Wilian Mágusképző Szakiskola

Angol mágusképző szakiskola, közel Londonhoz egy rejtett kis helyen
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Nézz körül nálunk és, ha tetszik itt, akkor regisztrálj!

:: Csatlakozz hozzánk és belépve a mi világunkba, bújj bele a mágusok bőrébe. Ezernyi kaland és misztikum vár rád, amelyben persze Te írod meg a saját történeted. Légy auror vagy akár gyógyító, győzd le a gonosz erőket. Minden csak rajtad áll! ::

; Mindenkit szeretettel várunk! ;

Hasznos linkek
Az első lépések után
A Wilian története
Előtörténetek
Avatar-foglaló

Órarend
Vezetőség
Latest topics
» Roxfort RPG
Pént. Okt. 12, 2012 9:44 pm by Vendég

» Torn varázslóképző.2
Vas. Ápr. 08, 2012 10:09 pm by Vendég

» Torn varázslóképző
Vas. Ápr. 08, 2012 10:07 pm by Vendég

» Vampires' Night 1.2
Kedd Márc. 27, 2012 9:10 pm by Vendég

» somewhere over the rainbow
Hétf. Márc. 26, 2012 12:05 am by Vendég

» Caldwell the secret city
Szer. Márc. 21, 2012 5:07 am by Vendég

» new bloody begins
Kedd Márc. 20, 2012 10:23 am by Vendég

» Tópart
Kedd Márc. 20, 2012 3:14 am by Sindy Logan

» Bájitalbolt
Kedd Márc. 20, 2012 3:09 am by Dorina M. Hattaway

Top posters
Alex Wilfred
 
Kim Kaguya
 
Ted Forrester
 
James Miller
 
William Quentin Watson
 
Sindy Logan
 
Hannah McDowal
 
Chris Martines
 
Solaria Luthia
 
Daniel Reed
 
Top posting users this week

Share | 
 

 Leena Martines

Go down 
SzerzőÜzenet
Leena Martines

avatar

Female Kor : 19
Hozzászólások száma : 18
Tallérok : 0
Pontok : 0

TémanyitásTárgy: Leena Martines   Szer. Dec. 28, 2011 7:06 am


Név: Leena Martines
Születési hely, év: Marlow, 1999. március 2.
Kor: 12
Ház: Még nem lett felvéve a Wilian-be.
Évfolyam: Nem tanul egyenlőre, kívülálló.
Álláspont:
Származás: Félvér varázsló

Történet:
Kezdem a családommal:
Édesapám, húha, csak 10 éves korom óta tudom a nevét, sőt azt is, hogy egyátalán létezik. A neve Alex Wilfred, igazgató. Soha életemben nem láttam, soha, de soha. Mikor anyát végre rá tudtam venni, hogy meséljen róla, nem lettem sokkal gazdagabb. Így a nagyszüleimtől (Serena Martines és Gilbert Martines, varázstalanok. Ők azok, akikhez ha mentem, mindig vigyáztak rám, és ők áraztottak el a legtöbb szeretettel) kérdezgettem róla, akik rengeteg dolgot meséltek róla, többek közt azt is, hogy milyen volt amikor még anya meg apa együtt éltek, azt az időszakot, amikor Alex elment. Mindent elmeséltek, lerátották mindenről a fátylat.
Édesanyám Heather Martines. Heather 17 éves, volt amikor megszületettem, még nem tudott rólam gondoskodni, így a nagyszüleimre lettem bízva. Később mikor anya már nagykorú lett, odaköltöztem hozzá. Mindvégig tudott arról, hogy varázsló vagyok. Amikor én is észrevettem, hogy néha olyan dolgokat csinálok, amiket a velem egykorúak még csak elképzelni sem tudnak, felhoztam ezt Anyának, de ő csak annyit felelt mindig, hogy véletlen volt, ne foglalkozzak vele. Nagyon rövid pórázon tartott mindig is. Sokat kiabált velem, ha valaminem úgy történt ahogy ő elképzelte.

Előtörténet:
Hatalmas hó vesz körül. A Nap már lemenőben, de az utolsó fénysugarak még megvilágítják a naplómat. Naplóként tekintek rá, de inkább csak röviden össze van benne foglalva az életem. 6 éves korom óta írom, a születésemmel kezdtem, úgy ahogy elképzelem, nagyszüleim segítettek, hogy nagyjából megfeleljen a valóságnak...
... 8 hónapja még boldogan élt Heather Martines Alex-el. Hosszú kapcsolatot terveztek, bár még fiatalok voltak. De Alex hirtelen elment tanítani. Megígérte ugyan, hogy amint beilleszkedik, visszajön Heather-ért. Mikor a lány megtudta, hogy terhes, hogy Alex gyemekét hordja a szíve alatt megrémült. Erről csak a közeli ismerősök és Hetaher szülei tudtak. Találkozott pár hét múlva egy elbűvölő férfival, aki itt volt a nő mellett, egy biztos pont volt, nem úgy mint Alex, így elhagyta a varázslót és többé nem vett róla tudomást. A közös terveik ezzel örökre feledésbe merültek.

