Név: Armyn Pain
Kor: 28
Rang: Halálfaló
Lakhely: Anglia
Születési hely: Amerika
Vér: Aranyvérű
Történet
Fagyos téli éjjel volt. A szél elemi erővel döngette az ablakokat, és a hóförgeteg ellepett mindent, és látni sem lehetett a sűrű tejfehér hóhullásban. Egy kis házban, valahol Amerikában, két gyermek, mégis ezt a pokoli éjjelt választotta érkezése idejére.
A hideg téli szél úgy tépett bele Michael Pain kabátjába, hogy a férfi azt hitte, leszakítja róla azt. Felsétált a kúria lépcsőin, és benyitott az épületbe. A dada már ott várta.
- Nos? - Kérdezte rekedtes, alkoholáztatta hangján. - Fiú vagy lány?
- Fiúk...
- Fiúk? Miért, hányan vannak?
- Ketten...
A férfi felhúzta szemöldökét, és kiköpött a padlóra. Belépett felesége szobájába, aki az ágyában feküdt, kezében két bepólyált csecsemőt tartva. Ránézett férjére, és halványan elmosolyodott.
- Nézd milyen szépek... - Mondta a nő, ám meglepetésére nem boldog szavakat, hanem egy hatalmas, arcára mért ütést kapott.
- Hogy fogunk kettőt etetni, Lora? Hogy? - Üvöltötte a részeg apa.
- Nem tudom... - A nő zokogva húzódott a falhoz, karjában tartva mindkét gyermekét.
- Nem tudod, nem tudod, a pokolba, is mit kezdjek két gyerekkel? – tajtékzott tovább az apa, egy pillantást sem vetve az újszülöttekre, akik közül az egyik, mintegy tiltakozólag felsírt. Michael a nőre nézett.
- Csinálj vele valamit, hogy elhallgasson az az átkozott vakarcs.
A nő pánikba esve próbálta dajkálni síró gyermekét, de épphogy sikerült megnyugtatnia, a másik zendített rá. Könnyeivel küszködve ringatta gyermekeit, de bármelyik is hagyott fel a sírással, a másik kétszer hangosabban kezdett rá. Lora szinte megfeledkezett a dühöngő alkoholistáról, ám az nem engedte meg ezt a kis luxust sem: Öklével hatalmasat súlytott a nő arcára. A két gyermek egyszerre hallgatott el. Az apa rájuk nézett, és hátrább lépett. A két kisded őt nézte... Méghozzá összehúzott szemekkel, kitágult orrlyukakkal. Mintha tudták volna, hogy mi történik, és gyűlölet lángolt volna szemükben. Legalábbis az apa később így mesélte...
- A pokolba nem érdekelnek a kifogások - cserdített le két nagy pofont, mindkét tízéves forma gyermeknek, amiért azok más gyerekekkel álltak szóba. Az egyik, Cyrus nyitotta volna a száját, hogy válaszoljon.
- De apám... - kezdte, de a harmadik pofon belefojtotta a szőt, így inkább csendben maradt.
- Nem érdekel, nem megmondtam hogy nem érintkezhettek azokkal a mocskos kis aljanépséggel?
- Az az aljanépség legalább törődik velünk! - Szakadt ki mégis Cyrusból.
- Törődik veletek? Nos, akkor köszönd meg nekik ezt! - És ezzel hatalmasat rúgott saját fia gyomrába. - És ezt! És ezt! És ezt is!
Addig rúgdalta a fiút a földön, amíg az el nem ájult. Armyn már menekült volna, de apja elkapta a nyakát, és a falhoz vágta, majd fejét többször is beleverte a falba.
- Azt hiszed, te nem kapsz ebből? Tessék! Köszönjétek meg nekik! Köszönjétek meg! Gyerünk!
Lora kipillantott a konyhából, és felsikoltott.
- Megölöd őket!
- Azt érdemlik... Sárvérűekkel játszani! Fattyúk! Mocskos fattyúk!
A két fiú napokkal később ébredt fel, szinte egyszerre. Összepillantottak az ágyukon, és keresték a megfelelő szót. Nem találták... Nem tudták, kit hibáztassanak. Magukat, apjukat, a sárvérűeket? Vagy az egész világot? Cyrus lassan kimászott az ágyból, és pakolni kezdett.
- Mit csinálsz? - Kérdezte ikertestvére.
- Elmegyek.
- Miért?
- Mit vársz? Hogy megváltozik? Ez lesz mindig. Ez, és semmi más. Mennünk kell. Jobb lesz neki. Anyának is. Nekünk is.
-Igazad van, nem várhatunk jobbat. – értett egyet Armyn, és ő is felkelt, ám egy pillanatra elszédült, ő rosszabbul járt, neki a fejét verték a falba. Majd visszanyerve egyensúlyát, beledobott pár dolgot egy táskába. Tudta, hogy testvére komolyan gondolja, hogy elmenjenek, és nem is ellenkezett. Neki is bőven elege volt már a folyamatos verésekből, és hogy soha semmi nem jó. A kér fiú, kivárta az éjszakát, és hogy apjuk részegen terüljön el a konyha kövezetén, majd lassan kilopóztak szobájukból. Armyn utolsó pillantást vetett anyjukra, akihez egy picit is ragaszkodott, majd torkában dobogó szívvel átlépte Michael testét, és kinyitotta az ajtót. Kiléptek az éjszakába, először körülnéztek, majd egymásra pillantottak, végül pedig elindultak.
