Udvar

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 3:36 am

- Nos... Mostantól nincs meghátrálás. Nincs visszalépés. Szóval...
*Ezzel előre hajol, ajkai a lány füléhez érnek, érezni, hogy remeg a fiú, bár inkább az izgatottságtól lehet. Végigsimít a lány arcán, mintha valami szörnyű, buja démon lenne, és halkan, szinte súgva megszólal.*
- Az első feladat pedig az, hogy megszerezd az igazgató nyakából azt a medált, ami mindig a nyakában lóg... Hozd el nekem, de ne tudjon se rólad, se rólam, se az egyezségünkről. Ne kapjon el, és szerezd meg... Hozd el a kezembe, és egyel közelebb kerülsz ahhoz, amit el akarsz érni...
*Itt egy csókot lehel a lány nyakára, majd elhúzódik tőle.*
- Nincs határidő... Elvégre akármeddig maradhatsz gyáva nyuszi...

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 3:47 am

-Na mond már, ne húzd az időt, nincs értelme!
*Nem izgatja a fiú közelsége, inkább annak izgatottsága. A feladattól nem riadt meg, inkább az elmondása utáni csóktól. De attól nagyon. Leplezné, de nem megy. Egyszerűen kiül az arcára az, hogy megijedt, meglepődött és lehet jobb lett volna, ha ezt Will elhagyja. Lú sosem úgy állt a fiúkhoz, mint lehetséges párhoz. Inkább úgy, mint sokkal jobb bajtársak, mint a csajok. Ezért volt ő mindig fiú társaságban. Csöndben is van, jó pár percig. Azt sem tudja, hogy merjen-e a fiú szemébe nézni, vagy ne. Végül azért csak felemeli tekintetét és összeszedve magát meg is szólal. Bár elég nehezen.*
-Tiéd.. tiéd lesz az a nyavalyás medál. .....Talán még ma! *teszi hozzá, bár nem tudja, hogy most induljon, vagy most... most csináljon ebben a pillanatban... Meg még mindig le van blokkolva a csók miatt.*
-Nem vagyok gyáva nyúl! *vág vissza mérgelődve és a csókot meg... végül nem hozza szóba.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 3:52 am

- Mégis ijedtnek tűnsz... Vagy talán megnyugtassalak valahogy? Mondjuk...
*És ezzel elkapja mindkét kezével Lú arcát, ajkait a lány ajkainak érinti, és megcsókolja. Hosszan, gyengéden. Majd mikor elhátrál a fiú, nevet, gonoszan, kegyetlenül.*
- Oh, mintha megszeppentél volna... Csak nem találtam még egy gyengepontot?
*Kérdi vigyorogva.*
- Már alig várom, hogy a szolgám légy, és ezt annyit csináljam, amennyit akarom...
*A vigyor egyre gonoszabb, grimasszá változik.*
- Vagy folytassam máris? Mit szólsz... Kicsi Nyuszi? Félsz a csóktól? Hát te mindentől félsz?
*William felvihog, és gonosz pillantásokkal méregeti Luthiát.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 3:58 am

*Újabb csók. Nem ellenkezik, de nem is úgy néz ki mint akinek tetszik. Egyszerűen leblokkol, lebénul tőle. Nem tudja mit tegyen. Visszacsókolna és ezzel talán elérhetné, hogy Will meglepődjön, de lehet még sem lenne jó ötlet. Elképzelhető, hogy tetszene a fiúnak és akkor még nagyobb gödörbe került. Ritka az ilyen pillanat, hogy csapdába ejtik és nem tud kimászni. Pontosabban... talán Will az első aki képes volt akkora gödröt ásni Lúnak, hogy a lány semmilyen próbálkozással ne tudjon kijutni. De a próbákat ki fogja állni. Nem tudja még hogyan, de kiállja és kész. Első kérdésre, hogy még egy gyengepontot talált volna a fiú, nem válaszol, de a következő mondatra már megered a nyelve.*
-Ne éld bele magad! *most már végleg lehervadt arcáról a mosoly. Tekintete pedig nem igen kedves*
-Elég volt! Mondtam, hogy a tiéd lesz a medál! Nem kell máris ugrálnod!

