Udvar

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 5:51 am

- Ha ilyenné válok, hát én is velük pusztulok... De egy olyan világ, ahol ilyen szép esőfelhők születnek, nem azt a bánásmódot érdemli... Érted... És célok... Ezek csak beteljesíthetetlen álmok. Sötét remények, melyek után futhatok, de el soha nem érhetem őket...
*Mondja William komoran, majd arcát keze mögé rejti, s onnan pillant ki a lányra, mint valami megszeppent gyerek.*
- Az élet kegyetlen... És nem számíthatsz senkire. Akiről azt hiszed, hogy melletted állnak, évekig nem keresnek, ha bajban vagy...
*Hangja egy pillanatra megremeg, majd hirtelen elkapja a tekintetét Hannah arcáról, felugrik, és hátat fordít neki. Csendben áll, nézi a tájat, a fiatalokat, iskolatársaikat. Válla remegni kezd, majd hirtelen ököllel üt egyet a fába, Bőre felszakad, itt ott egy-egy vércsepp is megjelenik, ám semmi súlyos. A fa sértetlen.*
- Mit akarsz te tőlem?
*Néz hátra a fiú. Arca komor, szemében elkeseredettség és harag lángja lobog. Látszik: Ha nem jó választ kap, dühöt a fáról Hannahra helyezi át.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 6:01 am

- Értem én . De akkor te minek neveznéd ezt a dolgot amit véghez akarsz vinni ? Már ha egyáltalán komolyan gondolod, de a hangodból ítélve tényleg így gondolod. Esélynek ? És már nem azért, de ha nincsenek céljaid akkor mi értelme az életednek.. Ha csak úgy spontán élsz és vergődöl ide-oda nem mész sehova és lecövekelsz. Értelmetlen. Tudod, ha azt mondod hogy neked nincs semmi célod akkor hazudsz..*nézek rá komoran* - Mindenki akar valamit.. Még ha kicsit dolog akkor is.
* Az előbb még egoistának tűnő fiú most kisgyerekké törpült a szememben. Egy védtelen kisfiú. *
- Soha semmi nem történik úgy ahogy azt akarod. És tudom milyen érzés, amikor az emberek a legváratlanabb pillanatban hagynak a szarban *fintorodok el.. Semmi kedvem nincs itt most lelkizni de mégis kihozza belőlem. Figyelem ahogy feláll és belebokszol a fába. Tipikus fiús " levezetem a dühömet " dolog.*
- Semmi olyat ami miatt azt kellene érezned, hogy az ellenséged vagyok Will * felelem és közelebb lépek hozzá. Nincs bennem egy cseppnyi félelem sem. Ha megüt, ami egyáltalán nem illene egy férfihoz, akkor megüt és kész. Ott a gyengélkedő. *

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 6:10 am

- De mit... Akarsz... TŐLEM?
*Az utolsó szót szinte üvölti, majd megindul a lány felé, és ütésre emeli a kezét, ám végül nem súlyt le, csak lassan szétnyitja ujjait, és a vércseppeket nézi a kézfején.*
- Egyetlen igazi célom van, felejteni. Mégis minden arra emlékeztet, amit ki akarok űzni magamból. Hogy vergődöm? Igen. De nem a te problémád. Nem ismersz, nem tudsz rólam semmit, mégis játszod itt a "hajj de okos" kislányt. Tizenhét éves vagyok, mégis itt vagyok elsősként. Az életem valahol a pokol hatodik és nyolcadik bugyra között található. Az egyetlen, akire számíthatok, most messze van innen. Miért pont benned bízzak meg? Vagy mi értelme van megbízni bárkiben is?
*Ezzel újra leül a fa mellé, ám most inkább amolyan szétesett, érdektelen pózban. Kezeit, lábait szétvetve dől neki a fa kérgének, és próbál minél nagyobb levegőket venni, hogy lehiggadjon. Közben elővesz egy fekete kendőt a táskájából, és sérült kezére tekeri.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 6:27 am

