Gyengélkedő

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szer. Okt. 06, 2010 4:09 am

*Rhonda már régen elment, így ő ismét egyedül maradt a gondolataival. Egy halványkék pizsamában fekszik az ágyában, mert a bordái még nem jöttek rendbe amin csodálkozott is a gyógyító, hogy mekkora erejű ütések érhették, ha nem forrtak össze egy nap alatt. Amint belép az igazgató nem veszi észre egyből, csak amikor megáll mellette, és akkor is sikerül halálra rémülnie, mert azt hiszi hogy más az. De aztán megnyugszik, és köszön.*
- Jó napot igazgató úr.... *szólal meg, és kíváncsian várja, hogy mit akarhat tőle. Sejti hogy kérdései lesznek, de nem beszélhet, mert akkor... akkor megölik.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szer. Okt. 06, 2010 4:24 am

*Megvárja még Kim kapcsol, aztán lepillant rá és közelebb lép. Csak pár lépést.*
-Szia Kim. *Halkan köszön, nem akarja felkelteni a többieket. Elgondolkodik még... nem tudja, hogyan kezdje, nem volt neki ideje erről olyan túl sokat gondolkodni. Miután kicsit összeszedte magát, körülnézve folytatja.*
-Már régebb óta akartam veled beszélni, csak valahogy sosem sikerült. Miért van az, hogy veled ennyi rossz dolog történik mostanság? *Nem mintha erre a másik tudhatna válaszolni.* Először az a bélyeg a kezeden, most ez a gyengélkedő... a furcsa viselkedések... mi lenne, ha felvilágosítanál egy kicsit engem a történtekről...? *Tapogatózik, vagyis csak próbál egy kicsit kiszedni valamit a fiúból.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szer. Okt. 06, 2010 4:33 am

*Most már nyugodtabban néz fel az igazgatóra, és nem igazán tudja mit is mondjon erre, mert sok mindent nem tud. Semmi jót nem jelent, hogy már régebb óta keresi, csak sosem volt itt, mert mindig történt vele valami, ami nagyrészt Willnek hála. Amíg vissza nem jött, egész nyugalom volt, még bálba is volt, de most hogy újra megjelent...*
- Nem tudom... *felel, kicsit elkeseredett arccal, mert tényleg nem tudja, miért kell ő annyira a Leadernek, vagy miért foglalkozik vele ennyit a többi a halálfaló. És furcsa módon, azok, akiknek nem ártott azzal hogy beszélt Robertnek, hanem akikről szinte alig tudott bármit is.*
- Mi..Honnan... *sápad el azonnal, mihelyst szóba kerül a bélyeg, és az hogy mibe rángatták bele. Szomorú tekintettel néz a férfira, fél hogy mi fog következni.*
- Én... nem akartam ezt az egészet, én csak... én.. nem mondhatom el, megölnek ha megteszem, és nem akarok még meghalni.... *esik kétségbe, és nem tudja hirtelen mit tegyen, így inkább csak a kezeibe temeti az arcát.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szer. Okt. 06, 2010 4:46 am

*Nem is számított másra. Ő igen jól informált, előtte szinte semmi nem titok. Bármit megtud, amit kell vagy amit akar... sőt néha azt is amit nem akar. *
-Az nem lényeg, hogy honnan. Előttem nincsenek titkok. *Lehet hogy vannak, de nem annyira... Mellesleg hangja teljesen nyugodt, egyáltalán nem mérges vagy bármi más.* Nos... ki akar megölni? *Egy kisebb hatásszünetet tart. Elgondolkodva fogja meg a mellette lévő széket, húzza maga mellé és ül is le rá.*
-Amit nem tudnak az nem fáj. *Ő ebben bízott mindig is.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szer. Okt. 06, 2010 4:50 am

