Út az erdőbe

Vendég

- Úgy látszik vannak még meglepetések. * Nevetem el magam. Mert szinte minden jelzővel illettek már, csak épp az úriember maradt ki a végtelen listából. *
- Nem dehogy. * Nem akarom a témát feszegetni, látszik, hogy nem tetszik neki a dolog. És mivel ma jó napom volt, ezért kedvesen viselkedek vele. Mármint annyira kedvesen, ahogy egy halálfaló kedves tud lenni.*
- Végül is szerintem a vámpírok nem nagyon veszélyesek, akkor mikor nem éhesek. De általában a vámpírok minden egyes másodpercben a vér ízére vágynak. * Csöppet sem ijesztgetés képp gondolom ezt. Csak ami, a szívemen az a számon, és neki is jogában van tudni, hogy mik között él ebben a világban. *
- Biztos, hogy egy vérszívó számára finomnak tűnhetsz. * Nevetem el magam. De leállok ezzel. Nem akarom, hogy túlságosan megijedjen. Aztán meg nekem kéne a kastélyhoz kísérnem, aztán csak jönne az a sok kérdés, hogy miért nem kísérem tovább. Ez egyszerű, egy halálfaló nem teheti be az iskola területére a lábát. Kivéve akkor, ha még diák. *
- Csak, hogy megnyugtassalak, ez a mai nap egyenlőre nagyon nyugodt. Se vámpír még se semmi. Esetleg még itt maradhatnánk hajnalig, hogy találkozzunk egy vérszívóval. * Ismét nevetem el magam és mikor nézek Nathalyra sármosan elmosolyodok. *

Tárgy: Re: Út az erdőbe Hétf. Feb. 21, 2011 11:52 pm

* Végig hallgatom azt, amit a vámpírokról mesél, s mindig bólintok egyet. Figyelmes vagyok, hátha megtudok jegyezni valami fontosat ebből. Nem tudom miért de tényleg nem féleb Sebastiano mellett. *
~ Olyan nagy és erős. ~
- Ezt honnan tudod? Talán te is vámpír vagy?
* Mosollyal a szám szélén kérdezek a fiútól. De a válasz remélem a NEM fog lenni. Miközben a válaszra várok, méregetem Sebet, remélem nem nagyon feltűnően. A hosszú állást már meguntam, gondoltam le kéne valahova ülni. *
- Nincs kedved sétálni egyet? Vagy leülni?
* A köd egyre sűrűbb, és az éj is teljesen ellepte az erdőt. Szeretném nem csak a holdfényben látni a fiút. Kezem a hajamhoz emelem, majd a vállamról a hátamra legyintek pár tincset, s szőke hajam felcsillan az éjszakában. *

Vendég

* Elég volt az unalmas fecsegésből. Azért többet nem is mesélek neki a vérszívókról. Bele nyúlok zsebembe, amiből kiveszek egy doboz cigarettát és ismét rágyújtok. *
- Én vámpír? Ez jó. * Nevetem le magam Nathaly kérdésén. *
- Dehogy is. * Nyugtatom meg az előttem álló lányt. Ha vámpír lennék, akkor már rég nem élne, mivel az éhség nagy úr. *
- Inkább a sétálásra szavazok. * Ismét elmosolyodok és lassan megindulok a sűrű ködbe, remélve, hogy Nathaly követ. Pár lépés után ismét megszólalok. *
- Nem kijárási tilalom van? * Érdeklődök, mivel eddig én úgy tudtam. De talán lehet, hogy le vagyok maradva. *
- Vigyázz most hova lépsz. Tudod sok itt a gyökér. * Nevetek fel halkan, mivel az előtt láttam, hogy milyen kis ügyetlen.*

