Bálterem

*A tündérke felnevet, és örömében tapsol egyet, mire, a hatalmas ablakokból az eddig csak a tükörképként létező táncosok áramlani kezdtek és betöltötték a termet, mindenkit aki ott volt táncra hívtak. *
- Jaj, mielőtt félre értenétek nem a tánc a játék - kering ide-oda, a két fiatal között, mert mindkettejüket elkapták egy táncra. - Csak olyan furcsa volt, hogy egy bálon nem táncoltok.
- Nos, a játék lényege - int, mire a levegőben ezernyi fénylabdacsjelenik meg, amik lassan, ide oda cikáznak a táncolók között. - Ha befejeztétek a táncot, találjatok nekem két egyforma labdát, de nem használhatjátok a pálcátokat!

Ellie és a Tündér

- Hát reméljük nem lesz nehéz *ért egyet és magában arra gondol, hogy miért minden természet feletti dolog őt találja meg. A feladatot ő is félreérti, de aztán közlik vele a nyilvánvalót, és már el is kapják táncolni. Egy mosolygó arc néz rá vissza, a partnereként, és már száguldanak is a táncparketten, rendesen kifullasztva őt. A tánc rendben van, de hogy közben maratont is fusson... Kifulladva, kipirulva, határozottan élettelibb látványt nyújt, van benne némi szín.*
- Ez.. nem volt... semmi *jegyzi meg, szusszanva párat, és Ellie már oda is lép hozzá, még mielőtt elindulhatna keresgélni. Biccent neki.*
- Oké, kezdjük *indul el találomra, és minden elsuhanó labdacsot megnéz magának, hátha lát két egyformát.
~Miért érzem úgy hogy ez nem lesz egy könnyű feladat?~
*Átvágott már a fél termen, mikor talált két egyformát, és sikerült megfognia őket, hogy ne ússzanak el egymástól, de látnia kellett, hogy mégsem egyforma a kettő. Sóhajtott egyet, és futni hagyta a labdákat. Tovább keresgélt.*

*Örömmel nézi a fiatalokat, akiknek jót tett a tánc, az eddigi komor hangulatuk szertefoszlott, és nevetve keresgélték a labdákat. A tündér felszökkent egy csillárra, és onnan figyelte a kutatásukat. Mikor már kezdték volna feladni, és elveszíteni jókedvüket, egy apró intéssel megkönnyítette a dolgukat, mert sosem szerette a szomorú, vagy mérges embereket. Az ő ereje a boldogságban, a tiszta örömben lakozott, és amíg ezek léteznek ő sem tűnik el. *
- Oh ügyesek vagytok - perdül eléjük, mikor sikerrel teljesítették a feladatot. - Köszönöm, hogy játszottatok velem. Most úgy a fair hogy betartsam az ígéretem. Kívánhattok!

Ellie és a Tündér

*Már éppen fordult volna vissza, mikor majdnem egymás mellett megjelent két kék fénylő gömb, és ő fürgén meg is ragadta őket, hogy el ne szökhessenek. Nem sokkal később, alig pár pillanat múlva, jött is a tündér, hogy teljesítették a játékot, és kérhetnek valamit. Fejében sok minden átszalad, hogy mit kívánjon magának. Ékszert, hasznos tárgyakat, hatalmat, gazdagságot... aztán végül is eszébe jut a nyilvánvaló, hogy mi lenne számára az ideális ajándék... Magában elszégyelli magát, hogy nem ez jutott eszébe először.*
- Hát, azt hiszem én is tudom mit szeretnék. Nem tudom, hogy teljesíthető-e, de szeretnék, nagyon jó gyógyító lenni... *vallja be kissé zavartan, hiszen lehet hogy túl nagyot kért.*

*Figyelmesen hallgatja a kívánságokat, hisz nem szabad félvállról vennie egyiket sem, mivel örömet akar velük szerezni, bár mindketten zavartnak tűnnek a kívánságuk miatt, de erre semmi okuk sincs.*
- Azt mondtam, olyat kérhettek ami veletek kapcsolatos, és nincs közvetlen hatással más emberre. Mindkettőtök kívánsága eleget tesz ennek, így hát...
*Intett egyet kicsiny kezével és Ellie nyakában megjelent a kért ezüstszínű ékszer. Rámosolygott a lányra, majd a fiúhoz lépett. Szíve fölé helyezte a kezét, és szemkontaktust keresett vele. *
- Kívánságod, a szabályok határán mozdul, de a lelked tiszta. Ne félj hát, megkapod amit szeretnél, de azt kell mondjam, eltékozoltál egy kívánságot. A lehetőség ott élt benned eddig is, kiváló gyógyító válhatott volna belőled. Évek kemény munkájával kiforrott volna a tehetséged, de legyen hát - ismét színes fénysugarak ölelték körbe Kimet. - Már nincs benned elrejtve, már könnyedén hozzáférhetsz, csak ne hagyd, hogy a környezeted elhomályosítsa tudásodat.
*Ezzel a kissé teátrális mondattal, lezártnak tekintette, ez évi földi pályafutását. Ugyanaz a köd, ami megjelenését jelezte, most is megjelent és a tündérrel együtt a táncosok forgataga, a zene, és a túlzott díszítés jó része is eltűnt. A terem eredeti állapotában pompázott.*

//Köszi ^^//

Kim és a Tündér

*Egy kicsit csodálkoztam Kim kívánságán. Mikor megkaptam a nyakláncot, egy mosolyt csaltam az arcomra, majd egy szó is kijött a számon.
-Köszönöm.
*Mikor Kimnél volt a sor, figyelmesen hallgattam, hogy mit mond a tündér. Valahogy egyetértettem vele. Mikor eltűnt, Kimhez fordultam.
-Nos, hogy tetszik?? Azt hiszem most már kimehetünk a friss levegőre.
*Mondtam, majd a fiúba karoltam és a kijárat felé ráncigáltam. Persze, ha jön magától, akkor ezt nem teszem.

//Köszi mesélő^^//

Ellie és a Tündér

*Lehajtott fejjel hallgatta a Tündér szavait, és félelme alaptalannak tűnt, hogy megváltozott volna. A mondottakra bólint, sejtette, de nem bánja, hogy elment rá egy kívánság, hiszen olyasmit kért, ami mások javára válik, és neki ez a fontos, hogy segíthessen másokon.*
- Köszönöm szépen Tündér *köszöni meg ő is, és mikor eltűnik a jelenség, a lányhoz fordul, remélve hogy nem kell magyarázkodnia emiatt. *
- Igen, azt hiszem, nekem is jót tenne egy kis levegőzés. *feleli és elindul a lánnyal, nem bánja, hogy belekaroltak, nem zavarja.*


//Köszi Mesélő néni/bácsi //