*Kétségbeesetten mered maga elé, és arra gondol, hogy már nem sok van neki hátra. Felül az ágyban és a háttámlának támaszkodik, egy fájdalmas szisszenéssel kísérve.*
- Nem mondhatom meg, mert... megöl, és meg fogja tudni, ő mindig megtudja ha valami van, a múltkorit is tudja, és majdnem megölt, és.... *sorolja bánatosan, és arckifejezéséből, már nem nehéz kitalálni hogy kiről lehet szó.*
- Maga sincs vele jóban, a maga életére is tör, és mindenkiére, mindenkit meg akar ölni *folytatja, kezét tördelve, de nem mondja ki a nevet, mert még élni szeretne, neki már éppen elég csapás, hogy Alex mindent tud....*
- Kérek, ne küldjön el, ne csapjon ki.... nem akarok meghalni *szipogja kérlelően, hiába a nyugodt hang, a téma már most kikészítette.*

//Fagy//

Tárgy: Re: Gyengélkedő Vas. Okt. 10, 2010 3:57 am

//Olvad és off time-ban folytatódik//

-Nem szeretem ha avval fenyegetik a diákjaim, hogy megölik őket. Ki volt az Kim? Tudnom kell ahhoz, hogy segítsek rajtad! *Ha elgondolkodna, vagy inkább ha el tudna gondolkodni egy kicsit most, akkor tudná, hogy William volt az. De mivel csak egy helyre tud koncentrálni és csak itt jár az agya... ezért egyáltalán nem jut eszébe a régen hallott fiú. Sőt, amióta segítséget kért, azóta egyáltalán nem is volt találkozásuk vagy esetleg összetűzésük.*
-Eszem ágában sincs kicsapni vagy bármi! *Legyint egyet, közben hátradől a széken és elgondolkodva mered maga elé. Egy kicsit elagyalt az egészen, de nem jön rá, hogy Will lenne az.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Vas. Okt. 10, 2010 6:41 am

*Ő sem szereti ha ezzel fenyegetik, főleg ha az a valaki komolyan is gondolja. A kijelentésre, miszerint Alexnek tudnia kell, elkeseredik. Nem mondhatja el, mert bár Rhondának elmondta, de ő tud titkot tartani, Alex meg biztosan elmondaná a minisztériumnak, és azt megtudná Will, és akkor neki vége lenne, de örökre. Nem úszná meg egy alapos veréssel. *
- Kérem, ne kényszerítsen, nem mondhatom meg, mert Ő tényleg megöl engem *rimánkodik a fiú de kezeit nem veszi el az arca elől, nem akarja, hogy Alex lássa a könnyeit, még ő maga sem szereti őket. Arra azonban egy hangyányit megnyugszik hogy nem akarják kicsapni vagy bármi hasonló rosszat tenni vele.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Hétf. Okt. 11, 2010 4:10 am

-Jó, nem kell hogy elmondd. De ha bármikor... meggondolod magad, az ajtóm nyitva áll. *Vállat von, feláll és elgondolkodva elsétál az ágy végéig. Egyenlőre még nem megy el. Van még pár szava a fiúhoz.*
-Amúgy azt mondták elmehetsz. Viszont vigyázz magadra és arra is, hogy hová mész. Nem lehetek mindig ott, hogy megvédjelek, se téged se másokat. *Készül indulni láthatóan.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Hétf. Okt. 18, 2010 8:25 am

*Bólint, és szemmel láthatóan megkönnyebbül arccal néz az igazgatóra.*
- Rendben, én... köszönöm, hogy ilyen... megértő velem *mered a takaróra, és zavartan markolássza az anyagot. A szavakra biccent, de esélyes, hogy csak holnap reggel szedi össze magát, még pihen egy kicsit, mielőtt újra kitenné magát a terrornak. A távozó után néz, és elbúcsúzik.*
- Viszont látásra, igazgató úr

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szomb. Dec. 04, 2010 9:48 am

