Vasútállomás

*Egy eléggé vén, piros gőzös döcög be a vasútállomásra. Az ember nem gondolna arra, hogy szállítóeszközéről lassan, de biztosan lepereg a festék, ha egy varázslóiskolába készül, legalábbis addig biztosan nem, amíg saját szemével nem lát ilyesmit. Persze kell valami álca a muglik előtt, de hogy ennyire élethű legyen? Ugyan már. Egy egyszerű bűbáj is megtenni, ami csupán a varázstalan pórnépnek nem mutatja meg, mi is a valóság. Persze Cheril magasról.. Akarom mondani az aranyvérű boszorkánytanoncot egyáltalán nem érdekli, hogy hogy néz ki kívülről a vonat, a lényeg, hogy kényelmes legyen, s, hogy egyedül legyen a kupéban. Nem igazán szeret idős hölgyekkel bájcsevegni, valamiért jobban érdeklik a korabeli suhancok, akik bár vajmi keveset tudnak az életről, a valóvilágról, s csak arra várnak, hogy egy jó csaj hozzájuk szóljon, játszani kiválóan megfelelnek. S ebben Cher nem kicsit jó. Boxer-pecér, ha ezen szavak használata helytálló s megengedett.
No de határolódjunk el főhősnőnk lelki világától, s térjünk vissza az iskolába való megérkezés pillanataihoz. A vonat lassan bedöcög az állomásra, csikorogva megáll, majd csenget. Valószínűleg az alvó utasok felébresztése végett, hiszen így fékezés után másra már nem igazán jó, aki figyelmetlen volt, s kilépett elé, annak már úgyis mindegy, bár a varázslók világában.. Ki tudja.
Cherlin lassan feltápászkodik a kényelmes ülésekről, pontosan háromról, amiken eddig keresztben hevert, nyújtózkodik egyet, majd csettint Lady Winter-nek, hatalmas fekete macskájának, jelezve, hogy emelje fel túlságosan is kényelemhez szokott hátsófelét. A leányzó egy laza mozdulattal hátradobja fekete-fehér tincseit, miközben a bőröndje után nyúl. Nincs sok cucca, a többit majd a szülei utána küldik, ez csupán az elkövetkező pár napra szükséges túlélőcsomag. Nem izgatja, hogy milyen benyomást fog kelteni a fogadóbizottságban, ő most is, mint mindig tiszta feketében van. Fekete bermuda, fekete tornacsuka, fekete ujjatlan. Körmei feketére lakkozva, sötétbarna szeme vastagon feketével kihúzva. Kicsit talán sok a fekete, épp ezért egy fémszegecses öv is díszeleg a derekán. Unikornisfej alakú tetoválása kicsit kilóg felsője alól, viszont piercingjei még rejtve vannak.
Lassan vánszorog végig a vonat folyosóján, majd még épp időben leugrik a lépcsőiről, s a gőzös már robog is tovább. Lady W a lábaihoz dörgölődzve dorombol, abban reménykedve, hogy gazdája megszánja, ám a lány csak ledobja a bőröndöt, ráveti magát, majd néz maga elé, akarom mondani bambul, mint borjú az újkapura.. *

*Miközben mereven maga elé bámul, egyszer csak valaki oda lép hozzá és ráköszön. Cher lassan a srácra emeli tekintetét, majd ugyanilyen lassan s mereven végigméri magának. A fekete nadrág egy jó pont, viszont a zöld-piros felső egyáltalán nem jön be a lánynak. Hogy lehet ezt a két színt keverni? Na nem mintha ő bármilyen színt is díjazna.*
- Hello. Cherilyn Keighley. *Mondja tömören, miközben feláll a táskájáról, ami azonnal el is tűnik. Lévén aranyvérű, ezen nem lepődik meg, nem is izgatja különösebben, helyette inkább a srácot kezdi fikszírozni. *
- Csak elvileg vagy gyakorlatilag is te lennél a kísérőm? *Vonja fel a szemöldökét, mivel úgy érzi, a srác, mint később kiderül prefektus, vonakodik tőle valamiért. Érthetetlen, felfoghatatlan. Hogy lehet egy ilyen bájos, életvidám teremtést nem szeretni?
Cheril a neveket nem jegyzi meg, minek azt, és a kijárási tilalom sem érdekli túlzottan, úgyis ki fog járni éjjel. Az a legizgalmasabb időpont, és biztos, hogy nem a kastély falain belül fogja élni a szerelmi életét, pontosabban nem kizárólag ott. *
- Aha, vágom. Elindulunk végre, vagy még itt ácsorgunk egy évig, és megvárjuk, amíg elkezdődik a tanév? *Kérdezi kicsit cinikusan, miközben lehajol a macsekért, karjaiba veszi, és cirógatni kezdi. *
~ Miért nem tudsz te egy kicsit kedvesebb lenni? Komolyan el akarsz szalasztani minden felkínálkozó lehetőséget arra, hogy ne töltsd magányosan az estéidet?~*Kérdezi magától, de végül úgy dönt, hogy egy prefivel mégsem kéne kikezdeni, főleg nem az érkezését követő első 10 percben. *

