Arwen Blanchett

Név: Arwen Blanchett
Születési év, hely: 1992.05.16. Ciprus
Kor: 19
Ház: Famine
Évfolyam: 4
Álláspont: Jó oldal
Származás: félvér

Történet: 1992.május 16.-án születtem, szombaton. Aznap szépen sütött a nap, legalábbis a szüleim azt mondták. Egy átlagos kórházban jöttem a világra. Kiskoromban egyedüli gyerek voltam, majd később sem volt nagy társaságom, ahogy nőttem pedig, a szüleim úgy feledkeztek meg rólam. Igazából a családom romokban hevert. Miután megszülettem a szüleim már nem néztek egymásra úgy, ahogy azelőtt. Esetlegesen ez az oka annak, hogy soha nem szültetett testvérem. 6 éves lehettem mikor a elköltöztünk apámtól. Soha nem gondoltam, hogy az életben ennyire fájhat valami. Azután nem is igen láttam őt csak nagyon ritka alkalmakkor. Édesanyám (Cate Blanchett) varázstalan ember volt. Apám (Wiliam Blanchett ) aranyvérű, varázsló. Én gazdag körülmények között nőttem fel, de szerintem ez semmit sem számit. Mindig is irigyeltem azokat, akiknek van szerető családjuk, legyen az nagymama, apa, anya, esetleg testvér, mert én ezzel teljes mértékben sosem rendelkeztem. 10 éves koromba kezdtem felfogni, hogy más vagyok, mint a többi gyerek. Nem sokkal később anyám már bizonyosan tudta, hogy apám képességeit örököltem. Bár erre szemet hunyva semmit sem tett. Még én sem tudtam mi történik velem, bár én már sejtettem valamit. Olyan dolgokra voltam képes, amikre más nem. Nagyon nehéz volt titkolni a többi gyerek előtt, hogy valami nincs teljesen rendben velem. Egyszer az is előfordult mikor mérges voltam az egyik osztálytársamra, hogy a ruháit testnevelés óra után véletlenül meggyújtottam. Persze soha nem derült ki, hogy én voltam, szerencsére. Ezután már attól is féltem, hogy bármit is érezzek, nehogy a végén az legyen belőle, hogy valaki megsérül. Majd ezután mindent megértettem. Ugyanis apám eljött hozzám és ő mondta el az egész történet, akkor már 13 éves elmúltam. Nehéz volt felfogni az igazságot, olyan volt mintha egy tündér mesébe keveredtem volna. 14 éves koromig mugli iskolába jártam és próbáltam mit sem foglalkozni az üggyel. Mivel még annak ellenére is nehéz volt elválnom az iskolámtól, hogy alig volt barátom. Én erőltettem, hogy oda szeretnék járni, aminek anyám örült a legjobban. De ezek után én mindig olyan másnak éreztem magam, amit a környezetem is észlelt. Ezt követően már azon kevés barátaimat is elvesztettem, akik voltak. Mikor próbáltam elmondani a szüleimnek, hogy nem akarok többet muglik között tanulni, anyám majdnem sírva fakadt, míg apám csak olyan „Tudtam előre, hogy ez lesz!”- nézéssel nézett. Ezután anyám rá fél évvel meghalt. Én csak úgy hallottam a hírt mivel már nagyban tanultam a Wilian iskolában. Szorgalmasan tanultam, hogy bebizonyítsam, vagyok olyan jó, hogy ide járhassak. Nagyon szomorú voltam, de túl kellett tennem magam a dolgon. Apám nagyon sokat támogatott engem, főleg a halálhír után.
Mikor apám érezte rajtam, hogy egészen túl tettem magam a dolgon bejelentette, hogy újra megházasodik. Azóta sem fogadtam el a döntését, sőt megszakítottam vele minden kapcsolatot. Valójában nem voltam vele túl igazságos, most már megértettem. Neki is joga van a boldogsághoz, de bennem túlságosan erősen él anyám emléke ahhoz, hogy ezt elfogadjam. Mindenesetre azóta nem beszéltem vele. Ezt követően csak úgy repültek az évek. Rengeteg levelet kaptam tőle, de egyikre sem válaszoltam. Nem tudom, talán büszkeségből nem akarom bevallani, hogy nem mindenben volt igazam. Igazából magam sem értem az okát. Olyannyira hozzászoktam, hogy nincs mellettem, hogy szinte fel sem tűnik a hiánya. Meg mert nincs merszem ezek után írni neki. Most már negyedikes vagyok a suliban, és próbálok erőm teljéből tanulni. Így nem igazán tudok most ezen gondolkodni.

Jellem: Mindig próbálom erősnek mutatni magam, de ez nem mindig sikerül. Nem hiszem magamról, hogy túl társasági ember lennék, jobb szeretem a magányt. De ez persze nem azt jelenti, hogy egész nap a sarokba bújva üldögélek, mert ha úgy van, nagyon szívesen társalgok bárkivel. Továbbá könnyen felkapom a vizet akár kicsi dolgokon is, de egy gonosz és egy felelősségteljes oldallal is rendelkezem. Nagyon türelmetlen vagyok, de ennek ellenére imádom a kihívásokat. Rendkívül makacsnak tartom önmagam, ami nem épp jó tulajdonságaim közé tartozik. Kimondhatatlanul nehezen barátkozok, ennek oka talán az, hogy régen sem volt sok barátom. Elég komolynak tűnhetek a külső szemlélők szemében, de ha valaki jobban megismer, tudja, hogy ez nem így van. Viszont határozott véleményt alkotok, amit utána elég nehéz megváltoztatni. Általában igazam van, vagyis inkább úgy gondolom. Elég trehány tudok lenni, ha éppen olyan állapotban vagyok. Olykor még mindig nem tudom, hogy hogyan viselkedjek varázsló társaimmal, emiatt mások szemében egy kicsit illetlennek tűnhetek. Nem igazán vagyok erőszakos, szerintem mindent meglehet oldani a nélkül is.