*A vámpírt csak akkor látja meg mikor megszólal, eddig csak a diákokra figyelt, így most mérgesen pillant a vámpírra, de tenni ne tesz semmit. Nem tud, és különben is, nem a diákok előtt akar kikezdeni egy vérszívóval, de lesz pár körük egymással, ebben biztos.*
- Ne hidd, hogy megúszod amit tettél vérszívó *búcsúzik, majd sebes léptekkel halad a lánnyal, maga előtt lebegtetve a fiút. Nem tudja elképzelni, hogy hogy került az erdőbe egy vámpír, mindenesetre meglátogatja majd Alexet. Ez a helyzet nem tűr halasztást, főleg hogy két diák eltévedt, és megtámadják.*
- Eltévedtetek? Hogy kerültetek egyeltalán az erdőbe vezető útra? Az le van zárva mindneki előtt * ráncolja a homlokát, és mikor a gyengélkedőre érnek leteszi a lányt az egyik üres ágyba, és a gyógyító már szalad is, hogy segítsen. Hanni elmeséli pár szóban hogy mi történt, és az ápoló már hessegeti is őket odébb. Raidont, egy másik ágyhoz vezeti, és bele parancsolja, azért egy törött alkar sem fájdalommentes.*
- Elképzelésed sincs, hogy mit keresett ott az a vámpír? Mit mondott? Mit csinált Nocole-al? *faggatózik, majd a fájdalmas tekintetre kissé elkomorodik, és leül a fiú mellé. *
- Nézd, én nem rosszból kérdezem, nem azért hogy megbüntesselek vagy valami, én csak segíteni szeretnék, és ahhoz hogy megtehessem, tudnom kell, hogy mi történt. *magyarázza, és megsimítja a fiú arcát. Sejti, hogy valami zsarolás lesz a háttérben, és azt is, hogy ennek van valami köze Nicolehoz.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szomb. Dec. 04, 2010 10:24 am

*A tanár szavain csak mosolygok, de hamar könnybe lábad a szemem. A fájdalom nem csak az eltört karomban van, hanem már átterjedt az egész testemre. Sietősre veszi a dolgot a tanár, hisz érzem, hogy egyre gyorsabban lebegek a hordágyon. A kérdésre csak elhúzom a számat, majd válaszolok. -Lezárva?? Akkor nem csak a karom sérült, hanem a látásom is. Egyáltalán nem volt ott semmi sem, és olyan hihetetlen dolog, hogy eltévedtünk. *Mondom egy kicsit hideg hangon. A szememből még mindig folynak a könnyek, hisz ez érthető az eset után. Miután megérkeztünk a gyengélkedőre, ismételten csak kérdéseket tesz fel a tanár. Lehet, hogy nem veszi észre, hisz nem mutatom, de ezekkel a kérdésekkel a lelkembe gyalogol és, hogy, ha válaszolok, akkor Nicole életét teszem kockára, amit nem akarok megtenni. Sem a többi haveromért, illetve családtagjaimért. -Nem tudom, hogy hogyan került oda. Éppen futni akartunk visszafelé, mert Nicole-nak látomása volt. Nem tudom, hogy mit csinált vele, próbáltam megvédeni, átkokat szórtam rá, hogy megpróbáljam távol tartani, még Nicole segítséget hív, de sajnos nem tudtam megtenni. Nem tudtam megvédeni, helyette majdnem megfojtott és ráadásul eltörte a karomat. Nem elég, hogy ez végett szenvedek, de még maga is számon akar kérni? *Mondtam gyengéd és reszkető hangon, hisz még mindig szégyenlem a dolgot. Majd egész testemmel elfordulok a tanártól, mikor az arcomhoz ért, majd így hallgatom tovább. -Sajnálom, de nem mondhatok többet. Így is szégyenlem magam, hogy Nicole-lal ez történt. nem szeretném elveszíteni. Ő bárminél fontosabb nekem. Úgy, hogy szeretném, ha nem kérdezne többet a dologról. *Jelentettem ki szomorúan, majd vártam, hogy mit válaszolt. Mikor megakartam fordulni, bevertem az eltört karomat. felordítottam, majd leestem az ágyról, egyenesen arra a karomra, ami megsérült. Sírtam, hisz rettenetesen fájt már a karom. Nem keltem fel, hanem a földön maradtam.

