Udvar

-Ééén nemtudom! *Vontam meg a vállam, miközben bólintottam. Nem mentem vele, megvártam még visszaér.*
-Na akkor irány a Medencék. Bár.. nem tudom mit akarsz ott csinálni. *Talán megoszthatná velem. Felkelek és lassan elindulok a medencék felé, remélve hogy Ingrid is követ.*

//Egy icipicit fagyi //

*Egy nő lépked az udvar felé. Vacsora volt de ő nem evett, nem volt éhes. Fekete csőnadrágja szabályosan simul hozzá, de azért nem kihívóan. Méregzöld hosszú újút visel, nem akar fázni. Léptei lassúak és kimértek, hisz nem siet sehova. A tájat kémleli ami meseszép. Miközben kint lépked észrevesz egy férfit, aki neki háttal van. Arra felé intézi útját. Gyorsabb tempóra vált, hogy utolérje. A távolság a két személy közt egyre jobban csökken. Végül Amelia a férfi közelébe ér.*
-Jó estét! *Egyenlőre nem tudja, hogy milyen időa az ember ezért illedelmesen köszön neki.*

*Mikor oda ér a férfihoz az felé fordul. Most Ameliának is beugrik, hogy ki is a férfi akivel beszél. Az igazgató.*
-Köszönöm szépen én remekül érzem magam. És ön, hogy van? *Kérdezi illedelmesen a hölgy, és közben a férfi szemébe néz. Elvégre ez az illem, lehet, hogy nem úgy viselkedik mint egy aranyvérű de az illemet ő is aranyszabálynak nézi, amit kötelező betartani. Alex közelebb lép a nőhöz hisz beszélgetnek és nem akarnak egymásnak üvöltözni 2 méteres távolból*

*Végig hallgatja a férfi válaszát. Megdöbben. Nem tudja, hogy látszik-e rajta, de megdöbben. Soha nem szerette a halálfalókat, és a gonoszokat se. Egyszerűen írtózik attól, hogy valaki a saját faját képes gyilkolni.*
-Nem még eggyáltalán nem halottam róla. És most ki gyűjti seregét? ÉS a minisztérium mit lép erre? A véleményem a minisztériumról, hogy nem elég alapos, és érzelemmentes. És ön mit szól ehez az egészhez?
*Kérdezi kiváncsian. Kíváncsi a férfi válaszára, mert mindenkinek más a nézőpontja*
-Ha nem vagyok tiszteletlen akkor van más bonyolultdolog is? Tudok esetleg segíteni ez ügyben?
*Teszi fel az alapvető kérdést.*

*A férfi válaszán gondolkódóba esik. Az már biztos, hogy nyitva tartja a szemét. Na nem mintha eddig csukva lett volna, de most szemfülesebb lesz.*
-A félelem a legrosszab dolog amit tehetnek. Elvégre ha a minisztérium retteg ahol jó pár száz ember megfordul, akkor egy kis család mit érez? Látják, hogy az fél akitől a legtöbb támogatást várják. Ez így nem jó nagyon nem jó. *Fejti ki véleményét és közben a fejét rázza. Homlokát egy kicsit össze ráncolja, ahogy gondolkozik.*
-Köszönöm. Várom majd az ön értesítését. Megbocsájtok magának mindenért.*Villant egy elképesztő mosolyt a férfira, majd mikor az kézen csókolja egy kicsit pukedlizik. A férfi illedelmes ez nyílvánvaló. Kicsit még sétál aztán ő is a kastély felé indul*
// Én is köszönöm szépen //