet tanultam, legendás lényekkel foglalkoztam, szóval mindent, amit pálca nélkül lehetett végezni és nem is volt olyan kevés. És ahogy egyre jobb lettem a testmágiában úgy vált egyre könnyebbé a pálcás hadonászás is. Valami felszabadult bennem. Nem tudom mi, de ki akarom deríteni. És ezért akarok itt maradni, bár tanulmányaim hivatalosan véget értek, úgy érzem az iskolában van meg a lehetőség, hogy valami maradandót alkossak és segítsem a fiatalabbakat.
Valószínűleg a gyengeségem a varázslásban az oka, hogy annyi hobbim van. Harmadikban vettem egy gitárt az ösztöndíjamból, ami akkor még nem volt túl sok, de mivel szegény családból származom úgy éreztem ki kell használnom, hogy végre van egy kis pénzem. Nagyon megszerettem, immár ötödik éve játszok rajta, de ha megkérdezik még mindig csak azt mondom „tanulok”. Egyszerűen fantasztikus, hogy tehetséges emberek milyen jól tudnak bánni ezzel a hangszerrel. Emellett a szobámban szinte mindig megtalálható egy Rubik kocka, mióta megtanultam kirakni (ami nem is olyan nehéz) azóta hozzám nőtt. Imádok rajzolni, fát faragni, énekelni, bármit amivel ki tudja magát fejezni az ember. Nem egy ruhámat magam készítettem vagy alakítottam át, mert úgy éreztem úgy jobban illik hozzám. Táncolni is megtanultam, nagyrészt, hogy kicsit oldjam a gátlásaimat a lányok közelében. Utálom mindig ezt felhozni, de úgy érzem nekik is jobban bejönnek azok a srácok, akiknek kisujjból megy minden és szórják egymásra az átkokat a folyosón. Én viszont sose voltam erre képes. Most talán az lennék, de nyolc éven át tehetetlen voltam. Mindent szeretek kipróbálni, de igazi szenvedélyem éveken át a tudás volt, hogy végre az lehessek, aki lenni akarok.

Jellem:
A tanulás jól megy, könnyen megjegyzem a dolgokat, szinte minden érdekel, mindent szeretek kipróbálni. Szívesen segítek bárkinek, aki hozzám fordul, szeretek a természetben lenni, akár sétálni, akár csak üldögélni a fák alatt, szeretek emberekkel beszélgetni, lehetőleg valami kellemes környezetben, mondjuk egy csésze tea vagy bor mellett. Legnagyobb hátrányom talán túlzott ambiciózusom, ha valami nem sikerül hajlamos vagyok elkeseredni, olyankor jó ha van valaki, aki összevakar. Ha valaki jót vagy rosszat tett velem azt nagyon megjegyzem, jó tett helyébe bárki jót várhat. Idealista vagyok, minden emberről a legjobbat feltételezem, amíg meg nem bizonyosodok az ellentétéről. Szeretem a társaságot, bár nem vagyok túl népszerű, de igyekszek érvényesülni.

Kinézet:
Átlagosnál kicsit magasabb, az edzésnek és a testmágiának köszönhetően szálkásan izmos, fekete hajú, barna szemű srác. Általában ha nem kötik meg az öltözködését farmert és inget hord, amit a könyökéig felhajt vagy feltűr, utálja ha fedi valami az alkarját. Bal kezén egy vasgyűrű van, ami maga készített, roppant értékes neki, mert a kemény munka gyümölcsét jelképezi számára. Sokszor látni kezében gitárral, füle mögé szénceruzát vagy tollat tűzve, kezében egy halom papírral, melyekre éppen rajzolni vagy írni akar valamit, esetleg már meg is vannak töltve tartalommal. Tekintete mindenki felé érdeklődve fordul, érdekli a világ és nyitott szemmel jár, sose látni földre szegezett tekintettel, ha beszél valakivel szeret a szemébe nézni.

Pálca:
16 hüvelykes berkenye, főnixtoll mag

Állat:
Gwyndon, vadászsólyom, akit egy éve találtam az erdőben sérülten, szerintem valami átok okozta a baját. Utálom azokat, akik náluk gyengébbeken élik ki magukat. Meggyógyítottam az állatot és azóta bár nem lakik nálam néhány naponta mindig meglátogat. Nem a tulajdonom, sokkal inkább a barátom.

