Út az erdőbe

Tárgy: Út az erdőbe Szer. Nov. 24, 2010 9:09 am

Ezen az úton jutsz el az erdőbe. Ahogy mész beljebb, úgy sötétedik. Az út egyszerű kavicsos út. Mivel az erdőbe általában tilos bemenni, így ezt az utat lezárták, bár sokan szeretik elvenni a táblát, vagy éppen figyelmem kívül hagyni. Az utat különböző fák fogják közre, amik között akad mágikus is, hogy az arra tévedőket elijessze.

Tárgy: Re: Út az erdőbe Szomb. Nov. 27, 2010 1:00 am

-Rendben van. A kíváncsiság nem vezet mindig jóhoz, viszont azt mondják, hogy jól tud tanítani. Arra én is be fogok menni, de nem hiszem, hogy apám beszédét fogom hallgatni, ha te is bent lesz. Biztosan fog akadni más dolgom is. *Mosolyogva és felcsillant szemeim Kíséretében reagáltam, a lány mondatára. Én nem vagyok az a típus, aki mindenben elesik. Látom, hogy Nicole néha a lába elé néz. Mosolyogva mondok neki pár szót evvel kapcsolatban. –Ne aggódj. Nem hagyom, hogy eless. Még időben megfoglak… Igen, ez a dolog gyakori lesz nálam. *Ismételten reagálok egy mosoly Kíséretében. –Igazán nincs mit megköszönnöd. Megérdemled ezt a nyakláncot. *Jelentem ki a köszönetére, majd egy puszit adok az arcára. –Nagyon szépen nézel ki benne. Bár te e nélkül is szép vagy, de ez csak dob a szépségeden, pozitív irányba. *Feleltem a kérdésére. Tovább haladunk, de hogy merre azt mi se nagyon tudjuk megállapítani. Bár egyre több a fa erre felé, és sötétebb is van az átlagnál, így valószínűleg az erdőbe tartunk. Mondjuk ez teljes mértékben hidegen hagy, mint ahogyan az is, hogy talán már elmúlt a kijárási tilalom. De ha Nicole-al vagyok, akkor nem érdekelnek a szabályok, nem, mint ha törődnék velük bármikor is. –Hmm… akkor egyszer elmehetnénk, majd oda is. Nem hiszem, hogy lenne tilalom, de sok diákot hidegen hagy, ha lenne is. Én se szoktam engedélyt kérni, hogy lemenjek Wilardba. Gondolom az igazgató tépheti a haját, hogy nem tartjuk be a szabályait. *Reagálok egy mosoly keretében, majd felnézek az égre, mondjuk, nem sok mindent lehet látni, mert, ahogy megyünk, egyre sötétebb van. Lehet, hogy majd elő kell venni a pálcát, hogy világítsunk, de majd meglátjuk, hogy szükség lesz-e rá. Azért a lány kezét még mindig nem engedem el, a szabad kezemet pedig a pálcámnál tartom, hogy ha kell, akkor gyorsan elő tudjam kapni. Nicole felé fordulok, majd egy mosoly Kíséretében beszélni kezdek. –Ha a mai nap folyamán bármi olyan történik, ami kapcsán leszidhatnának minket, akkor majd én elviszem a balhét. És még valami fontos dolog. Ha bajba kerülünk, akkor maradj mögöttem, vagy fuss segítségért, de semmiféle képen ne harcolj. Nem szeretnélek elveszíteni ilyen hamar. Rendben van? *Kérdezem egy kicsit komoly hangon, majd várom a reagálását. Közben egyre beljebb megyünk az erdő felé vezető úton, de ez nem számít.