1999. március 2. Egy borongós délután az egyik marlow-i kórházban felsírt egy gyermek. Édesanyja, Heather egyedül van, elveszettnek érzi magát. Nincs mellette senki. Amint lehetett az orvosok hazaküldték a fiatal lányt (17 éves) aki még gimnazista. Az iskola mellett nem jutott már ideje, hogy a kislányról is gondoskodjon így a Nagyszülők magukhoz vették Leena-t. Egy aranyos, kis cukorbogár volt mindig is, nem volt vele baj, míg kicsi volt. Néha-néha megmutatkozott, hogy varázsló vére folyik az ereiben, de a Nagyszülők, a kicsi édesanyja kérésére, próbálták leszoktatni azokról a furcsa dolgokról Leena-t. Rengeteget olvastak neki, és volt, hogy leültették a szőnyegre, körülpakolták könyvekkel és Lee, csak nézte a képeket tátott szájjal. Soha nem szeredte, ha ugyanazt a mesét kétszer olvasták el neki, mindig újat és újat követelt, miközben apró kis kezecskéivel a levegőben kalimpált és arcát felfújta.

Nagyjából 3 éves lehetett, amikor az Édesanyja magához vette. Bár még nagyon kicsi volt, de annyit azért érzett, hogy már nem babusgatja a Nagymamája, a Papája. Már nem érzi, azt a meleg szeretettel teli ház, biztonságot nyújtó környezetét. A ház ahol ezentúl élt egy 8 emeletes bérház 5. emeletén volt. Mindig nagy rendetlenkedés uralkodott a házban, mivel senki sem takarított. Heather sokszor elfelejtette megetetni Leena-t; volt, hogy csak otthagyta a kiságyban, hadd sírjon, míg ő egy újabb férfivel találkozott. Kemény volt vele, ritkán mosdatta meg. A Nagyszülőknek sem engedte meg, hogy segítsenek.

Mint minden gyerek, Leena is kezett felcseperedni. De a helyzet, nem változott. Az Édesanyja egyszer vitte csak el az óvodába, onnantól kezdve a kislánynak magától kellett eltalálnia oda. Sokszor szidta a lányt, hogy arra a nyvajás óvodra kell költenie az oly kevés pénzét. Már rég megbánta, hogy kihorda ezt a semmire kellőt. Amint lehetett, Heather a lánya kezébe seprűt, mosogatószert és kendőt nyomott, hogy kitakarítsa a házat, pedig még soha nem látott a kis tudatlan gyermek senkit sem takarítani. Mire minden este hazatért az Anyja, a tisztességtelen munkájából, ami nem is nevezhető igazán munkának, a háznak csillognia kellett. Ha bármi, is kifogásolható volt, Heather megverte a kicsit, kiabált vele és elhordta mindennek. Másnap az eész kezdődött előröl. Olyan is előfordult, hogy Heather a munkát hazavitte és, hogy ne zavarja senki és semmi a lányát leküldte a közeli játszótérre egy pár órára. Leena ezeket az éjszakákat szeredte a legjobban. Csak ő és a csendes éjszaka volt körülötte, ilyenkor tudott gondolkodni. Mivel Tv-t nem nézhetett, más életet elképzelni sem tudott.

