Vadőrlak

Tárgy: Re: Vadőrlak Vas. Ápr. 24, 2011 12:35 pm

Hallgatom mit mond, és magamban mélyen egyetértek ezzel, mert érzem, ahogyan fáj, szaggat és pokoli kínokat okoz, és nem értem miért. Nem érdemli meg pedig az a szemét, de mégis...
- Vigyázol? Dehát nem is ismersz... - csodálkozok el egy pillanatra, és figyelem, ahogy Will figyel, furcsa, zavarba jövök tőle egy picit, de nem bánom. Felkuncogok, mikor az orra ismét az enyémhez ér, és elmosolyodom a következő kijelentésre.
- Nem vagyok én hercegnő, nem hiszem hogy a könnyeimtől leszel gazdag ember - jegyzem meg, és mikor felnevet odapillantok, nem tudom mit látok átsuhanni az arcán, de valami egy pillanatra megmozdul, mintha valami belső lénye villant volna meg. Ez felkelti a figyelmem, és mikor arca a kezembe simul, felé fordulok, és mélyen a szemeibe pillantok, látni akarom megint azt amit az előbb mutatott, azt a pillanatnyi elbizonytalanodást, hogy mégsem olyan legyőzhetetlen, és mégsem annyira jókedvű, mint amilyennek tűnik. Jó megfigyelőként feltűnik, de nem teljesen értem mit láttam, nem tudtam beazonosítani az átsuhanó érzelmeket, csupán egy pillanatnyi bizonytalanságot. Egy pillanatra teljesen belefeledkezem a szemeibe, és szinte akaratlanul húzódtam közelebb, és szinte észre sem vettem hogy mikor került az én orrom az övéhez. De nem sok mindenen gondolkozott fáradt agyam, így az első dolgot tettem, amire késztetést éreztem, elvestem azokban a narancsos szemekben és ajkaim bezárták a távolságot Will ajkaival. Mintegy bűvöletbe esve csókoltam meg és kezem arcáról a nyakába tévedt, megsimítva a tarkó pihe-puha szőrszálait.

Tárgy: Re: Vadőrlak Vas. Ápr. 24, 2011 12:42 pm

*Míg Will odabújik a lány kezéhez, megszólal.*
- Nem ismerlek, de annyit már tudok, hogy nem vagy hétköznapi lány... És... Igenis hercegnő vagy. Számomra igen...
*És ekkor Will rájön, hogy mi történik. A lány arca egyre közelebb suhan, ajkai egyre közelebb érnek, szétnyílnak, és Will nem tud reagálni: Leilának sikerült meglepnie a vörös hajú harcost, így az első dolgot teszi, amit ösztönei súgnak neki: Visszacsókol. Hosszan, gyengéden, mégis szenvedélyesen... Öleli a lányt, majd mikor a csók véget ér, odabújik hozzá.*
- Ezt nem biztos, hogy kellett volna... De... Még mielőtt félreértesz... Nem azért, mert bárminek ellenére vagyok, csak a múltban már követtem el hibákat... Nem akarom, hogy a karjaimba menekülj a fájdalom elől... Azt akarom, hogy ha velem vagy, engem akarj... Az történik, amit szeretnél... De akkor neked is vigyáznod kell rám...
*Súgja a lány fülébe Will, majd ha az engedi, még egyszer megcsókolja a szőke szépséget.*

