Anor Azgard cellája

Az egyik legjobban őrzött cella, elhelyezkedését tekintve, éppen az auror parancsnokság mellett fekszik, nagy a jövés menés, de ezt a cellából nem látni, és nem hallani. Hangszigetelt, és berendezését tekintve is egyszerű. Viszonylag tágas, el lehet benne férni, van benne egy ágy, egy kis asztalka, egy szék, és egy kis elkülönítés a fürdőnek, és mellékhelyiségnek. Ablaka nincs, a fényt mágia szolgáltatja. Mivel ez nem az azkabani részleg közelében van, nincs hideg, és fojtogató levegő, nem jönnek dementorok, és rémképek.

-Ezek után sok mindent ki tudok nézni belőled drága bátyám… *Kicsit sötétebb pillantással néz fel Anorra, két levegővétel között beszédszünetet tart. Ha nagyon akarnák, meg tudnák érteni egymást Anorral… együtt sokkal többre vitték volna, de Alexnek ez nem megy. Ő nem tud átállni a sötét oldalra… ő más. Teljesen más. Ha gyerekkorukban többet lettek volna együtt, akkor más lenne, lehet a helyzet.*
-Egy megérzés tartott vissza… hogy valamikor még tudok velük valamit kezdeni! *Szinte ugyan olyan hangnembe válaszol, mint ahogy Anor feltette neki a kérdést. Ő is gondolja, hogy igenis sok fejfájása lesz még a halálfalók miatt. Főleg, hogy már vehetni úgy, hogy Alex is benne van az egészben. Hiszen Anor ikertestvére.*
-Jó, tegyük fel, magasabbra vitted apánknál… de akkor sem vagy jobb nála! *Vág vissza, éppen hogy csak egy kicsit legúnyolva apját, akit sohasem szeretett. Alig töltött el vele egy kis időt… nem is ismerte igazából.*
-Nem azt kérdeztem, hogy mi a jó abban, amit én csinálok! Hanem abban, amit TE! *Egyre idegesebb, ez a hangján is meghallatszik. Azért nem kiabál, csak egy kicsit sikerült neki magasabbra emelni a hangját. Nem szeretné, ha kivezetnék innen… igaz, kimegy ő magától is, ha kell. Már pedig úgy érzi, az nemsokára lesz.*
-Ha kiszabadulsz, kiszabadulsz. De előbb vagy utóbb úgyis elnyered a büntetésed. Életed végéig itt fogsz rohadni, ha nem állsz le! *Szóval még mindig nem érti, hogy pontosan mi élvezete van abba Anornak, amit csinál. Ezt szeretné legelőször is megtudni.*
-Nem is hiszem, hogy végeztünk… *Ezentúl Anor minden lépéséről hallani fog, remélhetőleg. Majd ráállít valami embert. Sarkon fordulva elindul az ajtó felé, viszont még megáll egy pillanatra.*
-Tudod Anor… A rendtagok elvárták volna tőlem, hogy megöljelek, ha szembe találkozunk… de ahogy azt te is tudod, én ezt nem tudom megtenni! *Azért, hogy bevallja magának, ő is valahol mélyen szereti Anort. Az ölelésből gyorsan kibújik.*
-Vajon, ha most fordított lenne a helyzet… szóval, ha én lennék a helyedbe. Te megtetted volna ugyan ezt miattam? *Miután az összes kérdésére megkapta a választ, megfordul és kisétál a cellából. Vissza az iskolába, valamit kitalálni és egy kicsit elgondolkodni a dolgokon, amiket ma átélt.*


//Köszi (://

*Gúnyos mosolyt villant fel, arra hogy testvére bármit ki tud nézni belőle. Ez helyes, nézzen is ki mindent, de garántalhatja, hogy fog ő még meglepetést okozni egy zem öccsének. Nem is akármilyet. Terve már most készen áll, és akár holnap is elkezdhetné kivitelezni.*
- Egy megérzés? Mi az felcsaptál jósnak? És mégis mit tudnál, vagy kérdezhetem úgyis mit szeretnél velük kezdeni? Éltanulót faragsz belőlük? Alex, ennél azt hittem jobban látod a helyzetet... *rázza meg a fejét, minth éppen csak abban csalódott volna, hogy nem hoztak neki ajándékot, mikor ő kért.*
- Magasabbra vittem, és nem volt tervem, hogy jobb legyek nála. Jobb vagyok, a magam módján, és te, te ne merészeld leszólni őt, amikor nem is ismerted, mert anyánk szoknyája mögé bújva menekültél el amikor alkalmad volt rá. *csattan fel haragosan, mert apja emlékét is tiszteli, annak ellenére, hogy messze lekörözte őt.*
- Ki fogok jutni, ebben biztos lehetsz. De abban is, hogy még hallassz majd rólam, sőt, hallottam már oylan pletykákat is, hogy a te gyámságot alá helyeznek majd, megfigyelési időre. Hát nem lenne vicces? Téged vonnának felelősségre, ha én csinálnék valamit. *nevet fel röviden, majd ismét elkomolyodik.*
- Szeretem amit csinálok, mert veszélyes. És nem unom halálra a fejem, az igazgatói székemből, miközben a diákjaim aktáit fürkészem, hogy vajon kit kellene eltanácsolnom, mert nem viselkedik rendesen.*
- Oh, nem nem végeztünk mi még egymással *mosolyodik el, és figyelmesen hallgatja, mit mond testvére.*
- A rendtagok, akik mit sem értenek az egészből. Akik csak azt látják, hogy a halálfalóim mikor és hol portyáznak. *rázza meg a fejét, de nem, ő sem tudta volna Alexet, bármi is lett volna. Erre nem vitte volna rá semmi.*
- Érdekes kérdés. *feleli, és kicsit elfordítja a fejét, látszik hogy komolyan elgondolkozik, éa ha válaszol, akkor őszintén mondja majd amit.*
- Igen, azt hiszem megtettem volna. akármilyen is a kapcsolatunk, mégiscsak testvérek vagyunk, ezt sajnos, nem oldja fel semmilyen bűbáj. És a lelkem egyik nagyon félreeső zugában, még mindig szeretlek téged. *feleli, majd búcsút int Alexnek, és végignézi ahogyan az kimegy, és becsukja az ajtót. Anor is magára marad a gondolataival.

//Én is köszi//

*Egy nappal később, megérkezik a miniszteri levél, hogy szabadon távozhat, és elnézést kérnek tőle, a kellemetlenségek miatt. Sietve el is hagyja a minisztériumot, gondosan a képébe vigyorogva egy aurornak.*