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 4:07 am

- Ó, nem ugrálok.... De vigyázz, nagyon tetszel, így dühösen... Még a végén most rögtön kitalálom a második próbatételt is...
*Vigyorog, újra odalép a lányhoz, megfogja a csípőjét, és sátáni vigyorral a szemébe néz. Újra közel hajol hozzá, élvezi a vergődő, elejtett vadat.*
- Ha tudnád most milyen próbatétel jutott eszembe, valószínűleg megfutamodnál, ha már egy aprócska csóktól is így megrettentél, kicsi Nyuszim... Szegénykém... Még a végén megsajnállak...
*Kezei a lány csípőjéről a hátára csúsznak.*
- Olyan kiszolgáltatottnak, elesettnek tűnsz most... Még a végén felébred bennem a ragadozó, és lecsap erre az ízletes, édes prédára...
*Újabb csókokat ejt a lány nyakára.*
- És akkor többé nem menekülhetnél...

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 4:16 am

*Szavai megint leblokkolnak, és egy időre mozdulatai is, de amikor a fiú odalép mellé és átkarolná, ráadásul csókolgatni kezdené, akkor ellöki magától, de még ő is hátrább lép, hogy biztos legyen a a távolság.*
-Haggy békén! Ha annyira akarod, mondd a másodikat is! Nem érdekel! A végén úgy is belátod, hogy keményebb fából faragtak! És nem vagyok a nyuszid!
*Ott hagyná a fiút, de akkor lenne csak igazán legyávázva és azt nem akarja.*
-Prédád sem vagyok! Meglesz a lánc, meglesznek a próbák és mehetsz utadra!
*Még nem bánja, hogy belement. Legalább tényleg híre terjed a suliban, hogy félhetnek Lútól...Feltéve ha túléli...*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 4:22 am

- Hát, ha itt helyben mondanám a második próbát, akkor azt mondanám, hogy légy a párom, a szolgám és a szeretőm, míg véget nem érnek a próbatételek...
*Vigyorog.*
- Kíváncsi vagyok, eddig is elterjedne-e a bátorságod, te gyáva nyuszi... Biztos megtörne a lelked, ha tényleg ezt kérném... Bár... Tudod mit, kicsi nyuszim? Ez a második próbatétel... Kíváncsi vagyok, meddig bírod majd, mielőtt könyörögsz, hogy fogadjam el a bocsánatkérésed, és a vereséged... Képzeld el, ezt a pár percet heteknek... Nem is, hónapoknak! De nyugodtan mondd, hogy feladod, és nem mered megtenni, nyugodtan ismerd el, hogy gyáva nyúl vagy, és megbocsájtom neked ezt a kis intermezzot, és szolgálómmá, szárnysegédemmé fogadlak a sötét úton, melyet járunk majd...
*Arcáról leolvad a vigyor.*
- Vagy vállalod ezt a próbatételt is?

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 4:28 am

*Persze, hogy megdöbben, nem is akármennyire. Nem gondolta volna, hogy Will ennyire gonosz tud majd lenni. Azt tudta, arra számított, hogy a lehető legdurvább próbákat kapja majd, de azért ilyet....*
-Nem vagyok a nyuszid! *azért most már eléggé kezd mérges és ideges lenni. Sakkot kap. bármit mond, mindenképp rossz helyzetbe kerül.*
-Nem érdekel, ezt nem vállalom! Nem vagyok gyáva, de neked elborult az agyad...
-Nem vállalom! *nyomatékosít és szépen, faképnél hagyná a fiút, de valószínűleg az még meg fogja állítani.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 4:36 am

*Lú a legrosszabbat tette, amit tehetett. Will mögé ugrik, egyik karját a lány derekára fonja, másikkal a nyakát kapja el hátulról, és már fordul is. Ahogy dőlnek, a fiú felhúzza egyik térdét, így fél térddel a lány hátára érkezik. Végül kisterpeszben térdelve a lány csípője mellett, kezeit lefogva lassan lehajol a füléhez.*
- Nem okos dolog egy őrültnek hátat fordítani... És ne légy gyáva nyúl... Ne add fel ilyen könnyen... Túl nagy árat fizetnél érte... Mindenképp a szolgám leszel, hát elfelejtetted? Ha vállalod, akkor csak egy időre, de ha feladod, akkor örökre...
*Ezzel leszáll a lány hátáról, és egy kézzel felrántja a földről az övénél fogva.*
- Soha ne engedd le a védelmed, Nyuszi... Mert még elkap a csúnya nagy farkas...
*Vigyorog rá a lányra.*
- Nos, akkor megvárom, hogy az elsőt teljesíted-e. Ha addigra kitalálok valami jobbat másodiknak, akkor lecserélhetjük... De nem ígérek semmit!
*És ezzel hatalmasat markol Lú fenekébe, de felkészül az esetleges pofonra, hogy elkaphassa.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 4:48 am