Tárgy: Re: Út az erdőbe Vas. Nov. 28, 2010 3:04 am

*Az apás témát most már félreteszem. Egy kicsit elmerengve figyelem a tájat, még erre sosem jártam. Kicsit kezd félelmetessé válni az egész, de addig nincs gond, ameddig nem jön látomás. Néha felpillantok Ralphra, majd elmosolyodom. Próbálom nem mutatni azt, hogy egy kicsit félek... *
-Értem... Köszi. *Ezt már a bókra mondom, majd elgondolkodikom egy olyan dolgon, hogy nemsoká én is veszek valamit Ralphnak. Szeretem viszonozni a dolgokat, amiket kapok. Úgy fair, szerintem. Aztán felvolt szemöldökkel pillantok Ralph magyarázatára. Először egyáltalán nem értem, miért mondja ezt, amit de aztán.... a jóslat.
Lassan végiggondolom a dolgokat, egy pillanatra meg is állok. Kicsit rémülten nézek Ralphra, de aztán ez enyhül.*
-Ameddig nincs látomásom addig nincs baj. De ne menjünk nagyon be az erdőbe, jó? *Nem szeretném ha a látomásom mégis csak teljesülne. Nem a legkellemesebb a dolog. Azért nagyon figyelve és próbálva nem gondolkodni haladok tovább Ralph mellett. Aztán témát terelek.*
-Te mennyit jársz az erdőbe? Igaz, hogy tele van furi lényekkel?

Tárgy: Re: Út az erdőbe Vas. Nov. 28, 2010 4:08 am

*Egy kicsit meglep, hogy nem mond semmit sem az órával kapcsolatban, de ez inkább jó, mint, rossz. Nem nagyon szeretek apám és a köztem lévő kapcsolatról beszélni, de ez ma este sajnos nem tudtam megfékezni. Nicole előtt nincs sok titkom, de ha valamit nem mondok el neki annak meg lesz az oka. Tovább sétálunk az erdő felé. Mikor feltettem a nyakláncot, egy bókot is adtam mellé, amit a lány megköszönt. -Ugyan nincs mit. Ez az igazság. Te tényleg szép vagy. *Adom tudtára a lánynak, megható és lágy hangon, közben szemeim felcsillannak. Egy kicsit beljebb megyünk, majd elmondom Nicole-nak, hogy mennyire is féltem őt. Nem lep meg, hogy elsőnek furcsállja ezt, de utána már rájött, hogy miért is mondtam ezt a dolgot. -Nem akarlak megsérteni, de olykor a látomások is becsapósak. Viszont reménykedem a képességeidben, hogy időben jelez, ha veszély közeledik. Ne aggódj, nem szeretnék nagyon bemenni. Tehát figyelnünk kell. *Reagálok a lány szavaira, majd egy kicsit szorosabbra fogom a kezét, persze úgy, hogy ne fájjon neki. Biztonság kedvéért előveszem a pálcámat is. Mikor a lány kérdez, elmosolyogva válaszolok neki. -Őszintén egyszer voltam erre, de akkor is LLG órára mentem, így a sötétebb részt elkerültem. Nos, fogalmam sincs, hogy miféle lények vannak erre felé, de mint már mondtam, ha arra kerül a sor, akkor az életem árán is megvédelek. *Jelentem ki, majd körülnézek, nem-e követ minket valaki.

Tárgy: Re: Út az erdőbe Szer. Dec. 01, 2010 7:37 am

*Elgondolkodva figyelem Ralphot, majd körülnézek én is. Néhány szavára csak bólogatni tudok... meg amikor ilyen furcsa helyre kerülök akkor mindig csendesebb vagyok. Nem tudom miért... még nem jöttem rá.
Amikor a látomásaimról szól, megrázom a fejem és megállok. *
-Nem, a látomásaim még sosem hagytak cserben. És... van egy olyan érzésem, hogy most meg fog történni az... amit meséltem... tudod az a látomás. *Arra még mindig nem jöttem rá, hogy mi szerepe volt a sasnak a látomásban, de talán van egy elképzelésem. Egyenlőre nem mondom el Ralphnak. Csak halványan elmosolyodom, amolyan biztatásképen. *
-Értem. Azért vigyázz magadra is... Én megtudom védeni magam is, ha kell. *Annyira azért nem, de próbálkozik. Elvégre is... mit lehetne elvárni egy elsőstől? Pár másodperc csönd, tovább haladás majd ismét megállok. Képek villannak be, egy ember, akit még mindig nem tudok beazonosítani, de felénk tart. A második kép, homályos volt, nem láttam teljesen de az már biztos, hogy meg fog támadni minket. A harmadik képben pedig ismét a sas, és mögötte haloványan egy emberi kép... talán ő lesz az, aki megment majd minket? Elég érdekes képet vágok, miközben minden történik. Amikor sikerül feleszmélnem, Ralphra nézek aggódó szemekkel és szorosan elkapom kezét és kifelé kezdem húzni. Legalábbis próbálom beazonosítani, hogy merről jöttünk. Talán még nem késő.*
-Na most baj van. Gyorsan lépjünk le... *Aggódó szemeim sokat elárulnak, sőt... Egyre gyorsabban kapkodom a levegőt és még pár zajra is figyelmes leszek ami mögöttünk, mellettünk, felettünk hangzik. Ilyenkor mindent meghallok...*

