Azgard

McNair a szobájában várta az új diákot, akinek az érkezőséről Anor már előre tájékoztatta, de nem ezért nem lepődött meg, mikor a fiú bekopogott. Az ajtó, belülről átlátszó volt, tisztán látszott a folyosó, egy különleges bűbájnak köszönhetően, hisz Leon McNair mindig is paranoiás ember hírében állt. És volt is rá oka.
Mikor felhangzott a kopogás éppen hatalmas íróasztala mögött ült, amin patinás rend uralkodott épp csak egy hatalmas könyv feküdt előtte kinyitva, ősi írással teleróva.
Felnézett, és csupán akarata erejével kinyitotta az ajtót, és az említett tárgyat jó erősen a falhoz vágta, hogy csak úgy zengett a csattanás a folyosón, megugrasztva látogatóját.
- Ilyen ijedős lennél? - fogadja köszönés helyett és mögötte ugyanúgy bevágja az atjót, miközben egy tapodtat sem mozdul a székéből. Vizsla tekintettel, hosszú fekete hajának függönyén át vizslatja Max-et. Nem kínálja hellyel a fiút, első pillantásra nem kedvelte meg, de ő senkit sem kedvel. Idővel talán nem szekálja ki őket a világból, de Anor nem is a kedvessége miatt tartja. Tanárnak is és alkalmi segítőként is tökéletes.
- Mit akarsz tőlem fiú? Mondták, mondták - legyint arra, hogy az igazgató küldte - de én a te szádból szeretném hallani, és arra is kíváncsi lennék, mi késztetett rá, hogy közénk gyere?
Kényelmesen hátradől és hallgatja ahogy a fiú beszélni kezd. A tanítás még ráér egy kicsit...

Elgondolkodva figyeli a fiút. Intenzív erőnövelést szeretne? Hát azt megkaphatja...
- Mostanában valóban egyre több panaszt hallani a másik iskolából - reagálja le a hallottakat közönyösen, majd továbbra is székében ücsörögve pálcát fog a fiúra.
- Lássuk mit tudsz, próbáld meg kivédeni az átkaimat - sosem volt a halogatás híve, így hát egyből támad, meg sem várva a választ. A fiú meglepődik, de jól veszi az első akadályokat, amivel elnyeri a figyelmét. McNair végre felkel az asztaltól és Max elé lép, néhány lépésre tőle.
- Eddig jó, most akkor lássunk néhány átkot - félkörívben meglengeti a pálcát és jól hallhatóan ejti ki az átkot, hisz mégis csak tanít. - Stromen - kések hada repül a fiú felé, de mivel annyira meglepődött hogy nem mindet tudta volna védeni, inkább megszüntette az átkot, nehogy komolyabb baja essen.
- Mondtam hogy figyelj - mordult rá, és egy gyengébb pálcaintéssel a falnak taszította a figyelmetlenségéért. - Figyelj, próbáljuk meg újra... - És addig gyakorol vele, amíg nem megy neki tökéletesen.

Kivédi a fiú átkát, porfelhővé változtatva a késeket, majd a port szórja vissza rá, hogy egy kis kellemetlenséget okozzon, nem igazi támadásként.
- Gyorsan tanulsz - leengedte a pálcát. - De úgy állsz ott mint egy szerencsétlen, semmi magabiztosságot nem sugárzol. Ha mindenkire ilyen kétkedő, ijedt szemekkel nézel, ne várd, hogy megrémüljön és ne álljon ki veled - ciccegett, körbejárta a fiút.
- Húzd ki magad és ne ejtsd előre a vállad, állj egyenesen! HA szembe jön veled valaki, aki potenciális ellenfél, megkönnyíted a saját dolgod, ha már a kiállásod is azt sugallja, hogy veszélyes vagy, veled vigyázni kell. Persze tettetheted, hogy gyenge és sebezhető vagy, az is beválhat. De elég ártalmatlan vagy már magadtól is. Tanuld meg, hogy kicsit félelmetesebb, vészjóslóbb légy. - miközben beszél, körbe-körbe járkál Max körül és pálcája érintésével igazítja ki a testtartását, szúró érzést okozva néhol, hogy jobban megjegyezze. Összehúzott szemöldökkel vizslatja a fiút.
- Határozottan jobb, bár ezt az idióta vigyort töröld le a képedről - ajánlja, majd egy tekercset húz elő és adja át.
- Átkok listája. Van negyed órád, memorizálj minél többet, utána párbajozunk - közli majd helyet foglal a székében.