*Összerezzenek az üvöltésére és amikor felemelt kézzel közelít felém, behunyom a szemem. Várom az ütést. Majd miután nem történik meg a hang hallatán kinyitom a szemem és Willre nézek. Elborul a tekintetem amikor meghallom a kislány szót.*
- Tudod rohadtul nincs jogod arra, hogy lekislányozz, mert olyanokon estem át életem eddigi tizenöt évében, amiken még egyes felnőttek képzelni sem tudnak. *köpöm a szavakat. De aztán lenyugszom, semmi értelme sincs ennek a kirohanásomnak. Nem tehet róla, hogy kimondta az a szót amire annyira allergiás vagyok. Egy nyugodtabb hangnemben folytatom *
- Én nem kértem meg , hogy bízz bennem.. Nem tudom, hogy miken estél át és nem is érdekel. Nem szeretem az önsajnálkozó embereket, akik olyan gyengék, hogy a saját terhüket sem képesek elviselni.
*Leülök törökülésben , mert nem bírom amikor le kell néznem valakire. Kifújom a levegőt.*
- Bocsáss meg az előbbi kirohanásomért * mondom szárazon.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 6:33 am

- Ha nem szereted az olyan embereket, magadat sem szereted? Elvégre az előbb adtad elő, hogy hú de sok gond volt az életedben, és ne kislányozzanak le. Amúgy meg ha nem érdekellek, miért vagy még itt? Mert nincs jobb dolgod?
*William felnevet, keserűen, fájdalmasan. Pörgeti a pálcáját, figyeli, ahogy a "fadarab" pörög az ujjai közt, majd feldobja, elkapja. Az előbbi kiabálás miatt kiábrándult a lányból, és már nem érdekli semmi vele kapcsolatban, és ettől valahogy megnyugszik. Ez arcán is látszik: Eltűnik az aggódó arckifejezés, bőre kisimul, szemei újra csillognak. Végül már dúdolni is elkezd, egy angol gyermekdalt, majd hátrahajtja a fejét, és nézi az eget. Végül a pálcát a táskájába süllyeszti, és oldalra fordítja a fejét, hogy Hannahra nézzen.*
- Kár hogy így kitört belőled minden... Elvesztetted a varázsodat... Van még kérdésed?

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 6:44 am

- Csak burkoltan utaltam rá * morgom és a többiekre nézek , akik önfeledten beszélgetnek és élvezik az életet*
- Belőlem ?! Jajj ne nevettess William, nem én voltam az aki üvöltve rá rontott a másika miután előadta, hogy hogyan fogja elpusztítani a szánalmas embereket. De mint tudod az emberek folyton csalódást okoznak a másiknak.
- Nem csak én vesztettem el a varázsomat *teszem hozzá*
* Sokkal jobban érdekelt a fiú, úgy dühösen mint így, hogy újra visszatért az arrogáns önelégült Famine diák. A számat szóra nyitom, de aztán csak elhallgatok. Nem fokozom tovább a helyzetet.. Vagy mégis ? *
-Nos ..*felállok a helyemről és úgy nézek le rá. Menni akarok,d e valahogy mégsem tudok. Van még valami amit a fejéhez akarok vágni. Hátat fordítok neki és teszek egy tétova lépést elfele, de aztán megállok. Ökölbe szorítom a kezem és nem tudom , hogy mit csináljak. Csak állok és kész *

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 6:49 am

*Ahogy Hannah hátat fordít, William lelke mélyén előbújik a kisördög, a rég elfeledett játékosság. Teljesen hangtalanul feláll, majd mint valami ragadozó elindul a lány felé, és mikor csak egy lépésre van tőle, hirtelen elkapja hátulról, felemeli, nevetve pörög Hannah-val együtt, majd leteszi, és hátrébb lép kettőt.*
- Öhm... Bocsánat... Ez nem tudom honnan jött...
*Mondja a lehető legbutább arckifejezéssel, majd megvakarja a tarkóját.*
- Öhm... Nagyon sajnálom. Ne haragudj.
*Ezzel felkapja a táskáját, és elindul, ám ahogy elhalad a lány mellett egy másodpercre megfogja a kezét, de gyorsan el is kapja. Lassú, bizonytalan léptekkel megy tovább az iskola felé, mintha várna valamire.*
~ Ha jön, megpróbálok bízni benne, esküszöm, ha nem, akkor úgyis fölösleges minden, és hagyhatom, hogy mással foglalkozzon, szóval akarom mondani értem... Még a gondolataim is kuszák, ez nevetséges! Quentin, tedd helyre az eszed!~

