Kilátó

* Ismét egy hosszadalmas, s kalandokkal teli nap vége felé igyekeztem, mely – mint mindig – most sem lehetett zökkenőmentes. Legalább nem velem van a baj, hanem a kis szőrmókaimmal, kiket magammal hoztam North Berwick- ből. Még az a szerencse, miszerint kevesen tudják, hogy hozzám tartoznak, így kiváltképp könnyebb dolgom lenne akkor, ha valamiféle okból kifolyólag esetleg bezárnák őket estére. Viszont, ha jobban belegondolok, akkor pontosan arra van szükségük, hogy végre komoly fejjel kezeljék az itt létet, mivel számtalan veszély fenyegetheti őket e tájban. Páran ugyanis panaszkodtak arra, hogy folyamatosan eltűnőben vannak/voltak kisállataik, kik az éjjel kóboroltak el tőlük. Tán még jobban meg kellett volna gondolnom az elhozatalukat, mivel köztudott, hogy ők éjnek évadján élik ki szórakoztató életüket. *
- Missie… Snowie! * kukkantok be minden zugba, hol meglelhetem valamelyiküket is. Nos, nyilván együtt lesznek, ugyanis kiskoruk óta elválasztathatatlanok egymástól.
Már épp a nyugati torony lábánál jártam, mikor valaki vagy valami a nevemet kiabálta torkaszakadtából. Ettől pedig olyannyira elhatalmasodott rajtam az a bizonyos érzés, miszerint a magamfajták megrémülnek, hogy gondolkodás nélkül fejvesztve rohanni kezdtem fel a kilátó felé.
Vékonyka felsőmet egy kósza szellő fújta meg, melytől kis mértékben kirázott a hideg. Viszont szeretem ezt a fajta érzést, s minden ehhez, avagy a hideghez köthető dolgot. A többiek olykor furán néznek rám e miatt, de hát ilyen vagyok én…
Mihelyst felértem a legtetejére egy lányt pillantottam meg, ki mindvégig engem vizslatott a tekintetével. Bizonyára elég különösen festhettem így kipirultan. Ekkor mély levegőt vettem, majd pedig beszélni kezdtem. Akarom mondani, hadarni, hisz ezt valószínűleg nem lehet egy egységes szövegelésnek nevezni. *
- Szia! * köszönök felé illedelmesen, s kisvártatva belekezdek abba a monológomba, melytől meglehetősen a hideg is kiráz. Hisz mégis milyen az a gazda, ki hagyja, hogy elszökjenek mellőle a kisállatai? Hát, nem épp a példamutató fajta, de személy szerint meg vagyok arról is győződve, miszerint a génállományomban lehet valami. Igen! Bizonyára az egyik rokonom lehetett ilyen szétszórt, s onnan kifolyólag jutott el hozzám is ez a fajta tudat. *
- Mond csak… nem láttál errefelé egy fehér görényt és egy mosómacit? * kérdem nagy érdeklődéssel szemeimben, mely a végén kissé felcsillant. Valószínűleg még mindig kábulatban lehettem az előbbiektől, mivelhogy szívem minduntalan csak vadul vert. *

* Amikor felérünk leülök James mellé és úgy hallgatom. Az én családomban eddig mindenki halálfaló lett. A bátyáim is .. és most eljött az ideje annak, hogy én is kövessem a családi hagyományt.*
- Nem * Rázom meg a fejem. * - Amiatt kell majd elmennem egy kis időre innen..
* Már mióta várom, hogy végre eltalálják a pontos időpontot, hogy mikor essünk túl ezen az egészen. Személy szerint elintézném annyival, hogy gyorsan magamra nyomatom a jelet és kész. Nem kellene akkora hűhót csapni körülötte. De mivel a McDowalokhoz tartozok, ezért anyámék tisztességesen akarják véghez vinni az egészet. Nálunk ez olyan mint más családoknál a ... az első munkahely megszerzése.*
- Nem beszélhetnénk inkább valami vidámabb dologról ? *Kérdezem egy halvány mosollyal az arcomon. Olyan lehangoló az egész most *