Elemi Mágia:
Testmágia

Tárgy: Re: Előtörténetek Vas. Dec. 19, 2010 9:05 am

Név: Eleanora Janice Kenward
Becenév: Ellie; Jan
Kor: 15-->16-ot tölti nem sokára
Születési idő: 1994. December 23.
Születési hely: Toronto; Ontario régió; Canada
Lakhely: Toronto; Ontario régió; Canada
Származás: félvér (Anya: boszorkány; Apa: mugli)
Évfolyam: Negyedik
Ház: Amira

Előtörténet:
1994. December 23-án egy kislány sírt fel a Toronto-i kórházban. A szülők örültek neki, hisz ő volt az első gyermekük. A szülők megtettek mindent, hogy kislányuk boldog lehessen. Nem voltak gazdagok, de szegénynek sem mondhatóak. Ellie ahogy nőt, úgy tanult meg járni, beszélni, játszani. 2 évvel később nagydolog következett be a családba. Egy újabb gyermek született, mégpedig egy fiú, Jake. A testvérpár, mindent megtett, hogy rájuk figyeljenek. Szoros kapcsolat alakult ki köztük, így bármit megtettek volna, hogy megvédhessék egymást. Sok barátot szereztek, akikkel nagyon sok kalandba keveredtek. Természetesen nem nagy kihívást jelentőek voltak, de egy 6 éves és egy 4 éves gyermeknek játszótéri délután is fergeteges élmény volt. 7 évesen a szülők beíratták egy mugli iskolába. A lány szeretett odajárni, hisz még nem tudta, hogy valójában milyen vér csörgedezik az ereiben. Itt meg tanult írni, olvasni, számolni, meg a többi alapdolgot, amit tanítottak neki. 2 évvel később öccse, Jake is követte őt a suliba. Egyik tanítási nap után mikor Ellie hazafelé ment, borzalmas dolgot látott. Öccsét, több felsőbb éves diák bántalmazta. Igaz, a lánynál nem voltak idősebbek, sőt az osztálytársuk is volt. Mikor közelebb ment, megtudakolta, hogy mért bántják a testvérét. Mindenki elcsodálkozott, hogy Jake az öccse, de nem törődtek vele, tovább rugdosták. A lány azonnal cselekedett, de a vártnál furcsább dolog történt. A csendes szélmentes idő elmúlt és az ellenkezőjére fordult minden. Megütötte az egyik fiút, mire a többiek elmenekültek. Az öccséhez sietett, akinek vérzett az orra. Egy zsebkendőt vett elő, majd rátette a tetvére orrára. Itt egy furcsa dolog történt. Mikor a lány keze, a vértő orrhoz ért, a vérzés elállt. Egyikőjük sem tudta, hogy ez mit jelenthet. Hazasiettek és elmesélték a dolgot. Anyjuk örült és sírt is egyszerre. Mosolygott, mert a lánya boszorkány lesz, de elkeseredett, mert a fiát megverték. Ezt az esetet senkinek nem mondták el. A hétköznapi dolgot tovább folytak, mikor egy újabb tragédia érte a családot. Az apjuk meghalt. Mindenkit megviselt a dolog, de legfőképpen a testvérpárt. Nagy nehezem megemésztették a dolgot. A lány betöltötte a 11. életévét, mikor egy levelet kapott a Wilian Mágusképzőből. Elgondolkodott, hogy elmenjen-e vagy sem. Nem akarta elszakítani a testvére közt lévő köteléket, de az öccse meggyőzte, hogy menjen el. Az Amira házba került, ahol sok barátra lelt. Mint a legtöbb elsőssel vele sem barátkoztak, csak a többi elsős. Az év végi vizsgái átlag felüliek voltak. A nyarát otthon töltötte. Sokat beszélt öccsével. Elmondta, hogy milyen az iskola, milyenek a tanárok, a diákok. Viszont egy dolgot sajnált, hogy az öccsében még nem jelentkezett mágia használatra utaló jel. Megkérdezte édesanyját, hogy ez miért lehet, mire ő csak azt válaszolta, hogy nem tisztavérű mágus. Csoda volt, az is, hogy a lányba megjelent a mágia. Ellie beletörődőt, hogy öccse nem lesz varázsló. Ezzel a tudattal kezdte el a második évét a Wilian-ben. Ez az év is úgy telt, ahogy az előző. Órák, óra hátán. A vizsgái, most jobbak lettek, mint elsős korában. 2 hónap szünet után, elérkezett a harmadik éve. Legnagyobb meglepetésére az első napon megszólította egy elsős. Mikor jobban megnézte az illetőt, csodálkozva látta, hogy az öccse, Jake, az. Azonnal a nyakába ugrott a fiúnak. Ez az éve sokkal jobban telt, mint várta. Testvérével rengeteg időt töltött és segített is a tanulásban. Ez az év is elrepült. Ősszel már együtt léptek be az iskolába, mint Amira-s diákok.