Tárgy: Re: Út az erdőbe Kedd Feb. 22, 2011 7:29 am

* Nem hiába reménykedtem. *
- Akkor jó.
* Sebbel együtt nevettem. *
- Oké, nekem az is megfelel.
* A fiúra nézek majd indulnék. *
- Merre menjünk?
~ Kijárási tilalom? ~
* Nem tudok róla, de őszintén mondva nem is nagyon érdekel. Még eddig senki nem szólt rám amikor kint járkáltam. Amit ehhez hozzá téve elég sokszor teszem esténként. *
- Nem követem a szabályokat.
* Ezt mondva nem felvágni akartam, én tényleg ilyen ember vagyok. Van ami érdekel, van ami nem, és kész. *
- Köszi a figyelmeztetést.
* Kissebb vigyorral az arcomon, megfogadom a fiú utasításait. *
- Nem vagyok nagyon jártas errefelé. Mindig kószálok valahol, de más más utakon.
* Fejem lehajtva motyogok halkan a Sebnek. Lábaim csak egyiket a másik után lökve, unalmasan ballgok a fiú mellett. *

Vendég

* Nem akarok ünneprontó lenni, de lassan mennem kell. Mostanában sok dolgom van. De azért nagyon is élveztem Nathaly eddigi társaságát. Nem tartom kizárt dolognak, hogy még párszor össze futok vele, így az erdőben egy titokzatos éjszakán. *
- Csak is arra. Bökök a kezemmel előre egy nagy lombos fa felé. *
- Értem. Egykor én is nagy lázadó voltam, de mostanára már lenyugodtam. * Kicsit mesélek a múltamról. Végül is legalább így van valami témánk. *
- Nem akarok most okoskodni meg minden, de azért néha pár szabályt be kell tartani, legalább egy kis időre. Aztán meg úgysem lesz érdekes és meg lehet szegni. * Nevetek fel halkan és lassú léptekkel egyre beljebb és beljebb megyek a sűrű ködbe. *
- Megtudlak érteni. Néha túl unalmas az az út, amit már láttunk. * Pillatok a sötétben Nathaly felé, de nem sokat látok belőle. *
- Ahogy észreveszem mindig új izgalmakra vágysz. * Mintha az egykori énemet látnám benne, csak lányban. Hasonló felfogásunk van e téren. *

Tárgy: Re: Út az erdőbe Kedd Feb. 22, 2011 9:16 am

* Az irányra csak bólintok, és követem Sebet. *
- Figyelj, én nem hágok át minden szabályt, csak amiről azt gondolom, hogy nagyon muszáj.
* Szemléltetni szeretném, gondolkodok pár példán. *
- Hát, csak egy könnyed felmutatás, ez a kijárási tilalom. Értem én, hogy a biztonságot szolgálja meg a hasonlókat, de akkor is. Úgy érzem, hogy korlátolni akarnak. Az meg nem tetszik.
* Magamon mosolyodok el. Majd azon, amit Sebastiano mond, hogy ő is ilyen volt. *
- Nem biztos, hogy unalmasnak mondanám, de az a pakliban van.
~ Miért te az lennél számomra? ~
* Le kellene már állnom az ilyesféle gondolatokkal, de valamiféle izgalom van a levegőben körülötte. *
~ Ami állatira vonz. ~
- Az izgalmak? Hát persze.

Vendég

* Figyelmesen hallgatom végig, amit Nathaly mond. Kicsit elgondolkozok a dolgokon, majd végül megszólalok.*
- Pedig azért vannak a szabályok, hogy megszegjük őket. * Pimaszul mosolyodok el. Közben csak megyek előre. Lassan utunk végéhez érünk. *
- Senki sem szereti, ha korlátozzák a szabadságát. * Teszem halkan hozzá. *
- Egyenlőre legyen neked az elég izgalom, hogy megismerhettél. * Mosolyodok el, miközben Nathalyra pillantok. Majd ránézek a kezemen lévő órára épp, hogy látszik valami a félhomályban. *
- Bocsáss meg, de nekem mennem kell. * Így is sok időt elbeszéltem, csak reménykedni tudok benne, hogy nem kések el a fontos találkámról. *
- Nem akarom, hogy eltévedj, azért csak arra menj vissza. * Bökök a kezemmel bal irányba. Remélhetőleg megfogadja a tanácsomat. *
- Vigyázz a vámpírokra. * Nevetem el magam. Intek egyet és már el is tűntem a fák alatt a sűrű ködben.*

