Lengston ház

Tárgy: Re: Lengston ház Hétf. Május 31, 2010 6:58 am

*Az előszobából különös hang jön, majd Will hangja hallatszik.*
- Ezt még meg kell szokni...
*Liam életében először hoppanált. Ahogy besétál, kicsit ziláltnak tűnik, de szélesen vigyorog. Mikor megpillantja Cassyt, odalép, elkapja, magához húzza, és vadul, szenvedélyesen megcsókolja.*
- Helló, édes...
*Mondja kicsit rekedt hangon, és közben kezét a nő hátáról a tomporára csúsztatja, majd belemarkol.*
- Hiányzott neked apuci?
*Kérdi, és újra megcsókolja Cassandrát, ezúttal vadul, állatiasan...*

Tárgy: Re: Lengston ház Hétf. Május 31, 2010 7:04 am

*Az előszoba felé pislog. Csak két ember jöhetett, Anor, vagy William, másnak nincs bejárása a lakásba. Visszatér a konyhába, de nem hagyják alkotni, mert megcsókolják, Will felé fordulva viszonozza a csókot, átkarolva a fiú nyakát.*
- Neked is szia Quini. * mosolyodik el a nő a két csók között.*
- Ami azt illeti ha ilyen fogadtatásod lenne ha nem hiányoztál volna. * és ezúttal is viszonozza a csókot, szenvedélyesen, végigkaristolva a fiú hátát.*

Tárgy: Re: Lengston ház Hétf. Május 31, 2010 7:16 am

- Képzeld... Sötét nagyúr lettem...
*Meséli ördögi vigyorral. Majd újra vadul megcsókolja a nőt.*
- Anor nekem adta minden tudását, én vagyok az utódja... Gondolkodtam valami hangzatos neven... Vérmester... A Sötétség Hercege... Halálnagyúr... Neked melyik tetszik?
*Kérdi még mindig vigyorogva, majd durván lenyomja a nőt az asztalra, és beleharap a nyakába.*
- Nos, mit szólsz? Én vagyok a jövendőbeli Leader... Egyszer én leszek a halálfalók vezetője... Jövendőbeli mestereddel állsz szemben, asszony!
*Büszkélkedik.*

Tárgy: Re: Lengston ház Hétf. Május 31, 2010 7:23 am

- Hogy mi lettél? * kérdezi kissé értetlenül. A csókba abszolút beledermed.*
- Nem, az nem lehet.... *sápad el szó szerint. Anor Willnek adta volna minden tudását? Ez több mint képtelenség, évek óta Ted a jobb keze, miért változott volna a véleménye?*
- Nem tudom. *suttogja kicsit halkan és rekedten. Nem tudja, hogy ez most neki mennyire lesz jó vagy sem. *
- Ez igazán.... *nem jut eszébe a jó szó. Tragédia? Fantaszikus? Fenomenális? Ne, nem tudja mit mondjon erre. Érezte hogy valami nem oké, de... erre legmerészebb álmaiban sem gondolt.*

Tárgy: Re: Lengston ház Hétf. Május 31, 2010 7:29 am

- Hát nem örülsz?
*Először csalódottság, majd elégedetlenség, végül düh fogja el Williamet. Szemében haragos lángok csapnak fel, és elkapja a nő vállát.*
- ÖRÜLJ!
*Mennydörgi, szabad kezével közben pálcájáért nyúl. Most már elég hatalma van, hogy komoly kárt tegyen Cassandrában, és látszólag nincs vele tisztában. Látszólag legszívesebben megölné a nőt haragjában, ám hirtelen visszafogja dühét. Kihúzza magát, megigazítja haját, ruháját, és végigméri a nőt.*
- Ha nem örülsz nekem, jobb, ha elmegyek...
*Ezzel elindul az ajtó felé.*

Tárgy: Re: Lengston ház Hétf. Május 31, 2010 7:36 am

- Örülök, csak ez kicsit hirtelen ért. Mármint a hír. *tér magához hirtelen a nő és nem tetszik neki a fiú szemében égő tűz.*
- Ha ezt folytatod, nem fogok örülni! *csattan fel, miközben kicsusszan a fiú szorításából. Ezt már nem tűri ő sem. Az rendbe van ha szex közben van egy kis vadság, de így nem.*
- William, én örülök neked, meg a hatalmadnak, csak megdöbbentett a hír. Ezt hiába is lenne tagadnom. Éveken át szolgáltam a Leadert hűségesen, és kicsit fura hogy mindenféle előzetes bejelentés nélkül az utódjává tesz téged. * magyarázza a nő, és ezzel eszébe jut még valami. Will azt kérte tőle hogy tanítsa, de ezek után már nincs amit tanítani tudna neki, hiszen Anor meglehetősen több mindent tudott, mint amit ő valaha is fog. Ez kicsit elkedvteleníti.*
- Ezek szerint, elérted a csúcsot, mindössze pár hónap alatt. Gratulálok, nem mindenkiből lesz Leader. * mosolyodik el kicsit keserűen, majd a fiúnak hátat fordítva lassan a lépcső felé lépdel. Be nem vallaná, de mintha fényesebb lenne a szeme mint volt. Nem, nem fog sírni.*

