-Remélem. Az nagyon jó lenne már. Remélhetőleg több emlékem is visszajön majd. *Mondja mosolyogva. Már várja azt a napot, hogy végre hazamehessen.*
-Ez jogos. Akkor majd megkeresem ez ügyben, Miss Berger. Szerintem csak akkor megyek, ha meggyógyultam, hogy legalább utazni tudjak. Szerintem igen, de majd megkérdezem. *Válaszolja mosolyogva.*
-Okés, próbálok majd emlékezni, hátha beugrik valaki. *Ért egyet a nővel. Kezd álmos lenni, így vissza is fekszik az ágyba, és úgy folytatja tovább a csevegést.*
-Az nagyon jó. Sok sikert a tanuláshoz. *Mondja mosolyogva. Köhög ismételten, majd bólint egyet a kijelentésre. Az ikrek már csak ilyenek, érzik egymást mindenhol, akármi is történik a másik féllel.*
-Rendben, de nem fogom sűrűn használni... remélem. *Köszöni meg a csengőt. Nem nagyon lesz rá szüksége érzése szerint, de majd egyszer-kétszer hívni fogja valamelyik tanárt. Ő is int egyet, majd miután Sandra kilépett, oldalára fordul, majd behunyja szemeit és csendben elalszik.