Előzmény: Sötét negyed/Sikolyköz
- Nincs? Pedig az ember azt hinné, hogy a közeli iskolához tartozol, de végül is nem szabály hogy mindig igazam kell hogy legyen, bár általában az szokott lenni, nem tudom miért - mosolyodik el, és magadban ismét megjegyezheted hogy megnyerő mosolya van, valami olyasmi, amibe a férfiak könnyedén bele tudnak szeretni.
- Ó istenem, úgy értem... részvétem a rokonaid miatt vagy rokonod nem tudom, de tudom milyen érzés valakit ilyen hirtelen elveszteni... - görbül a mosolya kissé szomorkásba, a tekintete semmit sem változik, nem tudod miért de ha meg kellene mondanod, mi a legszembetűnőbb a lányon, akkor azt mondanád hogy a szeme.
- Rendben van akkor menjünk - indul el, és hátrapillant rád, követed-e. Úgy véled lelassul körülötted az idő, és nem létezik más, mint Chiara szeme, amiben szó szerint elmerülsz, és a mindent ellepő, és körbeölelő lágy, feketeségbe hullsz, eszméleted jobb vizekre evez, az utolsó amit látsz, furcsa éles mosolya.
Amikor felébredsz, nem tudod hol vagy és megmoccanni sem tudsz, de úgy érzed mintha évek teltek volna el azóta, hogy elindultál Chiarával a sötét sikátorban hazafelé. Résnyire nyitod a szemeid de senkit nem látsz magad körül, csupán a legijesztőbb szobát, amit valaha is láttál. A falakat fekete- és vörös színek uralják, véletlenszerűen, mintha valaki bemeszelte volna feketére, és ráloccsantott volna egy vödörnyit a vörösből. Fekszel, annyit biztosan tudsz, ahogyan azt is hogy egy hatalmas ágyon ahol bíborszínű az ágynemű, és fekete valamint királykék kispárnák vannak a nyakad alá tuszkolva. Amit látsz, az az hogy nincs ajtó. Négy oldalról fal vesz körül, a falakon pedig polcok, és szekrénykék, mindenféle általad ismeretlennek tűnő szerszámokkal és eszközökkel. Többféle hosszú kígyózó ostor, és bilincs, különféle méretű szájba való almácskák, és minden féle más egyéb, amit az agyad elsőre fel sem akar dolgozni. Ha megpróbálsz megmozdulni nem jön össze, négy oldalra vagy kifeszítve szoros kötelékekkel, és a pálcád sincs a közeledben a mágikus erődet pedig...egyszerűen nem érzed. Értelemszerűen használni sem tudod egy darabig. Egyenlőre egyedül vagy.