Tárgy: Re: Lengston ház Hétf. Május 31, 2010 7:44 am

*Will megtorpan.*
- De ez nem jelenti azt, hogy nem szeretlek...
*Szól vissza.*
- De ha most felsétálsz, akkor úgy veszem, hogy nincs rám szükséged, és kiköltözöm.
*Mondja, majd hátrapillant. Szemében fájdalom és magány látszik. Úgy érzi, Cassynek így már nem kell. A nő már nem a mentora, csak a szeretője lehetne. És úgy érzi, ez Cassandrának már nem kell. Lassan megfordul, és megremeg. Nem fogja bántani a nőt. Ha cassy azt kéri, Will felmegy, összekapja a cuccait, és visszamegy a Willianbe. Onnan könnyebben foghatja úgyis össze a halálfaló fiatalokat...*

Tárgy: Re: Lengston ház Hétf. Május 31, 2010 7:52 am

*Ezúttal Cassy torpan meg. Szereti őt, még mindig. Ez hihetetlen sokat jelent neki. Ezért megfordul.*
- Szükségem van rád, és nem akarom hogy elköltözz. Tudod, egy pillanatig azt gondoltam, hogy Anortól mindent megkaptál az összes tudást, és hatalmat, és már nem maradnál velem, csak azért mert szeretsz. Téged sok minden motivál, főleg a tudás, ahatalom utáni vágy és...*elakad a mondandójába, így inkább leszalad a lépcsőn, és szorosan magához öleli a fiút.*
- Én nem akarlak elveszíteni, még akkor sem ha kettőnk közül már te vagy az erősebb, és te vagy az új Leader. *suttogja bele a fiú vállába. Ez idő alatt megszerette a fiút, nem esne neki sem jól, ha most csak úgy eltünne az életéből. Az egy újabb folt lenne, egy újabb fájdalmas korszak. Nem, ebből nem kér többet.*
- Maradj itt. * kéri még csendesen*

Tárgy: Re: Lengston ház Hétf. Május 31, 2010 7:58 am

*Willian egy pár másodpercig még áll, majd odarohan Cassyhez, szenvedélyesen, hosszan megcsókolja, felkapja, az ölébe húzza, és belemarkol a nő fenekébe. Csókolja az ajkait, a nyakát, harapdálja, szenvedélyesen, és közben elindul fölfelé a lépcsőn. Ahogy csókolja a nőt, kezei, amennyire tudnak, elkalandoznak Cassandra testén.
Will elveszítette a fejét, akarja a nőt, kívánja, és hirtelen egy szó tolul az ajkaira, valahonnan mélyről...*
- Szeretlek...
*Mondja, majd megdermed, ijedten várja a nő reakcióját.*

Tárgy: Re: Lengston ház Hétf. Május 31, 2010 8:03 am

*Viszonozza a fiú szenvedélyét, megkapaszkodik benne, a nyakába fonja a karjait, és csókolja ahol éri. Nagy kő esett le a szívéről hogy nem hagyja el őt Will. A lépcsőn felfelé is csak a fiúval van elfoglalva. Csókolja az ajkait a nyakát, az arcát. Az elkalandozó kezekre kicsit felnyög a sok csók között. Majd mikor Will megszólal, kicsit megdermed, de egy hatalmas őszinte mosoly terül az arcán.*
- Én is szeretlek te Leaderkölyök. * azzal csókolja tovább a fiút, szemében a boldogság csillogó fényével.*