Tárgy: Re: Vadőrlak Szer. Ápr. 27, 2011 5:47 am

Elmosolyodom, kedves amiket mond, és jól esik hallani hogy hogy valaki különlegesnek tart, még ha nem is érzem magam annak, akkor is.
- Dehogy vagyok, csak egy bolond, aki bebizonyította hogy képes vagyok a leglehetetlenebb alakokkal összejönni... - hajtom le a fejem, mivel akaratlan is eszembe jut Seb, de legyintek is egyet, ezen még majd ráérek a szobám rejtekében is keseregni, most egy valós személlyel kell foglalkoznom. Mikor a csók véget ér, a fiú vállára hajtom a fejem, és eszembe se jut hogy szabatkozzak, hogy nem direkt tettem. Én nem akartam, de annyira természetesnek, magától értetődőnek tűnt, hogy... Kis pír jelenik meg az arcomon, azért ez merész volt tőlem is.
- Elnézést kérek, én igazán nem így terveztem, és... ajjajj... mit gondolhatsz most rólam - emelem arcom elé a kezem, majd hallgatom, mit mond Will, és leeresztem a kezem. Igen, el tudnám képzelni hogy, akarjam őt.
- Én, nem tudom, van benned valami furcsa, ami... ami megfogott, a szemedben látszott, az előbb, de csak egy picit, és... meg szeretném érteni - felelem, és hagyom hogy újra megcsókoljon, visszacsókolok, ezzel jelezve, hogy igen, szeretném Willt, ahogyan van, és nem csak azért, mert... vigaszt keresek. Ez más, magam sem értem, és megfogalmazni sem tudnám, de más.
- Én... szeretném megpróbálni, hogy vigyázzak rád, és nem csak azért mert most ki vagyok bukva, hanem mert... mert... - akad el a szókincsem, ahogy belepillantok a narancs színű szemekbe, most tudatosuk benne, hogy azok narancs sárgák. Érdekes, de tetszik.

Tárgy: Re: Vadőrlak Csüt. Ápr. 28, 2011 9:06 am

- Hmm... Most ez vagy azt jelenti, hogy mi nem jöttünk össze, vagy azt, hogy lehetetlen alak vagyok...
*Gondolkodik el Will még mindig mosolyogva.*
- Remélem a második, mert akkor nem arról szólt a csók, hogy csak csók. És hogy mit gondolok rólad?
*Ezzel Liam megfogja gyengéden Leila kezeit, és elhúzza a lány arca elől, mielőtt még az leengedhetné azokat.*
- Hogy különleges és csodálatos vagy.
*Mosolyodik el szélesen, ám mikor azt hallja, hogy van benne valami furcsa, egy pillanatra elkomorodik. Nem szeret ő furcsa lenni, őt a sors tette azzá. Ám mikor az Amirás lány elmagyarázza, mire is gondolt, kissé megnyugszik.*
- Mert? Miért is szeretnéd megpróbálni?
*Kérdi a fiú úgy, hogy közben a lányhoz hajol. Ajkaik szinte összeérnek, úgy várja a választ. De ha a lány csókkal próbálna menekülni a szavak elől, Will játékosan hátrébb húzódik, nem ad esélyt a válasz kikerülésére.*

Tárgy: Re: Vadőrlak Vas. Május 01, 2011 9:16 am

Elmosolyodom, nem hiszem hogy lehetetlen alak lenne, bár erre majd úgyis rájövök később, magam is. Legalábbis nagyon remélem hogy így lesz.
- Nem rád érettem hogy lehetetlen vagy, szerintem lehetséges, és valóságos, ahogy itt vagy - mosolyodom el kicsit, és elpirulok kicsit a kedves bókokra. Szavakkal pedig nehéz piros színt vinni az arcomra, neki mégis sikerült, pedig ez még Sebnek sem ment, pedig ő igazán nőcsábász volt. Utólag belegondolva, lehet hogy nem kellett volna neki bedőlnöm, de vonzott hogy olyan rejtélyes alak, és jól néz ki, van humora...
- Mert miért ne próbáljam meg? Nem szabad? - kérdezem, de nem húzódok ki a válasz alól, úgy korrekt ha kimondom mit gondolok, még ha ez néha, másoknak bántó és szokatlan egy aranyvérű lánytól. Bár csak a vérem arany, más nem...az sem azért, mert így akartam.
- Láttam valamit, felbukkanni a tekintetedben, és szeretném megérteni mi volt az, szeretnélek megismerni, mert olyanféle vagyok aki nem sokat ad a pletykákra és újságokra. Nem hiszem el hogy oylan rossz ember lennél, akkor ott hagytál volna az erdőben, és... én kíváncsi vagyok rád, nagyon is, ami azt illeti - felelek, kis töprengés után, míg összerendeztem a gondolataimat. Nem egyszer feladat, de azért lassacskán minden a helyére fog kerülni, mindennel kapcsolatban.

