*Zoé az ajtó előtt megtorpan.
~Á remek, ez lesz az!
*Bemegy a szobába. Odabent nem lát senkit.
~Milyen szép kis szoba. - gondolja magában és elismerően bólint. Több ágyat és íróasztalt is lát. Az egyik üres ágyhoz sétál ahol mindent lepakol. Alaposan megfigyeli a szoba elrendezését, színeit. Nem volt túl hivalkodó, de otthonosnak érzte. Odalépett az ablakhoz és kinézett rajta. Odalent az Akadémia területe látszódott kissé nehézkesen ugyanis egy hótól roskadozó fa takarta el a kilátást. A nézelődéssel inkább felhagyott, és a ruháit, cuccait elpakolta az egyik üres szekrénybe.
~Vajon hol vannak a többiek? - fogalmazódott meg benne a kérdés. Persze Sindy-ről tudta, hogy hol van, na de azért laknak itt mások is. Ezen gondolkodott miközben pakolászott. Az egyik falon egy kis hirdetőtábla lógott a Karácsonyi bál programát hírdette. Zoé csak egy pillantást vetett rá, már szinte tudta kívülről, mivel már volt alkalma elolvasni. Amikor végzett a kipakolással úgy döntött ő aztán nem mozdul ki a szobából. Persze szívesen megismerte volna a sulit, de nem akart most fáradtan eltévedni. Úgyhogy az ágyán a párnáját nekitámasztotta a falnak és, leült, kényelmesen elhelyezkedett, kezében egy füzettel és rajzolgatott. Imádott rajzolni, már szinte majdnem betelt a füzete. Mindenféle apró kis pillanatokat vetett papírra. Ez egy olyan művészet volt számára, amely kimeríthetetlen, mivel mindig van amit le lehet rajzolni. Volt már úgy, hogy arcokat rajzolt, a barátai arcát, mert megkérték rá. Most azt a képet próbálta megörökíteni, amikor megérkezett az iskola elé, a gyönyörű hóesésben. Munkájában elmélyedt, teljes figyelmét annak szentelte...*