//Köszi^^//

Tárgy: Re: Út az erdőbe Csüt. Ápr. 21, 2011 8:28 am

*A kastélyból szaladok ki, egy farmerben és egy könnyű kis toppban, kezemben egy levél lobog, arcomon könnyek folynak végig. Átvágok az udvaron, és sietősen az erdő felé veszem az irányt, magam sem tudom miért, talán az az egyetlen hely, ahol nem zaklat senki, és ahol nyugodtan kisírhatom magam, és összekaparhatom büszkeségem szilánkjait. A levél Sebastianotól jött, aki végül elutazott, és a levélben közölte, hogy mindennek vége, még annak is, ami nem is volt. Így rohamléptekkel haadok, miközben szipogok, egyszer majdnem el is esek, de nem érdekel, haladok az erdő felé, és a szélétől nem messze, már bent az erdőben, sikerül egy gödörbe lépnek, és éles fájdalom hasít a bokámba. Elesek, és mikor kissé felülök látom, hogy alighanem ficam lesz belőle.*
- Az istenit, neki, a nyavalyás istenit... * szitkozódok fennhangon, és nem kelek fel, így maradok, és csak potyognak a könnyeim, remélem senki nem jön erre, hogy lássanak.*

Tárgy: Re: Út az erdőbe Csüt. Ápr. 21, 2011 8:49 am

*Will szokásos esti túráját élvezi. Acélbetétes bakancsot, bő, fekete farmert, szürke pólót és hosszú, barna ballonkabátot visel. Hátán ott lóg súlyos számszeríja, mellette pedig Hádész, a hatalmasra nőtt skót farkaskutya dobog. William csendben halad, végül pedig megáll egy fánál, és nekidől. Hádész már majdnem maga is letelepedik, de hirtelen felkapja a fejét, majd gazdájára néz, aki már épp venné elő a cigarettáját. Liam körbeforgatja a szemeit.*
- Pont most? Most komolyan? Ne már... Hádész...
*A kutya elkapja Will kabátja szélét, és rángatni kezdi.*
- Jajj már, nem falja fel semmi, amíg elszívok egy... Na! Hé! Hallod? Állj már... Jól van, nyertél, te szőrkupac, megyek!
*Ezzel elrakja a cigarettásdobozt, és elindul a fák között, futva követi a farkaskutyát, míg az meg nem torpan. A bokrok ágai közé leguggolva látja a gödör szélén üldögélő, síró lányt. Will lassan megkerüli a fák mögött a gödröt, végül tökéletes némaságban odalép a lány mögé, és egy mozdulattal leül mellé.*
- Miért sírsz, Hamupipő? Elveszett az üvegcipellőd?
*Kérdi kedveskedve, minden gúny nélkül, és közben lerakja a számszeríjat maga mellé.*

Tárgy: Re: Út az erdőbe Csüt. Ápr. 21, 2011 8:55 am

A lábam még fáj, és hasogat, de leginkább nem ez a baj, nem emiatt potyognak azok az átokozott könnyek. Hiába törlöm, le máris jön még egy és még egy. Tudom, ostobaság volt álmokba ringatni magam, de mégis, oylan jó lett volna, de végül mégiscsak pasiból van, és megy ha mennie kell. Hallok valami lépteket, és elátkozom azt a valakit hogy nem bírt ma más merre járni. Elhalnak a léptek, és már reménykednék hogy elment, mikor letelepedik valaki mellém. Kékesszürkés szemeimmel rápillantok, de nem tűnik ismerősnek. Megtörlöm a szemeim, mások előtt nem akarok sírni, de most valahogy nem akar szűnni. A kérdésre kis mosolyra húzom a szám a kérdés miatt.
- Nem az üvegcipőm veszett el, hanem a herceg... - felelem, és kicsit lehajtom a fejem, hogy megpróbáljam visszaparancsolni a könnyeim, igyekszem könnyed hangon kimondani ezeket, de nem tudom sikerül-e.
- Nah és te? Mit csinálsz ilyen későn az erdőbe? - szólalok meg, csak hogy kérdezzek valamit, és addig sem gondolkodjak, na meg persze hogy időt nyerjek.