Tárgy: Re: Vadőrlak Hétf. Május 02, 2011 7:02 am

//Will és Lú, folyt.//

*Egy zavarni kezdi a helyzet. Will valamitől ideges, na meg a homlokára adott puszi és a fiú aggódása is kicsit feszélyezi. Pár percig elgondolkodik, maga elé bambul, aztán határoz. Feláll, ledobja magáról a takarót a székbe, majd Liamhez fordul.*
-Mégis jobb lenne, ha mennék. Késő van már. *mondja komolyan, de a mondat végén azért a halvány mosoly előbújik arcán.*
-Majd még összefutunk.... *kis szünet*.... remélem.
-Jó legyél. Szia. *mosollyal az arcán fordul el a fiútól és indul el az erdő felé....*

//Bocs, hogy csak most írtam és bocs, hogy belerondítottam a játékotokba. Leila, csak óvatosan, féltékeny leszek! : D .... Na jó játékot! : ) És köszi Will a miénket.//

Tárgy: Re: Vadőrlak Kedd Május 03, 2011 8:51 am

*Will mosolyogva bólint egyet, majd elgondolkodik. Kicsit kavarognak benne a dolgok, régi emlékek, régi gondolatok, és próbálja megtalálni a helyes utat.*
~Régen lecsaptam volna egy ilyen lehetőségre... Egy gyönyörű lány a karjaimban... Az én házamban... De most nem szabad.~
*Gyengéden karjaiba veszi a lányt, feláll vele, majd megfordul, és óvatosan beülteti a fotelba.*
- Figyelj Leila... Te egy hihetetlenül édes és kedves lány vagy...
*Kezd bele a mondandójába, de itt nagyot sóhajt. Szinte már lelke legalapvetőbb momentumaival ütközik az, amit mondani akar, de végül csak kinyögi.*
- És gyönyörű és vonzó is vagy, de...
*Itt nem bírja tovább, kicsit elfordul, és megvakarja tarkóját.*
- Nem akarom elsietni a dolgokat. Nem akarlak ágyba rántani, nem akarlak kihasználni. Ne érts félre, hiszek neked, hogy nem menedéket keresel bennem. De szeretnélek megismerni. Nem szeretnék régi hibákat újra átélni. És tudnod kell rólam, hogy régen tényleg egy szörnyeteg voltam. Borzalmas dolgokat tettem, amikre nem vagyok büszke. És megérdemled, hogy tudd, kivel kezdesz. Próbálok új életet kezdeni, de nehéz. Próbálok megváltozni, de nem könnyű feladat. Néha még a régi ösztönök elő akarnak törni, és olyankor nagyon nehéz legyűrnöm a késztetést.
*Mondja a fiú végtelen szégyennel és bűntudattal a hangjában.*
- Én... Én bántottam embereket. Jó embereket... És ezt tudnod kell...

Tárgy: Re: Vadőrlak Kedd Május 03, 2011 9:25 am

Figyelem, hogy szavaim, amiket nagy nehezen összeszedtem, milyen választ, milyen reakciót váltanak ki Willből, és hát kicsit meglepődök erre. Azt gondoltam, jobban fog nyomulni, talán nem is lett volna ellenemre, de figyelmesen hallgatom mit mond. A bókokra halványan elmosolyodom, nem vagyok én azért olyan szép, vagyis magamat nem látom annak szinte sosem. Mikor elfordul egy picit, félrebillentem a fejem, úgy hallgatom.
- Értem. Köszönöm, hogy ennyire őszinte vagy hozzám, és nem akarsz rosszat nekem. - kezdek bele, majd kicsit el kell gondolkoznom hogy mit is akarok mondani. Sok mindent, csak éppen meg kellene fogalmaznom rendesen.
- Szörnyeteg... de már nem vagy az. Lehet hogy a régi Willel nem álltam volna szóba, vele nem ülnék itt, de az már elmúlt, már nem az vagy hanem egy kedves ember, aki segíteni próbál, és helyrerázni egy életet. Ez becsülendő, és elismerem hogy nem könnyű, valószínűleg nem az hogy nem könnyű hanem pokolian nehéz lehet, de ha nem adod fel, akkor sikerülni fog, és ha gondolod, akár én is segíthetek benne, bár nem tudom mennyire vennéd hasznomat vagy hogy miben - javaslom kedvesen, próbálva okosnak tűnni, és normálisan kimondani azt amit érzek.
- De most már nem bántod őket, ugye? - pillantok rá, mert az a léyneg hogy most mit tesz nem az hogy régebben mit tett. Nehéz lehet ilyen múlttal, de hát ha tudok neki, akkor tényleg segítenék.