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szomb. Dec. 04, 2010 10:36 am

*Felvonja a szemöldökét, de aztán továbblép magában, majd visszatér a problémára. Az az út egészen bizonyos hogy le volt zárva, hiszen ő és Alex tették ki a lezárva táblát, amit előszeretettel hagynak a diákok figyelmen kívül.*
- Lehet hogy valami vicces kedvű egyén elvitte onnan a táblát, ami az út közepén áll. * jegyzi meg, majd figyelmesen hallgatja a fiút, hogy mi történt velük.*
- A vámpírokra sajnos nem úgy hatnak az átkok mint az emberekre. Érthető hogy megrémültél, és nagyon bátor dolog volt, hogy próbáltad megmenteni Nicole-t. *szólal meg, mert ez olyasfajta cselekedet, amit nem igazán tesz meg egy tizenéves fiú.*
- Értem, és megértem, nem kérdezek többet megígérem *ígéri meg, és amikor a fiú leesik, utánakap, de már nem éri el. A földön síró fiúhoz térdel, és felhúzza, visszaülteti az ágyra és ismét odaül mellé, kissé magához vonva őt. Tudja, hogy nem könnyű helyzet, és sajnos mostanában elég iylen aggasztó dolog történt. Csitítja Ralphot, és hagyja, hogy hadd sírjon csak. Ilyenkor nem árt meg, és talán segít abban, hogy utána mély álomtalan álomba zuhanjon.*
- Cssss, tudom hogy nehéz, és tudom hogy megijedtél, de kérlek próbálj kicsit megnyugodni. Nicole rendbe jön, és nem lesz semmi maradandó baja *mondja, majd megsimogatja Ralph arcát.*
- Ne aggódj, nem ússza meg ennyivel az a vérszívó, ezért még alaposan el lesz látva a baja, nem hagyom annyiban, hogy megtámadott titeket. *suttogja megnyugtatóan, majd az ápolótól átveszi az altatóval kevert gyógyszert, és a fiú szája elé tartja.*
- Idd meg kérlek, segít regenerálni a csontjaidat, és megnyugtat, hogy tudj aludni. Tudod, most azzal segítessz magadon a legtöbbet ha kialszod magad, és rendbe jössz, hogy ha a barátnőd magához tér, te már mellette lehess. Nah, idd meg szépen... *unszolja kedvesen, egy halovány mosollyal.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szomb. Dec. 04, 2010 11:27 am

*Hát nem túl értelmes reakciót vált ki belőlem az, amit a tanár mond.
-Értem, akkor az a vicces kedvű egyén.... * Káromkodok egy sort. Ezek után elmondom, hogy nagyjából mi történt. Persze részleteket kihagyok belőle, hisz nem teszem kockára Nicole életét. A kijelentésre egy kis nyugalmi reakcióval reagálok, majd hozzáfűzök valamit.
-Legalább már ezt is tudom. Mondjuk van azért jó oldala is annak, hogy egy SVK tanár az apám. Ha nem az lenne, akkor mindketten meghaltunk volna. Megmondtam Nicole-nak, hogy bármi áron megvédem őt, ha kell az életem árán is.
*Jelentettem ki. Egész kedves, ahhoz képest, hogy megszegtük a szabályokat. Még szerencsénk is van, hogy ő talált meg és nem egy másik tanár, mert lehet, hogy ennyivel nem úsztam volna meg a dolgot. Mikor megölel, egy kicsit megnyugszom. Mint ha anyám lenne itt mellettem. Lehet, hogy el kellene mondanom neki a dolgot. A közelsége teljesen megnyugtat, bár még szégyenlem a helyzetet. A könnyeimet sikerült elfojtanom, majd megtörlöm az arcomat az ép kezemmel.
-Az biztos, mert, ha legközelebb találkozok bele, kap egy karót a szívébe. Arra mérget vehet. Nem fogom hagyni, hogy eltörje a kezemet még egyszer vagy, hogy bántsa Nicole-t.
*Mondom egy kicsit feldúlt hangon, majd elveszem az orvosságot és megiszom. Nem mondhatom, hogy olyan íze van, mint a vajsörnek, de kénytelen vagyok meginni ezt a borzalmat. Ezek után elengedem a tanárnőt, majd lefekszek az ágyra. Betakarózok, majd rápillantok a lányra, majd vissza.
-Köszönök mindent, ha maga nincs, akkor biztosan ott veszünk el. Vállalok bármiféle büntetést, csak Nicole-t hagyja ki belőle. Megígértem neki, hogy elviszem a bajt helyette is. Tanárnő, hogy talált ránk??
*Érdeklődtem egy halvány mosoly és félék hang kíséretében.