*Rufus vonata jön be a vasútállomásra. Az új diák leszáll a vonatról kezében egy csomó holmival, zsebében Rodneyval a hörcsögével és hátán pedig gitárja van. Leteszi a bőröndöket és a gitárt. Zsebéből előveszi Rodneyt.*
-Hát megérkeztünk, kis pajtás!*mondja állatkájának, majd leül a bőröndökre a gitárt bal kezébe veszi, Rodneyt ráteszi a lábára és elkezd gitározni, ezzel a művelettel tölti ki azt a várakázásra szánt időt amíg érte jönnek.*

*Rufus abba hagyja a gitározást mikor lépéseket hall, feláll csomagjairól. Rodneyt fehér dzsekije jobb zsebébe teszi, gitárját pedig szorosan fogja a bal kezében, egy kicsit hátralép, hisz 13 évesen fél ilyen késői órán a sötétbe lenni, bárki megtámadhatja, de mikor odaér hozzá az igazgató, megnyugszik, hisz rosszabbra számított. Végighallgatja z üdvözlést, majd bemutatkozik.*
-Jó estét! Igen, Rufusnak hívnak.*mondja mosolyogva, majd megdöbben mikor eltűnnek csomagjai, de nem ijed meg, hisz bízik az igazgatóban és tudja, hogy nem a kukába varázsolta a cuccait. Pár perccel később egy újabb ismeretlen arc közeledik hozzájuk. Mikor odaér hozzájuk Sebastian és köszön az igazgatónak, akkor Rufus elgondolkodik, hogy lehet, hogy a suliban csak ő a legfiatalabb és mindenki piszkálni fogja, de mikor a fiú bemutatkozik neki, akkor Rufus gondolatmenetét abba hagyja és 220 V-os mosolyt tesz az arcára és úgy mutatkozik be a srácnak.*
-Csákány, Rufus vagyok és igen Amariás. Örülök, hogy megismerhetem az első Amariás diáktársát.*mondja diáktársának, és el is fogadja a felé nyújtott kezet.*

*Rufus csak csöndben hallgatja a két fél beszélgetését. Mikor Sebastian kijelenti az igazgatónak, hogy kocsmába megy, mert becsajozott, akkor elneveti magát, de hamar visszaállítja fejszerkezetét komolyba, nehogy az ig. még itt hagyja a sötétben az állomáson. Mikor mondja a nagyfőnök, hogy követni kell, akkor Rufus elindul és figyeli, hogy háztársa is velük tart. Ha velük tart, akkor elég érdekes este lesz, főleg ha ilyen beszólásai lesznek az ig. felé a fiúnak.*

*Rufus észreveszi a szúrós tekintetet, ami miatt bocsánatkérő szemekkel néz az igazgatóra, majd végig hallgatja Sebastian mondatait, amit az igazgatónak majd neki is mond, mikor látja, hogy a fiú távozik tőlük, elköszön tőle.*
-Rendben, akkor majd még beszélünk! Csá! *majd figyeli az igazgató reakcióját és fel is teszi az első kérdését.*
-Azt szeretném kérdezni, hogy az iskolában van olyan helység ahol nyugodtan gitározhatok?*teszi fel a kérdést 100% komolysággal.*