Zeneterem

- Egyre jobban tetszik ez a ház! *mosolyodtam el szélesen, és csípőmmel a zongorának dőltem. Nem voltam túl nehéz, sem túl erős, csak nem tolom el!
A fogadás hallatán elnevettem magam.* - És döntetlennél mindkettő ugrik? *Azt hiszem, a lányok akkor járnának a legjobban, bár azzal a Sebastiannel még nem találkoztam.* - Jamesnek gondolom nem jelentene túl nagy gondot egy kis magamutogatás *vigyorgok továbbra is jókedvűen, ahogy eszembe jut a srác méretes egója.*
- Repülni imádok *mondtam a kviddicses kérdésre.* - Játszani viszont eddig nem igazán volt alkalmam. *Aztán egyben megválaszoltam a következő kérdését is. Az első benyomás nálam mindenképpen pozitív volt, így úgy döntöttem kicsivel többet árulok el, mint szoktam.* - Nem tudom, hogy állsz a félvérekkel. Nos, én az vagyok. Egész eddig, beleszámítva a nyár nagy részét is folyamatosan ment a harc, előbb anya meg apa között, aztán én vitatkoztam apámmal, mert nem akartam idejönni *fejeztem be kelletlenül, s egy darabig inkább csak a converse-em orrát fixíroztam. Tudtam, hogy vannak, akik nem veszik jó néven, ha egy mágus muglival áll össze, és azok gyerekeit se mindig szívlelték. Hát, ez van.* - Mesélsz egy kicsit a kviddicsről? Nem nagyon tudom, hogyan játsszák... *Reméltem, hogy a félvérségem nem döntötte romokba a szimpátiát.*

* Lassan kezdtem elfáradni az állásban, így az egyik közelemben levő széket odahúzom , és ráülök úgy, hogy a háttámlájára támaszkodhassak a könyökömmel.*
- Remélhetőleg. Bár jobban örülnék egy Famine győzelemnek.
* Jobban mutatna a tabellán. No meg ha én is kiveszem a részemet a győzelemből. Meg a győztes meccsek utáni bulik általában jól szoktak végződni..* -Az biztos.
* Nevetek. Hát igen, az egyszer biztos, hogy túlságosan is nagy az önbizalma. De végülis van mire egoistának lennire..*
- Nincsenek előítéleteim afelől, hogy ki milyen családból származik. Inkább vagyok az a fajta, aki az első benyomás után ítéli meg az embereket.
* Mondom, majd kiveszem a cigis dobozomat a zsebemből, mert így ülve eléggé kezdett nyomni. *
- Persze. Szóval van két csapat, hét-hét emberrel. Egy őrző aki a gólkarikákat védi, két terelő, három hajtó és egy fogó. Négy labda van a játékban. A kvaff amit a hajtók dobálgatnak, és próbálják belőni a karikákba, amit az örző próbál megakadályozni. A gurkók, amiből kettő van. A terelők feladata, hogy megvédjék a hajtókat a gurkóktól, mert azok mindig a játékosokat veszik irányba, és küldjék az ellenfél tagjaira. Aztán a cikesz, amit a fogónak kell elkapnia. Ha ez sikerül akkor vége a meccsnek.
* Tartok kis előadást a kedvenc sportágamról.*
- Ha szeretsz repülni , akkor biztos kedvelni fogod.
* Jegyzem meg, miközben szórakozottan játszok a cigis dobozzal a kezemben.*

*Ha származás nem is, a ház úgy látom igenis számított, legalábbis ha versenyről volt szó. Meghozza az ebre harci kedvét.*
- Ennek örülök *mondtam kissé megkönnyebbülve. Nagyon sajnáltam volna, hogyha ez nála a mérvadó, szerencsére nem így volt. A cigis dobozon egy pillanatra megakadt a tekintetem. Nem dohányoztam, a füstjét se szerettem, az öngyújtókért viszont rajongtam. Kis piromán beütés. Érdeklődve hallgattam a kviddicsről tartott eligazítást. Egyszer apa ugyan felajánlotta, hogy elvisz egy meccsre, de mivel a válás a küszöbön volt, ezért lefizetésnek tartottam, és dacosan nemet mondtam. Itt viszont akkor ezek szerint láthatok majd pár mérkőzést. Nem tűnt bonyolult játéknak, bár játszani valószínűleg jóval nehezebb.*
- Te is játékos vagy? Milyen poszton játszol? *Őrületesen kíváncsi tudtam lenni.* - Ha zavar, hogy ennyit kérdezek, szólj rám, mert hajlamos vagyok kihallgatást rendezni.

* Megejtek egy kedves mosolyt. Azért annyira nem vagyok bunkó, hogy így lenézzem a félvéreket vagy mguli ivadékokat, csak mert én aranyvérű vagyok, ráadásul fekete mágus családból. Nem osztom e téren a szülők nézetét. Meg úgy semmilyen téren sem, csak a mágiához való hozzáállás terén.*
- Igen, igen. Most épp terelő lettem. A Mardekárban anno hajtó voltam, de mire jelentkeztem itt minden hajtó posztot betöltöttek.
* Egy pici fintor, de az a lényeg, hogy játszhatok. Nem az, hogy milyen poszton játszok. No jó. Őrző biztos nem lennék.*
- Nem zavar. Legalább nem áll meg az élet beszélgetés közben. Nem bírom amikor még az el sem fogyasztott tej is megalszik a számban, annyira nincs téma.
* Legyintek és így is gondolom. Jó társaságnak tűnik a lány.*
- És bulizás terén , hogy állsz ? Van itt pár hely amit érdemes lesz megnézned... Ha lehet még suli kezdés előtt.
* Gondolok itt a Black Diamondra meg egyebekre.*

- Hát, sport terén eddig csak aikidóban, meg teniszben próbáltam ki magam. Az utóbbi nekem unalmas volt *vontam vállat egy sunyi mosoly kíséretében. Túl agresszívnek tartottak hozzá, pár orr betörött miattam. Régi szép idők...*
- Ma eddig jó napom van, szóval szófosás várható. *Kezeimmel is megtámaszkodtam a zongorán. Igen, ez a hangszer már sok mindenben segített.* - De van, hogy harapófogóval se lehet velem boldogulni *vontam vállat mosolyogva. Nem szerettem rosszkedvet, meg a nyomott hangulatot, főleg, ha én is abban voltam.*
- Bulizás terén... nos, engem nehéz elrángatni bárhová is, aztán meg nehéz haza cibálni. *Röhej, de így van, nincs kedvem menni, aztán úgy bepörgök, hogy a világ összes kincséért sem akarok hazamenni.* - Az Experince-ben már voltam, de még nem nagyon néztem körül jobban. Egyelőre örülök, hogyha a suliban eltalálok nagyjából. Sokat szoktál bulizni? *billentettem kérdőn oldalra a fejemet. Nyughatatlan típusnak tűnt, ami igazi felüdülés azok után, hogy eddig javarészt olyanok vettek körül, akik egész nap csak otthon ültek.*