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 7:01 am

* Már épp visszafordulnék, hogy egy újabb csipkelődő megjegyzést tegyek, amikor érzem , hogy levegőbe emelkedek. Mi a fene ? Nem tudom ki ez a William Quentin Watson. Skizofrén ? Vagy pedig imperius hatása alatt állt eddig, vagy most.. Amikor már végre újra földet érzek a talpam alatt, kérdően nézek Willre. Aztán elmosolyodok, azért én sem vagyok teljesen az amit eddig látott belőlem Will. Amikor azonban szabadkozni kezd azzal a buta arckifejezéssel, kitör belőlem a röhögés.*
- Se.. semmi baj *mondom majd látszólag komollyá válok* - Csak tudod nem szeretem azokat akik a hátam mögül törnek rám. Legközelebb gyere elém és úgy dobj fel a levegőbe.
* Idézem fel kissé átalakítva beszélgetésünk elejét. Aztán felkapja a táskáját és elviharzik. De az ahogy megfogja a kezem, arra invitál, hogy ne hagyjam csak úgy elmenni.*
- Hé! *kiáltom, majd utána eredek * - Nem tanítottak meg arra, hogy köszönj mielőtt elmész? Lehet, hogy most látjuk utoljára egymást.. Amilyen kiszámíthatatlan az élet.

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 7:07 am

- Annak köszönhetően, hogy utánam jöttél, nem hiszem, hogy megengedném, hogy bármi miatt is most lássuk egymást utoljára... Mert ha mégis, szörnyű haragra gyúlok, és lesújtok kegyetlenül vérző öklömmel!
*Mondja Will vigyorogva, majd elkapja a lányt, átkarolja, és egy barátságos mozdulattal magához rántja, hogy megölelgesse, majd megy tovább.*
- Köszönöm, hogy jöttél! Már azt hittem, ott fogsz állni és nézni ahogy elsétálok. És hogy búcsúzzak el tőled? Azt sem tudom... Kézfogás? Puszi? Na azt sem adtam még senkinek... Vagy van valami fura orosz szokás?
*Kérdezi kérdőn felvonva egyik szemöldökét.*
- Amúgy meg...
*Eldobja táskáját, teátrális mozdulattal Hannah elé lép, és most szemből kapja el, hogy megpörgesse. Kicsit olyan, mintha több évnyi játékosság robbanna ki belőle egyszerre, de szemeiben azért látszik valamiféle keserűség.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 7:29 am

- Áh, szóval az előbbi csak egy próba volt és én meg átmentem a vizsgán ? *kérdezem nevetve,miközben viszonzom az ölelését és megyek utána. Úgy látszik valamikor átestünk a holtponton.*
- Hát tudod egy szimpla " csá " is megtette volna .De ha már az orosz szokásoknál tartunk akkor tisztelgünk egymásnak majd kinyújtott nyelvvel integetünk * avatom be komoly arccal. Értetlenkedését látván azonban hozzáteszem * - Csak vicc, csak vicc...
* Komolyan ennyire könnyű lennék? Vagyis ahogy látom nem erőlteti meg magát annyira amikor felkap.Ennél a pörgetésnél azonban kiesik a pálcám a zsebemből. Amit miután lerak szédelgő fejjel keresek meg és rakom vissza a farzsebembe.*
- Okés, elég lesz mára a pörgetésből. * tartom a kezem megálljt mutatva* - Elvégre párosan szép az élet és a kettő már meg volt.
* Nem tudom mi okozta ezt a jókedvet, de amikor a szemébe nézek látom, hogy habár mosolyog és játszadoztunk egy kis szomorúság még mindig van benne.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 7:48 am

