Lépcsők és folyosó

*Én nem hurrogtam le, csak kijavítottam.*
-Nem gond, csak mondtam.. *Vonom meg a vállam, és lassan elindulok én is. Majdnem a kilátónál vagyunk, de amikor odaérünk én nyitok be elsőre és lépek is. Aztán persze megvárom Ashlyt.*
-Mellesleg, hányadevés vagy? *Ha már itt tartunk, hogy "ismerkedünk". Amint kiérünk, előveszem a cigit és Ash felé nyújtom, hogy ha kér akkor vegyen.*

//FAgy de a kilátóba olvad majd.//

~Új diák vagyok. Szép ez a hely.~-*Gondoltam magamban, amikor az utazóládámat húztam magam után és a baglyomat vittem egy kalitkában. Jött egy akadály. Lépcsők*.
~Na, ezeket hogy a francba vigyem fel. Mondjuk, az sem tudom, hogy hova kell menni.~- *Gondoltam és vakargattam a fejemet, hogy ezt hogy valósítsam meg. Ekkor eszembe jutott valami. Letettem a földre egymás mellé a cuccaimat, hogy ne érjenek egymáshoz. Elővettem a pálcámat és megcsináltam a pálcamozdulatot, ezzel egyidejűleg kimondtam a varázsigét*.
- Wingardium Leviosa!- *Végrehajtatom többször is a varázslatot és már a lépcső túloldalára kerültek a cuccaim. Utánuk indultam én is és elhatároztam, hogy megtalálom a helyet, ahol nyugovóra lehet térni. Ezt még gondolatban sem tudtam teljesen megvalósítani, mert lerogytam az utazóládára és elaludtam. Hangosan horkoltam és horkantottam párszor, mert már nagyon fáradt voltam*.
Kijár nekem ez a pihenés, hiszen az izgalom is közrejátszik, mert új diák vagyok és afelől is izgultam, hogy lesznek-e barátaim avagy sem?

*Békésen szunyókáltam és horkantgattam a földön, az utazóládámra támasztva a fejemet, hogy kényelmesebb legyen, hiszen nagyon fáradt vagyok. Nem álmodtam semmit. Alvás közben felkeltem, mert egy velem egykorú diák felébresztett. Nem haragudtam, mert ezt a megoldást csak szükség esetén használom és eljött ez az idő. Felálltam és beszélni kezdtem hozzá*.
- Szia! Péter Mcdonald vagyok. Új diák, nem tudod, hogy hova rakhatom le a cuccaimat? -* Mondtam a fiúnak és kezet nyújtottam neki, hiszen a egy jó bemutatkozásnak fiú és fiú között elengedhetetlen kelléke a kézfogás. Vártam, hogy válaszoljon a fiú és befurakodott a fejembe az a gondolat, hogy lehet, hogy meg lesz az első barátom a kastélyban vagy az ellenségem.*

*Felkeltem, a fiú fogadta a kézszorításomat. Maxnek hívják.*
- Oké, Max. Köszi. Igen, még nem osztottak be. Budapestről jöttem ide. Megértem a tanulásra anyám szerint.
*Kérdeztem volna valamit a fiútól, amikor megláttam egy nálam idősebb gyereket, aki kérdezett egy lány felől. Én természetesen senkit nem ismerek. Csak Maxet láttam eddig. Biztosítani szerettem volna a fiúnak, hogy én sem láttam, ezért elkezdtem beszélni a másik fiúhoz.*
- Szia! Péter Mcdonald vagyok. Nem láttam rajtatok kívül még senkit sem az iskolában. -*Kíváncsi voltam, hogy mi fog történni, de azért odaálltam Max mellé a biztonság kedvéért. Immár Maxhez fordulok és hozzá intézek egy pár szót.
- Köszi, hogy elküldted a csomagjaim. Így már nem kell cipelnem.- *A tekintetem megakad a fiú pálcáján, ezért kérdezek felőle*.
- Milyen pálcád van? Nekem szilfa, 12,5 hüvelyk, sárkányszívizomhúr.-*Kérdeztem a fiútól és vártam, hogy válaszoljon és a másik fiú reagálására is kíváncsi voltam.