Tárgy: Re: Út az erdőbe Szer. Dec. 01, 2010 8:04 am

-Innen... Ti.. Nem mentek... Sehová. *Hallatszik a hangom valahonnan, majd hirtelen megjelenek elzárva Nicole és Ralph útját, hogy ne tudjanak megmenekülni. Előlem úgy sem tud senki menekülni... Senki.*
-Bizony Nicole. Jól érezted. Látomás történt, és ti nagy bajban vagytok. Nagyon, nagy bajban. *Karba tett kézzel állok, és gonoszan vigyorgok. Megnőtt szemfogaim kivillannak. Nem vagyok éhes, de... Szórakozni támad kedvem.*
-Nem tudjátok hogy ki vagyok? Helyes, soha nem is fogjátok megtudni. *Eltűnök, aztán a fiú előtt jelenek meg. Torkon ragadom, és gyomron vágom, hogy biztos ne tudjon hátráltatni, de ha védekezni fog, akkor kisebb ütést kap. De ha varázsolni próbál, akkor viszont úgy mozgok, hogy ne találjon el. Az után ütöm meg. Aztán ismét a lány előtt jelenek meg, és megakadályozom, hogy elfusson.*
-Félsz? Én a helyedben már sikítozva rohannék segítségért, vagy esetleg egy tanárért, hogy jöjjön már, mert egy vámpír van itt... De az a helyzet, hogy te, és a kis... barátod, innen ebben a pillanatban sehová nem mentek. *Ebben a pillanatban -esélyt sem hagyva a lánynak a védekezésre- odalépek hozzá, és a szemfogaimat belemélyesztem a nyakába, és elkezdem szívni a vért, de két perc után kiemelem a fogaimat a nyakából, és kiköpöm a vérét, ami a számban volt. Nincs jó íze. Meg nem is akarom megölni, hiszen már ettem ma. Csak én ilyen vagyok.*
-Pfuj, de rossz a véred. Na most nézz rám. *Fordítom oda a fejét, és a szemét. Pupilláim kitágulnak. Befolyásolom az elméjét.*
-Ha bárki, vagy bármi megtalálna, és rákérdezne, hogy mi lett veled: Egy vadállat megtámadott, és nem tudtál védekezni. *Aztán elfordítom a fejemet, és a fiúhoz sétálok.*
-Te pedig. Ha bárkinek akár csak egy szót is elköpsz. Először a barátnődet nyiffantom ki. Aztán az apádat, utána a haverjaidat, és végül téged szedlek apróbbnál is apróbb darabokra. Gyere próbálkozz csak. Nyugodtan. Ha azt akarod, hogy életben maradjon. *Nézek hátra Nicolera, majd vissza a fiúra.*