Tárgy: Re: Gyengélkedő Vas. Dec. 05, 2010 5:12 am

*Csak elnézően mosolyog Ralph kitörésén, nem hibáztatja, és kivételesen meg sem szidja a káromkodás miatt. *
- Igen tudom. Mostanában elég sok ilyen egyén akad, aki másoknak akar rosszat, nem csak a más fajok között, hanem sajnos a diákok közt is előfordul pár, bár azok hál istennek, nem a kastélyon belül randalíroznak. *sóhajt fel, majd a kijelentésre kissé elmosolyodik.*
- Hát, van hasznos része is ha egy tanár az apád, de ez esetben javaslom a könyvtárat keresd fel. Ott több hasznos dolgot megtudhatsz a vámpírokról, és más, fajokról is. Tudod, ez nem kimondottan apád szakterülete, ez inkább már lassan Hagiri tanárúré *jegyzi meg, tudva, hogy a fiút, jelen pillanatban semmi nem tántoríthatja el attól, hogy kiderítse, hogy lehet megölni Masont. Látja, hogy kicsit, de csak egy picivel nyugodtabb lett a fiú, amit már sikernek könyvel el, és a kijelentésre nem szól semmit, de ha rajta múlna, akkor az első karót ő adná a vámpírnak, a többiek csak sorban állás után juthatnának hozzá. Szívén viseli diákjainak életét, és sorsát.*
- Ugyan már, nem akarlak megbüntetni titeket, szerintem ez éppen elég volt nektek, meg a nagy riadalom, nem kell ezt még tetézni. *mosolyodik el, mert ő személy szerint örül, hogy nem esett komolyabb baja a gyerekeknek.*
- Hallottam, amikor megátkoztad a vámpírt, onnantól kezdve rohantam, ahogy tudtam * feleli a kérdésre, mert hallotta a hangot, meg érezte a mágia vibrálását a levegőben.*
- Nah, de most légy jó, aludj egy kicsit, mielőtt elkezded a gyógyítót zaklatni, hogy hogy van Nicole jó? *érdeklődik kis mosollyal, és felkelve, elrendezi a takarót, és búcsúzóul megsimítja a fiú arcát.*
- Jó éjt, bátor lovag *azzal, lassan kiegyenesedik, elindul kifelé, az ajtóban vált még pár szót a gyógyítóval, aztán egy utolsó pillantást vetve a gyerekekre távozik. Beszélnie kell Alexal. Sürgősen.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Hétf. Dec. 06, 2010 8:59 am

*Csak elmosolyodni tudok azon, amit a tanárnő mond. Nem szeretem az ilyen embereket.
-Hát most, had ne mondjam el még egyszer amit az előbb.
*Mondtam mosolyogva. Már megnyugodtam, és várom a másnapot, hogy Nicole mellett lehessek, mikor felkel. Mikor elmagyarázza a apa/tanár-fiú kapcsolatot elhúzom a számat, de jó értelemben.
-Hát én elsősorban az átkok ismeretére értettem, de ez is jó magyarázat. Mondjuk, ha lesz szabadidőm akkor megkérdezem Raisen tanár urat a vámpírokkal kapcsolatban.
*Mondom mosolyogva. Szerencsére megnyugodhatok, mert a tanárnő egyáltalán nem fog minket megbüntetni. Egész kedves a tanárnő. Még mindig örülök, hogy ő talált ránk és nem más. El sem tudtam volna képzelni, hogy más tanár milyen lármát csapott volna.
-Értem. Akkor tényleg szerencsénk volt, hogy maga talált ránk.
*Jelentem ki határozottan, majd bebújok az ágyba. Csak figyelni tudom a tanár reakcióját, majd mikor elbúcsúzik én is megteszem.
-Ugyan, nem vagyok én lovag, hisz nem tudtam megmenteni a királylányt. Magának is jó éjt.
*Mondtam egy kicsit mosolyogva és szomorúan is. Még ránéztem Nicole-ra, majd lassan mély álomba merültem.