- Mutatok valamit...
*Ezzel Will lekapja a pólóját. Nyakától kiindulva egész hátán tele sebhelyekkel. Testfelépítésén látszik, hogy azért mostanság sportolhatott eleget, mivel látszik, hogy kezd kiszálkásodni.*
- Ezt kellene valahogy elfelejtenem. De nem akarom, hogy mágikus módszerekkel tüntessék el: A természet többet tehet értem most.
*Ezzel vissza is húzza a felsőjét, elcipeli táskáját az iskola faláig, ahol leül, és egy hosszú szárú pipát húz elő, majd pipafüvet, megtölti, és egy doboz gyufát segítségül hívva meggyújtja, és várakozón néz Hannahra.*
- Becsatlakozol, vagy csak leülsz?
*Kérdi mosolyogva.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 7:55 am

* Érdeklődve figyelem, hogy vajon mit akarhat mutatni. Leveszi a pólóját. Okés, ebből sok minden kisülhet. Aztán meglátom. Azt a rengeteg heget. Akaratlanul is, de közelebb lépek és megérintem és végig futtatom az ujjam az egyiken.*
- Már megbocsáss , de mint az idézet is kimondja : " A hegek mindig is megmaradnak " . Én már próbálkoztam vele, hogy eltüntessem.. Nem ment. Ha nem gond én nem mutatom meg, mert nekem nem ilyen könnyű, hogy lekapom a pólóm és kész * mosolyodok el. Követem őt a falhoz és leülök mellé. Természetesen igent mondok a pipára.*
- Ismered az orosz rulettet ?
* Kérdezem miközben az eget bámulom. Esni fog, nem sokára.*

Tárgy: Re: Udvar Szomb. Május 15, 2010 8:14 am

- Ismerem. Érdekes elgondoláson alapszik. A szerencsére bízza a sorsot. Szerintem nincs olyan, hogy szerencse, csak események összehangzásának pozitív vagy negatív kimenetele. Például ha a fejemre esne most egy virágcserép, nem szerencsétlen lennék, hanem egy ügyetlen kőműves, egy gondatlan agyagégető és a saját áldozatom lennék.
*William mélyen beleszív a pipába, kifújja, és elgondolkodva nézi a szálló füstöt.*
- Az ügyetlen kőműves nem tudta vízszintesre csinálni a párkányt, így összejátszott a gondatlan agyagégetővel, aki a virágcseréppel ugyanezt a hibát követte el, így a virág lecsúszott, én pedig pont alá ültem. Három ember döntésének köszönhetően ha leesne egy virágcserép, most lehet, hogy meghalnék.
*Majd újra elgondolkodik, és beleszív a pipába.*
- Nem akarlak megbántani, de nem bízom még benned... Viszont szeretnélek barátnak tartani, és... Hasonlítasz az unokahugomra, ami már pozitívum. Sarah volt az egyetlen, akire számíthattam...

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 1:13 am

- Elgondolkodtató * bólintok. Vajon tényleg ennyire lenne , hogy nem is vagyunk szerencsétlenek, csupán mások hibái miatt történnek velünk olyan dolgok amikre azt hisszük, hogy elpártolt tőlünk a szerencse? Egyáltalán létezik szerencse? Csak kell, hogy legyen... Hiszen ott a szerencselé ...*
- Viszont, ha például itt vagyok én és egy ügyes célzott bűbájjal arrébb tüntetem a cserepet akkor kijavítom a kőműves és az agyagépítő hibáját, mert megmentek egy életet? De inkább ne is filozofáljunk ilyenekről.. *legyintek végül. Nem bánt meg. A bizalom az nem ilyen könnyen megy ..*
- Semmi baj * mosolygok rá * - Ha ez megnyugtat én sem bízok meg még benned.. Sőt nem nagyon tudok olyan embereket felsorolni akikben teljes mértékben megbíznék..Viszont az már egy jó jel ha barátok vagyunk.
* Nem akarok lelkizni azzal, hogy megkérdezzem miért múlt időben beszél Sarahról. MAjd, ha egyszer addig eljutunk akkor elmondja. Az égre nézek . Már sehol sem látni egy csepp kék színt sem, csupa szürke esőfelhő az egész felleg. Felállok*
- Azt hiszem ideje lenne beljebb mennünk *nyújtom felé a kezem , hogy felsegítsem * - Tudod egyesek cukorból vannak.
* Ha elfogadja és bejön velem akkor együtt megyünk , ha viszont még egyedül szándékozik itt kint lenni akkor elköszönök egy " viszlát később"-el és bemegyek.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 1:21 am