//Nekem vanília fagyi Willnek csokoládé Very Happy

//

Tárgy: Re: Lengston ház Szomb. Jún. 19, 2010 11:42 am

*Cassy a konyhában ücsörög, és egy bögre forró teát kavargat. Előtte egy levél fekszik, amelyet a drága Leadettől kapott. Nincs benne semmi igazán érdekes, leszámítva egy halálhírt. Williamét. Nincs igazán megdöbbenve, de azért sajnálja. Sejtette, hogy a feltörekvő kölyköt, előbb utóbb valaki kicsinálja. Bár furcsa módon hiányozni fog neki, hiszen férje halála óta, ő az egyetlen, akit viszonylag közel engedett magához. Szenvedélyes volt, és vad, vad célokkal, és érzésekkel. Tele sötét dühvel és indulattal. És ez most eltűnt a semmibe ezt egy kicsit sajnálja. De az élet nem áll meg, megy tovább.
Elgondolkodva végigsimít a karján, ahol a pentagramma van és megborzong. Mennyi szenvedéssel járt az a jegy, és mégis milyen büszke arra hogy viselheti. Bár... itt elgondolkodik egy kicsit azon, hogy vajon milyen lett volna ha William esetleg képes lett volna kiütni a nyeregből Anort. Cassy nem sokat sírt volna a szőke férfi után, még ha annak volt pár kedves megmozdulása felé. De nem sajnálná tartósan, ahhoz ő már túlságosan megszokta, hogy az emberek jönnek és mennek, de senki nem áll meg és marad vele. Kivéve persze Demont, de ők egyfajta csendes szövetségben élnek együtt. Cassy megvédi a fiút, a volt "főnöke" elől, míg Demon rendben tartja Cassy életét, és a lakást. Ennél jobban nem is kellenének egymásnak. volt pár kellemes éjszakájuk együtt, de aztán megegyeztek abban hogy ez egyiküknek sem jó így. Aztán Cassynek jött az életébe William, aki színt hozott, vadságot, és érzelmeket. És most ő is elment, újra magányosan maradt.
Lelki szemei előtt arctalan képek szaladnak végig, a férfiakról akikkel kezdett az évek alatt. Sokan vannak igen. De csak egy kettő érdemes arra, hogy éles képként emlékezzen rájuk. Legújabb emlékei egy magas, erős norvég férfihoz fűződnek, aki olyan szépen kezdett neki udvarolni, és olyan szép szemekkel nézett rá... egészen addig, amíg meg nem tudta hogy micsoda is ő. Itt a kép tovább úszik, és átveszi Robert képe, akirre most is úgy emlékszik mint egy szétszórt, de észvesztően szexi férfira. És a veszekedések vele, még azokat is élvezte. Egy kis mértékben még hálás is a férfinak hiszen amikor Alex elkapta, és átadta neki, simán kivonhatta volna a forgalomból, de a férfi valamiért nem tette meg. Számára érthetetlen okok miatt.
Most, magányosan a konyhában üldögélve, teát iszogatva, maga előtt a Leader levelével, újra veszi az életét. Összegzi mindazt ami történt, és amiket elkövetett. Hány ember halála szárad már a lelkén? Maga sem tudja már. Sok. És nem bánta meg. Végül felsóhajt, leteszi a bögrét, és elindul felfelé a szobájába. Benéz Demonhoz, és meggyőződik róla, hogy az alszik, ő is aludni tér, de sokáig forgolódik nyugtalanul.*

Tárgy: Re: Lengston ház Szomb. Aug. 28, 2010 4:37 am

*Ma egész nap pakolászott a lakásban, mert ugyan eljegyezték egymást Willel, még nem költözött oda hozzá, egyenlőre nem. Megvárja míg kedvese visszatér, bár némi kételye így is támadt, hogy vajon ezt mennyire gondolja komolyan. Lehuppan a kanapéra, és szeme elé emeli a gyűrűjét, és felsóhajt. Nyilván komoly lehet, mert a gyűrű szép, és nagyon drágának tűnt, főleg ha igaz amit mondott, hogy hazament érte. Leereszti a kezét, és hátradől. Nem tudja mihez kezdjen, mert Robert hiánya, még tompán ég a mellkasában, és szíve mélyen reménykedik, persze ostoba ábrándként, hogy egyszer csak betoppan hozzá, és ő a nyakába vetheti magát, és Robert az mondja, majd, hogy mindez csak egy rossz álom volt, ismét szabadon egymáséi lehetnek. De nem. A döntést meghozta, hát viselnie kell a következményeit is vele együtt. Kétségek között ülve a kanapén, előbukkannak a könnyei, amiket dühödt mozdulattal töröl le, de azok csak nem akarnak eltűnni. Végül nem is próbálja őket elűzni, átölel egy kispárnát, és abba a kispárnába sírja bele, minden kétségét, minden félelmét, mindent, amit érez. Az élete ismét rendeződhetne ha azt akarná, és nem kellene semmit sem tennie érte, csak amikor odajutnak, kimondani azt hogy igen. Csakhogy kételkedik magában, nem biztos benne, hogy képes lenne kimondani, főleg mert szíve egy másik férfihoz húzza, folyton folyvást. Eldől a kanapén, és a kispárnát szorongatva, idézi fel, az összes emlékét, ami az aurorohoz kapcsolódik. Furcsa módon, még az is eszébe jut, hogy ő akarta először letartóztatni, de valamiért futni hagyta akkor, és ez azóta is így van. Csak macska-egér játékot játszottak folyton, nem kapta el őt soha. Talán nem tudta, talán nem akarta. Aztán Robert, amint a lakásában egymásé lesznek, testben, és együtt jutnak fel a csúcsra, míg végül egymás nevével az ajkukon mentek el. Aztán később, Robert, a cukrászdában, ahogy süteményt majszol élvezettel, és utána az a délután, amikor ő készített süteményt a férfinak. Az emlékek hatására, még inkább elerednek a könnyei, és végül így sikerül álomba sírnia magát.*

» Cassandra Lengston