//Köszi//

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szer. Dec. 08, 2010 12:19 am

*Lassan, félve nyitom ki szemem. A történtek eléggé megviseltek, nem igazán voltam a napokban eszméletemnél. Mikor magamhoz térek, rögtön a sebre teszem kezemet. Felszisszenek, hiszen fáj. Kicsit végighúzom rajta a kezem, már alig látszik, hiszen meggyógyították. Nem tudom, mik lesznek ennek a hatásai, de... remélem nagyon, hogy nem lesz semmi bajom. Ahogy kicsit körülnézek, észreveszem a mellettem fekvő Ralphot, akinek viszont a keze be van kötve. Nem ébresztem fel, csak felvont szemöldökkel figyelem tovább. Néhány könnycsepp gördül le az arcomon. Azóta is bevillannak azok a képek amiket akkor láttam, amikor nem voltam magamnál...
Mindenem fáj... de tűröm. A legrosszabb az, hogy nem nagyon emlékszem a dolgokra.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szer. Dec. 08, 2010 5:43 am

*Nem mondhatni, hogy nyugodtan aludnék. Ugyanarról a dologról álmodok folyamatosan. Az erdő felé sétálunk, mikor megjelenik a vámpír. Ennél a résznél azonnal felkeltem, de a mai napon valahogy nem. Ismét szemtanúja voltam annak, hogy a vámpír megharapja Nicole-t. Azonnal felriadtam egy hangos szó kíséretében. -Neeeeee! A homlokomról folyt az izzadság, miközben odakaptam. Nicole felé pillantottam, és a legnagyobb meglepetésemre ébren volt. Ugyanakkor egy könnycsepp is kigördült. nem tudtam, hogy miért történt ez. Elfordítottam a tekintetem, majd lehajtott fejjel, félelemmel megtöltve szóra nyitottam a számat. -Sajnálom, hogy felébresztettelek. Nem állt szándékomban. Közben az én szememből is megindult egy könnycsepp, de gyorsan letöröltem, hogy a lány ne vegye észre. Az eltört karomhoz nyúlok, még mindig fáj, hisz nem rég történt az eset. Felnézek a plafonra, majd elgondolkodok. Próbálok megfelelő szavakat keríteni, hiszen ebben a helyzetben nem túl könnyű ezt megtenni. Miután megtaláltam az ideillő szavakat, Nicole-ra fordítom a tekintetem. -Tudom, hogy felesleges kérdés, de hogy érzed magad?? *A hangomon érezni, hogy félve kérdeztem, meg egy kis sajnálat is érezhető rajta. Szomorúan várom a lány reakcióját.

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szer. Dec. 08, 2010 9:43 pm

*Idő közben a gyógyító odajön hozzám, megnéz majd bólintva egyet közli velem, hogy pihenjek. Mindezek után fordulok csak Ralph felé. A rémálomból felkelő fiú nem a legjobb pontot mutatja, és van egy olyan érzésem, hogy a rémálomnak köze van hozzám meg ehhez az egész tegnapi esethez.
Lassan szóra nyitom a számat, de először semmi sem jön ki belőle. Megköszörülöm a torkom.*
-Nem ébresztettél fel... *Hangom nagyon halk, részben mert gyenge vagyok, más részben mert nagyon szíven ütött a dolog amit történt.* Csak rám kell nézni... szerintem. Nem a legjobban. Te? Pontosan... mi is történt...? Homályos nekem az egész. *Összehúzom a szemöldököm és egy kicsit elfordítom a fejem, ami által azt érem el, hogy ismét csak belém hasítson a fájdalom.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Csüt. Dec. 09, 2010 6:57 am

*A gyógyító megvizsgál mindkettőnket, majd közli, hogy pihenjünk. Nicole válasza megnyugtat egy kicsit, miszerint nem én keltettem fel. Letörlöm a homlokomat, majd nyugodt hangon megszólalok. -Már azt hittem. Én sem vagyok valami fényesen. Az a nyomorult vámpír eltörte az alkaromat. *Mondom egy kicsit megemelve a hangomat, persze ügyelve arra, hogy ne legyek túl hangos. Egy kicsit meglep, hogy nem tudja, hogy mi történt, de ez lehet a pillanatnyi elmezavar végett is. Mindenesetre ne haragszok érte, inkább összeszedem a gondolataimat, majd válaszolok a kérdésre. -Hát ugyebár sétáltunk az erdőfele, amikor megjelent egy vámpír. Próbáltalak megvédeni, de ennek az lett az eredménye, hogy eltörte a karom. Téged pedig megharapott, majd elájultál. *Többet egyenlőre nem mondok, ezek az információk is megijeszthetik a lányt. Kíváncsian várom, hogy miként reagál rá.