Hamarosan elérkezett az első iskolai napja. Ide már első nap egydül ment. Az iskolában remekül teljesített és otthon a takarítás is egyre jobban ment. Heather egyre több mindent akasztott a nyakába: Leena-nak kellett elmennie bevásárolni is. Ha az Anyja nem talált benne éppen kifogást, akkor csinált egyet. Például, hogy összetört egy tányért csak úgy és azonnal megparancsolta a lánynak, hogy takarítsa fel és vegyen egy újat. Csakhogy nem adott rá neki pénzt, így ki kellett, hogy álljon az utcára, kisgyermeki fejjel és bárhogy, ahogy csak tudott, pézt kellett szereznie. Ez szinte mindennapos volt. Nagyon kimerítő volt számára, megterhelő, Anyja pedig csak várta az, alkalmat, hogy mikor tud ráripakodni, hogy ne aludjon el takarítás közben. De mindemellett meglepően jól teljesített az iskolában. Rengeteget tanult, szívta magába a tudást. Türelmes volt az osztálytársaival, segítőkész. Az iskolában mindig nagyon vidám volt, az osztály arca, egy olyan személyiség aki kitűnt a többiek közül, mindig a középpontban állt. Persze rengeteg szabályt megszegte. A példa kedvéért, egy napon végigrohant az iskola folyosóján, akár a szélvész, óra közben. Kirohant az udvarra. Az alá az ablak alá lopakodott, ahol épp órja lett volna, ha bent lett volna. A tanár szerencséjére épp nem tartózkodott a teremben, így beugrott az ablakon, odalépett az ajtóhozé és kivette a helyéről. Majd gyorsan vissza ki az ablakon, be az épületbe. Még épp látta, ahogy a tanára az terem felé igyekszik. Még volt egy kis ideje, úgyhogy belépett a könyvtárba, elővett egy gyufát és meggyújtotta a könyveket. Lassan, de biztosan terjedt a lángocska. Amint kilépett a könyvtárból, hallotta, hogy a tanára jajgat, mivel ráesett az ajtó, és épp akkor meg is szólalt a tűzjelző. Mindenki kirohan. Leena sajnálatára, gyorsan eloltották a lángokat, nem történt nagyobb kár. Természetesen nem derült ki sohasem, hogy ő volt a tettes. Ezek a kis csínek, soha nem fajultak el túlzottan és tanulni továbbra is nagyon szeretett.
A suliban minden hónapban, nagyjából egyszer mindenkinek mesélnie kellett az életásről. Ezeken a kivételes alkalmakon Lee olyan családokat ismert meg, amelyet még sohasem látott és hozzájuk akart tartozni. Volt, hogy szó nélkül egy estét eltöltött egy-egy barátjánál, másnap pedig várhatta otthon Heather-től kapott büntetését. Egyre többet lázadt fel Anyja ellen, nem ilyen életet akart, hanem olyat, amilyen az osztálytársainak van. Ezt az Anyja pedig nagyon rossz szemmel nézte és még inkább bántotta. Rengeteg kék, zöld folt éktelenkedett a lány testén, és azt képzelnénk, leke megtört, de ő minden egyes leszidás, kínzás után, csak egyre eltőkéltebb és lázadóbb lett.

10 évesen
Ha néha-néha meglátogatta a Nagymamáját, amiről Anyja megintcsak nem tudott a Nagypapja mindig arról áradozott, hogy mennyire hasonlít külsőleg és belsőleg is az Apjára. Ezek után a látogatások után, amikor hazatért, mindig mondta Anyjának, hogy meséljen az Apjáról, de ezt a kérést, még figyelemre sem méltatta. Így telt el másfél év.

11 és fél évesen
Egy reggel, amikor meglepően jó hangulatban volt Heather, Lee ismét kérdezett óvatosan az Apjáról, és Heath mesélt. Leena megtudta, hogy varázsló és azt, hogy milyen ember is az ő Édesapja. Mikor Heather elment dolgozni, Leena, nem az iskolába ment hanem, összepakolta legféltettebb dolgait, néhány ruháját és elment a Nagyszüleihez. Afelől érdeklődött, hogy hol él Alex. A nagymamája vonatra tette, mepuszilta, Leena pedig elindult megkeresni az Apját. Azóta eltelt jópár hónap. Leena pedig egyre közelebb ér céljához, hogy megismerhesse elveszettnek hitt Apját...

...hát igen, ez az én életem. Feltekintek a lapok közül. Hamar fel kellett nőnöm. Felállok a bőröndömről, és tovább indulok. Még pár óra és megérkezem a Wilian Mágusképző Szakiskolába, ahol értesülései szerint jelenleg is tartózkodik Alex Wilfred, az Édesapám.
Vigyázz Apukám, mert jövök és többé már nem tágítok mellőled, nem megyek vissza a terrorista Anyámhoz!
What a Face

Jellem:
Kedves, segítőkész, türelmes ember vagyok. Az élet keménnyé tett. A szabályokat gyűlölöm, így ahogy csak lehet, mindet előbb-utóbb megszegem. Szeretek csínytevéseket csinálni, mások orra alá borsot törni. Lázadó természetem ellenére nagyon szeretek tanulni és amint lehet, folytatni is akarom a tanulást.


Kinézet:
Az arcom, szerintem idősebbnek tűnik, mint egy 12 évesnek. Szöke, egyenes, egészséges hajam van, szemem kék színű. Az arcomon nagyon sokszor látni azt a mosolyt, melyről azonnal látni lehet rajtam, hogy ki az Apám. A szemem ha boldog vagyok csak úgy csillog. Arcvonásaim, testalkatom, mint megegyezik az Apáméval. Le se tagadhatnám, hogy rokonok vagyunk.

Pálca:
Pálcaaaaaa? Még soha nem is tartottam a kezemben. Remélem azért egy nap lesz saját pálcám.

Állat:
Sajna nincs, de nagyon szeretnék egy kiskutyát.

Elemi mágia:
-


A hozzászólást Leena Martines összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 28, 2011 7:17 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Alex Wilfred
Igazgató
Igazgató
avatar

Male Kor : 36
Hozzászólások száma : 996
Tallérok : 1
Pontok : 0

TémanyitásTárgy: Re: Leena Martines   Szer. Dec. 28, 2011 7:10 am

Elfogadva Very Happy Az én lányom :$

Jó játékot Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Leena Martines
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Wilian Mágusképző Szakiskola :: Általános :: Előtörténetek-
Ugrás: