Kviddicspálya

//Olvadunk//



*Teljesen Alvin szavaira öszpontositok, és eltöprengek azon, hogy mennyire szerencsés vagyok... Őszintén még nem ismerem, de mint mindenki én is hallottam már róla, de engem az nem igazán érdekel amit mondanak, és nem itélek el senkit mások szavaibol. A szerencsére is csak bólintok, hisz ez tényleg az.*
-Az... *Röviden kifejezem, hisz nem nagyon értem, hogy egy kérdés hogy lehet jó, de ő érzi. Attol még mosolyogva figylem, hisz látom rajta, hogy csak ismerkedni próbál.*
-Hát ez tetszik,... levegőzöl cigivel a kezedben... *Viccelődöm kicsit, majd én is elszivom a cigit, és eldobom valamerre a sötétségbe. Még utána nézek, hisz látszik a parázs fénye, majd egy pillanat alatt el is tűnt. Majd amikor visszakérdez, ismét felé fordulok, és kedves hangon válaszolok.*
-Hát... én csak gondolkodom az elmúlt napjaimon. *Jelenetem ki, egy kisebb csillogással a szememben. Ekkor egy szél fuvallat miatt öszehúztam magam, hisz nincs valami meleg. És amúgy is én egy fázós tipus vagyok, de ennek ellenére, mindig keresem a nyugodt és hűvös helyeket... Ez egy fajta megszokásom, amiröl nem ártana leszokni.*

* Az egyetlenegy dolog amit hiányolok itt az a kviddics iránti rajongás illetve azok a vérre menő meccsek , mint ami a Roxfortban a Griffendél és a Mardekár között volt. Ettől függetlenül, nagyon örültem amikor engem is beválasztottak a csapatba. Jó nem álmaim pozícióját kaptam, de azért terelőnek lenni se rossz. Így természetesen megpróbálok időben odaérni az órára. Ami nem nagyon sikerül. A délutáni alvás ugyanis kicsit nagyon elhúzódik így késve kelek fel. Felkapok egy fekete tréningnadrágot , fölé egy topot, pólót majd rá egy pulcsit. Fő a réteges öltözködés. Még akkor is ha az ember varázsló. Hosszú fekete hajamat, lófarokba fogom, hogy ne zavarjon az óra közben. Előkeresek egy pár fekete bőrkesztyűt majd seprűmet is előveszem - nem szeretem a többi seprű helyén tárolni - és sietős léptekkel elindulok a pálya felé. Remélem annyira nem lesz drasztikus a késésem, és a tanárnőt is jókedvében találom.
Ahogy közeledek, hangokat hallok. Egy kellemes női hangot és egy ismerős fiú hangot. Nem sokára meg is pillantom a hangok forrását*
- Jó napot tanárnő és .. * Kicsit meglepődök , hogy Ted itt van * - és szia Ted !
* Köszöntöm őket*

* Szerencsére nem kezdődött még el az óra. Hála az égnek így nem lesz semmilyen büntetőmunka a késés miatt. Az viszont meglep, hogy csak Tedet látom itt. *
- Nekem tökéletesen megfelel.
* Bólintok beleegyezően az óra menetére. Ted körül mintha megfagyott volna a levegő. Egy picit össze is borzongok. Nem értem miért van ez a nagy hidegség meg minden ami felőle árad. Mintha az utolsó csepp kedvesség is elpárolgott volna belőle hirtelen. *
- Vagy egy egy az egy ellen játék .
* Vetem fel én is az ötletet, próbálva figyelmen kívül hagyni Ted hűvösségét. Az, hogy ez az ijesztő hömpölygő valami ami felőle jön felém miért van arról fogalmam sincs. De ha lehetőség adódik egy egymás elleni harcra, akkor talán lerendezhetjük. milyen kár , hogy nem párbajtan van . Na nem mintha nekem lenne bajom Teddel, csak az olyanokat amikor nem tudom a dolgok okát, nem nagyon szeretem. *

* Fel sem tűnik a tegeződés. A gondolataim kicsit másfelé járnak. De utána visszarángatom magam nagy nehezen a pályára és az órára próbálok figyelni. Jónak tűnik az ötlet, hogy gyúrjuk össze az egy -egy elleni játékot és a karikára dobálást.
Kicsit elhúzom a számat, arra, hogy elméleti dolgok is lesznek. Nem lepődök meg , mert szinte minden órának van egy kis elméleti anyaga is. A helyzet viszont az, hogy én sokkal jobban szeretem a gyakorlati részeket. Míg Ted válaszol megpróbálom összeszedni a gondolataimat, hogy valamelyest értékelhető válaszokat tudjak adni. *
- Szabálytalankodni 700 módon lehet és mint tudjuk jó régen világkupamérkőzésen mindet elkövették. * Nem sorrendben válaszolok, mivel úgy vagyok vele először azt mondom amit tudok. A többin addig is gondolkozok*
- A pálya ellipszis alakú, átmérői 180 és ... * itt kicsik elgondolkozok, a számok nem mindig maradnak meg pontosan a fejemben * - 500 láb.A pálya két végében a pontszerző területen három-három oszlopon álló gólkarika van. Iskolákban a házak között, akkor még ott van a világkupa is és még a csapatok között.

* Kicsit kifújom a levegőt, amikor a tanárnő egy " nagyszerű" -vel díjazza a válaszainkat. Ezek szerint a memóriám annyira nem hagyott cserben mint ahogy szokott. Még egy mosoly is kiül az arcomra, nem tudom álcázni az örömömet ha valami úgy történik ahogy azt én szeretném.*
- Én maradnék a sajátomnál * Emelem fel a Tűzvillámomat. Van már újabb , gyorsabb és jobb seprű is de ez nekem tökéletesen megfelel a roxforti idők emlékét idézi fel. Kicsit elgondolkozok, hogy az egy-egy elleni harc hogy is legyen. Mielőtt válaszolnék, kérdőn Tedre tekintek hogy ha neki van ötlete akkor azt nyugodtan ossza meg előttem. Amennyiben ez nincs így , vagy már válaszolt ő is akkor mondom én a magamét*
- Hát lehetne az egyik térfélen vagy akár egész pályán is. * Mondom, miközben az ujjaimat tornáztatom a kesztyűben * - Egy-egy ütő mindkettőnknek , gurkókat szabadon engedhetnénk, hogy kicsit izgalmasabb legyen. A kvaffal meg dobnánk a pontokat. Mint egy meccsen csak cikesz nélkül.
*Vonom meg a vállam, majd várom az esetleges reakciókat*