Max a tekercset kigöngyölve átkok felsorolásár látja.

Kroment - jégcsapok támadása
Nokrem - összezúzza a célzott tárgyat/testrészt
cromint - megkötöz
Ruskempta - erős lefegyverző átok, eldobja az ellenfelet
Conseretto - nekivág a falnak és esés közben kések szabdalnak
Revision - fénypontok, amik később tűzgömbbé válnak
servion - (fekete mágia) súlyos belső sérülést okoz
Nemorosa - sötétségbe borít
Fragosus - fájdalom borít el
estus - forróságot áraszt
congelo - fagyasztja amire céloz
involo - reptet

Figyeli a fiú elmélyült koncentrációját és magában elismerően bólint. Igyekszik, ez tény. Egy perccel sem hagy több időt, mint amennyit kiszabott, majd szinte szemel követhetetlen gyorsasággal terem a fiú előtt. Ez is egy ügyes trükk, csupán varázslat az egész.
- Készülj fel, párbajozni fogunk. Szavak nélkül támadok, te védekezz és támadj vissza ha tudsz! Most pedig gyere utánam, nem tesszük tönkre a berendezést.
Azzal odalépett a könyvespolchoz és néhány kötet kihúzása után, a polc félrefordult, és egy párbajterem tárult fel előttük, puha anyagból készült padlóval, gyakorlóbábukkal a sarokban, ablakok nélkül. Kellemetlen lenne, ha véletlenül egy komolyabb átoktól valaki kiesne az ablakon.
Elhelyezkedett a bal oldalon és magával szembe a terem túloldalára küldte Maxot. Adott esélyt a fiúnak, hogy legyen ideje reagálni az átkokra. Egy meghajlás után elkezdték.
McNair folyamatosan támadott, pillanatnyi szünet nélkül szórta az egyre erősebb átkokat, és kivédte a néhány ügyes ellentámadást. Úgy fél óra múltán, csettintett, mire a gyakorlóbábuk körbevették a fiút és egy másik bűbájjal elérte, hogy azok szórják az átkokat, bár az ő irányítása alatt.
- Meg kell tanulnod több ellenfélre koncentrálni egyszerre! - kiabálta túl az átkok zaját és örömmel látta, hogy a fiú ügyesen védekezik.
- Jól van, mára ennyi. - zárta le, mikor a bábuk szétrobbantak Max varázslataitól. - Holnap megtanítom hogyan hopponálj. Legyél itt fejben, mert nem foglak összerakni, ha szétesnél.

//A válaszban használd fel a küldött igéket, nem kell mindet, de jó néhányat. //

A következő napokban Max megfeszített tempóban tanul és gyakorol, szinte minden idejét ideiglenes tanárával töltve, aki nem kíméli őt, viszont elégedetten figyeli, hogy látható fejlődést mutat ifjú tanítványa. Még két nap telik el, mire a fiú szerez akkora gyakorlatot a folyamatos párbajokban, hogy megtudja sebezni mesterét, de ez volt a fordulópont innentől rohamos gyorsasággal veszi az akadályokat.
A hopponálás kezdetben nehézségeket okoz neki, de a fenyegetés, miszerint ha darabjaira esik, nem fogják összerakni, eléri, hogy minden figyelmét a feladatra összpontosítsa és egyszer sem hibázik, bár kezdetben nem megy neki, majd belejön.
A hét végén McNair, az utolsó óra végén, ismét az irodában beszél a fiúval.
- Én ezzel befejeztem a tanításodat. Hopponálni kiválóan tudsz, bár a távolságokat csak fokozatosan növeld, nehogy váratlan meglepetés érjen. A párbaj tudásod... Nos, elmegy, tudsz fejtörést okozni az ellenfélnek, de vigyázz, több ellenféllel könnyedén meggyűlhet a bajod. Egyébként gratulálok, ezzel nálam végeztél.
Mindezt ugyanolyan szenvtelenül és hűvösen adta elő, mint mindent a hét során, de most először mondott valami dicséretfélét, ami már önmagában is meglepő. Nem vár választ a fiútól, kitárja az ajtót és int neki, hogy távozhat, az ő dolga itt véget ért. A többi Maxon múlik és a jövőbeni tanárain és ellenfelein.

//Vége, megtanultál mindent ^^//