Tárgy: Re: Gyengélkedő Pént. Dec. 10, 2010 2:39 am

*Elmerengve hallgatom Ralphot, egy kisebb mosolyt is az arcomra erőltetek, de aztán... ez ismét csak lekonyul.*
-Hogy... hogy... mi? Egy vámpír?! *Nekem amennyi megmaradt, abból annyi, hogy állattámadás volt. Felvont szemöldökkel hallgatok el ismét csak. Egy kisebb világ dőlt össze bennem, és most már tényleg összezavarodtam és kicsit félek is. Mert mi van, ha tényleg vámpír leszek? Nem a legjobb dolog... legalábbis nem fogok rá vágyni.*
-Annyira... *Hangom alig hallatszik, annyira halkan mondom a dolgokat. Nagyon megérintett ez az egész. Sosem történt még velem ilyen dolog.* Többet biztos nem megyek az erdő közelébe. *Meg fog bennem maradni ez az egész egy jó ideig, az biztos...*
-Sajnálom. Miattam volt az egész. *Mert tudtam, hogy valami történni fog... és meg kellett volna akadályoznom.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Pént. Dec. 10, 2010 8:56 am

*Egy kicsit furcsállom, hogy nem emlékszik az eseményekre. Az a nyavalyás vámpír biztosan művelt vele mást is, nem csak megharapta. -Érdekes, pedig ez történt. Szomorúságomban és mérgemben csak támadtam, de nem volt nagy haszna. *Magyarázom a helyzetet, elképedt arckifejezéssel. Mikor a lány hibáztatja magát, leakartam volna ordítani, de még sem tettem meg, mert szeretem a lányt és egyáltalán nem hibáztatom őt. -Ugyan Nicole. Ezt te is tudod, hogy nem igaz. Én is ott voltam, én is hibás vagyok. Viszont én meg azt sajnálom, hogy nem tudtalak megvédeni, pedig megígértem. *Mondom elkeseredve és gyengéd hangon a lánynak. Nem mondok többet, hisz egyenlőre nem szeretném a tudtára adni a többi dolgot. A szomorúság teljesen átjárja a testem és ennek hatására a könnyeim is megindulnak.

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szomb. Dec. 11, 2010 10:20 pm

*Egy kicsit a fejemet is elfordítom. Elmerengve hallgatom azt, amit Ralph mond. Egy vámpír ellen semmi esélyünk nem lett volna... ezt közölni is fogom vele.*
-Egy vámpírral akartál harcolni Ralph! Egy vámpírral! *Itt már persze visszafordítottam tekintetem és komoly szemekkel nézek rá.* Nem vagy hibás. Elsőéves vagy, ugyan úgy ahogy én is. A vámpírra meg nem úgy hatnak a dolgok és tudod hogy örök életű... *Mason arca csak úgy homályosan maradt meg nekem, az egyik látomásomból. Persze ha szembe jönne velem, megismerném. Ezt nem akarom egy jó ideig most megélni.*
-Sajnos így jártunk... remélem mihamarabb kimehetünk innen. Nem szeretem ezt a helyet. *Nyugodt, meg olyan pont nekem való, de inkább lennék valahol máshol, mint itt... Nagyon keveset beszélek, látszik rajtam, hogy talán depresszióba estem.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Vas. Dec. 12, 2010 2:12 am