- Szeretném * Bólintok. Elvégre nem véletlenül kerültem anno a Mardekárba, itt meg a Faminébe. csak látnak bennem valami sötétséget. *
- James, nem vagy az igazi * Pattanok fel a helyemről és összeborzolom a fiú haját. Közben végig mosolygok. Talán nála is beválik ami nálam szokott, hogy átveszem a körülöttem lévők kedvét. Aztán egy pillanatra eszembe jut, hogy talán a medál miatt.. miattam. De gyorsan elhessegetem. Veszem a bátorságot és egy kis könnyed puszit lehelek az ajkára. *
- Remélem a nyár többi része is ilyen eseménydús lesz csak pozitív értelemben * Jegyzem meg *
- Mosolyogj James ! Kérsz egy masszást esetleg?

* Nevetve nyugtázom, hogy egy kicsit sikerült felvidítanom Jamest. A csikizésével most éppen egy nagyon csikis állapotomat találta el. Nevetve rimánkodok egy kis kegyelemért, amit végül megkapok.*
- A végén még belehalnánk az unalomba.. * Teszem hozzá ahhoz, hogy még lesz egy pár érdekes dolog.*
-Így már jobb * Mosolygok rá vissza és hagyom , hogy az ölébe húzzon. A csók közben a nyakát cirógatom. Talán sikerül visszahoznom a vidám Jamest.*
- Jól van, majd ha jó fiú leszel akkor megmasszírozlak * Felelem miközben a hajával játszok. Próbálok nem venni tudomást a medálról. *
- Voltál már a Bermuda-háromszögben ? * A kérdés semmihez se kapcsolódik. Csak úgy eszembe jutott. Talán, mert már régóta rágom a szüleim fülét, hogy menjünk el oda.*

- Nem is kételkedtem benne * Nevetek fel. A következő cselekedeténél, majd behalok. HA valaki csak ezt az arcát látni, eszébe se jutna olyan, hogy ez a fiú engedte ki a manókat a konyháról... vagy , hogy halálfaló. *
- Wá, imádni való vagy * Jelentem ki, majd megcsókolom. Azt az sz betűs szót még nem fogom kimondani. Akkor sem ha lehet, hogy úgy érzek.. Általában csak elrontja a dolgokat.*
- Nem, nem voltam még én sem. Csak már régóta rágom a család tagjait, hogy menjünk már el ... * Közlöm vele, szemrehányó tekintettel , ami természetesen nem neki szól, hanem a szüleimre értem. *
- Szólj, ha már nagyon nehéz vagyok * Nézek rá komolyan. Elvégre már mióta az ölében ülök. Nehogy a végén elhaljon a lába és amputálni kelljen *

- Hmm.. Akkor egy nyári kiruccanás oda ? * Kérdezem. Annyi mendemonda kering róla, hogy felkeltette a kíváncsiságomat már mióta. Sok ott a sötét dolog. Egyszerűen vonzanak az ilyen dolgok.*
- Hát te tudod .. * Forgatom a szemem, arra, hogy nem vagyok nehéz. Apám, a bátyáim mindig azzal piszkálnak, hogy mi van husi. Így talán érthető, hogy aggályaim vannak ezzel kapcsolatban. Az ember azt hinné, hogy a családja dolga , hogy megfoltozza az önbizalmon esett lyukakat.. De nem épp ellenkezőleg, egyesek inkább lerombolják.
Most valahogy a hideg fut végig a hátamon, ahogy megcsókol. Utána egy ideig én sem szólalok meg . Majd felállok *
- Szerintem sétáljunk *Jelentem ki és várakozásteljes pillantással lenézek Jamesre*

- Mondjuk... 2 hét múlva ? * Mondok már is egy pontos időpontot. Igazából csak úgy hirtelen jött és azt hiszem semmi dolgom nincs akkor .Várom, hogy Jamesnek jó-e. Ha nem, hát akkor majd keresünk egy más alkalmat.* - De természetesen csak miután leszedtük azt * Mutatok itt a medálra.*
- Hát csak el * Felelem nevetve. Nem szeretek olyan sokáig egy helyen lenni. James kezét fogva magam után húzom lefele. Úti célom nincs, csak megyek egyenesen amerre a lábam visz.*