Tárgy: Re: Út az erdőbe Szer. Dec. 01, 2010 8:36 am

*Végighallgatom amit Nicole mond, majd egy mosoly keretében reagálok rá. -Mondtam az előbb is. Nem kételkedem a képességeidben. Viszont, most reménykedem abban, hogy nem fog megtörténni. *Jelentem ki, majd adok egy puszit az arcára, hogy megnyugodjon. Igaz nem fog segíteni teljes mértékben, de legalább megpróbálom. -Tudok vigyázni magamra. Ne feledd, egy SVK tanár fiával beszélsz. Van némi átok a tarsolyomban. *Ismételten elmosolyodtam, majd mikor Nicole megáll, furcsán nézek rá. Kis idő elteltével megszólal. Sajnos bekövetkezik, amit nem szerettünk volna. A lány elkezd kifelé húzni, aminek engedek. Igaz tudok magamtól is menni, de látom, hogy Nicole fél. Pár lépést tettünk, mikor egy hang szólalt meg. -Lumos *Hangzott el a varázsige, melynek hatására a pálcám végén egy pislákoló fény került. Körbefordultam, de nem láttam senkit sem, aki hozzánk szólhatott volna. Nicole-t azonnal mögém rántom. Egyik kezemmel az ő kezét fogom, a másikkal pedig a pálcát tartom védekezésre készen. Ez idő alatt megjelent a hang forrása is. Magyarázott valamit, majd elé került. Protego varázslatot alkalmaztam, de lassú voltam. Mikor megfogta a torkom, kis híján megfojtott, majd gyomron vágott. Utána egy Stupor-t is alkalmaztam, így egy kis időt nyerve, hogy Nicole elmeneküljön. Ez sem sikerült, mivel elállta a lány menekülő útját. -Takarodj a közeléből. Stupor. *Küldtem a varázslatot felé, de nem ért célba. Eltűnt a lány elől, majd előttem jelent meg. Nem tudtam reagálni, a gyorsasága felülmúlhatatlan. Kaptam egy ütést, amitől a földre terültem. Még én szenvedtem, addig a vámpír lakmározott Nicole-ból. Majd valami furcsa képességet vetett be, de nem tudom pontosan, hogy mit is ért el ezzel. Ezek után hozzám szólt. Meghallgattam, majd egy Stupor-ral válaszoltam, majd automatikusan Protego varázslatot alkalmaztam. Felálltam és készen álltam a támadásra, illetve a védekezésre.

Tárgy: Re: Út az erdőbe Szer. Dec. 01, 2010 9:10 am

*Tudtam, hogy ez lesz. Éreztem és egyszerűen tudtam, hogy el is kerülhetetlen. Ami a látomásaimba van, az általában meg is történik. Maximum ha... nagyon közel vagyunk valami helyhez, vagy pedig... ha valaki található itt. Ez most nem sikerült. Egy ismeretlen hangot hallok, majd ahogy a fény az ismeretlen alak felé vetődik, arra vetem én is a pillantásom. Nem ismerem a férfit... meg is lepődöm, hogy tudja a nevem. Szólni nem tudok, csak egyre mélyebben kezdem venni a levegőt. Ralph háta mögött vagyok egészen addig, még a fiú a földre nem kerül. Már lépnék utána, de nem sikerül, mivel... a vámpír már előttem is termett.*
-Hogyne félnék egy vámpírtól... Egy vámpírtól aki ennyire... *Nincs időm befejezni, hiszen kicsit lépnék hátrébb és már el is kapnak. A torkomba harap, én felsikítok amennyire tudok és aztán lehunyom szemeim. Egy pillanatra elvesztem az eszméletem, aztán a földön találom magam és érzem, hogy a hideg kezek ismét hozzám érnek. Nem tehetek mást, felnézek és korlátozva érzem magam. Csak egy pillanat az egész, majd mintha elfelejtettem volna, vagy mintha kiment volna a fejemből minden. Elmerengve pillantok fel, Ralpohot kezdem el keresni majd egy másik oldalra fordítom a fejem. Hangokat hallok, kicsit meg is könnyebbülök. Egy pillanat csak az egész, aztán megint csak azon kapom magam, hogy a hideg földön fekve a leveleken elterülök és elájulok. A többiből semmit nem hallok... eszméletlenül fekszem a földön, mint egy halott.*

Tárgy: Re: Út az erdőbe Csüt. Dec. 02, 2010 7:57 am

*Rossz megérzéseit követve szalad az erdő felé, mintha valami mozgást látott volna. Alapjába véve, a tóparton kószált, és gyógyfüveket szedett, amik most hátrahagyva hevertek egy fa alatt. Az átok mágikus lenyomatot hagyott maga után, így nem volt nehéz dolga hogy ráakadjon a fiatalokra. Hosszú sötétrózsaszín szoknyája, kavarog utána, fehét felsője pedig kirikít a környezetéből. Lábán, aprócska topán, nem, ő még ebben az időben sem fázik. Odaszalad az ájultan heverő lányhoz, és azonnal élesztgetni kezdi, miközben a fiúra pillant. Aggodalmas arccal vizsgálja a lányt, de közben figyel a fiúra is. Nem esik kétségbe, hanem megállapítja, hogy mi történt.*
- Mi történt pontosan? * érdeklődik, miközben karjaiba veszi a lányt, és int a fiúnak is, hogy kövesse. aztán rájön, hogy erre nem képes, így inkább idéz neki egy hordágyat és azt lebegteti maga előtt, miközben kérdez.*
- Nem, a legjobb az lesz ha Nicole-t most elviszem a gyengélkedőre, te pedig menet közben elmeséled nekem hogy mit kerestetek az erdőbe, és hogy került ide egy vámpír *azzal elindul, Raidont maga előtt terelgetve a kastély felé. Nem mérges, csak éppen nem hitte volna, hogy pont egy amirás lány és egy plamás elsős szegi meg a tilalmat.*