Tárgy: Re: Út az erdőbe Csüt. Ápr. 21, 2011 9:02 am

- Én a munkámat végzem... Én lennék William Quentin Watson... De rövidebb a Will, a Liam, a Wiam, a Lill, a Quinn, és a "Minekvagyteitthaúgyiszavarsz?". Na jó, ez utóbbi nem rövidebb, de nem baj. Az a munkám, hogy védjem a diákokat az erdőtől, és az erdőt a diákoktól. Remélem érted a célzást... Nem szabadna itt lenned...
*Mondja, majd meglátja a lány kificamodott bokáját. Felkel, betérdel a gödörbe, gyengéden megogja Leila lábát, és megvizsgálja.*
- Nos, ez csúnya... Jobb lesz, ha a gyengélkedőre, vagy minimum a Vadőrlakba, vagy ahogy én hívom, az Alfa holdbázisra viszlek. A herceg miatt meg ne aggódj... Ha egy ilyen gyönyörű és édes lányt itt hagyott, akkor minimum értelmi fogyatékos, bár valószínűbb a súlyos dementációban szenvedő retardált gyökér megfogalmazás...
*A mondat végén még biztatásként rá is kacsint a szőke lányra, majd mellé guggol.*
- Nos, mehetünk, Hamupipő? Nem bálba viszlek, de jó puha ágyba, forró kakaó és egy tábla csoki mellé... Mit szólsz?

Tárgy: Re: Út az erdőbe Csüt. Ápr. 21, 2011 9:12 am

A névre igencsak meglepődök, nem számítottam rá, hogy pont itt és iylen helyzetben fogok összefutni Willel, akiről oly sok pletyka és rémtörténet terjeng. Valahol még a rossz fiúk közé sorolják, máshol meg már a jók közé, nem tudja követni, de úgy tűnik hogy talán jó lehet. A szép bemutatkozásra elmosolyodok, és nem bánom végül is hogy ide jött. Legalább van akivel tudok beszélgetni.
- Will? Nahát...Meicsoda meglepetés. Én Leila Horowitz vagyok - mutatkozom be jómagam is, majd biccentek, tudom hogy nem kellene itt lennem, de mégis. A levél után nyúlok, és megdermedek. Hol a levél? Keresni kezdem, körbefordulok de nem találom, istenem, nem hagyhattam el.
- Tudom, csak... úgy gondoltam itt senki nem talál meg, de mint látszik tévedtem, mivel elég hamar a nyomomra bukkantál - mosolyodom el egy kicsit, és megtörlöm a szemeim, Borzalmas látvány lehetek, ahogy a hajam összevissza áll, a szemeim meg vörösen merednek a világra. Nem igazán mernék most tükörbe nézni.
- Nem baj, most nem fáj, illetve itt jobban - emelem a kezem a szívem elé, és visszapillantok a lábamra. Azon még nem tűnődtem, hogy így hogy akarok visszamenni, de a jelek szerint nem is kell.
- Nem tudom, egy órája kaptam a levelet, amit valahol itt kell hogy legyen, biztos akkor esett ki a kezemből, mikor esetem - pillantok még egyszer körbe, hátha ráakadok. Nincs meg na mindegy.
- Most nem is tudnék táncolni, senkivel az biztos - humorizálok és lassan összeszedem magam. Amennyire tudok felkelek, és megállok ugyan a lábamon, de eléggé fáj, már érzem, így hogy ránehezedik a súlyom.
- Azt hiszem a támogatásoddal el tudok menni egy vonzó ajánlatért - mosolyodom el, mivel jól hangzik az a forró kakaó.

Tárgy: Re: Út az erdőbe Csüt. Ápr. 21, 2011 9:24 am

- Mi az? A Will elég gyakori név... Nem kell úgy meglepődni, hogy Willnek hívnak...
*Értetlenkedik a fiú.*
- Amúgy nem egyedül találtalak meg. Volt segítségem is!
*Füttyent egyet, mire Hádész vidáman előüget egy bokor mögül, és masszív testével körbeugrálja a két fiatalt.*
- Tévedni pedig emberi dolog. Én csak tudom, kívülállóként objektív véleményt alkotok. Én húsos fagyi vagyok.
*Vigyorog szélesen.*
-De olyan nincs, hogy támogatjuk a hercegnőt... Csak olyan van, hogy...
*És ezzel hirtelen felkapja Leilát, és elindul vele a fák között.*
- Amúgy örülök, hogy megismertelek. Először a vadőrlakba viszlek, az közelebb van. És ha jobban leszel, gyengélkedő. De becsületszavamra, a beígért ellátást megkapja kiskegyed, amint lekezeltem a bokáját, és pihe-puha takarókba bugyoláltam!
*Mosolyog rá a lányra.*

