Udvar

* Dorothy kilépett az ajtón az udvarra. Örült, hogy nem esik az eső éppen, ezért gondolta kimegy egy kicsit a friss levegőre. Körülnézett, nagyon szép zöld volt most minden a sok eső után. Hóna alatt naplójával és egy pennával el is indult az egyik hinta felé, az nem tűnt vizesnek. Lehuppant a hintára és kinyitotta naplóját és folytatni kezdte a bejegyzését, amibe tegnap belekezdett. Miközben kereste az utolsó bejegyzését megpillantott egy korábbit, abban meglátta Ben nevét. Nagyon rég nem látta a fiút, nem tudta mi lehet vele. Közben elkezdett jegyzetelni.*

* Kezdődik a suli, én meg kint sétálgatok csak a parkban...ennyit a nagy felkészülésről. Azon gondolkozom mit is csináljak, ha már nem tanulok. Danielt megkeresni nem akarom... múltkor mentem világvégére is, nem volt sehol. Így egy fekete pólóba és egy farmerba indulok el a fejem után. Azt se tudom merre megyek, azért a friss levegőnek örülök...napok óta ki se mozdulok a kastélyból. Elgondolkozok a kviddicsen, meg amiket hallok. Fura, ami két órája történt már arról is tudok. Kezdenek elfajulni a dolgok James és Seb között. Elérek a hintákhoz, és Dorothy-t pillantom meg. De régen láttam már! Odamegyek hozzá és megszólítom. *
- Szia! * Köszönök és egy félénk csókot nyomok a szájára. Majd körbenézek: nem látok mást rajtunk kívül. *
- Hogyhogy itt? * Kérdezem mosolyogva, elmerülve a szemébe. Mindig meg tud igézni Dorothy szépsége. *

*Hirtelen lépteket hall, majd felpillant és nagyot dobban a szíve és elmosolyodik, amikor észreveszi, hogy pont Ben közeledik felé. A fiú egy gyors csókot nyomott a szájára, amibe Dorothy bele is pirul majd gyorsan összecsapja a naplóját és elsüllyeszti a kabátja zsebében.*
- Szia, gondoltam kijövök egy kicsit levegőzni...Napok óta a kastélyban kuksoltam és csak olvastam meg rajzoltam. Szörnyű ez az idő. És veled mi újság mostanában? Jó pár napja már nem láttalak...Már hiányoztál. *Mosolyog a fiúra majd hozzábújik. Remélte, hogy ő is ugyanúgy hiányzott a fiúnak. Volt egy rossz megérzése, hogy ő már nem érdekli Bent.*

* Hát igen...mostanában csak hallgattam a híreket és röpködtem a kviddicspályán...szeretnék bekerülni a csapatba, arra edzettem. *
- Te is nagyon hiányoztál. Igazából ki se mozdultam mostanában. Csak kviddicseztem, olvastam, és mintha tanultam is volna valamennyit. * Sorolom mosolyogva. Magamhoz szorítom gyengéden Dorothy-t, és eszembe jut a bál. Igen, vele szeretnék elmenni, ezért el is hívom, ám ez csak félénkre sikerült. *
- Tudod, lesz a bál pénteken...lenne kedved esetleg...eljönni velem? * Kérdezem, lefelé nézve. Nem kellett sok, hogy bele ne piruljak. Majd lassan felnézek, mosolyogva várom a választ. *

*Figyelmesen hallgatja a fiút, közben titokban gyönyörködik benne.*
-Én is voltam párszor gyakorolni a kviddicspályán...bekerültem a csapatba, hajtó lettem! *Újságolja vidáman Bennek. Majd a fiú félénken nekiszegez egy kérdést, amire Dorothy már nagyon számított tőle. Remélte, hogy Ben fogja elhívni a bálba. Már a ruhája is megvan, amit édesanyja Párizsból hozott neki és amiben persze lélegzetelállító lesz.*
-Persze! *Mosolyog boldogan Benre, majd két karját a nyaka köré kulcsolta és hosszan megcsókolta a fiút.*