*Elszomorít az, amit Nicole mond nekem. Erre nem tudok úgy reagálni, hogy ne bántsam meg, de tekintve a történtekre, megpróbálom a megfelelő szavakat használni. -Igen Nicole. Egy vámpírtól próbáltalak megvédeni, hisz nem győzőm hangsúlyozni, hogy megígértem, hogy az életem árán is megvédelek. Tulajdonképpen meg mit kellett volna csinálnom!? Hagynom, hogy átváltoztasson téged, engem meg öljön meg!? Ha elfutottam volna, akkor a másodperc tört része alatt ott lett volna előttem. Így legalább volt egy kis esélyünk, mert, ha nem varázsolok, akkor nem talál meg minket egy tanár és hoz ide minket. *Elég rendesen kiakadtam azon, amit Nicole mondott. A szemem könnyezik is, mert ilyet kellett mondanom neki, persze próbáltam normális hangnemben beszélni, mivel egyáltalán nem sértésnek szántam ezt. -Igen tudom, hogy elsős vagyok, és hogy a vámpírok örök életűek, de legalább nem egy vámpír a barátnőm. Nem tudnám, hogy mit kezdenék a helyzettel, ha átváltoztatott volna téged. *Elfordítottam a tekintetem a lánytól, és gondolkodni kezdtem. Kell egy új pálca, hisz a másik az erdőben maradt. Mielőbb el kell menjek a Magic Street-re egy pálcáért. -Igen így, de legközelebb nem fog megtörténni a dolog. Én is remélem, hogy minél előbb elmehetünk. Nincs kedvem a gyengélkedőn tölteni a karácsonyt. *Jelentettem ki, majd ismételten csak a gondolataimba merültem el. ~Ajándékot kell venni Nicole-nak és a haveroknak. Szegény apu, sokba fogok neki telni.~

Tárgy: Re: Gyengélkedő Kedd Dec. 14, 2010 6:33 am

-Akkor változtat át... ha megitat vámpír vérrel. Én nem emlékszem rá, hogy mi volt de nagyon remélem, hogy semmi ilyen. *Tényleg nem tudok róla, sőt... még csak pár dolog maradt meg... például amikor a tóparton voltunk és amikor Ralph adta nekem a nyakláncot. A nyaklánc... egy kicsit megijedek, hogy nincs a nyakamba a nyaklánc. Lassan felülök, majd a polcra nézek. Ott van... megnyugszom és visszafekszem.*
-Értem... Ezen nem akarok vitatkozni. Elfelejthetnénk a témát? Ha sokat gondolok rá, fáj a nyakam. *A sebre bökök, miközben azért még eltűröm persze, hogy Ralph végigmondja azt, amit elkezdett. A karácsonyos dologra bólogatni kezdek.*
-Szerintem még a héten majd lemehetünk. Majd megkérdezem az ápolótól ha visszajön... *Vonok aprón vállat és egy halvány mosolyt erőltetve az arcomra, az ajkamba harapok. Elgondolkodom egy kicsit... attól, hogy nem beszélek róla, még a vámpír jut az eszembe továbbra is.*

Tárgy: Re: Gyengélkedő Szomb. Dec. 18, 2010 11:14 pm

-Ne aggódj, arra már nem került sor, és ne haragudj, hogy az előbb kiakadtam, csak nagyon megviseltek a történtek.*Magyaráztam a dolgot Nicole-nak. Ezek után a lány a nyakláncot keresi amit tőlem kapott. Szólni akartam neki, hogy ne aggódjon kap másikat, de mint kiderült ott volt a polcon. Az ápoló eközben visszajön, majd közli a jó hírt, hogy nincs komolyabb bajunk, így elmehetünk, még a nap folyamán. Mosolyogva fordulok Nicole felé, bár még nem megyek el, talán az este folyamán megyek vissza a klubhelyiségbe. -Hát... ne is vitatkozzunk. Jobb a békesség. Hmm... remélem minél előbb elfelejtem a dolgot, de nehéz lesz, viszont előtted nem fogom emlegetni. *Mondtam, majd kikeltem az ágyból és átültem Nicole-hoz. Megfogtam a kezét, majd ismételten csak megkérdezek egy dolgot. -Holnap mit csinálsz?? Le kellene menni Magic Street-re pálcát venni, hisz a régi pálcám az erdőben maradt. Most viszont nappal megyünk, hogy ne érjen meglepetés minket. De, ha nem szeretnél jönni, akkor nem kell. *Kellett valami fedő story, hisz az igazi ok, hogy ajándékokat vegyek, a pálca mellékes dolog.

» Gyengélkedő