Tárgy: Re: Út az erdőbe Csüt. Ápr. 21, 2011 9:32 am

Az értetlenkedésre, elmosolyodom, majd megmagyarázom.
- Tudod, elég jó híred volt mostanában a környéken. Mert gondolon te voltál az akiról ezek szóltak, hogy kapcsolatban van a halálfalókkal, meg hasonlók. Éjkacaj néven is emlegettek - fejtem ki, majd a füttyentésre kicsit felhúzom a szemöldököm. Mikor meglátom a kutyát, felkuncogok.
- Szép kutyád van. Mi a neve? - kérdezem, mert állatbarát vagyok amúgy, csak néha ijedek meg a nagyobb termetű jószágoktól, amiket nem ismerek. Egy hippogriffel nem szívesen találkoznék például.
- Húsos fagyi? Érdekes elgondolás lehet - nevetek fel, és örömmel veszem észre, hogy már nem sírok, csak szipogok egy kicsit.
- Héj... - kiáltok fel, mikor felkap, erre nem számítottam, de átkarolom a nyakát, hogy lehetőleg egy kicsit enyhítsek a súlyomon, és ne neki kelljen teljesen cipelnie.
- Én is örvendek a találkozásnak - mosolygok, és biccentek, jól fog esni az a forró kakaó, főleg hogy nincs meleg idekint, csak nem éreztem eddig, mélyen elfoglalt az hogy elmerültem a fájdalmamban. Hálás vagyok a fiúnak a törődését, jól esik, pedig nem is számítottam rá hogy ilyen lesz. A hírek után... Az ember már azt sem tudhatja hogy mi igaz és mi nem.

Tárgy: Re: Út az erdőbe Szomb. Ápr. 23, 2011 8:57 am

- A kutyus neve Hádész. És nem mondom, hogy minden pletyka hazugság volt, de most én vagyok az egyes számú jófiú...
*Meséli Will mosolyogva, míg nem elérnek egy kis patak partjára. Ott leteszi a lányt gyengéden egy avarral borított részre, majd leveszi kabátját,és azzal bugyolálja be.*
- Bocsáss meg, hogy megállunk, de egy huzamban sokat haladni az erdőben nem okos dolog. Tudod sok csúnya lény él errefelé, és inkább kipihenten találkozzunk velük, mint az erdő széléhez közel, de kifáradva.
*Magyarázza az ír srác, hogy miért álltak meg, majd leül nem messze a lánytól. Nyelvével kettőt csettint Hádész felé, aki erre eltűnik a fák között.*
- Az őrjárat is kint van. Baj már nem érhet téged.
*Mondja a fiú, és közben elővadászik egy cigarettát, és rágyújt.*
- Egy ilyen helyes lánynak nem szabadna egyedül csámborognia az erdőben. Veszélyes. Komolyan. Örülj, hogy mi találtunk meg, és nem egy vérfarkas, lidérc, vagy egyéb szörnyeteg. Nemrég egy vámpírt kellett lerugdalnom egy Kim Kaguya nevű srácról...
*Látszik, hogy kicsit elkomorodik, és igazít egyet számszeríján, majd kihúzza övéből a pálcáját, újra megnézi, és elrakja.*
- Főleg hogy ilyen gyönyörűek a szemeid. Kár lenne érted...
*Ezzel rákacsint Leilára, és elvigyorodik.*