*Hát a meglepődöttségből és a megalázásból mára már elég lesz. Minden bizonnyal Lú, ha ma egyszer ágyba kerül, 2-3 napig nem fog felébredni. Vagy nem fekszik le többet...vagy bánja is ő, csak ennek a rémálomnak legyen vége. Aztán felhúzzák a földről. Nem is hallja már, pontosabban nem is akarja hallani a fiú pontos szavait, de azért válaszol, vagyis odadob pár szót a fiúnak. Csak ez mindenképp megalázkodás előtte....*
-Meg lesz a medálod és ha marad a 2. próba, teljesítve lesz! *most már inkább gyengeség hallatszik a hangján, mint felindultság és harag.*
-És tényleg őrült vagy! *most meg végképp nem tudja mit tehetne. Ha itt hagyja az a veszte, ha marad, akkor az.... egyelőre nem mozdul.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 4:55 am

- Helyes döntés... Jó kislány, okosan döntöttél...
*Mondja William, majd megsímogatja a lány arcát.*
- Ki akarod váltani a próbákat? Mert van rájuk egy mód... De ha meghallgatod, már benne kell lenned, nincs visszaút. Tehát most döntsd el: Érdekel, mivel bizonyíthatnád a próbákon kívül egyenrangúságodat, vagy sem? Most, hogy kicsit letört a harci kedved, már eléggé csöndben tudsz maradni ahhoz, hogy végighallgass... De megismétlem: Ha elkezdem mondani, már nem szállhatsz ki belőle.
*Mondja, majd leül a fa alá, és úgy várja a választ.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 5:02 am

*Fene ebbe a fiúba! Ez nem is fiú! Ez tényleg egy... egy sátán. Oda is való, a Pokolba! A legnagyobb baj az, hogy Lú túlságosan kíváncsi. És ez lesz a veszte.*
-Érdekel! De csak ha nem a "Te leszel a rabszolgám örökre" az amivel kiválthatom a megkergült próbáidat!
*Egészen hamar és biztos hanggal mondta ki az "igent", pedig biztos nem lesz jó sorsa.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 5:11 am

*William elkapja a lány kezét, és az ölébe rántja egy mozdulattal.*
- Ne félj, ennél tovább nem megyünk el, de így nem néznek majd furcsán, ha sugdolózunk...
*Mondja, és a lány fülébe kezd súgni.*
Nos... Mióta idejöttem, alakult, nőtt bennem egy álom... És mára már tudom, hogy meg akarom csinálni. De egyedül nem megy... Mert az álom egy csapatról szól... Tudod kik azok a halálfalók? Na hozzánk képest egy szánalmas kis homokozóból szabadult zsibvásár lennének, semmi más. De ehhez építkeznünk kell, és észnél kell lennünk... Társakra van szükségünk, és tervek kellenek. Erőt kell gyűjtenünk. Tudást és hatalmat kell szereznünk. Most még csak ketten vagyunk, de hamarosan többtucatnyi varázsló és boszorkány áll majd mögöttünk, és mi ketten fogjuk vezetni, irányítani. William és Luthia, mint egy sötét hadsereg vezérei, és leigázzuk a világot. De mindent az elején kell kezdeni... A halálfalók egyetlen előnnyel vannak előttünk: A főbenjáró átkokkal... Ezt a hátrányt kell először behoznunk, hogy megvédhessük magunkat. Neked vannak kapcsolataid, amivel a tiltott részlegből is tudsz könyvet szerezni. Szerezz egy könyvet, amiből megtanulhatjuk a Cruciatus, az Imperius és a Halálos átkot. Mindketten megtanuljuk, és elkezdjük szervezni a hadseregünket. Én nem vicceltem, mikor azt mondtam, hogy meghódítom a világot, és már láthatod: Elég sötétség dúl lelkemben, hogy tényleg megpróbáljam. Nem fogom feladni... Soha... Mit szólsz?
*Kérdi, és végigsimít a lány arcán. Mintha abban reménykedne, hogy a lány tisztelni, jobb esetben csodálni kezdi, de ez gyorsan eltűnik a szemeiből.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 5:24 am