Tárgy: Re: Út az erdőbe Szomb. Dec. 04, 2010 4:02 am

-Ezzel nem érsz el semmit. Tudatlan pici fiú. *Minden szóval közelebb lépek hozzá, és ismét torkon ragadom, bár esélyt adok neki, hogy kapjon levegőt, viszont a szabad kezemmel, megragadom a jobb alkarját, és eltöröm a benne lévő csontot.*
-És most.... Fogd a barátnődet, és magadat, meg a tanárnőt, aki onnan jön, és poroszkáljatok vissza a kastélyba, mielőtt még meggondolom magam. Oh, majdnem elfelejtettem. Ha tényleg egy szót is elköpsz... Akkor kinyiffantalak titeket. Vettétek az adást? Remélem is. *Mindezt rezzenéstelen arccal mondja el, és még vigyorog is hozzá ördögien.*
-Ne fáradjon tanárnő. A fiú nem mond semmit. Ha fontos neki a lány, és a saját élete. *Még utánuk int, hanyagul, és eltűnik. Alaposan kimossa a száját, ugyanis utálja a rossz vér ízét. Egy biztos. Soha nem fog 16 évesnél fiatalabb emberből enni*

Tárgy: Re: Út az erdőbe Szomb. Dec. 04, 2010 7:44 am

-Tudatlan és pici a maga... *Káromkodtam egy sort. Majd küldtem volna még egy átkot, de azon kaptam magam, hogy a torkomat szorítja. A pálcám kiesett a kezemből, hisz próbáltam leszedni a kezét a torkomról. Ennek az lett az eredménye, hogy eltörte a karomat. -ÁÁÁÁÁÁhhhhhh. Mennyem a pokolba. Remélem valaki karót döf a szívébe. *Jelentettem ki határozottan, majd arra figyeltem amerről jön a tanár. Nem mondom, hogy repdesek az örömtől, de ugyanakkor örülök, hogy időbe ideért. Fene tudja, hogy mit művelt volna velünk a vámpír. Az eltört karomat fogom, majd Nicole-ra nézek, aki a földön fekszik. Nem tudtam visszatartani a könnyeimet, így megindultak. Nem sírtam csak néha néha kidördült egy könnycsepp. Mikor a vámpír elment, felálltam. Igaz nem kellett sétálnom, mert a tanárnő idézett a hordágyat és előtt lebegtem. A karomat még mindig fogtam, közben pedig Nicole-t nézem. Mikor megkérdezi tőlem, hogy mi történt, először nem válaszolok. ~Sajnálom Nicole, nem tudtalak megvédeni. Gyenge voltam. Ezt soha nem fogom megbocsájtani magamnak. Nicole, nem akarlak elveszíteni.~ *Merültem el a gondolataimban, miközben szipogtam. Mivel nem akartam tiszteletlen lenni, így a tanár kérdésére válaszolok. -Eltévedtünk, a többit meg tudja. *Válaszoltam, hideg és szomorú hangon. Nem tudtam a tanár szemébe nézni ezek után, így elfordítottam a fejemet a másik irányba és úgy vártam, hogy megérkezzünk a gyengélkedőre.

//Gyengélkedő//

Vendég

* Lassan esteledik és én mint mindig kint kószálok a sötétben. Egy kicsit újítottam, mivel az erdő felé veszem az irányt. Pedig fogalmam sincs, hogy itt mit vagy kit fogok találni. De neki vágok az estének. Ahogy az erdő felé tartok egyre sötétedik a táj, köszönve a hatalmas fák koronáinak. De én sem vagyok már a régi, egy kis séta után kifáradok, köszönve a tegnapi estémnek, ahol jól éreztem magam persze nem egyedül és nem aludtam ki magam. Ezért neki dőlök egy nagy fának, onnan figyelem az eseményeket. Látszólag senki sincs erre, de azért mindig kis neszre felfigyelek. *

