Titkok rejtett terme

- Nem én mondtam az állatodnak hogy jöjjön oda megszaglászni, én csak megsimogattam. Nem tudtam hogy ez már bűnnek számít.*
*Feleli, kicsit gúnyos hangon, de a név továbbra sem érdekli. Ha érdekelné, már megkérdezte volna, de nem tette. A saját nevetése is furcsán visszhangzik a saját fülében, és megriadva veszi észre, hogy ez Will nevetése, ő nem szokott ilyen durván, gúnyosan nevetni. Nem érti mi történik itt, így elméje keresi testvéréhez az utat, de nem találja. *
- Nem hiszem azt hogy én vagyok a világ közepe, mert nem vagyok az. Itt egyedül te húztad fel az orrodat, kedvesem, nem az én hibám ha ilyen érzékeny lélek vagy.
*Feleli a fiú, majd elindul, lassan, fenyegetően a lány felé. Mikor odaér, egyszerűen kikerüli, de még a válla felett hátraszól.*
- Én senkit nem ítélek el, itt te vagy az, aki nem fér a bőrébe.
*Mondja ki a végszót, majd tempós léptekkel elindul lefelé, és úgy dönt elhagyja az iskolát. Végleg. Van valami, ebben az újfajta változásban ami nem biztos hogy másoknak is jó.*

//Köszi//

* Nincs semmi dolgom. Körülbelül tíz perce szívtam el egy szál cigit az erkélyen, majd miután tettem egy kis kitérőt az ebédlőbe valahogy idetévedtem. Egy szürke farmernadrág, egy lila kockás ing , alatta egy fekete ujjatlannal, ez alkotja a szerelésemet. Hosszú fekete hajam, most egyenes, ajkamon a szokásos szájfény csillog. A kedvem jó, így a járásom lassan már szökdelésbe megy át. Ráköszönök pár ismerős arcra, akik szembejönnek velem. Elhaladok egy ajtó mellett, amikor mintha valami visszahúzna oda. A kezemben egy pohár csokispuding van amit az ebédlőben vettem. Már épp ott tartok, hogy a tejszínhabot leettem a tetejéről. Bekapom a kanalat és kinyitom az ajtót, majd belépek a terembe. Kis idő kell amíg megszokom a fényviszonyokat. A folyosón sokkal világosabb van. Körbenézek és egy ismerős alakot vélek felfedezni az egyik falnak dőlve.*
- Hé Danny ! * Mivel úgy próbálok köszönni, hogy a számban még ott a kanál, kicsit értetlen motyogásnak hallatszik az üdvözlésem. Kiveszem a számból a kanalat és közelebb lépek a fiúhoz, majd egy üdvözlő puszit nyomok az arcára.*
- Mi van veled ? Szét vagy csúszva...
* Nézek rá kérdőn. Nincs a legjobb formájában, ezt a hülye is látja. Várom a választ és közben eszek egy kanállal a pudingból.*

* Csendben hallgatom a magyarázatot, hogy miért ilyen feszült. Közben nekidőlök a falnak és úgy figyelem. Nem vagyok az a fajta, aki annyira profi a másik megvigasztalásában. *
- Biztos nagyon elfoglalt * Vonom meg a vállam. Nem nagyon ismerem a húgát, de már mesélt róla párszor. Gyenge kifogás lenne, de valamit csak mondanom kell, ne tűnjek bunkónak.*
- Ahhoz még nőnöd kell, igyál sok kakaóstejet !
* Vigyorodok el. Valahogy oldani kellene a feszültséget, mert lassan ha így haladunk átragad rám is és annak csak a többiek tudják meginni a levét. Nem kívánok neki sok sikert egy halálfaló kinyírásában, mert akkor az egész famíliámat kiirthatná beleértve engem is *
- Meg vagyok. Éppen unatkoztam. Kérsz pudingot ?
* Nyújtom felé a poharamat. *
- Voltál Hell Cityben szilveszterkor ?
* Érdeklődöm. Durva partinak harangozták be, az is lett. Csak nem teljesen olyan értelemben amilyenben én elvártam volna..*

* Elégedetten látom, hogy azért a mosolyát nem bírja elnyomni. Szeretem elűzni az emberek rosszkedvét. Mármint csak azokét, akik valamennyit számítanak is. A többieknek inkább szeretek rossz napot varázsolni.*
- Nem tudod te mi a jó.
* Csóválom meg a fejem. Szeretem én is a sima tejet is, persze csak hidegen. De azért a kakaóra szavazok. Mivel nem kér a pudingomból - aminek picit örülök, hiszen így több marad nekem- folytatom az elpusztítását magam.*
- Hát az volt.
* Húzom el a szám. Nem is tudom minek említettem meg. *
- Nem is mondtam, hogy ügyes voltál a Karácsonyi bálon !
* Vigyorodok el. Igen, néha elfelejtem megdicsérni a másikat. De jobb később mint soha. *
- Láttam nem Allisonnal mentél. Nem tán egy új románc ?
* Érdeklődve pillantok rá, majd az utolsó falatot még kikanalazom. Utána elégedetten nyalom le a kanálról is a maradékot.*

- Már amikor odaértem akkor volt valami verekedés, meg megölték a kifutófiút. Elég sötét alakok voltak ott, bár mit várna az ember Hell Citytől ?! Engem igazából nem érdekeltek ezek, egészen addig amíg azt nem láttam, hogy egy vámpír lakmározik Mirciből. Talán ismerted... Miriam Hewer , a Plamába járt. Szóval ő meghalt.
* Mesélem el neki a történetet röviden. A halála utáni egy hétben a tiszteletére, nem vettem fel semmi színes ruhát, csak feketében voltam. Nem ismertem annyira a lányt, de az a pár alkalom amikor találkoztunk jól telt el. *
- Te tudod ...
* Vigyorodok el és kacsintok rá. Gondolatban elképzelek egy kukát a lelki szemeim előtt , és lám-lám a valóságban is megjelenik egy. Bele is dobom az üres pudingos dobozt . Szeretem ezt a termet..*