* Én is hajtó akarok idén lenni, de amint elmegy James, az ő posztjára fogok pályázni. Boldogan mosolygok mikor Dorothy meséli, hogy bevették hajtónak. *
- Gratulálok. Idén én is hajtónak akarok menni, de ha James elmegy, fogó szeretnék. Annak talán jobb is lennék, mint hajtónak. * Magyarázom. Imádom a kviddicset, órákig tudok játszani, és beszélni róla. Aztán jön a válasz a bállal kapcsolatban, aminek nagyon megörülök. Féltem, későn hívtam el, de úgy tűnik szerencsém volt. Majd átkulcsolom kezem a lány derekán, és viszonzom a csókot. *

* Igazából páran már megpróbálták elhívni a bálba partnerként, de mindet elutasította. Tudta, hogy előbb utóbb Ben meg fogja keresni, hogy elhívja. Persze, ezt nem akarta a fiú orrára kötni. Finoman megsimogatta Ben arcát majd adott egy csókot a nyakára és pirulva visszaült a hintára és az órájára pillantott. Hirtelen a fejéhez kapott, már megint elfelejtette. Napok óta ki akar kölcsönözni egy könyvet a könyvtárból, de mindig záróra után jut eszébe.*
- Gyere el velem a könyvtárba!Ki szeretnék venni egy könyvet már napok óta.*Pislogott a fiúra mosolyogva, hátha rá tudja venni. Azzal a tétovázó fiút karon ragadta és elindultak a kastély bejáratához.*

// Köszi //

*A nyári szünete után szép lassan leballag az udvarra. Mint mindig most is a kedvenc ruháját viseli, amit piros felsőt fekete nadrágot és cipőt jelent. Leért az udvarra, körbenézett, hisz 1 hónap telt el amióta itt járt. Sok arcot lát kint, de senki ismerős. Így elsétál a legközelebbi padhoz majd leül. Mivel ő a DT elnök, így a bálra készülnie kell majd egy kisebb beszéddel. Igaz nem mintha félne az ilyesmitől, de egy kicsit meglepően érte, mikor megtudta a hírt. Elővesz egy nyalókát, majd a szájába teszi. Körülnéz, hátha lát ismerős arcot.

*Az igazat megvallva nem igazán rajongtam a bálért, már csak amiatt a puccparádé miatt sem. Nem mondom, volt bennem is annyi nő, hogy szeressek néhanapján kiöltözni, és szépnek érezni magamat pár órára... ezen az estén viszont semmi kedvem nem volt hozzá. Különösebb oka nem volt, de amint belegondoltam, hogy keringő, meg komolyzene, inkább visszarohantam volna a szobámba. Ám a kihívások elől nem illik megfutamodni, nem igaz? Akkor meg ugorjunk fejest, csak nehogy túl sekély legyen a víz, és kitörjem a nyakamat.
Az udvaron sétálgattam, egyszerű fekete ruhában, s nem nagyon figyeltem, hogy merre vitt a lábam, vagy hogy ismerős, avagy ismeretlen jött-e velem szembe. Cipőmet a kezemben lóbáltam, így a puha, nyirkos fű a talpamat csiklandozta. Szerettem mezítláb járkálni. Egészen addig, amíg meg nem botlottam, de szerencsére nem estem el, annál azért éberebb voltam, de majdnem átbucskáztam egy padon. Kissé szétszórt voltam manapság, ami kezdett bosszantani. Ráadásul mindehhez még közönségem is volt. Egy srác, akit eddig még - legjobb emlékezetem szerint - nem láttam.*
- Szia! *köszöntem, ha már így majdnem leestem mellé a padra.* - Te is mész bálozni, vagy csak úgy vagy? *biccentettem oldalra kérdőn a fejemet, miközben felületesen végignéztem rajta.*

*Hát őszintén szólva neki sem volt nagy kedve bálozni, de mivel DT elnök, ezért kötelező, hogy elmenjen. Már éppen elmenni készült, mikor egy lány kerül a háta mögé, egész különös módon. Szinte majdnem átesett. Ezt nem hagyhattam szó nélkül. Köszönt nekem, majd kérdezett is amire természetesen válaszoltam.
-Szia. Őszintén szólva nincs nagy kedvem menni, de muszáj, hisz DT elnök vagyok. De te jól vagy?? Majd nem átszambáztál a padon. *Kérdezi egy kicsit ilyedten. Türelmesen néz a lányra, majd várja a reakcióját.