Tárgy: Re: Út az erdőbe Kedd Feb. 15, 2011 8:24 am

* Elegem lett már a sulin belül élőktől, ezért gondoltam kimegyek a levegőre. Egy szövetkabát, alatta egy fehért blúz, és egy kopott, feszes famer nadrág van rajtam. Elég hideg esténk van ma.
~ Egy értelmes ember sem él erre? ~
Az erdő felé veszem az utam. Kétlem, hogy valakivel is találkoznék ezen az éjjelen. Ahogy ballagok, szédelgek, fejem lehajtva van, a sötétben szinte egy alak sem kivehető, de nem is nézelődni jöttem. Keresek egy helye ahová leülhetek, egy kissebb tisztást, nagyobb követ, vagy egy kidőlt fát.

Vendég

* Eddig csak a talajt néztem és gondolkoztam közben. De lépteket hallok, ekkor kezdek igazán kíváncsi lenni. A lépések egyre közelednek hozzám. De nem mozdulok, maradok a fának dőlve. Szinte észrevehetetlen vagyok. Mikor már elég közelről hallom a hangokat, akkor pillantásom az érkező személyre szegeződik. De mivel sötét van így nehezen veszem ki az alakját, annyi már megvan, hogy lány az illető. Pár lépés és már elég közel lesz hozzám. Nem akarom ráhozni a szívbajt, így nem szólítom le, megvárom még, hogy észre vegyen. *

Tárgy: Re: Út az erdőbe Kedd Feb. 15, 2011 8:40 am

* A magas fák az égbemeredően figyeltek, s az esti csípős szél simogatta az arcom. Majd akaratlanul is megijedtem attól a fiútól aki ott állt egy fa tövében. Hirtelen hátrébb ugrottam és majdnem elestem, a földön levő növények mintha összefonták volna a lábam. *
~ Az ügyetlen lányka. ~
* Magamban nevettem, a férfiól megfelejtkezve. Tekintetem hirtelen rá szegeztem, és megálltam egyenesen. Csak hallgattam, vártam hátha megszólít vagy valami. Az iskolában nem láttam, bár a sötétben nem látom nagyon tisztán.

Vendég

* Érdekes, nem akartam megijeszteni, de mégis az lett a vége. Csak nézem, hogy mit ügyetlenkedik előttem. Elmosolyodok, végül is megesik az ilyen. *
- Csak óvatosan. * Mosolyodok el rajta. Majd ellököm magam a fától. *
- Jól vagy? * Kérdezek rá udvariasan. Fogalmam sincs, hogy mi lett velem, még magamat is meglepem, hisz nem szoktam ennyire kedves lenni. Ahogy közelebb léptem hozzá, úgy jobban szemügyre bírtam venni. ~ Hmm... nem is rossz, bár ha kicsit öregebb lenne és ha nem lenne nekem ott Leila, talán, akkor lehetne valamiről szó... ~ De a gondolatokat gyorsan elhessegetem a fejemből. *
- Mit keres egy ilyen fiatal lány, kint az erdőben? * Kérdezem immár komoly képpel. Felelőtlen dolog, csak így kint lennie, sok személy direkt azért jár ide , hogy ilyen ártatlan lányokat cserkésszen be. Piszok szerencséje van, hogy velem találkozott ezen a helyen. *

Tárgy: Re: Út az erdőbe Kedd Feb. 15, 2011 8:59 am

* Kedvesen hozzám szól, és ezt én is ugyanígy viszonozom. *
- Igen, köszi. Csak nem számítottam senkire és elég hatalmas volt a meglepődésem.
* Vigyorodom el magam. *
- Fiatal és szép.
* Hangosan felnevetek, mert nem vagyok egoista típusú lány. De mivel ő nem ismer ezért lehet olyannak tűnök aki nagyon el van szállva magával. *
- Csak vicc volt. Hozzáteszem, tisztában vagyok vele, hogy nem okos dolog kint a sötét éjszakában egyedül mászkálni.
* Közelebb lépek, kerülgetem, jobbra és balra is teszek egy egy lépést, kicsit felmérem a fiút miféle. *
- Védtelenül.
* Tettem hozzá az előbbi mondatomhoz. *
- Mellesleg, tőled nem kell félnem?
* Pajkosan teszem fel a kérdést, és az ajkam félig felhúzom. *

