Kviddicspálya

///Akkor váltok én is E/1-be///

*Büdös labda, mármint nem szaglásilag, hanem hogy nem arra megy amit mondok neki. De legalább elkapták. Mondjuk nem lett volna baj, ha annak a két vigyyorgó vadalmának ment volna. Úgy egyszerre mindkettőnek. Vagy kettéválik és külön-külön eltalálja őket. Bocsánat, kicsit meglódult a fantáziám. Akkor kanyarodjunk vissza a jövevény felé. Bólintok, nálam ez a köszönés. Tehát terelő. Remek.*
-Lana, és örző. Dobsz nekem is egy ütőt?
*Sokra is menne velem, ha én állnék a karikák előtt, ő meg ütögetné a gurkókat. Akkor már ütögessük egymásnak.*
-Teee véletlenül nem Mardekáros voltál? Olyan ismerős vagy.
*Na ja, minthogyha nem ismernék mindenkit a Roxfortban aki felettem járt vagy alattam két évvel. De természetesen rossz fát tettem a tűzre, és apucikámék, hogy pukkadnának meg, ideküldtek, távol mindentől és mindenkitől. Jó annyira nincs távol, de nem láthatom a barátaimat. Mondtam már hogy gyűlölöm az apámat? Anyám még elmegy, de apám. Brrrh.*
-Mivel kezdjünk?
*Felé fordítom a seprűt, és az ütőre támasztom az állam. Csak rajta múlik, én mindenben benne vagyok.*

*Benjamin közeledik a kviddicspálya felé. Miközben megy a sátor felé, nosztalgiázik kicsit. Sokat szokott bátyjával és barátaival kviddicsezni a Londoni kviddicspályán. Hajtónak és fogónak szokott beállni. Nagyon kedveli ezt a sportot. Nagyon jól megy az egész családjának. Apja régen Anglia kviddicscsapatában játszott. Mikor odaér a sátorhoz, megpillant a közelben egy macskát. Elég különös jelenség egy vörös macskát látni ami éppen egy kviddicspályát néz. Odamegy hozzá, és a zöld szemébe néz. Sóhajt egyet, mivel bánja, hogy nincs itt a seprűje. Kedve lenne egy bűbájjal magához hívni apja Nimbuszát, de úgyse menne neki, hiszen még elsős. Majd az eget kémlelve áll ott, mintha abban reménykedne, hogy ha ezt csinálja, talál megoldást a problémájára.

*Mikor a vörös macska megmozdul, a szemével követi. A macska bemegy a sátorba. Ez most már kezdi Bent nyugtalanítani. Ez a macska céltudatosan mozog, túlságosan is macskaian. De nincs rá ideje, hogy gondolkodjon, mert perc múlva kijön egy nő. Benjamin nem tudja, hogy tanár-e, de nyomban választ kap a kérdésre. Mosolyogva válaszol:
- Jó napot! Én Benjamin Doredumble vagyok, Famine-s elsőéves. Igazából repülni lenne kedvem, de még nincs seprűm. Már rendeltem, de még nem jött meg. Holnaputánra kapom meg elméletileg. * Mondja majd elnéz a kviddics pálya felé. Nagyon örülne, ha csak a tanár úgy a semmiből tudna igézni egy seprűt, vagy odavezetné egy titkos seprűtárolóhoz.

* A tanárnő 2 seprűvel tér vissza. Benjamin nagyon örül ennek. Átveszi az egyiket, majd hálásan, mosolyogva szól White professzorhoz:
- Nagyon szépen köszönöm. Igazából én se csak szórakozásból jöttem, jövőre elméletileg benne leszek a Famine kviddicscsapat hajtói posztján. Erre szeretnék gyakorolni. Szoktam hajtó lenni, mikor megyünk kviddicsezni a barátaimmal, de már elég régen ültem seprűn ezért akartam feleleveníteni a hajtói tudásomat. *Mondja majd megvárva a tanár feleletét vagy reakcióját, felpattan a seprűre, és elrugaszkodik a földtől. Nagyon jól megy neki a repülés, háromszor körberepüli bemelegítésként a pályát.

* Benjamin a három kör után még elkezd cikk-cakkba repülni a póznák közt. Élvezi a repülést, majd mikor a White tanárnő előhozza a kvaffot jelez, hogy indíthassa. A tanárnő feldobja a magasba a kvaffot, s mikor már esik lefelé, Benjamin arra repül és zuhanás közben lendületből elkapja a kvaffot. Továbbrepül, majd 10 méterre a póznáktól megcélozza a jobb oldali is miközben kanyarodik, rádobja. Talált! Mivel a kvaffon eséslassító bűbáj van, Ben még odaér, és elkapja a vörös labdát. Majd odarepül White tanárnőhöz, és megkérdezi:
- Ki lehetne engedni az egyik gurkót? * Kérdezi. Szeretne valami nehézséget is belevinni ezért örülne a gurkónak is. Aztán majd ha az egy gurkót is könnyűnek találja, akkor megkérdezi majd másikat is.

* Benjamin mikor látja, hogy ki lett engedve a gurkó, megköszöni White professzornak majd elkezd a póznák felé repülni. A gurkó most bal oldalon hátulról támad, de Ben hirtelen felrántja seprűjét, majd egy kört ír le vele, így átmenetileg lerázta a gurkót. Így azért jóval nehezebb, ha a gurkó csak őt támadja, mintha tizennégyen lennének fent a pályán. Ben most elér a póznákhoz de most jobb oldalról támadja, és szélsebesen közeledik felé. Későn észlelt, annyi ideje maradt, hogy lefelé fordítsa a seprűjét. A gurkó elszállt felette. Benjamin még egy kört írt le majd a bal oldali karikát célozza meg. Felé repül és még marad ideje rádobni és talált! A további ugyanez ment. Végül Ben tizenhét gólt dobott és hármat vétett.

// Bocsi de egy fél órára el kell mennem. Addig írj! Szia! //

*Benjamin mosolyogva száll le a seprűről. Átadja a kvaffot, mivel mára ennyit elégnek gondol a gyakorlásból. Jó hallani a dicséretet, majd megszólal:
- Köszönök mindent. * Most már legalább egy tantárgyat tud, amiből jövőre nem fog megbukni, és ez örömmel tölti el. Átadja a seprűt is, és közben rákérdez:
-Mielőtt maga kijött a sátorból, láttam egy vörös macskát. A magáé? * Majd felidézi a macskás eseményt: Mikor odaért látott egy macskát. A macska bement a sátorba és utána kijött White professzor. Azóta a macskát nem látta. Benéz a sátorba de nem lát semmi mozgást. Közben újra a tanárhoz fordul:
- Remélem mikor megint kijövök gyakorolni, már a saját seprűmön fogok. * Mondja majd megvárja hogy a tanárnő elpakoljon.Ha ő itt marad akkor elköszön:
- Még egyszer köszönök mindent és viszlát! * Majd felmegy a kastélyba. Ha a tanár vele tart akkor sincsen sokkal több: a kastélyban köszön el, majd elindul a klubhelyiség felé.