Tárgy: Re: Út az erdőbe Szomb. Ápr. 23, 2011 9:07 am

Felhúzom a szemöldököm a névre, fura neve van az állatnak de alapjába véve szép állat. Aztán csak biccentek.
- Igen, valóban elég sokszínű dolgokat lehetett hallani, de örömmel hallom hogy ezúttal nem rossz kezekbe futottam - mosolyodom el halványan, mert elég élénken él bennem a találkozás, egy másik férfival, ő rossz volt, talán túl rossz, és már azért tetszett és feledkeztem bele a szemeibe. Kis sóhajjal megrázom szőke fürtjeim, és nem veszem zokon hogy letesznek a patak mellé. Elmosolygom magam, hogy a kutya milyen szófogadó, majd a következőkre, kicsit félrepillantok.
- Tudom hogy nem kellene, de nem hiszem hogy egy vámpír vagy lidérc rosszabb lehet annál, amit az a szemét okozott nekem - görbül lefelé a szám, de ezúttal nem sírom el magam, most nem, mert így is elég könnyemet látta már a vörös hajú, aki mellesleg igen szimpatikus.
- Vámpírok, átokverte lények az már biztos - biccentek, jómagam sem kedvelem őket túlzottan, aranyvérű neveltetésem kapcsán, eléggé ellenük neveltek. És még nem akadtam össze kivétellel, aki miatt megjavult volna a világnézetem.
- Nem is gyönyörűek. Biztos nagyok, rondák és vörösek - kuncogok fel, mert sejtem hogy nézhetek ki, kellemetlenül.
- Régóta vagy itt a kastély körül? - kérdezem, és alaposan szemügyreveszem a fiút, tetszik a látvány ami azt illeti.

Tárgy: Re: Út az erdőbe Szomb. Ápr. 23, 2011 9:11 am

Az erdő csendesnek tűnik, csupán a szellő neszez az ágak között. A távolban egy farkas vonyít, majd hirtelen tejfehér köd kúszik ki a fák közül, és hiába minden varázstudomány, nem tudják eltüntetni, megállítani. Mindent beburkol, minden ezüstös csillogásba vész.
Pár pillanat az egész, de mire eltűnik, már egy teljesen más helyen vannak. Leila bokája meggyógyult, a kutya azonban nem talál vissza hozzájuk. Ha meglelik a kivezető utat, az erdő szélén fogja várni a gazdáját.
Ahogy a köd eloszlott, egy tisztáson találják magukat, a közepén egy szökőkút csobog, aminek a vizén táncot járnak a Holdsugarak, ám ez nem egy közönséges kút. Nincs alja, és ha a szerencsés aki meglátja, belenyúl, azt találja ami szívének leghőbb vágya...

Tárgy: Re: Út az erdőbe Szomb. Ápr. 23, 2011 9:28 am

*Will fekve dohányzik, így a ködöt csak az utolsó pillanatban veszi észre. Mire felugrik, felkapja számszeríját, és körbefordítja, a köd elhúzódott. Kiveszi szájából a még mindig parázsló cigarettát, és kifújja a füstöt.*
- Ez zseniális...
*Morogja, és körbefordul.*
- Komolyan mondom... Napalmot a rohadt erdőnek! Napalmot! Pusztuljon az egész... Én elvesztem a munkám, és nem kerülök ilyen helyzetbe.
*Látszik, hogy kissé kibillent lelki egyensúlyából, de gyorsan vesz pár mély levegőt, eldobja a füstölgő bűzrudat, rálép, és lehiggad. Ránéz Leilára, és leguggol mellé.*
- Jól vagy? Minden rendben?
*Kérdi aggódva, és megtapogatja a lány bokáját. Nem érezte hoppanálásnak a dolgot, de ha mégis az lenne, akár el is törhette volna a gyenge lábfejet. Meglepetten veszi észre, hogy Leilának semmi baja. Ekkor veszi a fáradtságot, hogy körbepillantson rendesen. Meglátja a kutat, és elindul felé, közben többször is fütyülve, hátha Hádész felbukkan.*
- Átkozott kutya...
*Morogja, míg oda nem ér, és belebámul a feneketlen mélységbe.*
- Különös...
*Tör elő mellkasából, és idegeskedve ereszti le a számszeríjat. Azon gondolkodik, belenyúljon-e a vízbe. Szomjasnak érzi magát, és egy tenyérnyi hűvös kútvíz jól esne... Még ha szökőkútvíz is...*