*William maga is feláll, elkapja a lány kezét, majd kicsit bizonytalanul belenéz a szemeibe, végül pedig a kézre, amit fog.*
- Csak hogy el ne veszíts...
*Mondja végül a fiatalember, és mosolyt erőltet arcára.*
- Amúgy a szerencse egy elég különös kérdés, kicsit megbízhatatlan, kicsit furcsa... Például mi történne, ha most megtenném, amit gondolok, és mi történne, ha nem? Vajh haragudnál rám érte, vagy örülnél? Meg akarnál gyilkolni, vagy a nyakamba ugranád? Vajon felszakítanád-e a hegeimet?
*Kérdi szinte magának beszélve, ahogy belép az épületbe ő maga is...*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 1:54 am

*Ahogy Lú kiér a főbejáraton, és kicsit elfordul, az ajtón kirobban maga William is, és vagy tíz méterre áll meg a lánytól.*
- Szóval nem akarsz vizes lenni, és nem akarsz átkokat...
*Pálcáját övébe tűzi, táskáját egy fa alá dobja, majd leguggol, mint egy prédára leső vadállat. Beleszimatol a levegőbe, és ördögi vigyorral Luthiára néz.*
- Őzgida illatát hozza a szél... Fekete őzgida, tornacipőben... Lássuk, gyorsan fut-e...
*És ezzel William futásnak indul. Látszólag teljes erőből sprintel, és ha a lány nem reagál elég gyorsan, valószínűleg elkaszálja a karjával, amit kitart, mintha Lúval a karjai közt futni akarna tovább.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 2:23 am

-Nem, nem akarok. Jól hallottad. *elrakja pálcáját és személy szerint, ő saját magát dobta volna le az egyik fa alá, ha Liam nem kezd el szórakozni.*
-Ugye most nem....? *folytatta volna a kérdést és a gúnyos beszólások sorozatát, ha Liam nem kezd el felé rohanni teljes erejéből.
Aztán hirtelen fogalma sincs mit csináljon. Futni nincs kedve. Fogócskázni, hjaj ne mááár! Kigáncsolni nem akarja szegény fiút, pedig vele is ezt tették. Inkább csak az utolsó pillanatban, mikor Liam már majdnem mellette van, ellöki magától, már ha az ő ereje elég erre.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 2:29 am

*Luthia valószínűleg nem jó fizikából, legalábbis Liam erre gondol, így mikor meglátja, hogy a lány el akarja őt lökni, lefékez előtte, mert ha a lány meg tudná csinálni amit tervezett, mindkettejüknek baja esne. Így hát csak szomorkás mosolyt ereszt meg a lány felé, és leül a táskája mellé a fa alá, és a hátizsákból elővarázsol egy termoszt, lecsavarja a fedelét, és alaposan meghúzza.*
- Néha a lányok olyan unalmasak... Nem értem mi jó bennük...
*Morogja, és újra meghúzza a termoszt, aminek egyértelműen kávé illata van.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 2:43 am

*Liam akciója után aztán ő is leveti magát a fűbe valahova Liam közelébe.*
-Hehe! Lehet, hogy azok! Ha jól emlékszem az előbb még kételkedtél abban, hogy lány vagyok! *vigyorog.*
-És ha ennyire uncsik és semmi értelmük, akkor minek beszélsz velük? *mosolya folyton az arcán és egy pillanatra sem lankad.*
-Na mi az? Ennyire elfáradtál a velem való ismerkedésben? *céloz a kávéra, mert érzékeli annak illatát.*
-Mondjuk megértem... *teszi hozzá vigyorogva.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 2:48 am

- Koffenifüggő vagyok. Akkor is kávézom, ha épp hajnali három van, és le kéne feküdni.
*Válaszol röviden.*
- És nem vagy lány. Túl buta és csúnya vagy hozzá. Bár bebizonyíthatod, hogy lány vagy, csak akkor azért tenni kell. De nem vagy fiú sem, túl gyáva vagy hozzá. Így hát nem vagy semmi. Lány még lehetsz, de mondom, azért meg kell küzdened.
*Vigyorog a fiú, és elrakja a kávés termoszt, majd újra előveszi pálcáját, hogy ujjai közt pörgesse.*
- És nem szoktam lányokkal beszélgetni, csak ha tényleg van bennük valami különleges. Egyelőre te pont olyan vagy, mint a tíz éves unokahúgom, szóval újat még nem tudtál mutatni. De megpróbálhatod...

