Fő sétány

* Mivel a tanévnek vége, no meg mert amúgy sincs valami sok dolgom az iskolában , ezért eldöntöttem, hogy hazalátogatok Londonba. Úgy sincs semmi dolgom, hát miért ne tegyek egy kis kitérőt erre?
Levedlettem az iskolai talárt és egy kényelmes nyári ruhát vettem fel helyette, egy tűzpiros magassarkúval ami megegyezik a hajam színével. Lassan sétálgatok a fő sétányon. Rég voltam itt, talán régi ismerősökkel is összefuthatok és megejthetünk egy kis nosztalgikus emlékidézést. Nagy meglepetésemre egy nem is olyan rég látott személlyel hoz össze a sors. *
- Alex ! * integetek neki mosolyogva majd odasétálok hozzá * - Mi járatban erre, ilyenkor ?

* Hihetetlen, hogy mindig ez a talár. Jó igazgató, de azért néha elengedhetné magát. Hova tűnt az a régi Alex aki mindig minden rosszban benne volt ?*
- Szívesen veled tartok. Amúgy is épp ideje, hogy bekapjak egy-két falatot * egyezek bele a meghívásba. Ami amúgy sem lenne ellenemre, ha nem lennék éppen éhes.*
- Gondoltam hazalátogatok. Talán összefutok egy-két ismerős arccal * felelem mosolyogva. Az összefutás mer meg is történt. Csak nem gondoltam volna, hogy pont Alexszel lesz. Nem akarom, hogy most is szakmai dolgokról beszélgessünk, vagy hogy mi van az UGY-vel. Bár igaz az most eléggé aktuális, meg fontos. De nem azért jöttem ide, hogy itt is csak a munka a munka, a munka legyen. Egy kis kikapcsolódás. *
- Múltkor említetted, hogy rég láttad Anort.. Találkoztál vele azóta ? * érdeklődök, talán így kikerüljük a munka témát. Alexszel mostanában valahogy mindig sikerül a munkáról beszélni. Most viszont nem nagyon vágyom rá*

- Nekem tökéletesen megfelel * bólintok és követem Alexet. Nem sokan vannak az utcán, ami eléggé furcsa mert általában mindig nyüzsgés szokott itt lenni. Az Anoros dolgon csak elmosolyodok. Anno nehezen tudtam megkülönböztetni őket, de aztán végre megtanultam. Most már azt hiszem teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy Alex van mellettem.*
- Majd szokása szerint akkor fog előkerülni amikor nem is számítasz rá * jegyzem meg egy sunyi mosollyal az arcomon.*
- Nem, eddig még senkivel. Igazából csak most kezdtem el élvezni a szünetet. Eddig hivatalos dolgokat intéztem meg ...takarítottam. * az utolsó szót kicsit idegenkedve mondom ki. Nem vagyok az a tipikus háziasszony, de hát ez biztos a munkámból fakad. Viszont ilyenkor nem árt kitakarítani a szobát, meg a többi kis helyiséget ami az én részem, az iskolában. *
- És te milyen dolgokat intéztél ? *kérdezem miközben beérünk az étterembe*

*Napos reggel volt. Nem volt dolgom, hiszen nyári szünet van, így eljött az ideje, hogy vegyek végre egy baglyot magamnak. Rég óta halogatom, most eljött az ideje. Amint kiérek a Magic Street-re, elindulok, de pár kanyar után el is tévedek. Magamban mérgelődöm:
~ Ahh, már megint. ~ Már megszoktam hogy ha idegen helyre megyek akkor eltévedek. Szokáshoz híven csak bolyongtam az utcákon, mikor meglátok egy nálam pár évvel idősebb fiút. Szerintem Wilian-es ezért odamegyek megszólítom:
- Szia! Nem tudod véletlenül, merre találom az állatkereskedést? Most vagyok itt először, és még nem tudom mi merre van. - magyarázom. Egyébként nem kérnék segítséget ne hogy bajba kerüljek, de mivel a fiú szerintem Wilian-es, így nem eshet nagy bántódásom. Reakciója után be is mutatkozom:
- Benjamin Doredumble - nyújtom felé a kezem. *