Tárgy: Re: Út az erdőbe Szomb. Ápr. 23, 2011 9:35 am

Figyelem a dohányzó fiút, és felkiáltok, abban a pillanatban ahogy ő is felugrik. Fehér köd jelenik meg, és borít be mindent, én pedig szédülni kezdek, és émelyegni. Nem jó ez így, nagyon nem jó. Mikor stabilizálódik a világ egy ismeretlen kis tisztást pillantok meg, és egy szökőkutat, amiről fogalmam sincs hogy került oda.
- Ne bánts, ez nem az erdő hibája szerintem - szólalok meg és körbepillantok majd mikor Will a bokám után kérdez meglepve veszem észre hogy már nem fáj, és nem nyilal.
- Ö, hülyének nézel ha azt mondom semmi baja? - pillantok rá félredöntött fejjel, majd lábra állok, próbálgatom, de tényleg semmi baja. Ez érdekes.
- Honnan került ez ide, és mi ez? - érdeklődöm a semmitől, és Willtől, majd közelebb lépe a kúthoz, és belepillantok. Tiszta a vize, de nem nyúlok hozzá, lehet hogy valami kellemetlen dolgot rejt magába, és nem akarok az áldozata lenni.

Tárgy: Re: Út az erdőbe Szomb. Ápr. 23, 2011 9:41 am

Az erdő semmiféle más furcsaságot nem mutat, a kút vize nyugodtan csobog tovább, és várja hogy beteljesíthesse feladatát.

Tárgy: Re: Út az erdőbe Szomb. Ápr. 23, 2011 10:02 am

*Will felhúzza egyik szemét, miközben kínos lassúsággal ránéz a lányra.*
- Segítek. Vadőr. Nem régész, nem archeológus, nem kútfúró. Vadőr. És nem tudhatok mindent az egész erdőről. Ez a hely hatalmas. Mármint... Mágikusan hatalmas! Kiismerhetetlen, és minden szeglete bármikor megváltozhat. Szóval... Nézzük a rideg valóságot. Ez egy mező, egy kúttal. Szomjas vagy? Ha igen, igyál. Addig kitalálom, merre kell mennünk...
*Mondja a fiú, ezzel ahogy elhalad a lány mellett, a szeme sarkából végigméri, és megy tovább. Megáll, és a fákat kezdi vizsgálni, hogy rájöjjön, merre lehet a kastély, és a vadőrlak.*

Tárgy: Re: Út az erdőbe Szomb. Ápr. 23, 2011 10:09 am

Figyelem mit művel a másik, mászkálni kezd, én pedig a kúttal szemezek, de nem iszom bele, egyenlőre csak nézegetem, és a kijelentéssel egyet értek.
- Valóban elég sok, és furcsa dolgokra képes. Nem tudom ezúttal mi üthetett belé - értetlenkedek én is, majd közelebb hajolok a vízhez, de csak magamat látom benne. Van egy olyan sejtésem hogy nem egy hétköznapi dolog, mivel akkor nem lenne itt, és nem csak néha jelenne meg, hanem valahol lenne valami állandó helye.
- Szerintem ez nem egy hétköznapi kút. Úgy értem ha az lenne, akkor miért jelent volna meg a semmiből nekünk? Ha nem lenne valami furcsa tulajdonsága, akkor simán rátalálhattunk volna valahol az erdőben, nem kellett volna a mágikus elkendőzés - próbálok valami okosat mondani, mivel csak a hajam szőke, én nem vagyok az. Lejjebb hajolok, és kis híján hozzáérek a víztükörhöz.
- Hm... mi lehet ennek a nyitja?

