Tópart

*Kezdek egy kicsit megkomolyodni, csak nem értem mért... Megesik velem is, pedig mondjuk most nem kéne... sokkal jobban szeretem hülyén magamat. Lassan átadom a szőlőt Ingridnek, majd elmosolyodom. Örültem neki, hogy nem harapott meg... így azért mindjárt jobb. Kicsit elgondolkodtam megint. Nem tudom, fogalma sincs arról hogy ő mit gondol rólam. Ezt ki kéne deríteni.. de rákérdeni meg nem akarok. Hogy jönne az már ki? Már kezdtem megérteni magam... az értéseim és a többit. Fokozhatnám ezt egy jó ideig, de ez most olyan különös volt.
Ami azt illeti, amióta elment a volt barátnőm, azóta nem is éreztem ilyet. Olyan meglepő, viszont tényleg továbbléptem már egy jó ideje rajta. Amúgy... ha nagyon körülírni akarom magam... akkor annyit mondok, hogy a csajok így is döglenek utánam. Tudom, igen egoista alkat vagyok, de ez már lassan megszokottá válik. Mostanában mindig jó a kedvem, mondjuk lehet hogy azért, mert szinte csak Ingridet láttam? Azóta amióta Luthia kicsit felbosszantott, másik olyan incidensem nem volt. De ugyebár... nálam csak egy rossz szavon múlik az egész.
Belenéztem ismét a lány szemébe, majd elvettem a pillantásom. Nem is tudom mért... a kosárra néztem, még szinte tele volt az egész. Alig ettünk valamit. Előszedte egy zacsiban lévő kör formájú süteményt, majd kicsit megszemlélgettem. Nem tudtam mi lehet ez, még sosem ettem ilyet. Porcukorral volt bevonva és mivel megkóstoltam, rájöttem hogy mogyorókrém és lekvár volt a közepében.*
-Hm... ez finom. Kérsz? Ne vigyünk már vissza olyan sok kaját... *Szólaltam meg egy hosszabb idő után először, miközben rámosolyogtam a lányra, majd felé nyújtottam egy porcukros sütit. Most egy kicsit elmerengtem rajta, hogy mi lenne ha.... Tényleg nem tudtam mit fog gondolni akkor, mondjuk ha megcsókolom. De én is hülye vagyok, mért nem próbálom akkor már ki? Nem veszthetek semmit... elvégre is barátokból van elég, szóval ha elveszteném... bár egy csók miatt tán csak nem. Nem volt bátorságom hozzá. Fogalmam sincs, mért fogalmaztam így... bátorság van, csak... nemtudom. Egyszerűen megdermedtem és kész. Mondjuk nem vagyok olyan, mint másodikban. Akkor volt az első csókom... addig mondjuk azt sem tudtam hogy léteznek lányok a földön. Vagyis... nem is beszéltem nagyon velük mert azt hittem hogy valami furcsa képességük van. Kis hülye voltam, meg lehet érteni. Aztán, jött Ő és minden másképpen lett. Nem, nem az a lány aki tavaly lement az iskolából... az első csók rablója más volt. Na de ezt nem is fokoznám már tovább...
Szóval... ami után az első csókot kiadtam, megváltoztam. Rájöttem hogy a lányok megfordulnak utánam, és elkezdtem csajozni. Lehet ,hogy voltak rossz húzásaim is az évek során, de már el is felejtettem őket szinte. Az évek során kezdtem megkomolyodni, és most ez lettem... most visszajön a régi James? Remélem nem... így jobban szeretem magam. Hallgattam Ingridet, próbáltam figyelni arra hogy mit mond. Sikerült is nagyjából, na meg persze az elmaradhatatlan mosoly az arcomon. Közben rájöttem hogy elkezdett lemenni a nap, még egy csöppet látszott, de már sötét is lett. Visszavetettem a pillantásom Ingridre és érdeklődve néztem tovább.*

//és itt most fagyás áll be XD//

* Mivel Alex beleegyezett egy kis sétába, ezért elindultunk le a birtokra. A választásom a tópartra esik. Sétálunk egy kicsit szótlanul egymást mellett. Nem tudom mit mondhatnék. Nézem a vizet, a tájat. Minden olyan szép. Majd leülünk egy padra ami éppen útba esik. Ideje lenne már megtörni a csendet*
- Na és kedves igazgató úr, hogy áll a párkapcsolatok terén ?
*Kérdezem egy félmosollyal az arcomon*