/ Fagyás /

/ Olvadás /

* A fiúról kiderül, hogy a neve Raidon Raphaello és sajnos az is, hogy nem tudja, hogy merre van az állatkereskedés. Elfogadom az ajánlatát:
- Oké. Merre induljunk? * Majd a válaszát hallva el is indulunk az elhangzott irányba. Közben kérdezősködöm. *
- A Wilian-ből jöttél, igaz? * Majd a válaszát hallva fojtatom. * És melyik házban vagy?
* Közben elérünk egy sarokra, és ott befordulunk balra. Miközben megyünk előre, elhaladunk üzletek mellett, de egyik sem az, amelyikbe mi tartunk. Így tovább faggatom:
- És milyen seprűt szeretnél venni? Én nemrég rendeltem egy Tűzvillámot, mivel a következő tanévben hajtói poszton leszek a Famine kviddics csapatában.
* Magyarázom majd ismét egy kanyar jön, és miután befordultunk balra, meg is pillantom az állatkereskedést. *

/ Fagyunk /

// Olvadás //

*Szóval Ralph terelő. Én is elmosolyodok. Nem tudom milyen ügyes terelőként, így nem tudom, hogy le tudna-e ütni egy gurkóval a seprűről. Nemsokára meg is látjuk az állatkereskedést, erre Ralph jelez is. Elkezdünk a bolt felé menni. A bolt kívülről színes, és a falon hirdetések vannak, az eladó állatok számára. A kirakat egyik felében mugli állatok láthatók: kutya, macska és hörcsög. A másik felében mágikus állatok vannak. Még a kirakatban megnézzük az állatokat, főleg a mágikus háziállatokat. Miután megnéztünk egy-kettő mágiamentest is, bemegyünk az üzletbe.

//Fagyunk//

* Már egy ideje el akart jönni egy kicsit, hogy kiszellőztesse a fejét..Szerencsére a sétányon csak egy kóbor macska mászkált.Lehajolt, felvett egy kavicsot majd eldobta..ibolyakék lepelszerű ruhájába és aranyló hajába belekapott a szél, ám ekkor egy fiút látott meg közeledni.Már mintha látta volna valahol azelőtt, de nem tudta hirtelen hova tenni.*

* Dorothy elmosolyodott a fiú görcsös fennhéjázó testtartásán, most már rájött, hogy a Wilianből ilyen ismerős neki.
~Érdekes, még nem láttam az előtt ezt a fiút mosolyogni..sőt, a legtöbben gőgösnek és pöffeszkedőnek tartják.Mégis milyen helyes, ha elmosolyodik.~ gondolta magában és mosolyogva viszonozta a fiú köszönését*
-Szia.Csak lézengek...még új vagyok, aztán gondoltam körülnézek egy kicsit..igazából be akartam ülni valahova egy teára vagy vajsörre.* Szólt, majd szemügyre vette a fiú jelvényét.*
-Á, látom Faminés vagy, te is most kezdted?*Kérdezte miközben keresztbe tette karjait és felhúzta az egyik szemöldökét.*

*Dorothy kiejtette a kavicsot a kezéből elképedésében...*
-A vajsör nem csajoknak való?!Miért akkor te milyen csajokat ismersz?* kérdezte hunyorogva majd folytatta*
-Én meg Dorothy Brown, szóval a Faminében nem szoktak kezet fogni?* kérdezte csevegő hangon.Közben lehajolt, felvett egy újabb követ aztán mélyen Daniel szemébe nézett..elgondolkodtatta miért ilyen vele ez a fiú*

*Nem volt hozzászokva, hogy fiatal fiúk kezet csókolnak neki..legfeljebb a férfi rokonaitól szokta meg.Bele is pirult egy kicsit, úgyhogy gyorsan válaszolt is az azt követő kérdésre*
-Máguscsaládból származom.Apám angol, anyám francia.*mondta könnyedén miközben haját a füle mögé tűrte.A szél belekapott a ruhájába, össze is fonta karjait mert kirázta a hideg.*
- Nem folytatjuk akkor a csevegést egy vajsör társaságában?- kérdezte a fiú kék szemeit fürkészve*