Az elkövetkező hét évben az Egyesült Államok nyugati partját bejárták. Loptak, csaltak, hazudtak, a mágiát különböző mesterektől tanulták el, néha csellel, néha pénzzel megszerezve a tanórákat. Később már nem volt szükségük erre, mikor már eleget tudtak, raboltak, fosztogattak, öltek, és megvolt mindenük, amire vágyhattak. Tizenöt évesen az amerikai varázslótársadalom már remegve ejtette ki a nevüket. Ekkor kezdtek animágiával foglalkozni. Ez még veszélyesebbé tette őket, mivel nehezebbé vált a megtalálásuk. A Két Farkaskölyök feldúlt kisebb településeket, és ekkor vált szenvedélyükké a muglik megkínzása is. Bennük látták elhibázott életük minden forrását és okát. A sárvérűek sem kaptak kevesebbet, hisz félig ők is a mocsok részének számítottak a Pain testvérek szemében.
Még három évig garázdálkodtak, és tartották rettegésben Amerikát, majd fülükbe jutott egy hír, mely szenvedélyesen vonzotta őket. Angliában egy fekete mágus fénylő csillaga volt felemelkedőben, és ők remek lehetőséget láttak benne, hogy mellette még inkább kiélhessék magukat, főként, hogy kis eltérésekkel, de hasonlóan gondolkoztak mint Voldemort, akit senki nem mert a nevén nevezni. Huszonegy évesen rászánták magukat az utazásra, és viszonylag hamar meg is találték a Nagyurat, aki kétkedve fogadta őket, de miután bemutatták tudásukat, megkapták a fekete csuklyás köpenyt, a maszkot, és a jegyet, melyet meglepően jól tűrtek. Másokkal ellentétben, nem ordítottak, hanem egymásra vigyorogtak, hiszen már hozzászoktak a fájdalomhoz, részeges apjuk mellett. A testvérpár soha nem bocsátotta meg neki a nevelés, ezen formáját.
A nagyúr bukása után egy évre meghúzták magukat, mert még a Farkaskölykök is túlságosan forrónak találták a talajt, de miután lenyugodott Anglia, újra nekiláttak kegyetlenkedéseiknek. A hatóságok eleinte azt hitték, hogy csak két szokványos bűnöző garázdálkodik, ám mikor már sárvérűek és muglik felkoncolt tetemeit hagyták maguk mögött, maguk az aurorok is idegeskedni kezdtek. Főleg, hogy valamiért a gyilkosok után küldött ügynökök szőrén-szálán eltűntek. Ekkor vált hobbivá a testvéreknél az aurorvadászat, mint igen kellemes, és szerintük felettébb szórakoztató játék. Félig állattá váltak: Vadságuk, kegyetlenségük, ösztönös viselkedésük legalábbis erre mutatott, de egy állat sem ölne szórakozásból... Így hát a Farkaskölyköket egyre többet nevezte a Reggeli Próféta szörnyetegeknek. És ez csak még jobban feltüzelte a Pain fívérek harci kedvét.
Nem bírták megunni soha, az életnek eme számukra csodálatos formáját, hiszen gyakorlatilag bárkin átgázoltak, akivel csak találkoztak, vagy az útjukba állt. Huszonnyolc évesek voltak, mikor hallottak egy újabb mágusról, aki hatalomra tört, de nem tartották sokra, mégis, rávették magukat hogy odautazzanak, és megnézzék maguknak azt az úgynevezett ifjonc nagyúr jelöltet.
Kinézet
180 cm magas, sötétbarna, hosszú hajú, barna szemű, férfiak. Kecskeszakáll takarja álluk, ajkuk vékony, orruk tömzsi. Öltözködésben kicsit különböznek, Cyrus a fekete ruhákat kedveli: Fekete bakancs, fekete nadrág, fekete, bő póló, fekete ballonkabát, és fekete ujjatlan kesztyű. Armyn ezzel szemben inkább fakóbarna ruhákat visel, kesztyű és kabát nélkül. Testalkatuk inkább izmos, mint sportos.
Jellem
Kegyetlen vadállatok, vagyis leginkább ennek nevezik őket, mivel nincsenek tekintettel semmire, se a környezetükre, se más emberekre, egyedül egymás iránt mutatnak némi szeretetre hasonlító gesztusokat. Általában nem sokat gondolkoznak, hogy mit és hogyan tegyenek, ösztönből gyilkolnak, mégis, talán Armyn az, akinek egy szikrányival több megfontoltság van, de elég egy rossz szó, és azt is sutba dobva támad.
Cyrus ezzel szemben tényleg hiányában van mindenféle józan észnek. Igazi vadállat, és előszeretettel gúnyolja ki ellenfeleit, s ha győzedelmeskedik, még pokolian meg is alázza őket.
Eltérések, különbségek:
Armyn:
-jobban kedveli a fakóbarnát, ritkán húz magára feketét.
-nyakában lóg egy kagylós medál, amit még Amerikában lopott el, mert megtetszett neki.
-annak ellenére, hogy gyilkosok, elég kifinomult szépérzékkel rendelkeznek, de a nőket csak egy éjszakáig veszik figyelembe.
-hátán három hosszú karomnyom húzódik, annak eredményeként, hogy konfliktusba került egy tigris alakjában lézengő aurorral.
-előszeretettel vadászik farkas alakban, mert szerinte ez szórakoztató
-tőrét a bakancsa szárában hordja
ld
Pálca: 11,5 hüvelykes, mahagóni, vélaszívizomhúrral, fekete-zöld színre mázolva
Animágus alak: fekete farkas, a farka végén egy fehér folttal (Cyrusnak a füle hegyei fehérek)
Elemi mágia
Sötét Hatalom (Démon mágia)
Pént. Okt. 12, 2012 9:44 pm by Vendég