Vendég

* Örülök annak, hogy a lány ilyen kedves. Pedig már a legrosszabbra is fel voltam készülve. De lehet, hogy ez csak az álca. Végül is róla is kevesen tudják, hogy mi illetve ki is vagyok valójában.*
- Valóban ilyen ijesztő lennék? * Sármosan elmosolyodok, majd közelebb lépek hozzá.*
- Azért látom önbizalomból nincs hiány. ~ Szeretem, ha egy nőnek van önbizalma ~.
- Úgy nézek ki, mint aki tudna valaha is valakit bántani? * Kérdezek rá, a válaszra nagyon is kíváncsi vagyok. Felhúzott szemöldökkel nézem, hogy végig pillant rajtam. Már megszoktam, hogy a sok női szem mindig engem pásztáz. *
- Esetleg még meg is forduljak, hogy mindent alaposan szemügyre bírj venni? * Halkan nevetek fel, mert ahogy nézett az nem mindennapi volt. *
- Óh remélem megtudsz bocsájtani, hogy eddig milyen udvariatlan voltam, hisz még be sem mutatkoztam, Sebastiano vagyok. * Közlöm vele. Kiveszek a zsebemből egy fekete Walter Wolfot és rágyúrok. Lehet, hogy udvariatlan voltam, de nem kínáltam meg, nem nézem jó szemmel, ha előttem gyújtanak rá az ilyen fiatal teremtmények. *

Tárgy: Re: Út az erdőbe Kedd Feb. 15, 2011 9:31 am

~ Esküszöm zavarban vagyok. ~
- Nem vagy te ijesztő, a másikat nem tudom, mond meg te. Agresszív típus vagy?
~ Igen fordulj, de szerintem ott is ugyanilyen jó vagy mint elől. ~
* Hoppá, hol is járnak a gondolataim. E gondolataimat el is hesegetem, Majd zavaromban mosolygok, az arcomhoz emelem a kezem, félek el is pirosodtam, bár nem fogja látni ha úgy is történne. Majd udvariasan bemutatkozik. *
- Helló Sebastiano, én Nathaly vagyok.
* Úgy veszem észre a kislányt látja bennem ami eléggé zavar, de bizonygatni nem akarok, de nem is hiszem, hogy lenne miért. A vélemény még változhat. *

Vendég

* Lehet, hogy kicsit zavarba hoztam, vagyis úgy veszem ki, ebből az egész helyzetből a dolgot. De ez a dolog amiben én jó vagyok, a nők zavarba hozása. Mint ha velem született adottság lenne. *
- Nem mondanám magam túl agresszívnak. Persze vannak olyan helyzetek, ahol elől jön belőlem az agresszív énem is. * Szívok bele a cigarettámba, majd szép lassan fújom ki felfelé a füstöt. Csak élvezni tudom, hogy a nikotin végig árad a szervezetemben. *
- Örülök, hogy találkoztunk Nathaly. * Ismét pillantok az előttem lévő lányra és, hogy ne tűnjek a szemében unalmas öregnek, így elkezdek érdeklődni. *
- És mi járatban vagy erre? Tudod a szőke herceg fehér lovon biztos, hogy nem itt fog felbukkanni. * Nevetem el magam, és csak remélni tudom, hogy nem sértődékeny fajta. *

Tárgy: Re: Út az erdőbe Csüt. Feb. 17, 2011 7:19 am

* Vigyorogni kezdek azon amit az agressztivitásátról mond. *
- Hehe, értem.
* Látom egy erős dohányossal van dolgom, de nem zavar. *
- Én is örülök Sebastiano. Van valami rövidebb neved is? Vagy mindenki így hív?
* A következő kérdésen nagyon kell, hogy nevessek, nem birok ki. *
- Vicces fiú vagy. Nem keresem a hercegem, majd jön az macától. Jah, és különösebb oka nincs annak, hogy erre járok, csak gondoltam kijövök ide. Elegem van már a mai napból.
* Válaszolok kérdésére, majd hasonlóképpen érdeklődök én is. *
- És te? Miért vagy itt kint?