Tárgy: Re: Út az erdőbe Szomb. Ápr. 23, 2011 10:19 am

*Will leereszti a fegyvert, és úgy néz a lányra, mint egy igazi szellemi fogyatékosra.*
- Te logikát keresel ebben az erdőben? Csak szólok, hogy nem fogsz találni. Itt véletlenszerűen történnek a dolgok.
*Ezzel elfordul, és hallgatja a lány további eszmefuttatását, és elpattan benne. A lány egy ilyen válságos helyzetben hülyeségekkel foglalkozik? Hogy lehet valaki ennyire buta? Odalép Leila mellé, és végtelen haraggal az arcán ránéz a lányra.*
- Most komolyan a kút a legfontosabb? Segítek három szóval. Éjszaka, erdő, szörnyek. Vissza kéne mennünk a kastélyhoz, és ahogy nézem, elég messze vagyunk, szóval bele kellene húznunk. Vagy mit szeretnél a kúttal? Megfürdeni benne? Csak rajta!
*És ezzel felkapja a lányt, majd vigyázva arra, hogy Leila ne üthesse meg magát, egyszerűen belerakja a vízbe úgy, hogy a lány nyakig benne üljön.*
- Tessék!

Tárgy: Re: Út az erdőbe Szomb. Ápr. 23, 2011 10:29 am

- Nem logikát keresek, hanem próbálok rájönni hogy miért kerültünk ide. De persze ha ez téged nem érdekel... - vonok vállat, majd mikor nem reagál túlzottan az eszmefuttatásomra, gondoltban legyintek csak.
- Most komolyan? Szerinted visszajutunk innen ha figyelmen kívül hagyjuk ami itt van? Ezek a valamik nem véletlenül jelennek meg, és nem sétálhatsz csak úgy el mellette, mert nem érdekel - vágok vissza, nem érdekelnek annyira a szörnyek, vissza akarok menni, de ehhez valahogy a kút a megoldás. Érzem. Mikor mellém lép, és belerak a kútba felsikítok, éppen csak hogy fülsértően. Kellett ez?
- Nah és ez mire volt jó, Őfővadőrsége? Arra hogy tiszta víz lettem hála neked? Mégis hogyan... - akad el bennem a szó, mert valami furcsát érzek, valami mintha változna, mozogna a vízben. Megrémülök, nem tudom miez, de nem akarom közelebbről megtudni. Feljebb kapaszkodom a padkába, és mindenféle segítség nélkül próbálom felhúzni magam.
- A francba is ezzel az egésszel, meg veled, meg a hülye ötleteiddel.. - morgolódok magamban, majd visszacsusszanok, és ezúttal teljesen elfed a víz. Zuhanni kezdek, és zuhanás közben furcsa színeket, képeket, érzéseket vélek hallani, látni, érezni. Megrémiszt. Már nem látom a felszínt, és kezd fogyni a levegőm is. Aztán egy fényes kő jelenik meg előttem, amely a kezemhez lebeg, én pedig önkéntelenül nyúlok utána. Megmarkolom, és mintha ez lenne a kulcs, újra felfelé kezdek lebegni, és kibukkan a fejem a vízből. Köpködök, és köhögök, de most már erősen megragadom a padkát. Kihúzom magam, és felülök a padkára, átlendítem a lábam, és elterülők a fűben, kezemben tartva a követ. Meg is mutatom Willnek, de nem mondom el mit éreztem odalent.

Tárgy: Re: Út az erdőbe Szomb. Ápr. 23, 2011 10:55 am

A kis kő Leila kezében valójában egy medalion, amit ha felfűz egy ezüstláncra sohasem lesz képes elhagyni, hisz varázserővel bír. Egy mágikus kő, belsejében egy nagyhatalmú szellem lapul, aki saját akaratából vonult el. A legenda szerint ha arra érdemes kezekbe kerül a kő a szellem a szükség perceiben előbújik és mindig a helyes irányt mutatja, ha kell megvédi a gazdáját. És mi sem bizonyítja jobban, hogy Leila alkalmas rá, minthogy a kő egy szép, díszes de antik medállá változik külsőségében is. A szellem elfogadta a lányt, elfogadta, hogy őt fogja védelmezni és támogatni a nehéz pillanatokban, néha csupán egy-egy megérzést küldve neki arról, hogy mi a helyes.
Mivel Will nem mutatott hajlandóságot, hogy kihasználja a kút mágikus erejét, ezért egy kis meglepetés fogja várni, mikor kitalálnak az erdőből. Hűséges kutyájához egy kölyök kutya szerűség csatlakozott, ami árnyékként fogja követni a fiú minden lépését, bár komoly mágikus erők birtokában van az állatka. Tanácsos vele jól bánni.

// További jó játékot ^^//