Aurorparancsnokság

* Meglep a nő durvasága. És rajtunk - pontosítva Roberten - vezeti le a dühét. Nehéz eset lehet. Ezt hallani is lehet a férfitől, akivel az előbb minden bizonnyal kiabált. Én megvárom Robert reakcióját, és elkezdek a lényegre visszatérni. *
- Tehát a személy akit keresek... auror. Felesége is mágus volt, a muglikapcsolatokkal foglalkozott.
* Normális esetben lehet, hogy nem fogok egyből témát váltani az előbbi szituáció után, de most nem fogok elkezdeni kérdezősködni, hogy mi baja van. Egyébként lehet ajánlottam volna egy erős nyugtatót. De most komoly ügyben vagyok, és ha már nincs is itt az apám, akkor felesleges vesződnöm. Inkább próbálok még egyéb információt megadni. *
- A felesége később felmondott, van egy sejtésem miért, de nem biztos.
* Természetesen tudom miért: hogy ne kelljen szégyenkezni egy "kvibli,, kisfiú miatt. Ám ezt csak a végső esetben mondanám el. Azt pedig hogy én vagyok az a bizonyos gyermek, lehetőleg egyáltalán nem akarom elmondani. A legjobb az lenne, ha most tudna valamit mondani, és mehetnék is. *

* Beérünk az irodába, majd helyet foglalok. Megpróbálok minél több mindent elmondani, de azt kihagyom, ami nem rá tartozik. *
- Geralt vagyok. És remélem, hogy még most is itt dolgozik... akkor megtalálhatnám. Az biztos, hogy legalább húsz évet itt volt. Ha elment, akkor úgy 12 éve mondott fel.
* Kezdek feszült lenni. A múltammal kapcsolatban egyébként sem beszélek soha, ez kivételes alkalom. *
- Miután maga idejött... nem volt itt a Minisztériumban olyan ember, akinek egykor itt dolgozott a felesége? És már idősebb volt a személy, mint ön.
* Hátha eszébe jut valami... vagy már nem is találkozott vele. *

* Gondolkozok még valami olyanon, ami segíthetne. De nagyon úgy tűnik, Lawrence nem fog tudni segíteni. *
- Nos... kúriában éltek. Elég sikeres auror volt, és erre büszke. * Mondom, s mikor Robert kérdezne valamit, belép egy idegen. Legszívesebben kiküldeném, de látszik rajta, hogy ő itt befolyásos személy. Türelmesen várom hogy végezzen, persze magamba kiátkozom.
~ Lehet, hogy élvezi a helyzetet? ~ * Persze tudom, hogy csak a helyzet miatt van. Lehet, hogy nemsokára láthatom az apám. Bár a jelek nem erre utalnak. De nem tudok mit tenni, várom, hogy befejezze a dolgát, s elmenjen.

~ Meddig lesz még ez itt? ~ * Egyre türelmetlenebb vagyok, unom már ezt a beszélgetést, és ezt látszik is rajtam. Miután végre befejezték ezt az aurori témát, Stride érdeklődni kezd a témám iránt. Egyszerre válaszolok Roberttel: *
- Megtalálni. És remélem, itt megtudom, hogy most hol tartózkodik.
* Elgondolkozok azon, amit Stride mondott... 12 évvel ezelőtt élt auror. Remélem, csak rosszul hallottam. Elhesegetem a gondolatot, és gyorsan megpróbálok megbizonyosodni róla. *
- Egyébként mi az hogy élt?
* Kérdezem, reménykedve hogy Stride tud róla valamit. Kíváncsian nézek rá. *

* Már unom a minisztériumi ügyeket hallgatni, de végre az ügyemre terelődik a szó. Csendben hallgatom végig a számomra szomorú történetet, hiszen nagy valószínűséggel meghalt az apám. Ráadásul édesanyám jóvoltából... Ki kell mindent derítenem erről az ügyről. Közben Stride elindul az ajtó fele, de én még a sokk hatása alatt vagyok, köszönni is elfelejtek. Megrázom a fejem, és megpróbálok az aurorra figyelni. Végiggondolom magamban újra a dolgokat, a hallottakat. Úgy tűnik, anyám után kell mennem, ha meg akarok tudni még valamit. Például hogy miért fordult édesapám ellen. Robert ajánlatát nem utasítom vissza: *
- Köszönöm hogy segít. De még egyre meg szeretném kérni. Azt ki lehetne deríteni, hogy az említett gyilkos feleség, miután felmondott hová ment?
* Kérdezem reménykedve. Nem látok sok esélyt rá hogy a férj túlélte, de azért jó ha megnézni az auror. De ami még fontosabb, hogy édesanyám merre vehette az irányt. *

// Már nem írok, végül is befejezted, KÖSZI! //

Cassidy

Igen, még nem említettem neki hogy új vagyok, de hát azért inkább majd ha megtalálom Cassidyt. Akihez nem is kell nagyon sehova mennem, hiszen ahogy hallom... ő az.
-Ó, üdvözlöm. Új vagyok, tegnap érkeztem. Azt mondták, magát keressem meg először.
Igen, egy hónapja fejeztem körülbelül és itt találtam munkát magamnak. Megindulok persze Cassidy után, majd az irodába érve kicsit elmerengek. A dohányfüst egyáltalán nem zavar, sőt. Nem éppen így képzeltem el, de azért jó.
-A Misterioban végeztem, jó eredménnyel, de szerintem ha rosszal akkor nem lennék itt... az ajánlóm pedig egyik régi barátom, Alex Wilfred.
Igenigen, Alex volt az aki beajánlott ide és én pedig nagyon hálás vagyok neki ezért. Igazából ha ő nem lett volna, akkor munkám sem lenne.
-És... Londonban lakom.
Én nem ülök le, csak az asztalához lépek és figyelem, hogy ezek után mit fog mondani. Remélem nem utasítanak el már az első napomon.