*Nem tud már az ilyen elvétett, kiszámíthatatlan simításokkal, ölberántásokkal mit kezdeni. Nem is ellenkezik már nagyon. Bár eddig sem tette. Aztán elkerekedett szemekkel hallgatja végig William hatalmas álmát. Tényleg hibbant ez a fiú. Lú nemhogy ilyen csapat tagja nem lenne, vezetője még annyira sem. Még a Halálfalókhoz sem csatlakozna soha! Oké, sosem egy mintakép az iskolában és nem fog feladni a szabálymeghágásokkal, apróbb rablások, csenésekkel, de ilyet... ilyenbe soha nem menne bele. Azért csendben végighallgatja a fiú mondandóját, egyrészt mert nem akarja tudni mit tesz Will, ha nem hallgat, másrészt, mert képtelen közbeszólni. De utána érkezik hozzá egy kérdés...*
-Azt, hogy Te tényleg hibbant vagy! *közben persze feláll Liam öléből*
-Ennek semmi értelme! És ebbe akkor sem mennék bele, ha itt helyben olyanokkal fenyegetőznél, hogy megölsz. Én nem vagyok gyilkos! *és az utolsó mondatot eléggé erősen megtolja. Mindenképp érzékelteti, hogy ezt ő nem csinálja meg. A próbák még gyerekes játéknak is elmennek, de ez...ez már több. Látszik Willianen. És ez az a pont, ahol már semmi nem érdekli. Valószínűleg ezek után a próbák sem fogják érdekelni.*
-Jobb, ha leszállsz rólam! *majd újra faképnél hagyja a fiút, de közben pálcája a kezébe került, ha az újra akciózna. Talán kezd félni Willtől...*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 5:34 am

*Sajnos Luthia két hibát is elkövetett egymás után. Nemet mondott a fiúnak, és hátat fordított neki. William nem vesződött varázsszavakkal, mert azok túl hangosak. Nemes egyszerűséggel csendben, minden nesz nélkül feláll, és egy mozdulattal hátba rúgja a lányt a bakanccsal, és a táskáját máris rádobja annak pálcájára, hogy nehezebben kezdjen varázsolni, és ráveti magát a lányra. Most a karjaira térdel, és elkapja a lány fejét.*
- Gyáva féreg, pokolban lenne a helyed, nem mágusiskolában... De ki mondta, hogy ölnöd kell? Én az én álmomat meséltem el, nem azt, hogy neked mit kell csinálnod. Te csak szerezd meg nekem a könyvet, és nem lesz semmi baj. Szerezd meg az igazgató medálját, egy könyvet a főbenjáró átkokkal, hogy megtanuljam, szerezz egy tőrt nekem, az igazgató egy hajtincsét, és egy sárkányfogat. Ha ez mind megvan, többet nem látsz, de míg nem szerzed meg, a nyakadon fogok lógni, kicsi nyuszi... Szóval ne késlekedj, siess, ahogy csak tudsz. És hallgass arról, amit neked mondtam, ha nem akarsz eltűnni egy ködös reggelen... És még valami... Ha megszerezted nekem amit kértem, imádkozz, hogy többet ne hallj rólam, és ígérem, megteszem a kedvedért... De előbb szerezd meg, amit kértem tőled!
*A végét már szinte a lány fülébe súgja.*
- Megértettél, Porcelánbaba?

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 5:43 am

*Hát most már tényleg fél. Földre terítik, méghozzá nem gyengéd érintéssel, majd lefogják és... és Lú nem tud felébredni, hogy otthagyja a rémálmot. Sosem gondolta volna, hogy egyszer ilyen helyzetbe kerül. Ráadásul itt a Wilianben? Tűr és tűr, hallgat, csendben van és nem tesz semmit. Pálcája messze van, ereje nincs elég, hogy a fiút lelökje magáról, szavaival már nem érne el semmit.
A kérdésre aprót biccent. Bár nem tudja mit fog még tenni. Megteszi a fiúnak, amit kér, vagy inkább jó messzire elkerüli... majd meglátja, csak innen szabaduljon ki...*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 5:59 am

- Jól van... Most le fogok szállni rólad... De előtte, hogy elkerüljünk minden buta attrocitást...
*Felkapja a táskát egyik kezével, és egyből lábbal szorítja le Lú kezét, majd kiveszi belőle a pálcát.*
- Semmi baj... Nincs semmi baj... Csak elhozol nekem pár dolgot, és elfelejtjük egymást... Okos kislány vagy... Nem szólsz erről senkinek, ugye? Nem akarod, hogy rossz legyen neked, kicsi porcelánbabám...
*Ledobja a táskát a falhoz, lejjebb csúszik, már kézzel fogja a lány karjait, majd hirtelen megfordítja, hogy lássa az arcát. Belenéz Luthia szemeibe, és elmosolyodik.*
- Remélem minden éjjel rólam fogsz álmodni...
*Ezzel még egyszer megcsókolja a lányt, ha kell durván, majd feláll a táskájával, és Lú pálcájával együtt.*
- El ne feledd, hogy mit várok tőled...
*Mikor már elég messze ért, ledobja a földre háztársa varázspálcáját, és besétál a kastélyba...*