*Szerettem a vékony testalkatot, mert a fiúk könnyen bedőltek neki, és utáltam, mert egy kis koccanástól mindenki azt várta, hogy sírni kezdjek, magamba zuhanjak, és mentőért sikítsak. Nos, ezt illetően csalódást kellett okoznom. Ujjaimmal sebtében hátrafésültem a hajamat, futólag megnéztem, hogy nem szakadt-e el a ruhám - drága volt sajnos, és ha már megkaptam, akkor legalább vigyázok rá.*
- Ugyan *legyintettem könnyedén* - ebcsont beforr, nemde? *Csúcs, épségben maradt a göncöm!* - DT elnök? Részvétem... *Unalmas állás lehetett, örültem, hogy nem voltam a helyében.*

*Hát nem is tudom mit mondjak a lány megjegyzésére, de azt hiszem megtaláltam a megfelelő gondolatsort.
-Hát őszintén szólva jó dolog lehet. Habár engem is meglepett a kinevezés, de igyekszem a megfelelően végezni a dolgomat. Remélhetőleg sok programot tudunk majd szervezni.
*Tájékoztattam a lányt róla. Próbáltam nem sértő hangnemben mondani, nehogy megharagudjon rám. Eszembe jutott egy olyan gondolat, hogy esetleg elhívom a bálba, hisz nem lenne jó, ha egyedül mennék. Összeszedtem a bátorságomat, majd megszólaltam.
-Először is kiment a fejemből. A nevem Raidon Raphaello, Plama, első. Téged, hogy hívnak? *Megvárja a választ, majd a lényegre tér. -Őhm... Arra gondoltam.... vagyis szeretném megkérdezni tőled, hogy nincs-e kedved velem eljönni a bálba?? *Kíváncsian várom a reakcióját.

*Udvarias volt, annyi szent, hozzám képest mintagyerek. Én se voltam egy vadállat, de azért ha valami jó volt, ám, szabályokba ütköző, akkor megteszem. Na, de nem ez a lényeg. Hallgattam a magyarázatát, azonban továbbra sem éreztem túlzott késztetést, hogy DT-s legyek, ízlések és pofonok. A báli hívása meglepett, viszont nem hezitáltam rajta sokat. Elvégre abból még semmi rossz nem sülhet ki, ha nem egyedül megyek.*
- Benne vagyok! *bólintottam lassan elvigyorodva.* - Részemről mehetünk! *Kissé kelletlenül vettem fel ismét a magassarkút, mert egyáltalán nem szerettem, sokkal jobban preferáltam a tornacipőt.*

*Mikor a lány igent mondott, teljesen elszálltam magamtól, nem találtam szavakat. Végül lenyugodtam, majd tájékoztattam a lányt.
-Rendben van. Akkor én most felmegyek a szobámba átöltözni, majd a keresztfolyosóknál megvárlak, ha neked is jó. *Megvárom miként reagál a lány, majd elköszönök egy kis időre, és a szobámba veszem az irányt.

*Majdnem felnevettem meglepett ábrázatán, de visszafogtam magam, és ez addig így is marad, amíg esetleg nem száll a fejébe valami őrültség, ami nekem nem tetszene. Engedékeny vagyok én, ó, nagyon is, de csak egy pontig, és azontúl semmi engedmény.*
- Oké, akkor ott találkozunk! *biccentettem, majd figyeltem, ahogy besietett a kastélyba, Pár másodpercig még kint maradtam, majd fáradtan nagyot sóhajtottam, és elindultam én is befelé.*