Kinézet: Hosszú feketés barnás hajam van, amit főként összekötve vagy kiengedve hordok, de semmi jónak nem vagyok az elrontója, szóval gyakran vállalok be újdonságokat. Sem túl magasnak, sem túl alacsonynak nem mondanám magam, teljesen átlagos a testalkatom. A szemem színe kék. Ruhák terén sem a túl kihívót sem a túl egyszerűt nem díjazom. Teljesen átlagos kinézetűnek találom magam. Ritkán használok sminket, csak ha az az esemény megkívánja. Természetesen rendkívül ügyelek a külsőmre és ennek megóvására, ha épp nincs semmi dolgom, akár órákig képes vagyok a tükör előtt fésülgetni magam.

Pálca: 12 hüvelyk, eperfa, egy szál véla haj

Először is: Üdv köztünk, és remélem a lentebbi kritikámmal nem bátortalanítalak el.

Másodszor és sokadszor: Rövid, folyó szövegben nem használunk pontosvesszőt. (Valaki ezt egyszer úgy aposztrofálta, hogy a pontosvessző csak azt mutatja, hogy jártál egyetemre.) Tökéletesen felesleges, esetleg felsorolásnál használjuk, folyó szövegben semmiképp. Már pedig a kinézethez és a leírásoz is folyó szöveget kértünk, és talán egy kicsit írhatnál bővebben a természetéről, ez olyan átlagos. Ilyen is, olyan is. Jó tudom, hogy a legtöbb emberre ez igaz, de ragadj meg egy tulajdonságot ami igazán! Állhatatos, vagy éppen csalafinta, erőszakos, kedves, vagy amit akarsz. Természetesen van más része s a tulajdonságának, írd is le, különben nem lenne meg a 8-10 mondat egybefüggőn, de fókuszálj is egyben.

Aztán lássuk az előtörténetet. Most mi ez, hogy az anyja szerette ha emberek közt van? Miért ő nem volt ember? Jó, jó tudom, hogy arra gondolsz, hogy muglik között. De hát egy, egy aranyvérű - ha az nem Weasley- miért akarja, hogy a gyereke muglik között nőjön fel? És akkor itt jegyzem meg, hogy a mugli szónak a fanfic írók nagyon lelkesen találtak néhány szinonimát, mint például a varázstalan ember, vagy mágia nélküliek és társaik. De a varázslók és a muglik is emberek, tehát ezt mindenképpen javítsd kérlek. Másrészt meg kórházban született? Már megint itt ez az aranyvérű de imádom a mugli dolgokat történet. Lehet, de akkor szeretnénk ennek egy jó kis izgi szaftos előtörténetét olvasni, hogy teszem fel az anyát a varázsvilág kifárasztotta már és megkeseredett mert valakin még a mágikus gyógyszerek sem tudtak segíteni és ezért már jobban bízik a muglikban, vagy éppen hogy mág az ükapja is nagy muglirajongó volt és ő ezt a családi hagyományt folytatja... Szóval valamit. Mert egyrészt hosszabb lenne tőle a sztori, másrészt meg értenénk. És arról nem tudtunk meg semmit, hogy Arwen hogy élte meg, hogy varázsló létére muglik között kellett élnie, ahol titkolóznia kellett. És nem tizennégy évesen kerülnek először a varázslók és boszorkányok suliba hanem tizenegy, tehát valakinek addig tanítania kellett varázsolni... Főleg ha már 4. évfolyamba megy.
Légyszíves ezeket tisztázni és remélem tényleg nem vettem el a kedvedet, de mivel ez egy íráson alapuló játék, jobbnak gondolom már az elején kifejteni, hogy a részletes leírás fontos. És miközben te megírod az előtörténetet Te is ugyanúgy megismered a karaktert és ha ismered könnyebb vele játszani, beleélni magadat a helyébe.
Amíg a hibákat nem javítod a történet ELUTASÍTVA!

Köszönöm szépen a kritikát, már ki is javítottam az adatlapot, remélem így már megfelel.^^

Köszönöm, hogy nem menekültél el a hosszú és terjedelmes kritikámat olvasva Az egybefüggő szöveg írását még egy kicsit gyakorolnod kell majd, hogy gördülékeny legyen, de lényegi dologba ezúttal már nem fogok belekötni. Egy helyen Mikor próbáltam elmondani a szüleimnek, hogy nem akarok többet emberek között tanulni, anyám majdnem sírva fakadt, míg apám csak olyan.. itt javítsd az ott maradt emberek közöttet, muglira, vagy hasonlóra, az előző kritikámban említett okok miatt.
Egyébként meg jó játékot ELFOGADVA

Köszönöm!