//Köszi a játékot! Nagyon élveztem! Very Happy

//

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 6:05 am

*"Remélem minden éjjel rólam fogsz álmodni..." Na eddig tűrt, vagyis ezután is fog, de ennél érezte úgy, hogy teljes erejéből pofon akarja csapni a fiút, majd úgy leteperni és visszaadni minden megalázást, hogy könyörögjön a kegyelemért. De hát ez nem ilyen egyszerű... Valószínűleg tényleg róla fog álmodni a lány, de nem lesznek szép álmok.... Csak mozdul meg, amikor a fiú már teljesen eltűnt. Felkapja a pálcáját, majd sietősen elhagyja a helyszínt. Nem arra indul amerre a fiú...még fogalma sincs hová megy... csak megy... minél messzebbre, minél gyorsabban....*

//Én is köszi és én is élveztem! //

Tárgy: Re: Udvar Kedd Május 18, 2010 2:26 am

//Alagsori folyosókról indult a reag....//

*Már nem hogy csak tűri az odahúzásokat, csókokat, hanem már tetszik is neki és egyre jobban. Érzi, hogy kezd visszatérni önmaga, hogy már nem fél, hogy Liam tényleg nem szórakozik vele és ez felettébb megnyugtatja. Régi önmaga tör a felszínre, egyre gyorsabban, de hoz magával valami újat. A szerelem és egy fiúhoz való vonzódás apró lángjait.*
-Hééj! *kiált fel, de már nevetve, mikor Liam felkapja és úgy dönt liftet csinál magából. A lány tolná el magát tőle, de azt sem akarja, hogy elejtsék.*
-Tudok menni a saját lábamon is. *mosolyog végre így két nap után. Aztán Liam vagy leteszi, ahogy felértek, vagy nem, de végül az udvaron kötnek ki aminek Lú örül is, meg nem is. Esni ugyan nem esik, de nincs meleg és pulcsit sem hozott magával. Viszont a friss levegő és a valamivel több fény jól esik testének és lelkének is egyaránt.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Május 18, 2010 2:30 am

*Liam ugyan le nem teszi a lányt, sőt, ahogy Lú próbálja őt eltolni, nevetve vonja magához egyre szorosabban, de vigyázva arra, hogy a lánynak nehogy fájdalmat okozzon. Mikor kiérnek, William körülnéz, és elhúzza a száját.*
- De fagyos az idő... Nem akarom, hogy megfázz!
*Ezzel leteszi a lányt a földre, leveszi hosszú, fekete ballonkabátját, és Lú vállára teríti.*
- Én nem vagyok egy fázós típus, szóval értem ne aggódj.
*Ha a lány felvette a kabátot, Liam gyengéd csókot hint újra Lú ajkaira, majd elkapja a kezét, és egy fához viszi. Leül, és Luthiát az ölébe húzza.*
- Remélem nincs túlzottan ellenedre, de így kényelmes, te sem fázol, és így én sem fogok...
*Mondja, és gyengéden harapdálni kezdi a lány nyakát, majd vigyorogva ránéz.*
- És, mit szeretnél most csinálni, hogy kiértünk?

Tárgy: Re: Udvar Kedd Május 18, 2010 2:40 am

*Hálásan felnéz a fiúra, hogy lerakta végre a biztos a talajra, majd csak vár, mit tesz Wil. Amikor hátára terítik a kabátot vagány mosolyra húzza a száját.*
-Hmm... átadod a palástodat? *vigyorog kicsit gúnyolódva.*
-Nem gondoltam volna ezt a szörnyű fekete farkasról! *folytatná, de újra felkapják, aztán azon veszi észre magát, hogy Liam ölében ül. Már nem először, így nem zavarja és most legalább nem kényszer. Hát Lúnál ez úgy működik, hogy ha kell, akkor ő nem akarja, ha nem kell, akkor...talán.
A csókok oké, de Liam gyorsan hoz új dolgokat, így akár gyengédek a harapások, akár kevésbé, eltolja magától a fiút. Lassan jársz, tovább érsz...*
-Hogy mit? Egyelőre nem jut eszembe semmi.... Csak élvezném, hogy most én urallak! *igen, tényleg élvezi, hogy Liam egy karcolást sem ejtene rajta. Bár reméli ezt Liam is játékos felszólalásnak fogja venni.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Május 18, 2010 2:45 am