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 2:55 am

-Pipa, koffein... más valami? *mondjuk a kávét ő is szereti, de válogatós benne.
Türelmesen és szépen végighallgatná a fiút, de a "gyávánál" leakad.*
-Hogy miiii??? Gyávaaa?? Nem akarok fiú lenni, mert nekik unalmas, de nem vagyok gyáva! Mond mit tegyek, hogy lásd, még te is eltörpülsz bátorságom alatt? *kicsit azért hülyül, de komolyan gondolja. Ha legyávázzák, az nála sértés.*
-10 éves unokahúg... Nagyon jó! Ha olyan, mint én, akkor biztos jó fej! Majd egyszer bemutathatnál! És még valami...
-Ééén, mindiiiig tudok újaaaat mutatniiii! *csak, hogy mindenképp érthető legyen, azért a játékos elhúzás.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 2:59 am

- Hogy mit tegyél, hogy lássuk, nem vagy gyáva? Szerintem az vagy... Gyáva, gyáva, gyáva, gyáva, gyáva! Gyáva nyuszi vagy!
*Vigyorog egyre jobban Will, majd lelohad a vigyora.*
- Öt feladatot adok, és ha mindet meg mered tenni, nem vagy gyáva, megegyeztünk?
*Mondja a fiatalember, de látszik, hogy aki belemegy ebbe, az nem valószínű, hogy jól fog járni. Sőt, valószínűleg kifejezetten nagy bajba kerülhet, aki öt feladatot be mer vállalni William Quentin Watsontól.*
- Persze ha bizonyosságot teszel, akkor bocsánatot kérek, és elismerem, hogy bátrabb vagy, mint bárki akit eddig láttam, kivéve persze jómagamat.
*Mosolya egyre gonoszabb.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 3:05 am

*Leolvad a vigyora és nagyon, de nagyon sértődötten gonosz fejet vág. Tekintetével lassan tényleg gyilkolásra képes. Kizárt, hogy ezt Will túléli. Na igen. Lút nehéz cukkolni, de meg lehet találni azt a pontot, amivel aztán ki lehet hozni a sodrából.
Na a fiúnak megjött az esze közben.*
-Persze, hogy meg! És a bocsánatkérés és az elismerés mellett tedd majd hozzá, hogy legalább olyan bátor, mint jó magad.
-De nem érdekel! Várom gyermeteg feladataid! *itt már nagyon lazára veszi, de teljesen komolyan gondolja, hogy Will bármit ad neki feladatul, ő megteszi, de nem gyáva!*
-Ebbe bele fogsz sülni.... *teszi még hozzá, hogy éreztesse, nem igen riad vissza semmitől.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 3:28 am

- Nos... Még egy feltételem van. Viszont ha bármelyik feltételtől meghátrálsz, beismered, hogy gyáva vagy, és a rabszolgám leszel, míg csak élsz...
*Mondja William, ám arcán most nem látszik semmi vidámság. Teljesen komolyan gondolja, amit mond, és lassan Lú felé hajol. Egyik kezével végigsimít az arcán.*
- Szóval beleegyezel, Félénk Nyuszi?
*Kérdi sötét pillantással.*

Tárgy: Re: Udvar Vas. Május 16, 2010 3:31 am

-Egyértelmű, hogy benne vagyok! *vágja rá és ő is teljesen komoly. Nem fog visszariadni semmitől, tehát nem lesz rabszolga. A többi meg... majd elválik mit kell átélnie a próbák alatt!*
-Na szóval? Hagy halljam! Mik azok a feladatok?