Vendég

* Meglepő, hogy mosolyt csalok Nathaly arcára. Mivel általában tőlem félni szoktam inkább. De mióta kevesebb meló van és szétszóródtak a halálfalók, mondhatni, hogy kedvesebb lettem az ilyen ártatlan kis teremtményekkel szemben. *
- Nyugodtan szólíts csak Sebnek. Ezt vedd megtiszteltetésnek, mert nem mindenkinek engedem meg, hogy így hívjon. * Ismét komoly hangon beszélek Nathalyval. Bele szívok a cigarettámba, majd mikor úgy látom, hogy a vége felé járok akkor eldobom, persze eltaposom, mivel nem akarok erdőtüzet okozni. *
- Egyszer biztos, hogy jön, mikor eljön annak is az ideje, de te még várhatsz rá, mert még fiatal vagy. *Nem akarok kiábrándítani, meg nem is cikizem a kora miatt, pedig lehet, hogy úgy néz ki. De elő jött belőlem valami atyáskodó énem. *
- Lehet, hogy nem a legjobb választás volt ide kijönni. De ne félj, ha veszély lenne szívesen megvédelek. * Nem szoktam csak úgy felajánlani a segítségemet, és általában nem én védem az embereket, hanem tőlem védik Őket. *
- Gondoltam lecsapok az erre kószáló vámpírokra. Mármint ha még erre mernek jönni. Mostanában nagyon szabadon mászkálnak erre. * Közlőm vele a kiruccanásom főbb okát. De a beszélgetés közben, nagyon is figyelek a halk zajokra, sosem tudhatni, hogy mikor jön erre egy elvetemült vámpír. *

Tárgy: Re: Út az erdőbe Szomb. Feb. 19, 2011 5:31 am

- Egy úriemberrel van dolgom?
* Mosollyal kísérem a mondatom. Meglepően aranyos a fiú. De arra kíváncsi lennék, miért mondja azt, hogy inkább tőle szoktak félni, mint ő valakiktől. *
- Ennyire zavar, hogy fiatal vagyok?
* Kissé felhúzom az egyik szemöldököm, s kezeim a zsebembe rakom. Amit a veszélyes helyről mond, azt meghallgatom, és bólintok rá egyet. A következőre már muszáj másképppen reagálnom. *
- Vámpírok?
* Enyhe sokk hatása alá kerültem. *
- Ööö...
* Körbenéztem, majd Seb felé léptem egy kisebb lépést, miközben a fejem forgattam jobbra balra. *
- Hát, most szavak nélkül maradtam.
* Kissé elakadt hangom szólaltam meg. *

Vendég

- Talán annak látnál? * Hát igen, a látszat olykor nagyon is csal. Persze néha tudok úriember lenni, de nem szeretem magam megjátszani. *
- Csak a kor pár dologban tud zavarni. * Sármosan elmosolyodok a sötét éjszakában, szinte alig látszik valami is, a lehulló ködtől. Néha előfordul, hogy kétértelműen beszélek és olykor a másik személy félre értelmezi a beszélgetést, de hát annyi baj legyen, talán így minden érdekesebb lesz. *
- Igen vámpírok. De még engem látsz nem kell félned tőlük. * Nevetem el halkan magam. Mert valóban úgy gondolom a dolgokat. *
- Lehet, hogy már találkoztál is vámpírral. Jól tudják magukat álcázni és nem mindig támadnak emberre, csak ha már nagyon éhesek. * Próbálom egy kicsit beijeszteni. Ma kicsit gonosz vagyok, ami azt illeti. *
- Első ránézésre finomnak tűnsz. * Ismét nézek végig rajta, bár a sötét kicsit hátráltat ebben. De azért a sötétben is jól látok, ami most előnyömre válik.*

Tárgy: Re: Út az erdőbe Hétf. Feb. 21, 2011 8:35 am

- Talán annak, ami azt illeti.
* Egy huncut mosoly jelenik meg az arcomon, majd kissé beleharapok a szám szélébe. *
~ Miket csinálok? ~
* Most az én koromra gondol? Mi lehet a baj vele? *
- Kor, már megint?
* Kissé felhúzott szemöldökkel kérdezek rá, és a fejem előrébb tolom. *
- Remélem nem találkoztam egyel sem, vagy ha mégis, szeretném őket elkerülni a jövőben.
* Tágra nyitott szemmel jelentem ki erősen Sebnek a mondanivalóm. *
~ Remélem csak ijesztgetsz. ~
- Finom?
* Széles mosollyal és meglepődéssel nézek rá. *
- Nah nemár.