- Csak kölcsönbe adom a palástot...
*Mondja vigyorogva.*
- És ne félj, a szörnyű fekete farkas még mindig szörnyű is, fekete is, és farkas is, csak neked válok kóbor kölyökkutyává...
*A következő mondatnál felhúzza szemöldökét, és kérdőn néz Lúra, majd gonosz mosolyra húzódnak ajkai...*
- Ám legyen, szolgálatára állok, csodás úrnőm, rabszolgaként ülök itt ön előtt... De csak ma, ne feledje, s későbbiekben az ilyen szolgálatokat önnek kell... Kiérdemelnie...
*Mondja, miközben simogatni kezdi a lány combját, és rámosolyog.*
- Szóval, gazdi, mi az első parancsod?
*Kérdi, miközben legszívesebben leteperné Lút, hogy végigcsókolja minden porcikáját, és ez a szemein is látszik. De megküzd magával, és visszafogja vadságát.*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Május 18, 2010 3:02 am

-Hmm.. Palástom van, én vagyok az úr! Nem rossz! *mosolyog.*
-Bááár. Az nem ér, hogy nekem csak egy nap jár, neked meg hetek vagy hónapok is! Egyébként meg... Én biztos nem lennék olyan jó rabszolga, mint Te! *vigyorog végig, majd ad egy csókot Liam arcára. Először, de talán nem utoljára ő kezdeményezett.
A kérdésre elmosolyodik és hatalmas gondolkodásba kezd. De valahogy nem jön semmi ötlet, hogy mit kérhetne, gondolatai inkább futkároznak az előző napok körül, mint hogy új ötleteket találjanak ki ilyen szép helyzetekre. Aztán arcáról lefagy a mosoly, Wil szemébe néz és halkan megszólal.*
-Ígérd meg, hogy többet nem ütsz meg! *mert nem halt bele, de nem estek neki jól a bántalmazások. Főleg lelkileg...*

Tárgy: Re: Udvar Kedd Május 18, 2010 3:06 am

- Ígérem, hogy soha többé nem okozok neked fájdalmat...
*Mondja halkan a lány fülébe súgva, majd gyengéden végigcsókolja Lú nyakát, arcát, és mikor a füléhez ér, dorombolva belesúg.*
- Egészen addig, amíg nem te magad kéred, gazdi...
*Ezzel karommá vágott körmeivel cirógatni kezdi a lány nyakát.*
- Mert valljuk be, van olyan fájdalom, ami lehet édes...
*Ezzel maga felé fordítja Lú arcát, és szenvedélyesen, vadul megcsókolja, közben kicsit megemelve őt, hogy szembefordítsa magával, így Lú térdei a fiú combjai mellett pihennek. A fiú folytatja a csókot, és kezei a lány combjairól a hátsójára vándorolnak.*
- Nehéz a rabszolga élet... De el tudnám képzelni, milyen parancsokat adnék neked most...
*Mosolyog sejtelmesen William.*
- És hidd el, nem lennének ellenedre... Sőt...

Tárgy: Re: Udvar Kedd Május 18, 2010 3:19 am

*Ígéret kimondva és ezt Lú örökre fejben tartja. Mert mi van ha valami nem jól sül el köztük és Wil neki akarna rontani. Bár ha elszáll a fiú agya, akkor egy ígéret nem fogja megállítani, de reménykedni még lehet.
Viszont fölösleges ezen most gondolkodni. Élvezi a helyzetet.*
-Nem hiszem, hogy magam ellen fordítanálak. *jegyzi meg, de Will már folytatja is és ezzel újra le fagy a mosolya és arcára a félénkség ül ki. Azért sejti min gondolkodik a fiú és az neki még egy olyan dolog, ami... hát számára szokatlan és furcsa és egyelőre elfogadhatatlan. Egyre félénkebb a tekintete, főleg ahogy Will szavait követi. Gyomrába valami még furcsább érzés költözik, ami nem rossz, de azt meg nem tudja eldönteni, hogy jó-e. Nem szól.
Inába szállt a Hercegnő bátorsága, bár gondolkodik, mivel kösse le Liamet, hogy ne sejtelmeskedjen.*