Kinézet
Fekete, hosszú haj, sötétbarna szemek. 169 cm magas és körülbelül 50-52 kg. Szereti a divatos ruhákat, és általában abban is szokott mutatkozni. A sminket nem viszi túlzásba, hisz azt mondják neki, hogy smink nélkül is szép. Azonban szempillaspirál és egy kis ajakfényt szokott feltenni. Egy fehérarany nyakláncot hord, amit apjától kapott, így érzi apja közelségét. Jobb kezén pedig ennek a párja, azaz egy fehérarany karkötő található, amit öccsétől, Jake-től kapott. A mugli iskolában aktívan kézilabdázott, így inkább az otthoni barátaival sporttól. A Kviddics-t nem szereti, mivel tériszonya van, amit apjától örökölt.

Jellem
Csendes, barátságos és szeretni való lány. Szeret barátkozni, viszont nem mindenki éri el azt a szintet nála, hogy a személyes dolgait megossza vele. Öccséért és legjobb barátaiért mindent megtesz. Régen szerette a kihívásokat, ami mostanra elavult. Néha azért szokott zűrbe keveredni az öccsével. A tanulást nem szereti, így nem nagyon lehet órán látni. Szeret új dolgokat megismerni, de mikor megtudja, hogy valójában mi is az, sokszor megbánja, hogy belevágott.

Pálca
12 hüvelyk, Fenyő; Unikornis szőr mag

A Jóság Ereje mágiaforma (Angyalmágia)
A karakter képes kézrátétellel gyógyítani, képes megnyugtatni másokat, vagy akár képes mások pozitív gondolatait felerősíteni.

Tárgy: Re: Előtörténetek Hétf. Dec. 20, 2010 2:27 am

Előtörténetek - Page 4 Christmastimebypiikapik

Karakternév: Ophelia McCord
Kor: 15
Származás: Aranyvérű magus
Ház: Amira
Születési hely: Washington
Lakhely: London

Történet:
1995, Nagy-Britannia egyik legismertebb városában teljes káosz uralkodik. Legalábbis, a varázsló világban. Mr. McCord igen befolyásos ember a varázslók körében arra felé, így mindenki csak a körmét rágta azon a bizonyos júniusi éjszakán, amikor Ophleia megszületett. Éjfélt ütött az óra, Mr. McCord a naptárra pillantott: Június 18. A vékony falak most kivételesen jól jöttek a nagy házban (mivel Ophelia otthon született), pontosabban amikor Mr. McCord gyereksírást vélt hallani, rögtön fellélegzett. John nagybácsi ajtót nyitott, majd beengedte a még friss apát a feleségéhez és egy szem lányához.
Pár nappal később, szinte tömeg alakult ki a McCord kúria közelében. Leginkább a rokonság és a barátok jöttek meglátogatni a családot… nagyon kíváncsiak voltak az újszülöttre. A görög eredetű női nevet, anyja kérésére kapta meg (Névnapja: május 13.). A befolyásos név viselése sosem zavarta a lassan felcseperedő kislányt. Anyjáék sokat foglalkoztak vele, sosem hagyták másnál a kicsi Opheliát. 7 éves korában, saját kérése miatt nem magániskolába küldték szülei, hanem rendes állami iskolába. Első napokban igen csak féltettél a lányukat –akinek a Metamorfmágiai képessége még két éves korában jelentkezett-, hiszen mégis csak mugli környezetbe fog kerülni. Szerencsére semmi gond nem lett belőle… A kislány művelt furcsa dolgokat persze, a többiek ezért nem kigúnyolták, hanem inkább még érdekesebbnek találták. Viszont a McCord család élete sem volt mindig felhőtlen…
Ophelia 10 éves volt, amikor elveszítette apját. A férfi egy másik országba utazott üzleti ügyben, és mint később kiderült, az egész dolog egy nagy csapda volt. A férfi nem tudta megvédeni magát, lelőtték és a helyszínen még meg is halt. A holttestet sosem találták meg és a tettesek, sem kerültek elő. A kislány és anyja életén ez a dolog igen sokat változtatott. Opheliának sokáig tartott feldolgozni apja hiányát. A temetés után nem sokkal, anyja úgy döntött, hogy átköltöznek Londonban. Több ember úgy gondolta, Washington veszélyes lehet számukra ezen túl. Mrs. McCord legfontosabbnak tartotta lánya védelmét, így egy Londoni kúriába költöztek át.
Az élet ott sem volt sokkal könnyebb a lány számára. Nagyanyjáékkal sokat találkozott, sok időt töltött a kellemes helyen, hiszen ők Londonban laknak. Egy év telt el, mire egy őszinte mosoly megjelent Ophelia arcán apja elvesztése után. 2008 nyarán, levél érkezett a közeli varázslóiskolából – a Wilian Mágusképző Szakiskolából-, hogy Ophelia felvételt nyert. Nem volt meglepő dolog, bár anyja nem éppen a Wilian Mágusképzőbe szerette volna lányát taníttatni. Ophelia úgy gondolta, hogy ő nem szeretne távol menni anyjától és nagyszüleitől, úgyhogy 2008 szeptemberében sikeresen elindult az iskolába.
Az Amira házba osztották be, az első héten már barátokra is talált. Az iskola könnyen ment neki, hiszen apja tudását örökölte. Célja mindig is az volt, hogy olyan legyen, mint az apja, olyan befolyásos és az angol Minisztériumban olyan kiemelkedő helyet foglaljon majd el egyszer. A metamorf mágiát az évek során fejleszti, használni viszont nem sokat használja.
Az első éve mondhatni, hogy teljesen egyszerű év volt. Inkább ismerkedett a korabeli diákokkal és persze háztársaival. Kitapasztalta a Famine házban élők gonoszságát és a Plama házban élők barátságosságát. A karácsonyi bálra pár nélkül ment el barátnőivel, ennek ellenére viszont jól szórakoztak. Ekkor még csak az a nyugodt kislány volt, aki szeretné, ha az első évében megkedvelnék, és nem teremtenének róla rossz véleményt.
A nyár alatt igen csak hiányzott neki az iskola, a barátok, vissza is ment volna még előbb a Wilianbe, de anyjával kötelezően el kellett mennie a tengerparti nyaralójukba a megszervezett bál alkalmából. Minden évben, a nyár végén anyja tart egy bált, amit persze sosem lehet neki kihagyni. Amolyan „hagyomány”. Szeptember elsején a második évét kezdve, 14 évesen azért már ő is kicsit más volt… kezd kamaszodni, kicsit többet érdeklődik fiú társairól, de amolyan „titokban”. Barátaival egy közösséget hoznak létre, ahová legjobb barátaikat és ismerőseiket veszik be, és szinte mindig együtt lógnak. Így sikerül nekik egyszer az erdőben egy vérfarkasba botlaniuk, ami folytán egyik ismerősük életét veszti. Az egész iskolára gyász borul, a diákok, akik pedig ott voltak a tett helyszínén három hónap felfüggesztésben részesülnek. Kis hercegnőnk hazautazott arra a három hónapra –hiszen ez kötelező volt- és persze végig szobafogságban gyászolta tovább az ismerőst. Lelkiismeret furdalása volt neki is, mint ahogy a többieknek is. Ekkor úgy érezte, hogy ha még egy embert elveszít, aki fontos neki, azt már nem biztos, hogy túlélné. A három hónap leteltével kicsit megnyugodva tértek vissza barátaival az iskolába, persze örültek neki, hogy nem csapták ki őket. Az év végét jó eredménnyel fejezte, majd a második évfolyam végén nem haza utazott, hanem legjobb barátnőihez. Most pedig harmadik éve koptatja már az iskola padjait…

Család:
Szülei:
-Anyja: Gina McCord, szintén aranyvérű mágus, aki a Minisztériumban dolgozik a rejtélyügyön. Anya és lány a között különösen jó kapcsolat alakult ki az évek során, Ophelia mindent megoszt Mrs McCorddal.
-Apja (elhunyt): Allen McCord, arany vérű mágus volt, méghozzá a miniszter jobb keze és helyettese. Ophelia szerette apját, egy évébe telt mire sikerült neki elviselnie a hiányát.

Testvére: nincs

Jellem:

Előtörténetek - Page 4 Christmasssbypiikapikad

Előtörténetek - Page 4 Bypiikapikad353f55

Előtörténetek - Page 4 Christmasssiiibypiikapi

Mindenek előtt, egy nyugodt természetű lány, csak persze kamaszodik és kezd lázadni egy kicsit. Mindenre kíváncsi, mint a hogy a többi korabeliek is. Kezdik érdekelni a fiúk, viszont még egy barátja sem volt neki, talán egyelőre nem is szeretne.
Ophelia álmodozó típus, szereti megmozgatni fantáziáját és beleélni magát egyes dolgokba. Sok mindent elképzelt és kitalált már, és még kisebb korában elhatározta, hogy egyszer szeretne egy saját világot.
Kedves, szereti, ha emberek vannak körülötte. Persze nem nagyravágyó, csak ő is, ahogy a többiek, szereti, ha törődnek egy kicsit vele, ha a barátai segítenek a bajban és ő ezt viszonozni is tudja. Belenevelték szülei.
Ha valakivel nagyon jó kapcsolatba kerül, akkor meg tudja mutatni a legutolsó énjét is. Kis butus, szeret viccelődni is és persze sok csínyben benne van, de csak mértékkel. Sokszor közli ismerőseivel, amit még régebben egyik barátnőétől hallott: „A hülyeségnek is van határa. Nekem meg útlevelem!”
Ha bal lábbal kel fel, akkor visszahúzódó és szótlan szokott lenni, viszont ezt az énjét csak nagyon kevesen tapasztalták. Egy időben persze végig ilyen volt (lásd feljebb, apja halála), de azt az időszakot már kiheverte. Persze ha emlegetik neki, akkor fáj…

Kinézet:
Körülbelül 165 cm magas és 50 kg. Haja mell alá érő dús hajkorona, ami vörösen pompázik (természetes hajszíne a vörös). Szeme élénkzöld, mintha egy zafírba néznénk bele. Arca kicsit szeplős, ami leginkább a nyári időszakban észlelhető rajta. Ophelia kinézetre nagyon hasonlít anyjára, ezt sokan meg is jegyezték már.
Régebben vívott –a nyarak folyamán néha anyjával szokott még mindig- viszont amióta a Wilianbe jár, azóta nem igen foglakozik a sporttal. A kviddics nem vonzza, ezért nem is próbálkozik vele.
Szereti a divatos öltözetet, sőt a szoknyáknak és a mini ruháknak sincs ellene. Bármikor készen van egy bulira, a Londoni kúriájukban nagyon sok ruhája van. Kedvenc színe a szürke, a zöld és a piros. Ékszerei közül, az ujján mindig látható családi gyűrűt viseli. Sosem szokta levetni ezt, hiszen szüleire emlékezteti. Nyakláncot nagyon ritkán hord.

Pálca:
11,45 hüvelyk, Mogyorófa és Unikornisszőr mag

Állatok:
Ophelia szereti a lovakat, így gyakran jár ki az iskolai istállóba, viszont saját lova a Wilianben nincs.
A szobájában viszont található egy akvárium, amiben egy kis fehér lemming van, aki az Adolf nevet viseli. A lánynak a szívéhez nőtt a kis állatka, nehéz lenne őket elszakítani egymástól.

Képesség:
Ezernyi Arc mágiaforma (Metamorfmágia)
A karakter képes változtatni külsejét, akár mások teljes alakját felvenni fizikailag, és képes leutánozni mozdulatokat, hangokat.

» Ellenőrzésre váró előtörténetek